Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-22 / 16. szám
FELEKI LÄSZLÖ Nagy dolog az akaraterő, de a jóakarat sem lebecsülendő. A tehetsegtelenseg csak hatalommal párosulva veszélyes. Minden útonálló számit a társadalom el néző megértésére. Barátom humanista. Csak családtagjait barátait és ismerőseit bántja, de milliár- dokra tehető azok száma, akiknek nem árt. A fiatalok mindenért lelkesednek, amiről azt hiszik, hogy új. Okos patkány menekülés előtt meggyőződik arról, hogy valóban süllyed-e a hajó. _ • _ Nem feltétlenül a fiatalság jele, ha valaki nem tud megöregedni. ■ m Ha a vége jó-minden Számtanból elégtelen Az ötvenes évek végén olyan szak-kö- eépiskolába iratkoztam, ahol nagyon komolyan vették a matematikát. Ez a tantárgy viszont nálam nem „állt“ valami jól. Nem ért hát megelepetés, amikor az osztályfőnök padtársammal együtt magához hivatott. Mit szépítsem a dolgokat — eltanácsoltak bennünket az iskolából. Más aelyütt próbálkoztam megértésre találni — padtársam viszont végképp búcsút mondott az iskolapadnak. A múltkoriban az egyik útszéli pádon ültem. Autóbuszra vártam. Krémszínű Cortina közeledett felém, s amikor hozzám ért, hirtelen lefékezett. Ö volt az. Régi I iskolatársam. Valami leírhatatlan melegség Öntött el. Számomra mindig külön örömet jelent az ilyen emberekkel való találkozás. Hajdani padtársam ugyanis még nálamnál is rosszabb volt matekból. A kölcsönös ,ezer éve nem láttalak“ után udvariasan íellyel kínált, s felajánlotta: hazavisz. Szinte áradt a jólét róla, no meg a kocsinői. Japán táskarádió, nyugati rágógumik, színes cicababák (no persze nem élők) s mellettem az egykori diáktárs fekete kesztyűben, fehér ingben, elegáns lengyel | zakóban. Hosszasan meséli életútja történetét a futball-csapatokról, melyekben megfordult, a nőkről, akiket cserélgetett s legújabb szenvedélyéről, az autó adásvételről. — Megveszek egy rozzant kocsit húsz- í ezerért, kicsit kipofozom, átfújatom s el- I adom negyvenért. Máris nyertem két százalékot. — Valóban remek üzlet — bólintottam, s csak gondolatban időztem el kissé hosz- szasabban a furcsa százalékszámítás fölött. De hamarosan magyarázatot is találtam a tévedésre. Mert igaz ugyan, hogy egykori iskolatársam egyet sem lépett előbbre a matematikai tudományok elsajátítása terén. Viszont nem jár gyalog ... —hacsi— Egy előkelő londoni esküvőn a királynő udvarmestere unokájának, a négyéves Péternek, meg kis barátnőjének a hároméves Emmának jutott a megtisztelő feladat, hogy az ifjú pár elé virágokat hintsenek. Kis szívüket roppant büszkeség töltötte el és szép, békés egyetértésben, kéz a kézben, illedelmesen végezték a rájuk bízott feladatot. De Péter gaval- lérosabban szórta szét kincseit és igy kosárkája hamarabb kiürült, mint Emmáé. Äm a kis gavallér nem jött zavarba, hanem nyugodt lélekkel kis partnere kosarába nyúlt. Ebben a pillanatban kitört a botrány. Sírás-rívás, ütlegek... A templomi szertartás után Péter megbánva tettét, alázatosan surrant sértett partnemöje mellé. Emma még egy kissé játszotta a sértődöttet, de végül is, hirtelen elhatározással odacuppantotta a megbocsátó puszit az ifjú gavallér arcára. örök rejtély marad, vajon Péter sarmja, avagy remekbeszabott gárdaunlformlsa tettek ily nagy hatást az ifjú hölgyre?!... Érdekes példája a nemek átváltozásának az osztrák sízőnő Erika Schinegger esete, aki 1966-ban lesiklásban aranyérmet nyert. Erikából — Erik lett. Két évig tartó hosszadalmas hormonkezelés és négy komplikált operáció után Erik ma büszkén vallja: Férfi va- t gyök, minden porcikámmal... Nemrég Erik ismét győzelmet aratott — természetesen most már a férfi-lesiklásban. A két- neműség állítólag nem is olyan ritka jelenség és mint a példa bizonyítja — nem is „gyógyíthatatlan" ... HELTAI JENŐ: Egy kis grízeit sötét szeméből Mosolygott rám először édened. Ti mélabús, ti drága szép szemek! Bús fényetekkel vájj mi ér föl? E szép szemek sötét tüzétől Mohó szivem új vágyra ébredett. Keble haváról mondtam éneket És verset Írtam kis kezéről. A hajról és az ajkról... s Így tovább, Ha jól tudom, azt Is megénekeltem, Milyen ütemben lép a pici láb. Rágondolok' s szememben könny ragyog.. Oh, szerelem, első, igaz szerelem! Világra sem jössz, ha e láb nagyobb! Julie Christie nagysikerű filmjében, a „Petulia“-ban Még a szerelemre is lusta... Mindenki ismeri t- legalábbis hallásból — London szegénynegyedét, Brecht Koldusoperájának színhelyét: Sohot. Ebből a környezetből került ki néhány évvel ezelőtt a rendkívül tehetséges színésznő, Julie Christie, aki nemcsak az angol film csillagának számít, de világviszonylatban is a legelső sztárok közé tartozik. Egyébként Julie egyáltalán nem titkolja származását. Barátai szerint ma sincsenek sztárallűrjei, ßs aki egyszer meglátogatja őt London középkori negyedében West Kensingtonban lévő ötszobás lakásában, azonnal tisztában van vele, hogy Julie szókincsében a rendszeretet szó ismeretlen. Nem néz ki másképpen római lakása sem, ahol az idei telet töltötte. „Végtelenül lusta vagyok“ — vallja be az érdekes arcú szőke színésznő. „Mindig csak azt csinálom, amit föltétlenül szükséges. Kivételt csak a filmstúdió képez. Ott mindenre hajlandó vagyok.“ Az utóbbi időben sok szóbeszédre adott alkalmat kapcsolata Warren Beattyvel, a „Bonnié és Clyde“ jóképű, nagy nőcsábász hírében álló, főszereplőjével. Egy angol riporter kérdésére Julie kijelentette: „Férjhez menni? Szó sem lehet róla! Az túlságosan megerőltető!“ De azért mégis elpirul, ha Warren gyakran váltakozó nőismerőseire terelődik a szó. Ám csak egy pillanatra szökik a vér az arcába, utána azonnal úrrá lesz rajta a veleszületett nemtörődömség. „Amiről nem tudok, az nem fáj“ — mottó alapján, nem izgatja magát, inkább óriási mennyiségű spagettit főz számtalan barátja számára, akik inkább az alsóbb rétegekben találhatók, mint a felső tízezer között. Nem szeretek előkelő vendégekkel szórakozni. Min- untalan partykon kell velük mutatkozni, ßs az az örökös mosoly az arcon! Az ilyesmi engem kimerít!“ Az alváson kívül csak egy valami létezik, amire Julie energiát pazarol: a film. „ßrdekes és izgató minduntalan más és másféle asszonnyá változni“. És az ugyanilyen izgalmas a producerei számára is, akik „Christie“ állandóan változó nem mindennapi arcával — amihez persze kellő tehetség is párosul — milliókat keresnek. Julie: „Fogalmam nincs róla, mikor és mennyi pénzt kerestem. Nem tulajdonítok jelentőséget a pénznek. Részemre a luxust öt hálószoba jelenti. Azelőtt nem volt csak egy gumimatracom, amivel éjszakáról-éjsza- kára máshová vándorolva, egész Londont bejártam." Legújabb filmjében a „Gregoryt keresem“-ben egy lányt alakít, aki élete igazi partnerét keresi. Vajon Julie a magánéletben is az „álomférfit“ keresi? „Nem, még gondolatban sem. (Gondolkozni is fárasztó!) Vagy rátalálok, vagy nem. Keresni — ahhoz én túl lusta vagyok“ — mondja az egykori sohobelí csibész és szívből kacag hozzá. •f ! Julie Christie és Warren Beatty eleinte titkolták kap- ! csolatukat. Julie hajával takarja el arcát a fényképész lencséje elől S3 “E CL3 K ■ un i ÍO e Q>
