Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 2. szám

6 J • III KI SZÓRAKOZOTT ABB? At egyetemi hallgatók pro­fesszoraik szórakozottságá­ról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondta az egyik —, egy­szer odament a fdrda szélé­re, felemelte a főbb lábát és hasra esett. Azt httte ugyan­is, hogy ott áll a blctkllte és fel akart rá ülni. — Ez semmi — tromfálja le a másik —, az én pro­fesszorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik alud­ni, gyufát gyúft, hogy meg­nézze, el van-e oltva a lám­pa. ÖRÖM Egy ház kapufán cédula díszeleg ezzel a felírással: Tangóharmonika eladó. Másnapra valaki ráírja a cédulára: Hála istennek! ATTÖL FÜGG Vakbélmütétet haft végre az orvos egy fiatal nőn. A beteg az operáció után meg- kérdt: — Mondfa, édes doktor úr, nem fog meglátszani a műtét helye? Az orvos vállat von: — Az attól függ... — Hogy nem lép-e komplikáció? — kérdi ag­gódva a nő. — Nem, hanem hogy mi­lyen lesz a fövő évben a nőt divat. fel ANGOL HIDEGVÉR Egy angol lord tengeri fi­ion van. Éffel tizenkét óra­kor befön hozzá az Inasa, felkelti, és így szól: — Sír, tessék azonnal fel­öltözni, a hafó léket kapott. Van két mentőövem, talán meg tudunk menekülni. — Mikorra várják a ha­tó elsüllyedését? — Reggel nyolcra. A lord magára, húzza a paplant, és kiadja az uta­sítást: — Reggel hétkor felkel­teni. JÓKOR Rockefellerről mesélik, hogy kiskorában egyik roko­nától egy dollárt kapott. — Mit kell mondani? — kérdezte a mamája. — Hogy kérek még egyet — válaszolt a kis Rockefel­ler. LEGALÁBB VALAMIT « Pistike nagyon rosszul ta­nul, és az apfa végre elha­tározza, hogy kiveszt az Is­kolából. Elmegy a gyerek osztályfőnökéhez, és így szól hozzá: — Kérem, kedves osztály­főnök úr, a fiam nem akar tanulni, elhatároztam, hogy nem taníttatom tovább. Ké­rem ezt tudomásul venni. — Nézze uram — felelt az osztályfőnök, — én he­lyeslem, hogy kiveszi a gye­reket, de legalább még két hétig tárjon iskolába. — Miért? — Mert most fogluk ta­nulni az ablatívusszal és accusatívusszal járó prepo­zíciókat, és ha a gyerek ki­megy az életbe, legalább vi­gyen magával valamit. TUD LEG.ALA5 FŐZNI"* Kedvenc vicceim TITOK — Gratulálhatsz, öregem! — Mihez? — Apa lettem! — Akkor add át gratulá­ciómat a feleségednek. — Megőrültél! Még az hiányzik, hogy ő is megtud­ja! FAGYLALT Társaságban arról beszél­getnek, hogy milyen meleg van a pokolban? — Én tudom — jelenti ki Kelemen. — Ne mondd! — Láttad már, hogyan sistereg* a víz a forró va­son? — Igen. — Látod, hát a pokolban ez a fagylalt. VONATON — Legyen szíves, csukja be az ablakot, nagyon hi­deg van kint. — Bs ha becsukom, kint melegebb lesz? BIZTONSÁG — Tessék mondani fegy- őr úr, miért van itt min­den ablakon rács? — A biztonság miatt. — Ugyan kérem? Ki fog betörni egy (egyházba! NYOMÖS OK Egy fiatal nőt megkér­deztek, miért vonzódik úgy a gépkocsival rendelkező udvarlókhoz. — No hallja, nem vagyok zebra, hogy előnyben része­sítsem a gyalogosokat! KÍVÁNSÁG Két bolha beszélget: — Tudod mit tennék, ha megnyerném a főnyere­ményt? — Nos? — Vennék magamnak egy jó nagy kutyát. Beküldte: Dudás Irén, Iza. 585. Szakállszárftó TÓTH ELEMÉR A gyerekek szempontjá­ból a föderalizáció máris e- redményeket hozott.-0­A disznótoron több disz­nó megjelent...-0­Nem tudom, hogy a nagy­szerű hóviszonyoknak tud­ható-e be, hogy többen e- gészen magas csúcsokról csúsztak le...-0­Az volt egyetlen gondja, hogy gondtalanul élhessen...-0­A nagy rendező: még nem adtam jelt, hogyhogy a föld forog?...-0­Vannak főnökök, akik az észt csak tojássá! sütve sze­retik.-0­Megnyugtató, hogy ma már politikai pályán is lát­ni helycserés akciókat...-0­Az árrendezések a dolgo­zók szocialista öntudatának próbakövei... MEGOLDÁS Kovács egy óriási vasbotot cipel a vállán. Olyan nagy és súlyos ez a bóf, hogy alig bírja. Találkozik vele Szabó, és álmélkodva kérde­zi: — Mondd csak, miért ci­peled ezt a vasbotot? — Hogyha megtámadnak, legyen mivel védekeznem. — Ezzel a bottal akarsz verekedni? — csodálkozik Szabó — hiszen alig bírod el. — KI akar verekedni — mondja Kovács —, ha meg­támadnak, eldobom ezt mar­ha nehéz vasdarabot, és húsz kilóval megkönnyebbülve, úgy elfutok, mtnt a nyíl. MIÉRT? Egy igazgatóról meglehe­tősen sokan tudták, hogy mielőtt bármit csinálna, előbb megkérdezi tehetsé­ges, fiatal osztályvezetőjét. A múltkoriban az Igazgatót meginterjúvolta egy újságíró valamt bonyolult kérdésben. Az igazgató nyilatkozott, méghozzá szürke eminenciá­sa tudta és megkérdezése nélkül. A lapban másnap megjelent a cikk, és az osz­tályvezető meghökkenve ol­vasta a főnök nyilatkozatát. Rohant az igazgatóhoz és indignálódva mondta: — Nem értem, miért nyi­latkozik olyan ügyekben a- mikhez — én nem értekl HALLATLAN Kovács kimegy a pályaud­varra és megkérdezi az ál­lomásfőnöktől: — Kérem szépen, mikor indul a legközelebbi vonat Szélibe? — Tizenkét óra öt perc­kor — mondfa az állomás- főnök. LEGALÁBB CSUKJA BE maga utam az adtot —r Hallatlan. Előbb nincP vonat? — Nincs kérem — feleli az állomásfönök, — a leg­közelebbi vonat előtt nem indítunk vonatot. A SKÓT FŐNŐK A hajó, amelyen egy skót cég utazófa hazatérőben volt, zátonyra futott. Másfél na- pt vesztegetés után az uta­zó a következő sürgönyt küldte á cégének: — Hafóm másfél nap óta zátonyon, stop, kábelválaszt mit csináljak, stop. A válasz rövidesen meg­főtt: — Vegye ki a szabadsá­gát, stop, a zátonyra futás napfától kezdődően, stop. NEM SIETNEK Turisták érkeznek Rómá­ba és többek között, meg­nézik az amfiteátrum rom­falt is. — Nna — mondja az e- gytlc, — itt se nagyon siet­nek a közmunkákkal. — Miből gondolod? — kérdi a másik. — Abból, hogy három év­vel ezelőtt, amikor itt jár­tam, pont így állt ez az é­10 VÁSÁRLÓ Egy skót már tizenöt éve hordja ugyanazt a kalapot. Hosszú töprengés után rá­szánta magát, és vesz egy úfat. Bemegy a kalapüzlet­be, és így szól: — Na, itt vagyok megint, pület. FÁRASZTÓ A csoportvezető benyit egy szobába, és látja, hogy Ko­vács, lábát az asztalon pi­hentetve pöfékel. — Kovács kartárs — mondfa gúnyosan, — nem fárasztja ez a semmittevés? — Mi az, hogy fáraszt? Annyira fáraszt, hogy ezen kívül mást nem ts tudok csinálni. FELTALÁLTA MAGÁT Az Igazgató felesége vá­ratlanul meglátogatja férjét az Irodában. Rémülten látja, hogy a titkárnő gyönyörű szép. — De Lajos — mondja megrökönyödve, — te min­dig azt mondtad nekem, hogy egy öreg titkárnőd van. — Igen, igen — mondfa zavartan az igazgató, — de ma beteget jelentett sze­gény, és beküldte maga he­lyett az unokáját. z Stano LÉLEKJELENLÉT Kovács kártyázik a kávé­házban. Htrtelen berohan egy bardtfa és így szól: — Siess haza, a feleséged hirtelen meghalt. — Uraim — mondfa erre Kovács, — hallották, haza kell mennem, gyorsan piros oszt és nem oszt. PERSZE Az ismert művésznek mondja az öltöztetőnője: — Művész úr, ha úgy sze­reit a nőket, miért nem nő­sül meg? — Szamár! Ha valaki a vtrágot szereit, még nem kell, hogy kertésznek men­ten. VALLOMÁS A bíró elé egy csavargót vezetnek, akit rablógyilkos­sággal vádolnak. — Ismert ezt a kést? — kérdi a bíró, felmutatva a bűnjelet. — Nem, kérem szépen. — Szóval tagad. Vtgyék vissza a cellájába. Egy hét múlva a bíró új­ra elöhozatja a csavargót, s ismét felmutatja a kést. — Ismert ezt a kést? — Igen, bíró úr. — Na, hála tstennek, csak­hogy kezd vallani. Honnan ismert? — A btró úr mutatta a múlt héten. AZ MÁS Chicagóban egy férfi éj­jel, a sötét utcán hazafelé tart, amidőn hirtelen elétop- pon két rabló. Az egyik re­volvert ránt, és ráordít: — Tíz centet ide, vagy lö­vök. Az áldozat megkönnyeb­bülve előveszi pénztárcáját, kivesz tíz centet, odaadja az egyik rablónak, de nem áll­ja meg, hogy meg ne kér­dezze: — Kérem szépen, önöknek pont tíz centre van szük­ségük? — Igen — felelt a rab­ló, — ugyanis „fej vagy í- rásm-sal akarjuk eldönteni, hogy kié legyen a pénztár­cája és kié az aranyórája. ÜGY SEM ÉRTI Plsttke nézegeti az állat- kertben a csimpánzokat. Egyszerre csak hangosan így szól: — Mama, ez a majom pont úgy néz ki, mtnt a papa. — Hallgass, fiacskám — szól rá a mamája elvörösöd­ve, — tlyen csúnyákat nem szabad mondani. — Már miért ne szabad­na — szabadkozik Ptsttke. — Hiszen ezt a majom úgy­sem érti. A bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya a magyar népi táncmozgalom ápolása és terjesztése érdekében a Csemadok Központi Bizottságával karöltve az 1969-es év­ben versenyt ír ki: „A legjobb magyar népi tánc-koreográfia“ címen I. díl: Kis 3000.— II. díj: Kis 2000.— III. dij: Kés 1000.— A verseny részletes feltételeit az érdeklődők megtalálhat­ják a „NÉPMŰVELÉS" című folyóirat januári számában, va­lamint a Csemadok járási titkárságain. További felvilágosí­tást nyújt: Osvetovy ústav nemzetiségi osztálya, Bratislava, námestle SNP 1L Népművelési Intézet

Next

/
Oldalképek
Tartalom