Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 2. szám

új ifjúság 7 nehéz az Írek élete O rszág egy sziget öt­hatod részén, itt Eu­rópában, néhány órá­nyi légútra; neve néha futó­tűzként járja be a világsajtót — mégis keveset tudunk róla. Pedig Írország több nagy tu­dóst, Írót, művészt adott má­soknak, mint amennyit a sa­játjának vallhat. ír volt — többek között — a Gulliver szerzője,. Swift, akárcsak Tho­mas Moore, a költó és a Nobel- dljas Yeats, Oscar Wilde, G. B. Shaw is ír volt, nemkülön­ben a Párizsban élő Samuel Beckett, korunk egyik legne­vesebb drámaírója. ír volt a színes fényképezés úttörője, John Joly és Ír ember, Dun­lop találta fel az autóabron­csot... Írországról — vagy ahogyan lakói nevezik: Éire-rő! — leg­inkább csak akkor hallunk, a- mikor angolellenes zavargások törnek ki benne. Ezek törté­nelme idestova hétszáz esz­tendős: 1295-ben hajóztak át a normannok Angliából és Du- blinban megalakították az an­gol bárók parlamentjét Ettól kezdve tart a harc érzelmi és politikai síkon máig. Az első felkelés a függetlenségért 1315- ben tört ki. Az angol hódítók tízezrével telepítettek át skó­tokat és angolokat a Zöld-szi­getre, amelynek őslakói egy hektárnál nagyobb földterületet nem művelhettek és még lovat sem tarthattak. A XVI. század­ban Cromwell tíz évig tartó háborúban verte le a második ir felkelést. Az 1798-ban ki­tört újabb zendülést az ango­lok ismét vérbe fojtották. A XX. század legnagyobb Írországi felkelése a híres Hús­véti Felkelés volt, 1916-ban Dublin lángokban állt, a főpos­ta lépcsőjén az ír szabadcsa­patok parancsnoka Patrick Pe- arse fiatal költó kiadta a hí­res jelszót: „Írország Isten és a halott nemzedékek zászlaja alá, sza­badságharcra hívja gyerme­keit!“ Egy hétig tartott az elke­seredett harc, de a felkelés elbukott. Vezetőit — köztük James Connolty-t, a nagyszerű forradalmi szocialistát, aki a szabad Írországról, az egyház és tőke igájától mentes hazá­ról ábrándozott — kivégezték. De az angolok a Húsvéti Fel­kelés után nem tudtak többé úrrá lenni a mindjobban erő­södő nemzeti mozgalmon, s Így az 1921 decemberében alá­irt angol-lr szerződés ered­ményeként angol domintumi státussal létrejött az ír Sza­bad Állam. A sziget északi ré­sze azonban — Észak-Irország névvel — mind a mai napig angol fennhatóság alatt ma­radt és ez ma is sok alkal­mat ad a hivatalosan betiltott ír köztársasági hadseregnek az angolellenes megmozdulások szervezésére. (A Húsvéti Fel­kelés után ugyanis titkos ka­tonai szervezet jött létre, a- mely az ír Köztársaság kikiál­tásáért harcolt, ezután pedig Észak-Irország visszacsatolá­sáért.) Nem számítva napjaink elég zajos tüntetéseit, az utóbbi évek leglátványosabb akciója a dublini Nelson emlékoszlop felrobbantása volt 1966-ban, A szobor maradványait még az­nap széthordta a nép. Aki csak tehette, vitt magának emlék­be egy követ, hogy ne feled­jék: El még az IRA! A fegyveres akciók az ötve­nes évek végén megszűntek, de az IRA szelleme ma is élet­jelt ad magáról: a napjaink­ban történő észak-irországl za­vargásoknak minden bizonnyal ő a fó mozgatója. —0— 9 Í rország sohasem volt gazdag ország, s mi­vel egész történelme során harcolni kényszerült az önállóságért, nyugtalan, szegé­nyes élet jellemzi. A két Ír­országnak ma négy és egyne­gyed millió lakosa van, a vi- iág más részein élő frek szá­ma viszont meghaladja a húsz milliót! Csak a múlt század közepén, az egymillió halálos áldozattal járó éhínség után, egyszerre másfélmillió ír ván­dorolt ki az Egyesült Államok­ba. Nincs a világnak még egy országa, amelyből ilyen óriási méretű lenne a gazdasági ki­vándorlás, noha a kormány mindent elkövet, hogy elejét vegye ennek. A lassan megin­duló iparosodásnak már mutat­koznak is bizonyos eredmé­nyei: sok állami tulajdonban levő ipartelep épült és ked­vezmények nyújtásával sok külföldi vállalat is alapított üzemeket. A külföldieket csá­bítja, hogy fejletlen a társa­dalombiztosítás. hogy az in­gyenes orvosi ellátás a lakos­ságnak alig a felére terjed ki, s így a gyárosoknak jóval ki­sebb szociális költségeket kell viselniük, mint más országok­ban. A külföldi tőkéből léte­sült közel kétszáz új gyár 21 ezer Ír munkást foglalkoztat. A japánok tranzisztorokat, a franciák olajtüzelésű berende­zéseket, a hollandok zongorá­kat, a nyugatnémetek darukat gyártanak Írországban. —O— G ondot okoz a mező­gazdaság Is, mert nem tudja ellátni még a csökkent számú lakos­ságot sem. Nehezen birkózik meg az olcsóbban termelő kül* földi versenytársakkal, mert a csekély termőterület jelentős részét a tulajdonosok bérbe ad­ják a nincstelen parasztoknak, akiknek nem nagy gondja a talaj minőségének javítása. Megállapították, hogy egy élet­képes gazdaságnak legalább 18 hektár jő földre volna szük­sége — viszont a parasztgaz­daságok óriási többsége 12 hektárnál kisebb területen gaz­dálkodik. A hűvös éghajlat miatt a gabonatermelés nem kielégítő és az ország területé­nek fele rét és legelő marad. Ennek következménye, hogy a mezőgazdaság igazi jövedel­mi forrása az állattenyésztés. —O— Írországnak nincs szene, Így a szinte korlátlan mennyiségű tőzeget használja tüzelésre. Korszerű gépekkel, nagyüzemi módon fejtik és lassan égő, rendkívül olcsó brikettet pré­selnek belőle. Az Ír lakások kétszlntflek, mint az angolok Is: lent van a konyha, az ebédlő, a fürdőszo­ba és a nappali, az emeleten pedig a hálószobák. A kétszin­tű lakás azonban magasabb életszínvonalat jelent és sok tízezernek ma még elérhetet­len. —O— Írország ősi gael államnyel­vét ma már a lakosságnak csak egy töredéke használja. Minden ir tud angolul, de egy szociológiai felmérés szerint az elemi iskolát végzett gyere­kek angol nyelvtudása 37 hó­nappal marad el a hasonlókorú angol gyerekeké mögött! En­nek egyik oka a vallásoktatás­nak szánt órák nagy száma. (Az elemi iskolák ellenőrzése, a pedagógusok felvétele és el­bocsátása majdnem mindenütt a papságból függ.) A másik ok — amely szintén a hagyomá­nyokat szigorúan tisztelő ka­tolicizmussal kapcsolatos — az ír nyelv erőltetett oktatása (kötelező érettségi tantárgy; az államhivatainokoknak, ügy­védeknek, színészeknek nyelv­vizsgát kell tenniök — de so­kan ezt elvből nem teszik le, inkább kivándorolnak). —O— A házasulandó *rek át­lagos életKora férfi­aknál 33, nőknél 28 év. A húsztól harminckilenc éves férfiak kétharmada nőt­len. Irorszáq tehát az aggle­gények országa A hosszú le­gényéletnek persze mélyreható okai vannak. Az Ir férfit a megélhetés gondja és kilátás- talansága riasztja vissza a csa­ládalapítástól. A puritán kato­licizmus alig enged lehetősé­get arra, hogy a fiatalok meg­ismerkedjenek: az utóbbi évek nagy vívmányának számit, hogy táncos szórakozóhelyek nyílnak és sorra alakulnak a táncze­nekarok. A z frek kimondottan vendégszerető embe­rek Az idegent min­den parasztházban szívesen fo­gad iák, nemzeti ételekkel kí­nálják; kelkáposzta, vízben főtt sonka (de füstöletlen!), sült sertéshús almamártással.» Az ír marhahús vagy a lime­rick! sonka messzi földön fo­galom. Nem is beszélve a ten­ger ajándékáról, a sokféle hal­ról, füstölt lazacról. E nemzeti jellegzetességnek köszönhető, hogy az Idegen- forgalom egyre jobb üzlet a Zöld-szigeten. A Bunratty Né­pi Parkban például paraszthá­zakban szolgálják fel a teát, a XV. századbeli Bunratty vár­kastélyban valóságos középko­ri lakomán vehet részt a ven­dég. A „várúr“ és háznépe ko­rabeli öltözékben fogadja és vendégeli meg a külföldieket, őnkupából kinálják a sört, ősi gael dalokat ad elő a hárfás dalnok. Szállodák is épülnek, de elsősorban ódon várat, kas­télyt korszerűsítenek, hogy a romantikára hajlamos idegen úgy érezze: visszacsöppent a regék világába. Érdekes szórakozást kínál­nak a nagyszerű dublini lóver­senyek, s a számunkra isme­retlen kutyaversenyek is. Az agarak hetente hatszor futnak látványos versenyt! Mivel Dub- linban nyáron este fél tízkor is csaknem nappali világosság van — az agárverseny este nyolckor kezdődik. A fogadáso­kat, akárcsak a lóversenyeken, már előre megkötik a bukmé­kerek. Itt Is éppúgy lehet ve­szíteni, mint a lóversenyen, azután betérni a bút-bánatot felejtő whiskyre valamelyik kö­zeli bárba, amelyből túl sok is akad. Az idegennek meg kell kóstolni a sötétbarna sört, a guiness-t, amit az ország bo­rának neveznek, mivel Íror­szágban nem terem meg a sző­lő. Megkínálják az úgynevezett ír kávéval Is, amelybe egy ku­pica whiskyt öntenek, hogv biztosan elűzze a bánatot! Va­sárnap azonban csaknem egész napon át, kiváltképp a mise­időben, szigorúan zárva tart­ják az italméréseket.» —O— Az írek Európa legősibb né­pe. Évszázados történelme sokszor kemény próbára tette, de a régi keitá-gael monda hőse. a hosszúkarú Lucj mindig győzedelmeskedett a gonosz tekintetű Balor felett A füg­getlenné vált Ir nép is legyőz­heti mai ellenfeleit: az elnép­telenedést és szegénységet, a vak nacionalizmust és a kle- rikalizmust. Nehéz harc, de Lúg sem egy nap alatt, győzte le Balort... F. A. Fehér galamb a hollóseregben Csaknem huszonnégy évvel a háború befejezése után még mindig érkeznek jelentések egykori háborús bűnösök leleplezé­séről. Olyan tömeggyilkosok elfogásáról, akiknek álnéven, plasz­tikai műtét segítségével vagy az egész világon elszórt, hason­szőrű cimboráik támogatásával sikerült eddig az ismeretlenség homályában megtapulniuk. Annál örvendetesebb jelenségnek szá­mit azon gerinces férfi késői „leleplezése", aki nem torpant meg a féktelen terror előtt és a foglyok százait mentette meg sa­ját élete kockáztatásával a biztos haláltól. Késői elismerés Déi-Amerlkában és egyéb tengerentúli országokban ma már többet tudnak a hatvan éves Oskar Schindler bátor kiállásáról, mint ausztriai szülőföldjén vagy Nyugat-Németországban. Majna- Frankfurt városi tanácsa és a hesseni szövetségi tartomány hosz- szas huzavona után most afféle kegydijt szavaztak meg neki, azt Is csak egy maroknyi haladó szellemű újságíró unszolására. Amerika és Ázsia számos városában utcákat, tereket neveztek el Schindlerről egykori „kényszermunkásai“, akik életüket kö­szönhetik neki. A jeruzsálemi „Igazak útja“ mentén cédrusfát ültették el tiszteletére az ottani fiatalok, VI. Pál pápa pedig utólag a Szilveszter-rendet adományozta az önzetlen emberba­rátnak. A könyörületlenség birodalmában Ma már csak az Idősebbek emlékeznek vissza a feneketlen faji gyűlölet tobzódására Hitler ún. harmadik birodalmában. „Ellen- s séget“ szimatolt az eszelős népámltó zsidóban és katolikusban, : demokratában és monarchistában, a szláv nemzetekben éppúgy, 3 nlnt az angolszász népekben. Aki nem vaUotta a „Führer“ né- j zeteit, azt „népellenes“ elemnek bélyegezték. Középút nem lé­it tezett. — Még a keresztényi felebaráti szeretetet hirdető, de i megfélemlített papság Javarésze is a tömeggyilkosok bünrészesé- * vé vált, mert kevés volt benne az elszántság, de annál több a rettegés — ismerte el önblrálóan Kampe lurisdictióval felruházott B I papszentelő püspök Limburg an der Lahn-ban, aki 1968 októ- | bér 18-án átnyújtotta a pápa kitüntetését Oskar Schindlernek. Mindazonáltal a háború befejezése után szinte gomba módra szaporodtak Németországban és Ausztriában az „ellenállási moz­galom rettenthetetlen harcosai", akik nem győztek eléggé kér­kedni hajmeresztő hőstetteikkel. — Pedig egyedül a kis Auszt­riában több hitleristát mutatott ki a statisztika, mint egész Né­metország területén (v. ö. Amos Elon művét: „In einem heim­gesuchten Land“). Kivétel szentesíti a szabályt Oskar Schindler viszont ausztriai származása ellenére valóban j rettenthetetlen maradt a számára legválságosabb pillanatokban , is. Hitler hatalomra jutása után sokat Ígérő beosztást kapott a I' német kémelháritó központban Canaris tengernagy mellett, de | 1939-ben önként lemondott tisztségéről, hogy — saját szaval .. szerint — „produktívabb“ munkát végezhessen. Felmondását el- 2 fogadták,''egyúttal ppdlg megbíztak egy zománcedény-gyár ve­I zetésével a Krakkó melletti Zablocfe-ben. 1940-ben azonban mu­níció-gyártásra állították át a békés rendeltetésű fazekas-üze­met, amivel egyidejűleg megkezdődött Schindler „produktívabb“ munkássága. Mint hadifontosságú vállalat vezetőjének jogában állott foglyokat kiigényelni a frontszolgálatra beosztott munká­sok helyébe. Schindler tehát 600 lengyel és 600 zsldö fogoly be­osztását indítványozta az akkor még fennálló krakkói gettóból, amivel máris 1200 szerencsétlent mentett meg a küszöbön ál- ló „felszámolástól“. A magánvállalkozó „kényszermunkásokat* toboroz 1942-ben az SS-legények megkezdték a gettók kiürítését és I megsemmisítő táborok létesítését. De a nagy emberbarát még­is túljárt a hivatásos gyilkosok eszén. Saját költségén újjáéplt­I tdtte a munlclós gyár mellett lévő és a fasiszták által lerom- : bolt kényszermunkás-telepet, folytatta a lőszergyártást és ebbe­li minőségében most már követelte az elhurcolt foglyok „vlssza- vezénylését“ a gyártelepre. Amellett kínosan ügyelt arra, hogy létszámuk ne süllyedjen 1000 fő alá, mert a barna hatalmas­ságok csakis ezzel a feltétellel engedélyezték kényszermunkás- telepek fenntartását hadifontosságú üzemek mellett. Schindler újjáépített munkástelepén persze hiányzott a hírhedt napi „so­rakozó“, ezzel szemben orvos gondoskodott a megbetegedett munkások gyógykezeléséről. A Gestapo gyanút fog Mindez csupán néhány kilométernyire zajlott le a hfrhedt auschwitzi megsemmisítő tábortól, ahová szakadatlanul futottak be a gázhalálra váró emberanyag-szállítmányok. Ugyanakkor ki- szivárgott a nagy emberbarát „titka“. Háromszor tartóztatták le Schindle« mint „zsidóbérencet“, de ugyanannyiszor ki la szaba­dította ót jóakarója, az akkor még hatalmon lévő Canaris ten­gernagy. Harmadszori szabadon bocsátása után Schindler meg­kapta a Gestapo diszlokáclós végzését: gyárát az előrenyomuló szovjet hadsereg elöl áthelyezik Brnénecbe. Fellebezésnek per­sze nem volt helye, sőt minden tiltakozása ellenére 900 férfi munkását a Gross-Rosen-oell sziléziai koncentrációs táborba hurcolták, 300 nő és gyermek pedig az auschwitzi haláltáborba került. 5 chindlert a végsőkig elkeserítette az SS-pribékek kér- ielhetetlensége és embertelensége, de nem adta fel a reményt. „Istenek alkonya“ előtti cserekereskedelem Ahogyan a vesztüket érző náci fejesek pénzzel Igyekeztek Ir­hájukét menteni, úgy mentő ötlete támadt a nemes lelkű em­berbarátnak védencei megmentésére, jóllehet akkor mér az el­hurcolás vagy statáriális főbeiövetés veszélye fenyegette. Sebté­ben becserélte feloszlatott gyárának árukészletét, a még fenn­maradt és nagy kelendőségnek örvendő zománcedényeket a fe­ketepiacon tolongó menekülőknél. Az eképpen szerzett pénzen és értéktárgyakkal egyrészt megvesztegette a Gross-Rosen-i kon­centrációs tábor őreit, akiket amúgy is csak a „rugalmas vissza­vonulás“ gondolata fűtött. Másrészt ugyancsak pénzen vásárolt magának „különleges engedélyt“, hogy az ún. Cseh-morva pro­tektorátusba magával vihesse „kényszermunkásait“ az ott létesí­tendő munlclós gyárba. Így az utolsó emberig megmentette 1200 főnyi személyzetét. Valamennyien megmenekültek. Az önzetlenség netovábbja Közvetlenül a német fegyverletétel előtt egy „gazdátlan“ fo- golyszállitmányt sodort a végzet Schindler útjába, amelyet ál­lomásról állomásra tologattak a megszeppent SS-harcosok a vé­szesen közeledő arcvonal elől. Schindler és neje eladták utolsö értéktárgyaikat és ruhadarabjaikat, és „megváltották" a 120 fo­golyból álló szállítmányt. A kiéhezett és félholtra fagyott em­berroncsokat azután saját kezűleg vonszolták a brnénecl pálya­udvar fűtött várótermébe. — fchindlernek aszkézlsse) határos önzetlenségére jellemző — írja Trautwein Majna-Frankfurt-i vá­rosi plébános, — hogy eddig nem volt hajlandó „térítéseket“ el­fogadni többnyire Immár jólétben élő egykori védenceitől vagy azok leszármazottjaitól. k. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom