Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-03-18 / 11. szám
4 új ifjúság ----------- , A NÉPMŰVELÉS BUKTATÓI Hétről hétre figyelmesen végigolvasom a Népművelés buktatói című vita egyes cikkeit, hozzászólásait. Mivel úgy hírlik, hogy e vita már lassan lezárul, ezért felvetek néhány gondolatot, elképzelést, egy kicsit azzal a céllal is, hogy a vita folytatására ösztönözzem az érdeklődőket. Őszintén szólva, nem szeretnék a szerkesztő bőrében lenni, ha a vitát jelenlegi állapotában valóban lezárja. Hogy miért, az kiderül a következőkből. Az eddig megjelent vitacikkek eléggé rendszertelenül, átfogó koncepció nélkül (kivételt talán Takács András írása képez) nagy általánosságokban írtak a csehszlovákiai magyar népművelés problémáiról. Egyúttal felvetették a konkrét problémák egész sorát, anélkül, hogy tisztázták volna a népművelés alapvető elméleti és gyakorlati kérdéseit. Megfogalmazta valaki a vitázók közül, hogy mit is értünk a népművelés folgalma alatt? A válasz: nem. A vitában egyesek pedig számtalan dolgot idesoroltak. Mindenki mást és másképpen. A tudományos kutatásnak például semmi köze sincs a népműveléshez; esetleg az eredményei használhatók. Nagy össze-visszaságban szó volt a népművelés céljáról, feladatáról, módszereiről és eszközeiről. Külön választotta ezeket valaki? Definiálta a jelentésüket, rendszerbe foglalta a fogalmak lényegét? A válasz ismét: nem. Ezek után akaratlanul felmerül a kérdés: hogyan akarjuk eme alapvető íconeepciónális hiányosságok mellett specifikálni a csehszlovákiai magyar népművelés feladatait, szükségleteit? Megfelelő ismeret-rendszer nélkül természetesen a buktatókat is nehéz megtalálni. Ha már a népművelés problémáit vizsgálva nem támaszkodhatunk 'tudományos szintű felmérésekre, legalább hipotetikus elképzeléseinkben alakítsunk ki rendszert. Éneikül a vita felaprózódik és eredménye nullával lesz egyenlő. E rövid beveAtő után megpróbálom rendszerbe foglalni és meghatározni azokat a problémákat, amelyek a népművelés elmélete és gyaikor- lata terén érdekelnek bennünket, illetve vita tárgyát képezhetik. 1. A népművelés elméleti részét a következő problémák képezik: a) a népművelés célja és feladata, b) a népművelés elméleti módszertana. Vegyük sorjába az egyes pontokat. Először is mi a népművelés? — A népművelés az a társadalmi folyamat, amely az iskolában szerzett műveltségi alapot hivatott továbbfejleszteni, s tevékenysége így kapcsolódik az iskola oktató munkájához. Mi történjék azonban azokkal, akik csak az iskola néhány alsóbb osztályát látogatták? Miként foglalkozzon azokkal a népművelés, ak\ a tanultakból annyit felejtettek, hogy kulturáltságuk a szakmai ismereteken és némi élettapasztalaton túl, aliq lépi át az írni-olvasni tudás fokát? Láthatjuk, hogy vannak esetek, amikor a népművelésnek szinte az iskolát kell pótolnia, mert a múltban csak néhány elemit végzettek közül kevésnek van meg a lehetősége a továbbtanulásra. A népművelésnek ezért két funkcióját különböztetjük meg: az eredeti funkció: az iskolai oktatásban nem szereplő anyag, az általános műveltség fejlesztése. A másik pedig a helyettesítő funkció- olyan ismereteket nyújt, melyeket már gyermek- vagy serdülő korban kellett volna elsajátítani. Tartalma országonként változik, aszerint, milyen magas a társadalom kötelező oktatási színvonala, s milyen mértékben tesznek eleget az iskolakötelezettség törvényének. A műveltség terjedésével a feladat súlya egyre inkább az eredeti funkcióra hárul, de a helyettesítő funkció sem hal el egészen, részben az iskolában szerzett tudás elavulása, elfelejtése, másrészt a kötelező iskolai oktatás határának kiterjedése miatt. Miután meghatároztuk magát a népművelés fogalmát, szükséges, hogy meghatározzuk a célját és feladatait. A népművelés célja a gazdasági és társadalmi feltételek által meghatározott eszménv (műveltség és emberi eszmény) elérése, a sokoldalúan müveit és harmonikusan fejlett ember kiformálása, amely által mind a társadalom, mind az egyén érdeke egyaránt képviselve van. A cél megvalósítása azonban igen sokrétű, szerteágazó, az élet legkülönbözőbb területeire kiterjedő tevékenység ösz- szesített eredményeként jöhet létre. Ezek az egységes cél megvalósítása érdekében kifejtett ‘ különböző tevékenységek a legfontosabb feladatok. Itt érkeztünk el az egyik lényeges, vitás kérdéskomplexumhoz. A tömören megfogalmazott definíciók számos izgalmas problémát rejtenek magukban. A népművelés feladatai a politikai, gazdasági, társadalmi élet adott állapotában, változásaiban; az elmúlt húsz év hiányosságainak és téves felfogásainak a tükrében. A dogmatikus, élettől elrugaszkodott ideológiai nevelés káros hatása; túlzottan egysíkú, szellemet és gondolatokat megölő agresszív beállítottsága. A társadalmi és az erkölcsi értékrendszer feje tetejére állítása. Az emberi értékek és az egyén érdekeinek figyelmen kívül hagyása. Továbbmenve, konkrétan meg kell fogalmazni a népművelés feladatait a jelenlegi ideológiai nevelésben. Figyelembe kell venni mindazokat a változásokat, amelyek az 1968-as évben végbementek országunkban. Végre rá kell mutatni a műszaki fejlődés és az anyagi kultúra . óriási fejlődésének a társadalmi életben való lecsapódásaira, és az emberek műveltségi szintjének lemaradására a műszaki fejlődés mögött. Még pár oldalon lehetne tovább sorolni a problémákat, bővebb kifejtésükről nem is beszélve. Serkentésnek a további vitához azt hiszem azonban, ennyi is elegendő. Az előbbi felsorolásunkhoz visszatérve, amelynek ,,b“ pontjában a népművelés elméleti módszertana szerepel, elmondható, hogy a népművelés elméletének ez a szakasza szorosan összefügg az eddig tárgyalt problémákkal. A népművelés feladatainak teljesítése megköveteli, hogy mielőtt a gyakorlatra kerülne a sor, a népművelési folyamat módszertana már kidolgozottan álljon rendelkezésünkre. Ez a része a népművelés elméletének megkívánja a társadalmi viszonyok pontos ismeretét, valamint felelős hozzáállást, tudományos szintű vizsgálódást követel meg. 2. A népművelés gyakorlati részét a következő pontok képezik: a) a népművelés folyamata b) a népművelés formái* és eszközei. Az emberek tudatának átalakítása, műveltségének fejlesztése nem végezhető eredményesen a nevelő-művelő hatások rendszeressége, folyamatossága nélkül. A népművelés alapvető követelménye, hogy különböző akcióit egymásra építse, egymással összhangba hozza. Új műveltséganyag csak úgy jöhet létre, ha az egymást követő hatások erősítik a megelőzőt. A népművelési hatások ily qondos ötvözete viszont tudatos válogatást kíván. Válogatásunknak az adott helyzet elemzéséből kell kiindulnia. A népművelési feladatok tartalmát, formáját, módszereit nem lehet önkényes elképzelések alapján meghatározni. Számításba kell venni először is annak a társadalmi egységnek (város, falu lakosságának, üzem, szövetkezet dolgozóinak, stb.) körülményeit, amelyet formálni akarunk. Ezt a tájékozódást nem szabad az egész társadalomra vonatkozó általános ismeretekkel helyettesíteni, mert a társadalom törvényszerű jelenségei helyenként különböző sajátos módón érvényesülnek. Sőt, még a helyi problémákat is konkrétan az egyéni problémákból kiindulva kell vizsgálnunk. Mindez nem jelenti azt, hogy az össztársadalmi viszonyokat szem elől téveszthetjük. A tájékozódást — legalábbis kezdetben — adatfelvétellel kell összekapcsolni. Fel kell mérni az adott társadalmi egységben élő emberek világnézeti, erkölcsi felfogását, élet- szemléletét, műveltségi szintjét, ízlését, szabad idejük fel- használásának lehetőségeit és az ezekre ható társadalmi, politikai, gazdasági tényezőket, továbbá a közösségben uralkodó világnézeti, erkölcsi, stb. tendenciákat a művelődés egyéni igényeit, helyi társadalmi szükségleteit. Fel kell derítenünk azokat az erőket, eszközöket, körülményeket is, amelyek az adott helyzetben elősegítik, vagy gátolhatják munkánk sikerét. Elmondhatjuk, hogy tervszerű, tudatos munkát, ilyen felmérés nélkül egyszerűen lehetetlen jól végezni; a szükséges adatok nélkül készített terv sosem lesz megalapozott és reális. Természetesen a felmérés csupán kiindulási alapot jelent, és egy része csak a népművelési gyakorlat előmunkálatainak. A következő lépés: az adatok értékelése és belőlük a tennivalók meghatározása, időrendi elosztása, vagyis a tervezés. A tervezés során rögzítenünk kell az elvégzendő feladatokat, a feladatok megvalósításának ütemét, a részfeladatok eszközeit. Megállapítottuk, hogy a népművelési feladatokat mindig a helyi sajátos társadalmi szükségletek szabják meg. A konkretizált terv első pontja azonban mégsem a társadalmi szükségletekre épül. Kezdetben ugyanis olyan tényezőkből kell kiindulnunk, ami közelebb áll az emberekhez: igényeikből. Igaz, hogy az igények sokfélék. Vannak társadalmilag hasznosak, értékesek, de értéktelenek is. Azt1 igények között ezért válogatnunk kell, a társadalmi szempontból ‘ előre-mutatót kell elsősorbaír11 támogatnunk. Az állandő felmérésen, tervezésen és a sokrétű nevelőműveltségfejlesztő munka gyakorlati megvalósításán felépülő népművelés rendkívül bonyolult tevékenység, ezt csak társadalmi összefogással lehet jól végezni. A felsorolásunk második pontjában szereplő „b“ pont tárgya a népművelés formái és eszközei. — A népművelés formáinak gazdagsága a népművelés önkéntességével függ össze. A sokféle forma a népművelésnek más-más funkcióját teljesíti. így az emberek érdeklődését inkább a színesebb, látványosabb, élményt nyújtó formák kötik le, a jelenségek magyarázatát adó formák elmélyítik, és az aktív közreműködésre építő formák tartósítják. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ismeretszerzés minősége szerinti csoportosítás nem jelent értékbeli különbséget számunkra, hiszen a formák értékét mindig tartalmuk határozza meg. A lényeges az, hogy a formák a népművelés folyamatában kiegészítsék eaymást. egymásra éDÜljenek, egymás hatását erősítsék, különben a népművelés formái elveszítik funkcionális jellegüket, s öncélúak, perspektívátlanok, kilátástalanok maradnak. A népművelés fontosabb formái: a vetítések (film, diafilm). kiállítások, műsorrendezés. műsorpolitika: a művészeti élmények érzékletes formáinak közvetítése, ismeretterjesztő előadások, viták, szakkörök, valamint műkedvelő művészeti mozgalom. A műveltség iskolán kívüli fejlesztését, a kulturális nevelést különféle intézmények szolgálják, amelyek egyúttal a népművelés eszközeit képezik. Tekintsünk el a részlete-' zéstől és soroljuk fel röviden azokat az ezközöket (intézményeket), amelyek a népművelést elősegítik. Ezek a népművelési házak, klubok, népkönyvtárak, múzeumok, művészeti intézmények (mozik, színházak, képtárak és hangverseny-termek), sajtó, rádió, televízió, valamint a népművelés módszertani intézményei. Nagyon röviden ugyan, de végigfutottunk a népművelés elméletének és (képzeletbeli) gyakorlatának legfőbb állomásain. Ezáltal rendszert teremtve, módszeresen hozzáláthatunk a csehszlovákiai magyar népművelés hiányosságainak, vagy ha úgy tetszik buktatóinak a kereséséhez. Hasonlítsuk a mi konkrét viszonyainkat a fentebb vázolt ideális elképzeléshez, és mindjárt kiütköznek azok a hiányok és buktatók, amelyet az eddigi vitában az egyes hozzászólók már részben érintettek. Nem akarom ezeket a problémákat külön ismételni. Szeretnék azonban egy általános jellegű alapvető hibát megemlíteni, amely szerintem minden népművelési buktatónk eredete. Ez pedig az. hogy az elmúlt 210 év társadalmi deformációinak egyikét, a népművelés abszolút degradálása, szerepének és küldetésének meg nem értése, helytelen felfogása képezte. Az intézményes népművelés fő tevékenysége hosszú időn keresztül ugyanis a begyepesedett agyak által értelmezett dogmatikus ideológia hirdetése volt. Minden más irányú tevékenység lényegtelen epizódként szerepelt. Á világ fejlődése azonban nem állt meg a mi kedvünkért. Rohamos volt a kibernetika fejlődése, a természettudományok, a műszaki tudományok* valamint a művészetek fejlődése. Ezek az új ismeretek és felfedezések hosszú ideig csak megszűrve juthattak el társa-' dalműnk tömegeihez. Pótolni valónk tehát akad éppen elég. A népművelés teljes lefokozása. a népművelési intézményrendszer hiányosságai végül is azt eredményezték, hogy a népművelés folyamata minimális állami dotációban részesült. Továbbá az, hogy a népművelési dolgozók nem részesültek sem erkölcsi, sem a-* nyagi elismerésben. Ennek következtében (tisztelet a kivételnek) a népművelési intézmények dolgozói olyan egyénekből kerültek ki, akik máshol nehezen tudtak volna érvényesülni. Ezért van a nagyfokú fluktuáció a népművelés dolgozói körében. Még egyszer hangsúlyozom, vannak kivételek. A csehszlovákiai magyar népművelés további buktatói a nemzetiségi népművelés teljes koncepciótlanságában találhatók. Szükségleteink és igényeink nincsenek felmérve. Nincs kidolgozott módszertani rendszerünk sem. Ami van, az feltevéseken alapszik. Nincsenek továbbá megfelelő intézményeink, sem anyagi támogatásunk a komoly népművelési munkához. A Csemadok népművelési tevékenysége a múltban szintén az amatőrizmus és a cse- , kély lehetőségek korlátjaival küzdött. Ezzel a problémakörrel a vitázók már foglalkoztak ezért ebben az írásban nem tartom szükségesnek, hogy részletesen kitérjek a Csemadok széleskörű tevékenységére. Ez egy külön cikk feladata lenne. Ezek után felmerül a kérdés: van-e kiút az áldatlan helyzetből? A népművelés felemelkedését, kellő színvonalú kibontakozását mindenekelőtt a fentebb vázolt rendszer következetes gyakorlati megvalósításában kell látnunk. Olyan tevékenységben, ame’v tudományos szintű felmérésekre támaszkodva aktíva »• tudná formálni a csehszlovákiai magyar társadalom műveltségi szintjét. Ehhez azonban elsősorban a központ’ Néművelési Intézet magyar osztályának a tevékenységé* kellene kiszélesíteni és átorientálni társadalmunk szükségleteiből, igényeiből fakadó feladatok és célok teljesítésére. VARGA SÁNDOR «mbb»iwwmw mum inmawi hwwijw" Néhány szó a népi táncról Talán a véletlen folytán a csehszlovákiai magyar népitánc- mozgalom mindkét legmagasabb posztjára új és mindkét esetben fiatal vezető került. Szerkesztőségünk megkérte a népi tánc két új „kormányosát“ Sárszögi Csillát, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának tánc-előadóját és Czingel Lászlót* a Csemadok Központi Bizottságának szakelőadóját, hogy válaszoljanak három, a népitánc mozgalommal kapcsolatos kérdésekre. O.j Ifjúság: Hogyan jellemeznék röviden népitánc-mozgalmunk jelenlegi helyzetét? Sárszögi Csilla. Határozottan haladás észlelhető a népitánc- mozgalom fejlődésében. Véleményem szerint ez elsősorban a Népművelési Intézet és a Csemadok Központi Bizottsága által rendezett hároméves központi iskolázásnak köszönhető. Az iskolázást elvégzett hallgatók ma már minőségileg magasabb szinten képesek koreográfiákat alkotni. A fejlődés persze lehetne gyorsabb is. de a csoportok munkáját erősen gátolja az anyagiak hiánya. Ez főleg a zenekarok és népviseletek körüli bonyodalmakban mutatkozik meg. Az iskolázások minőségének megjavítását gátolja a szakképzett előadók hiánya. Czingel László: Lényegében egyetértek azzal, hogy bizonyos fejlődés észlelhető. Van azonban egy jelenség, amely a mozgalom alapvető hibája. A tánccsoportok túlnyomó többsége nem az adott hagyományokra építi munkáját, hanem a vezető fantáziájában születnek meg a táncok — müdolgokat produkálnak. Ennek az okát abban látom, hogy nincs megszervezve a rendszeres gyűjtés. Csak ez tudná megadni a csoportoknak a megfelelő „nyersanyagot“. A Csemadok helyi szervezetei mellett működő tánccsoportok gyakran ellentmondásba kerülnek a vezetőséggel. A tánccsoport működése ugyanis nem jár anyagi haszonnal, sőt éppen ellenkezőleg. Ezért a helyi szervezet „nem táncos“ tagjai gyakran fékezik a munkát, azzal az indokkal, hogy erre a részlegre csak ráfizetés van. Jó volna, ha e tevékenység erkölcsi oldalát is figyelembe vennék. A további fejlődés érdekében szükségesnek tartom, — magyarországi példa szerint — a csoportok kategorizálását. Új Ifjúság: Milyen tervei vannak a két intézménynek a jövőben Sárszögi Csilla: Tavaly kezdődött a tánccsoport-vezetők hároméves iskolázásának újabb évfolyama. Ezt folytatjuk idén is. Harminc hallgatónk van és az előző iskolázás tapasztalatait felhasználva, szeretnénk ezt a mostanit jobban és eredményesebben megszervezni. Kilátás van arra is, hogy egy magyarországi szakelőadót tudunk a munkába bekapcsolni. Ez nagyon emelné az iskolázás színvonalát. Tavalyhoz hasonlóan, idén is meghirdettük a versenyt az év legjobb koreográfiájáért. Sajnos, eddig csak egy csoport jelentkezett. De remélem, március 15-ig — eddig van a határidő — még további csoportok is beneveznek, A közeljövőben kiadásra kerül egy könyv a tardoskeddi népszokásokról, Méryné Tóth Margit és Takács András feldolgozásában. Czingel László: A napokban ül össze központi tanácsadó testület. Itt fogjuk megtárgyalni az idei gombaszögi és zsellzl műsort. Idén ugyanis Gombaszög mellett újból központi rendezvényként szervezzük meg zselízit is. Erre azért van szükség, mert Gombaszög elveszítette eredeti jellegét. Mivel itt már más műfaj is szerepel, nemcsak népi hagyomány, nem fedi az eredeti elképzelést. így most Gombaszög megmarad továbbra is olyan jelleggel, mint az elmúlt években és Zselfzen egy országos, kimondottan folklór-fesztivált akarunk rendezni. Új Ifjúság: Tervek tehát vannak a jövőbeli munkára. Jő volna, ha röviden elmondanák, mi az, ami nincs a tervben, de megvalósítása használhatná a táncmozgalom fejlődésének. Sárszögi Csilla: Nagyon segítene, ha lehetőséget kapnánk szorosabb kapcsolatot teremteni a magyarországi táncmozgalommal, amely sokkal fejlettebb és magasabb szinten van, mint a miénk. Sokat tudnánk tőlük tanulni, sok tapasztalatot szerezhetnénk Czingel László: A tánccsoportok alapvető kérdése az utánpótlás Az iskolákban a népművészet szeretetére és megbecsülésére való nevelés tudná ezt megoldani. Köszönjük a válaszokat és munkájukban szép eredményeket kívánunk. Beszélgetett: H. R. A BEATLES -TORTÉNE’ 8. — Amint megéreztük az angol cigaretta füstjét, tudtuk, hogy néhány percen belül zűr lesz — meséli John. — Azután, miután jót verekedtek, hullarészegre itták le magukat. A pincérek zsebkéssel és gumibottal alig tudták megfékezni őket. Soha nagyobb gyilkosokat nem láttam... AZ ELV) ÉRTELMISÉGI IMÁDOK Kevés rendes, becsületes hamburgi jár a Reeperbahnon, Klaus Voorman és Astrid Kirchherr a kivételek közé tartoztak. Ök voltak az első értelmiségiek, akik megkedvelték a Beatles-együttest. Klaus Berlinben született, apja tekintélyes orvos volt. Most Hamburgban képzőművészetet tanult (bár határozott üzleti céljai voltak vele), itt kezdett fényképezéssel foglalkozni, és itt ismerkedett meg egy kispolgári családból származó lánnyal, Astriddal. Amikor udvarolni kezdett neki, beköltözött ugyanabba a házba, amelyben a lány lakott. Egy emelettel följebb bérelt lakást. Egy este összeszólalkoztak, s hogy lecsillapodjon, Klaus elhatározta, hogy moziba megy. Ezt meséli: — Egy pincéből pokoli lárma tört fel. Lementem, mert érdekelt, hogy mi történik. Ilyen klubot soha addig nem láttam. Maga a helyiség nyomorúságos volt, de a színpadon ugrabugráló és lármázó együttes valósággal lenyűgözött. Rory Storm együttese volt ez, amelyben még mindig Ringó Starr dobolt. Klaus, maga sem tudta miért, letelepedett a másik együttes — a Beatles-fiúk asztalához. — Ellenállhatatlanok voltak. Ügy gondolom, ellenállhatatlanul nevetségesek De közülük is Stu — később tudtam meg, hogy így hívják — volt a legnevetségesebb. Valóságos szalmakazal volt a fején, hosszú, hegyes orrú cipőt, ijesztő 'lapszemüveget viselt. Később ők léptek az emeívénvre, és legelőször a Sweet Little Sixteen című szerzeményt játszotok el. John énekelt. Még nagyobb hatással voltak rám, mint Bory csoportja. Szerettem volna közeledni hozzájuk, jobban megismerkedni velük, de nem tudtam hogyan. Zavarban voltam, s talán éppen emiatt egész reggelig maradtam. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogyan tudnak olyan jól. olyan erőteljesen, s ugyanakkor annyira vidáman, tréfásan játszani. Ráadásul, egész idő alatt úgy ugrándoztak a színpadon, mintha meg lettek volna bolondulva. (Folytatjuk)
