Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-03-11 / 10. szám
TP** 4 új ifjúság Á NÉPMŰVELÉS BUKTATÓI Nagyon örvendetes, hogy az Üj Ifjúság hasábjain államunk szövetségi elrendezése után, valamint az új szlovák kormányprogram kihirdetése előtt, máris felvetette a népművelés problémáit. Ez már azért is di- cséretreméltó cselekedet volt, mert szerintem, ha most nem fogjuk össze erőnket, hogy a népművelés színvonalát — a- mely ma már lényegében felöleli az egész kulturális tevékenységet — emeljük, akkor a jövőben tovább panaszkodhatunk a hiányosságok miatt. Miről is van szó tulajdonképpen? Az új szlovák kormányprogram kimondja, hogy a kultúra ápolása, valamint anyagi támogatása egyáltalán nem kielégítő. A kormány mindent elkövet azért, hogy a helyzet megjavuljon. Természetesen a fentiekben említett hiányosságok teljes mértékben a magyar kulturális élet hiányosságaira is vonatkoznak. Ezért fontos, hogy az új kormányprogram megvalósításánál mi is mindenhol ott legyünk. Szükséges lesz a felsőktől egészen a járási szervekig megfelelő káderekkel ellátni az egyes kulturális intézményeket. Nagyon fontos, hogy felülvizsgáljuk, vajon a járási népművelési otthonokban, valamint a Járási Nemzeti 'bizottság kulturális szakosztályain megfelelő arányban vannak-e magyar kulturális dolgozók. A nemzetiségi kultúra ápolása terén szerintem a sok aktív műkedvelő mellett nagy szerepet töltenek majd be az alakuló kulturális szakosztályok. Ezek anyagi támogatásával a jövőben sokat tehetünk a kulturális igények kielégítése érdekében. Ebben fontos szerepet játszik majd a Cse- madok aktivitása — és fordítva — a Csemadok helyzete is megszilárdul, ha a tagság tasorban a megfelelő szakemberek képzése is fontos lenne. Az eddigi kulturális tevékenység szakemberek vezetése hiányában nagyon alacsony szinten mozgott. Röviden összefoglalva az elmondottakat: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a járási népművelési otthonok, a Csemadok, a járási kulturális szakosztályok, valamint az ifrendezték — szükséges lesz a legfelsőbb nemzetiségi szervek összefogásával magyar vonalon egy egészen új koncepcióval ellátni, amely felölelné Szlovákia egész magyarlakta vidékét. Gondolom, hogy ennek a koncepciónak a kultúra minden ágazatát fel kellene ölelnie — nevelés, tánc, zene, festészet, énekkarok, zenekarok, fotózás, filmezés, stb. Fontos lesz, az pasztalja, hogy a kulturális vonalon állami támogatásban részesül. Néhány példa a járásunkból: A Csemadok már régen tervbe vette a néprajzi szobák berendezését, hogy az utókor számára megmaradjanak a felbecsülhetetlen értékek az itt élő magyarság életéből. A szép tervek azonban csak tervek maradnak anyagi támogatás nélkül. És sorolhatnám tovább a példákat amelyekben az anyagi támogatás csadákat művelhetne a járás művészeti életének (festészet és egyéb) fellendítése terén.. Sokat várunk az átépített Tiszti Pavilon gyönyörű nagytermének kihasználásától. Járásunk jellegzetes népdalainak összegyűjtése és nem utolsójúsági és pionirszervezet és nemzeti kultúránk ápolása érdekében — addig, amíg nem késő. A másik probléma, amely már többször felvetődött: a különböző versenyek, konkrétan az alkotóversenyek megrendezése. E téren is tenni kell valamit, de sürgősen. A versenyek nincsenek időbeli összhangban, mindenki rendez valamit — akár a Csemadok, akár a népművelés és gyakran keresztezik egymás munkáját, műsorát. Nem beszélve arról, hogv évröl-évre csökken a felnőtt versenyzők szereplése. Mi lenne tehát a megoldás? Szerintem az alkotóversenyeket — amelyeknek szervezésében sok hiányosság mutatkozott, sőt egyes járásokban meg sem egyes versenyekből győzteskénl kikerülő kiváló tehetségek sorsával törődni. Mert vannak tehetségeink, mint azt az Űj Ifiúsáa által tavaly megszervezett Tánc- és Népdalfesztivál bizonyította. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy teljesen elkülönöljünk a hasonló szlovák versenyektől. Az együttműködés szükséges, de csak úgy, ha az egyenrangúság szintjén mozog. A népművelőkre és kulturális dolgozókra tehát a jövőben sok feladat vár. A falu kulturális színvonala emelkedett, ezzel együtt az igények is — csak ki tudjuk elégíteni. Bende István Komárom 8. — Bruno Koschmieder megmutatta a lokálját a Kaiserkel- 1ert Nagyon megtetszett Megkérdeztük, mikor fogunk itt elhelyezkedni. Azt mondta, hogy itt egyáltalán nem lépünk fel. Egy másik helyiségbe vezetett bennünket. Ennek Indra volt a neve. Sokkal kisebb amannál a császári pincénél. Ejféli fél tizenkettő volt a klubban mindössze két vendég lézengett A mosdóban aludtak — Bruno azután megmutatta a ruhatárunkat. Ez tulajdonképpen férfi mosdó volt. Ábrándjaink, hogy valami előkelő hotelben fogunk lakni, egy csapásra szertefoszlottak. Azután elvezetett a Bambo moziba, s megmutatta azt a helyiséget amelyben aludnunk kellett. Rosszabb volt a legrosszabb egérlyuknál is. Mindegy, fiatalok voltunk és — ami vele jár — bolondok is. úgyhogy szó nélkül nyugovóra tértünk. Ez azonban mitsem változtatott a nézetünkön, hogy az Indra és a Bambi egy fabatkát sem ér. — Rendszerint nagyon későn (vagy inkább nagyon korán) feküdtünk, s arra ébredtünk, hogy a mozicsengő az első előadás kezdetét jelzi — meséli John Lennon. — Néhányszor megkíséreltük, hogy a szükségünket a női mosdóban végezzük, amely sokkal tisztább volt de a kövér német Fräulein minden alkalommal handabandázva elkergetett bennünket úgyhogy fel is hagytunk a próbálkozással. A legfontosabb dolog — ahogy a németek mondják — mégis a Musik machen, a muzsikálás volt, mégpedig Beatles- módra. Habár a Beatles-együttes rock'n'roll csoportnak számított, a liverpooliak közül mindenképpen a csendesebbek közé tartozott Hamburgban valósággal kényszerítették őket, hogy minél zajosabbak legyenek. John, ennek megfelelően szakadatlanul muzsikált, hajlongott, ész nélkül ugrabugrált fetrengett a színpadon. Pete Best eleinte nem tudott alkalmazkodni, később azonban úgyszólván tökélyre emelte a bolondozást. Paul meséli: — Nem vólt más választásunk. Liverpoolban rendszerint egy óra hosszat játszottunk, itt pedig nyolc órán át kellett játszanunk szakadatlanul. Olyan zajosan muzsikáltunk, hogy zajosabban már nem is lehetett Pete valósággal püfölte a dobot. A németek meg nem tudtak hova lenni a lelkesedéstől. Az elbeszélést Pete Best folytatja: — Jó hangulatunk azért nem hagyott el bennünket. John szerzett néhány hosszú szárú gatyát, mert már vacogtató hideg volt George tíz márkába fogadott velem, hogy nem mer az utcára menni ilyen gatyában. John azonban nagy hidegvérrel végigsétált az utcán, s közben — hogy érdekesebb legyen — a londoni Daily Expresst olvasta. Mi pedig majd megdögöltünk a röhögéstől. Bírósági per a lárma miatt Két hónapra rá az Indrát be kellett csukni. A szomszédok följelentették a tulajdonost, hogy elviselhetetlen lármát csapnak a zenészei. így aztán — bírósági közbelépésre — a Beatles-együttes mégis átköltözködött a Kaiserkellerbe, amelynek színpadját narancsosládák korhadó deszkájából ácsolták össze. Korábban többször is előfordult már, hogy beszakadt a zenészek alatt. Pete Best világosan emlékezik, hogy akkoriban valameny- nyien úgy ittak, mint a kefekötők. — Ez valósággal elkerülhetetlen volt. Annyi lányt szereztünk, amennyit akartunk. Igen gyorsan felfogtuk ugyanis, hogy a Fräuleinokat nem nehéz meghódítani. f De dolgoztak is többet, mint valaha. Azt a liverpooli csoportot, amely a Beatles-együttes jöveteléig a Kaiserkellerben szerepelt, Rory Storm Hurricanes nevű együttese váltotta- fel. A Hurricanes-együttes és a Beatles-együttes tizenkét órán át óránként váltogatta egymást a színpadon. John meséli—■ Fájt a torkunk a szakadatlan üvöltözéstől. Másoktól hallottuk, hogy a soványltó tabletták ébren tartják az embert, marokszámra szedtük tehát a soványító tablettát. Egyedül Pete nem nyújt hozzájuk, de számunkra ez volt az első lökés a kábítószer-élvezet felé. Rendszertelenül étkeztek, még rendszertelenebből aludtak. — Juthatott-e egyáltalán időnk evésre és alvásra, amikor annyit dolgoztunk és annyi lány rajongott körül bennünket? — teszi fel John a kérdést. Pénz a részeg zsebében Megfigyelték, hogy a pincérek kilopkodjék a pénzt a részegek zsebéből. Egy éjszaka John is hasonló vállalkozást kezdeményezett. — Egy angol tengerészt szemeltünk ki áldozatul. Jól leitattuk, de bármennyit i$ öntöttünk bele. folyton egy kérdést ismételgetett: „Hol vannak már a lányok?“ Megpróbáltuk szóval tartani, közben többször is átkutattuk a zsebeit, de sehogy sem tudtunk rájönni, hol tartja a pénzét. Végül lemondtunk a lopásról. Bory együttesével jó viszonyban voltak. A dobos minden szabad idejét a Beatle-fiúkkal töltötte. Leste, hogyan gyakorolnak, hogyan játszanak, könyörgött a szerzeményeikért. George-nak nem nagyon tetszett a külseje: — Ronda szürke haja volt, sokáig rá se bírtam nézni. Végül mégis el kellett ismernem, hogy ő a legjobb az összes közül. Ezek voltak az első találkozások a Beatles-együttes későbbi új tagjával, Ringó Starral. De még sok idő telt el, mire egészen összemelegedtek. Amikor angol vendégeket láttak a klubban, már elegük volt. (Folytatjuk) DRÄFI mATYAíTT nereartüt ki a MATESZ igazgatójává! Mind a magunk, mind lapunk sokezres olvasótábora nevében sok szeretettel köszöntjük az új igazgatót! m wnwmnmM waw i .un Török Elemér Fényért perelek Török Elemér első kötete tavaly, sorrendben épp az utolsónak jelent meg. Furcsa véletlen — s én nagy jelentőséget tulajdonítok a véletleneknek — színvonal besorolásánál ts figyelembe kéne vennem a sorrendet. Mikor először elolvastam, nem tudtam eldönteni, hogy az ötvenes évekből ránkmaradt muzeális értékkel, vagy egy 1968- ban megjelent verseskönyvvel állok-e szemben. Valahol hallottam a népi impresszionista kifejezést. Török Elemérre teljesen rá tudnánk illeszteni ezt a jelzőt, ha ezzel az elnevezés értéke nem csökkenne. Mert a benyomások rögzítése is csak ott válik költészetté, ahol az több egy útleírásnál, vagy akár egy riportnál. Sőt, a gyanútlan olvasót naqyon gyakran ilyen nem versek közé való megállapításokkal lepi meg: „És a perc, az óra, az év / tovább pereg “ Minden jó modern költészet a népköltészeten, a népdalon nevelkedik. Minden jó modern versből valami szürrea- lizáló népiség érződik. De kell, hogy legyen bizonyítékom az epigonizmus ellen. Kell, hogy legyen bizonyítékom a plágium ellen. Török Elemér versei egyelőre nélkülözik ezeket a bizonyítékokat. A per bizonyítékok nélkül előbb- utóbb zsákutcába fut: ,.Ö, ti évek, elszállhattok égi szárnyon: Én derengő szebb napoknak csókját vágyom.“ A Petőfi-hotás majdnem szó szerinti azonosságban teljesedik ki: „este lett végre / kicsi falumban / ősi békéjü / hüs nyugalom van“. Nem beszélve persze az értelmetlenségekI röl és a logikátlanságról: „Nyugalmat hoz az alkony, friss tefü estt szagot' — írja. Már pedig én csak tejszagról tudok, de hogy mióta van a szagnak friss teje, arról egyelőre ntncs tudomásom. Vagy: „lassan hűvös hömpölyög.“ A víz az hömpölyöghet, de azt hiszem, hogy a hideg levegő csupán áramlik. A Fényért perelekben homogén tájrealizmus keveredik közhelyekkel, prózalságokkal, a már nem is egyszerű, de gyermeteg sorokkal: „Ahogy lestem rá, megsajnáltam, üléstől lúdbőrzík a hátam, felálltam és tükörbe néztem: hisz' ntncsen nékem gyilkos képem.“ Ennyire lenne csak képes egy felnőtt ember? Az Időtlen tdökig című vers tanulsága szerint létfeladatunk ts csupán ennyi: .pállani virágok és füvek hatalmát.“ E mondatvégre tehetnék vagy három kérdőjelet. Az egész könyvet is teleírhatnám kérdőjelekkel, egészen addig, míg a megválaszolatlan kérdésektől egyetlen hatalmas kérdőjellé válnék a Fényért perelek. Azt elismerem, hogy ez a kötet már régen esedékes adósságtörlesztés volt. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy kiadói politikánk feladata csupán adósságtörlesztés lenne és nem költészetünk elörelendí- tése. A költészet valahol mindig az univerzummal kezdődik. „A költő miniatűr isten“ — vallja ars poeticájában Vicente Huidobro, chilei költő. Mit jelent ez? Semmi esetre sem teremtést és teremtödést. Csak az Én Ml-vé történő szub- limálását. Aki mindenáron teremteni akar, elavulttá válik. Aki a Ml-ből kiindulva akar költészetet csinálni, egysíkú lesz. Ezért horizontális ember Török Elemér. Ami pedig nem más, mint a jobb fül bal kézzel vakarása. Nem veszi észre és nem tudatosítja, hogy a horizont belőlem indul ki és határai végtelenek. A másik oldalnak a buktatója az, hogy amíg a végtelentől eljut a költő önmagáig — lásd a fönti példán is — kifárad. TÖTH László L ii . ■ mm i ni hl. , l Márciusban lesz a kerületi szavalóverseny! Az idén is megrendezik Dunaszerdahelyen a Kerületi Szavalóversenyt. Színvonalas és népszerű lett immár ez a kulturális rendezvény, amelyen a Nyugatszlovákiai kerület vegyes lakosú járásaiból kiválasztott magyar anyanyelvű vers- és prózamondók mérhetik össze tudásukat, művészi színvonalukat. Itt mutatkozik meg továbbá, hogy iskoláink irodalmi és szavaló-körei (vagy más irodalmi körök, szerveketek, egyesületek előadói) hogyan dolgoznak. Pedagógusaink, népművelőink hogyan teljesítik átfogó tervük idevonatkozó tennivalóit. A kerületi szavalóverseny az idén március 27-én csütörtökön lesz. A járási versenyeket március 15-ig keli lebonyolítani. Léva, Galánta, Nyitra, Komárom, Érsekújvár, Szene (mint Pozsony-vidék) Bratislava (mint főváros) és Dunaszerdahely járási győztesei, legjobb előadó« kerülnek el ide, ahol a versenyen kívül szakelőadásokon is részt vesznek. Fontos lenne, ha Közép- és Keíetszlo- ▼ákiában is megrendeznék a magyar szavalok és előadók vetélkedőjét, például Losoncon és Kassán, hogy az itt elért eredmények alapján az idei Jókai Napokon valóban értékes szavalók, színvonalas előadók lépjenek a közönség és a zsűri elé. Oj és magasabb minőségi szinten kell a jövőben tovább fejlesztenünk a népművelésnek ezt a fontos ágazatát is. A nevelési folyamatok reális felfogásában meg kell találnunk egy szélesebb látókörű tevékenységre való felkészítés módozatait. S éppen ezért azon igyekezzünk, hogy mind több iskolában és kultúrális központjainkban terjedjen tovább és mélyüljön az esztétikai oktatás. Mert kultúránkat szolgáljuk vele, népünk felemelkedését és a szocializmus lényegének elmélyítését.-szera* \
