Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-22 / 42. szám
■Politika mindenki számára • Cigányok • Mindig Páger előtt • Tóth Mihály: Eladjam a bőrkabátom? • Madách Imre: Az ember tragédiája — Hetedik szín • Csúzli • Michal Márta: Angliai útijegyzetek IV. • Forgatókönyv szomorú témára • Kerékpároznak a világ legnagyobb hajóján • R. Poirier: A detektív nyomában • Hogyan halt meg Emile Zo la? • Az apa enged • A kéz — az emberi sors mindentudója • Röntgenfelvétel Monsieur Zsilettr ól • Magyarok az amerikai labdarúgásban • A lelki betegség gyógyításának útján • Szépségápolás • S zalagavató • Kézimunka • Veronika válaszol • üSSäMS» RAJTUK AZ ORSZÁG SZEME Megjelenik minden kedden • Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Praiská 9. Tel.: 485-41-45. Postafiók 50. • Főszerkesztő: SZŐKE JÓZSEF, tö- szerkesztöhelyeftes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÓTH ELEMÉR, kői- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁRPÁD, riporterek: MICHAL MÁRTA. ZÄCSEK ER7SÉBET, keletszlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető: BATTA GYÖRGY, grafikai szerkesztő: GYURÁK ÉVA. Nyomta Západoslovenské tlaéiame 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kcs. fél évre 26.— Kés. negyedévre 13.— Kés • Terjeszti a Posta Hirlapszotgálata, előfizetni minden postán lehet # Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza • A lapot kUlföld számára a PNS Ostredná expedicla Bratislava. Gottwaldovo námestle é. 48 — útján lehet megrendelni. Igen veszélyesek azok a közismert tények, amelyek nem közismertek és már nem is tények. Bogdáníi Sándor A TÄBQRMDK ÉS SZÖVETKEZETE Ügy mondják: először a honvédelmi miniszteri tárcá» jától fosztották meg azzal, hogy miniszterelnöki beosztást kapott, azután innen is menesztették és a Cseh—Morva Fennsíkra küldték, hogy egy földműves szövetkezetben könyveljen. Amikor egyszer Nyikita Szergejevics ellátogatott hazánkba, találkozni kívánt a Szovjetunió Hősével. Küldöncöket menesztettek utána és a szövetkezet udvarán találták, amint éppen vasvillával rakta a trágyát a szekérre." Talán nem is viszonyulnak nálunk az emberek oly rosz- szul a földhöz, ha a népi mondák a tábornoknak ilyen szerepet osztanak. A cseh regék szerint Píemyslt is a réten fedezték fel. amint két ökröcskéjévei épp a földet szántotta és nem a királyi várban. A falut, amelyben Svoboda tábornok az ötvenes években élt, Hroznatinnak nevezik. A Cseh—Morva Fennsík morvaországi oldalán. Veiké Mezlríéí és Tfebíc között fekszik. Olyan hepehupás vidék ez. A falut poros országút szeli ketté A fennsík tulajdonképpen a falu túlsó épületénél a kovácsműhelynél kezdődik. A határ gondosan műveit. Azon a meleg szeptemberi napon, amikor ott jártam, még javában folyt a földeken a munka. Az asszonyok szénát forgattak, két traktor szántott, a gyerekek libákat legeltettek. Végig gyalogoltam a fél falut, de az utca mintha kihalt volna. Végre, az utolsó kanyarnál, egy palánkhoz támaszkodó férfit véltem fellelni. Uzsonnázott A mellette fekvő taliga, lapát és ásó.' elárulta, hogy gazdája az útkaparó. És bár az útkaparó a szomszéd faluba való. ismeri Svoboda elnök hozzátartozóit. A 14-es számú házban laknak Svobodáék — adja meg készségesen a felvilágosítást. — Elnökünk fivére él ott családjával. A legalaposabb tájékoztatást azonban csak később kapom, azoktól, akik az ötvenes évek elején a szövetkezetben dolgoztak. Kafka. Vrba és a többiek .. Tömérdek érdekesnél érdekesebb élmény, amelyek alapján mozaikként domborodik ki a jól ismert férfiú arcképe. A napjainkban tanúsított bátor helytállás nem pillanatok műve, hanem egy becsületesen leélt élet termése.-OA legidősebb Vrba viszonylag fürge és szellemileg friss ember, bár életének 90 évét járja Ö a falu kovácsa. Három fiából is kovácsot nevelt és mindannyian a szakmában maradtak. A nagyapó elnökünkről ma is csak mint a Kubisék Lud- víkjárói beszél. Először nem értettem, úgy gondoltam, félreértésről van szó. Elbeszélésből azonban rájöttem, hogy a faluban több Svoboda család is élt, így azután mindegyiknek volt házi használatra még egy vezetékneve. Svobodáék családi házát még ma is a Kubisék házának nevezik. Amikor kitört az első világháború — meséli az öreg kovács — eljött hozzám Jozef, a legidősebb Svoboda fiú, lovat patkoltatnl. Ahogy tartotta a lovat, arcán lassan könnycseppek folytak végig. Akkor már behívó volt a zsebében... Mintha szegény fiú érezte volna, hogy a harctéren az első rohamot sem éli túl. Azután Ludvíkra fordítja a szót. Még tizenkétéves sem volt, amikor az édesapja meghalt. A kisfiúnak azután egy felnőttet kellett a gazdaságban pótolnia. Nagyon szerette az édesanyját, neki akart segíteni. A világháborúban Ludvíkot is elvitték katonának. Amikor leszerelt, gazdálkodni kezdett. De csak rövid ideig. Visszahívták a hadseregbe, hivatásos tiszt lett. A gazdaságot átengedte becsének.-OA hroznatinl kovácsműhelyben Vrba nagyapó unokája foglalatoskodik. Akár csak az elődei. ö is mestere a szakmának. A kovácsok harmadik nemzedékének képviselője az 1949-es évről számol be. Ludvík Svoboda tábornok, akkor még nemzetvédelmi miniszter, lelkesítette őket a szövetkezeti mozgalom szervezésére. Minket — mondja a kovács — nem volt nehéz megnyerni Filléres, koronás munkákat vállaltunk. A tábornok saját családját hozta fel például. „Ku- biséknáP mindig van bőven az asztalon — mondotta. Azon leszünk, hogy a faluban mindenki legalább úgy éljen, mint az én rokonaim. Fontosnak tartotta a legrosszabb, legszegényesebb lakóházak lebontását Azonnal hozzá is láttunk ehhez a munkához. Öt új korszerű családi házat építettünk a rászorultaknak. F.zt a kovácsraühelyt is ő építette. Mondhatnám, hogy lelke volt ennek a szövetkezetnek. A méhészet, tehénistálló, ser- téshízlaló, baromfitenyészet, ez mind az 6 nevéhez fűződik. Vidékünkön nem Is beszéltek rólunk másképp, mint a „tábornoki szövetkezetről". Járásunkban elsőként nálunk alakult meg a szövetkezet, de erről hadd beszéljen Kafka, az akkori EFSZ-elnök. ■*0» Kafka, a mostani zootechnikus, épp a falusi hangszórón keresztül a délutáni munkabeosztást ismertette. A levegőben számomra ismeretlen nevek röpködtek. Voltak, akik a burgonyaszedéshez, mások az etetéshez lettek beosztva. Azután megjött Kafka személyesen Is. Svoboda tábornokkal — Ludvával — ahogy a mondja, 1947-ben ismerkedett meg közelebbről Hroznatin községnek útépítéshez volt segítségre szüksége. Svoboda a járás nemzetgyűlési képviselője volt már akkor. A tárgyalás szünetében Kafkának, mint fiatal és tapasztalt funkcionáriusnak ezt mondotta: „A kérésetek jogos, és támogatni fogom azt, de neked érvelned kell, követelésed jogosságáról meg kell győznök az illetékeseket." Azután persze ő bizonygatta, mennyire van szüksége a falunak az útra. És az utat valóban meg is építették. Azt, hogy olyan korán alakult meg a szövetkezetünk, azt neki köszönhetjük, ő végezte el a meggyőző munka oroszlánrészét. Nem volt ez sem egyszerű, sem könnyű feladat. Az emberek kis vagyonukat sokszor elődeiktől örökölték. Ki tudja, hány nemzedék megfeszített munkájának eredményét kellett átengedni. És az új, az ismeretlen, pedig bizonytalan volt. Svoboda miniszteri kötelezettségei mellett is igen sok Időt szentelt nekünk. Számos élenjáró szövetkezetbe vitt el, hogy azok tapasztalataiból tanulhassak. (Folytatás a 1L old.)
