Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-22 / 42. szám
2 új ifjúság r JÁN PROCHÁZKA cseh fró (több nagysikerű film forgatókönyvírója Is) cikkeit, megjegyzéseit és felszólalásait Politika mindenkinek címmel könyvlakban is kiadta. Az itt közölt cikkét a MY 68 augusztusi számából vettük át, amelyet júniusban adott le a szerkesztőségnek. Procházka gondolatainak aktualitását az is bizonyítja, hogy könyvét pár nap alatt szétkapkodták. EGY ÚJ KÖNYV MARGÓJÁRA POLITIKA MINDENKI SZÁMÁRA Csodálkozni fognak, de hiszem, hogy igenis létezhet virágzó szocializmus. Bár lehet, hogy ez a nézetem csak annak tudható be, hogy kiskorom óta híve vagyok a legfurcsább dolgoknak is. Nem hinném, hogy előrevivő utunk - ról vissza lehetne fordulnunk. A meghátrálás nemcsak a szerelemben, hanem a politikában Is a temetőbe vezet. A kapitalizmus szülte emberi egyenlőtlenséget már egyszer sikerült felszámolni, most a szocializmus torzulásaiból fakadó emberi egyenlőtlenség megszüntetésének feladata áll előttünk. Meg kell végre ismernünk, hogy a velünk született elégedetlenkedés alapján milyen szabadságra tarthatunk igényt. A szocializmus tudományos társadalom, és ez megkívánja, hogy az ember legalább nagyjából ismerje az ábécét, mondjon le az emberevés gyönyöréről, néha dolgozzon is, s nőt lehetőleg ne úgy akarjon szerezni, hogy előbb agyonüti annak a férjét. Ha a szocializmus a legszabadabb társadalom akar lenni, akkor nem tűrheti meg az olyan egyéneket, akik nemcsak hogy soha nem ismerték a szabadságot, de nem is érzik annak szükségét. Az olyan ember, aki még csak most tanul dolgozni, öltözködni, mosakodni, nem lehet törvényismerő, és törvényalkotó. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a szocializmust nemcsak gazdasági oldaláról kell nézni. Egy rendszerről nemcsak az abszolút törvények és a szigorú kötelességek, hanem elsősorban a polgárok tényleges lehetőségei alapján kell képet alkotni. Minden eddigi kormány — mind az egyik mind a másik oldalon — szavak és gesztusok mögé rejtőzködő uralmat jelentett a nép felett. A szocializmusra várna az a feladat, hogy megvalósítsa a nép uralmát. Naivitásnak is sok lenne, ha azt hinném, hogy minden úgy megy majd, mint a karikacsapás, és egy szép napon a paradicsomi kinyilatkoztatás hatására mindnyájan levetjük rossz tulajdonságainkat és egyszerre cherubinokká válunk. Sajnos, a helyzet nem ilyennek látszik. Sőt, meggyőződésem, hogy a szocializmus nemesebbé formálásának tekervényes és tövises lesz az útja, s szinte hihetetlen lenne, ha nem járna áldozattal. Az ember nemesebbé válása büntettek közepette történik. De csodálatosképpen a gondolatok szerzőinek elnémításával maguk a gondolatok nem tűnnek el. Sőt, megerősödve, életképesebben szállnak át az újabb nemzedékre, hogy aztán nyílt programmá terebélyesedjenek. A szocializmus megszüntette az osztályok közötti ellentéteket. A legnépesebb a legelégedetlenebb, a társadalmi ranglétra legalacsonyabb fokán lévő osztály juttatta hatalomra. S ez felkavarta a társadalom hosszú ideig változatlan szerkezetét. Az értékek rendje felbomlott. Az új uralkodók sajnos nemcsak azt távolítják el a régi rendszerből, ami rossz, s nemcsak azt hagyják meg, ami jó. Szerencsére bizonyos idő eltelte után a közigazgatási és elnyomó erőszak szervezet ugyanolyan módszerekkel kezd dolgozni, amilyennel az előző rend igyekezett fenntartani hatalmát. A korlátlan, senki által nem ellenőrzött hatalom rengeteg derék embert ront meg s ezek rendszerint rossz véget érnek. Olyan gondolatok kezdenek terjengem, hogy a szocializmusban is ellenőrizni kell a hatalmat, hogy a szocializmusban sem állhat senki a törvényen kívül. Még a legnagyobb lángész sem. S kire vár a szocializmusban az uralom, a hatalom ellenőrzése? A nép választott képviselőire. A szabadon választott képviselőkre, akiktől a jogot csak maga a nép vonhatja vissza. S e jogot pártfunkcióra való tekintet nélkül kell adományozni. Így a parlament ellensúlyozhatná a kormányt. Arról szeretnék beszélni, hogy' január óta országunkban új folyamat indult meg és számunkra csak ez lehet a jövő felé vezető egyetlen út. Két — hol örömteli, hol fájdalmas — évtized új társadalmat teremtett Csehszlovákiában. Sokat beszélünk róla, pedig nagyon kevéssé ismerjük. Ha ma népszavazást rendeznénk, meggyőződésem, hogy nagyon kevés híve akadna a hirtelen fordulatoknak. Különbséget kell tenni a választások és a fordulatok között. Erre már az értelmesebb csecsemő is képes. Ha erélyesen és könyörtelenül bírálni kezdem például a prágai városi közlekedést, azt nem azért teszem, hogy visz- szatérjünk a lóvasűthoz. Ezt csak olyan egy- szerü példának szántam. Hasonlóképpen arról Is írhatnék, hogy Bata milyen jól meg tudta szervezni a cipőgyártást, hogy a Skoda-mü- vekből nagyon kevés selejt került ki. Persze ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül várom, hogy e férfiak visszajöjjenek. Úgy hiszem, hogy a társadalom fejlődése abban rejlik, hogy a rosszat a jóval, a jót még jobbal váltjuk fel. Ha a jót rosszal cserélik fel, s ezt még ráadásul csodának kiáltják ki, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy sokan a könnyű nők karjaiban és az alkohol mámorban keresik a vigaszt. mások esetleg elmegyógyintézetbe jutnak. A jelenlegi időszakot az általános személyi változások jellemzik. Többé-kevésbé űj emberek tűnnek fel, akik kellő ismeretekkel rendelkeznek, vannak még ideáljaik, s képesek az eszüket a megfelelő helyen használni. A régi és az űj emberek közötti viszályok nem szűnnek meg. Ez azonban csak hasznunkra válhat. Az elvek harca természetesen nemcsak elméleti vitákat jelent, mindenkor a hatalomért folyó harc jellegét viseli. Elveket csak a hatalom visszaható ereje képes érvényre juttatni. Az írógép mellett elmélkedve e kérdésről, úgy tűnik, hogy a hatalomért folyó harc soha meg nem szűnő, szakadatlan társadalmi folyamat. Ma, holnap és még nagyon sokáig az elvi harc és a hatalomért folyó harc az uralkodó párton belül fog kibontakozni. Ezzel nem szeretném népünk többségét az egyszerű szemlélőket jellemző pasz- szív szerepre kárhoztatni. A helyzet ugyanis nem az. A közelmúltban megindult folyamat megmutatta, hogy e harcot mennyire befolyásolhatja a közvélemény ereje, és milyen hatást gyakorolhat milliók szimpátiája vagy ellenszenve. Az adott helyzet bírálóit mindig azzal fogják vádolni, hogy fordulatot akarnak előidézni, a kapitalizmushoz való visszatérésre törekednek, (amit a mai fiatalság már csak hírből ismer). Ha azt gondolom, hogy e kulcs- fontosságú kérdést népszavazással kellene eldönteni, egy pillanatig sem kételkedem afelől, hogy milyen eredménnyel zárulna e szabad szavazás a szocializmus számára. Meggyőződésem hogy a kapitalizmushoz való visz- szatérés az embereknek csak egy nagyon elenyésző konkrét érdektől fűtött csoportja kívánná. Főleg, ha lenne elég bátorságunk ahhoz, hogy kijelentsük, a kezdeményező szellemű kisiparosok és kiskereskedők léte a szocializmusban nem áll tragikus ellentétben a marxizmus-leninizmus elveivel. Az utóbbi időben örvendetesen megnőtt a szakszervezetek szerepe. Ebben is óriási lehetőség rejlik. Az emberi jogok védelmében a szakszervezetek döntő szerepet vállalhatnának. Nemcsak a munkához való új viszony, hanem az új munkaerkölcs megteremtése is a szakszervezetekre vár. A mi viszonyunk katasztrofálisan könnyelmű mindenhez, ami közös. Nemrégiben leállították az USA-ba folyó sonka-szállítást, mert egy bizottság érkezett hozzánk, mely a sonka-szállítmányok átvizsgálása után a szerződést higiéniai okokból azonnal felbontotta. Egy másik vállalat, egy tizenötször büntetett NSZK-beli szélhámossal kötött szerződést és nagy megrökönyödéssel kellett tudomásul vennie, hogy az említett banditának sikerült bennünket is megkárosítania. Nem jelent számunkra komolyabb meglepetést, ha egy új aszfaltút tíz nap után javításra szorul, vagy hogy üzleteinkben kénytelenek vagyunk olyan árut is megvásárolni, amit tilos lenne forgalomba hozni. Lépten- nyonton dicsérjük egészségügyünket, miközben a kórházakban elrettentő viszonyok uralkodnak, a prágai egészségügyi intézményekben néhányan szinte a folyosón alszanak és a személyzetnek elsősorban az idősebb páciensekkel szemben tanúsított magatartása sokszor már a büntettek határát súrolja. Könnyen bebizonyítható, hogy társadalmunk eddig még ismeretlen okoknál fogva bizonyos embertelen vonásokat öltött magára. Ideje lenne már, hogy e tények felrázzanak bennünket a közönyből. Nem hiszem, hogy e mögött az egyének belső tespedtsége áll, a helyzetet elsősorban egy kritikát nem tűrő rendszer légköre alakította ki. A rendszer állandó és természetes belső feszültséget, automatikus felfrissítést, spontán kezdeményezéseket igénvel. S ennek csak modern politikai viszonyoknak megfelelő szinten lehet eleget tenni. Az ablakunk előtt tárulkozó kapitalizmus m dicsekedhet valami írigylésreméltó mér- ggel. A kapitalizmus is megoldotlanul hagyja emberi problémák tucatjait. A közelmúlt- n lezajlott diáktüntetések bebizonyították gatag voltát s feltárták belső ürességét. Bu- izés, háborúk, puccsok, a Szentatya bölcses- gre és türelemre intő szavai olyan tények, fielyek nálunk is egyre több embert foglalatainak. A két Kennedy bestiális meggyil- ilása többet árult el Amerikáról, mint egy eten át tartó politikai iskolázás. Ez legalább van megrendülést váltott ki, mint az országban lefolvt politikai perek körüli igazság Itárása, az állambiztonsági szervek nehány gja múltbeli ténykedésnek leleplezése. Az jyesült Államokban a lakosság egy részé ív döntött, hogy fokozatosan felégeti a tob- ek városait, s ma olyan a helyzet, hogy ncs az az erő, amely képes lenne ezt meg- ;adályozni. Ügy tűnik, hogy a világ az em- ri együttélés néhány problémájáról telje- megfeledkezett. Csak a felvilágosult gon- »latokat hordozd humanista tetteket veghez- vő tényleges szociális egyenjogúságot te- mtő szocializmus lehet korunk új, nagy re- énye. Ha ebben nem akadályoz meg bellinket az a tény, hogy kis nép vagyunk, ha lehetőséget nem hiúsítja meg mások rossz- idulata, irigysége, gyűlölete vagy 3át- a ma" inérdekeket a közboldogulása fölé helyező lűklátőkörüsége, akkor hiszem azt, hogy a rágzó szocializmus megteremtése nemcsak Henciális álmok kergetése, nemcsak vágyV. G. Dudor István fametszete Két elképzelés Október 16-án tanácskozott a Magyar Ifjúság Központi Tanácsa, melyen résztvett a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke Robert Harencár elvtárs és az Ifjúsági Szövetség vegyeslakta járásainak elnökei. A tanácskozáson Robert Harencár elnök ismertette az ifjúsági szövetség szlovákiai elnökségének elképzeléseit Szlovákia ifjúsági mozgalmáról. Ezek szerint lényegbevágó változások nem történtek, továbbra is több önálló ifjúsági szervezet föderatív tömörüléséről lenne szó. Eme alapvető elképzelésen belül azonban az elnökség néhány kompromisz- szumos megoldást javasol, a- mely azt jelentené, hogy az eredetileg elképzelt 11 önálló ifjúsági szervezet helyett csupán 5 szervezet alakulna (pionírszervezet, munkásfiatalok szövetsége, középiskolások és tanoncok szövetsége, valamint a városi és falusi fiatalok szövetsége), a többi alakulóban lévő szervezet helyett klubok, klubszövetségek jönnének létre. Világos, hogy a jelenlegi koncepció lényege a fiatalok szociális megoszlására épít és elveti a nemzetiségi alapon, valamint érdek-alapon történő tömörüléseket. A Magyar Ifjúság Központi Tanácsát elsősorban az érdekelte, hogy milyen indítóokok vezetik a CSISZ szlovákiai elnökségét, a- mikor a nemzetiségi alapon történő tömörülést, szervezkedést elveti. Ezzel kapcsolatban egyetlen érv hangzott el, mégpedig az, hogy nem üdvös sok szervezetre szétforgácsolAz augusztusi események miatt mezőgazdaságunkban is lemaradás állott be, főleg a termények betakarítása terén. Josef Borflvka ezért felhívással fordult Csehszlovákia diákjaihoz, segítsenek szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak az őszi terménybetakarításnál. Ha lehet úgy, hogy az ne menjen a tanítás rovására, de segíthetnek tanítási idő alatt is. ni az ifjúságot, nem üdvös nemzetiségi alapon is megosztani a fiatalokat. A Magyar Ifjúság Központi Tanácsának tagjai elmondták ellenérveiket, kifejtették, hogy eredeti elképzelésük mellett tartanak ki és ebből kifolyólag továbbra is indokoltnak tartják a Magyar Ifjúsági Szövetség megalakítását, mert nem akarják, hogy a magyar fiatalok öt szervezetben szóródjanak szét és így erőik teljesen szétforgácsolódjanak. Robert Harencár közölte, hogy az elnökség biztosítani akarja az új koncepció keretén belül is a magyar fiatalok tömörülési lehetőségét és érdekvédelmét. Eszerint megmaradnának a magyar fiatalok klubjai, sőt további klubok alakítását Is e- lősegítenék. A Magyar Ifjúsági Klubok a szociális megoszlás alapján létrejövő ifjúsági szervezetek mellett alakulnának és működnének. Irányításukat az ifjúsági mozgalom járási föderatív szervei mellett létrehozandó Magyar Ifjúsági Tanács, valamint a szlovákiai föderatív szerv mellett működő Központi Magyar Ifjúsági Tanács látná el. Eszerint de facto biztosítani óhajtják a magyar fiatalok szervezeti életének autonómiáját. Világos, hogy ez a kompromisszumos megoldás előnyösebb feltételeket biztosítana a magyar fiatalok számára, mint amilyenek voltak és jelenleg is vannak a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség keretein belül, de véglegesen, kielégítően nem oldaná meg a magyar fiatalok VÁLASZ a miniszter felhívására Elsőként a szenetek válaszoltak a felhívásra. Párkány Antal, az AKI igazgatóhelyetszervezkedési lehetőségét, nem teremtene olyan ideális feltételeket a magyar fiatalok érdekvédelmére, mint amilyet egy önálló szervezet teremthetne. Mindettől függetlenül az elképzelés figyelmet érdemel és további tanácskozásokat tesz szükségessé a magyar fiatalok képviselői és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága között. Vagyis a Magyar Ifjúság Központi Tanácsának október 16-1 ülésén nem történt végleges megállapodás, döntés. Mihelyt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága részleteiben is kidolgozza elképzeléseit, további tanácskozások kezdődnek közte és a Magyar Fiatalok Országos Tanácsa között. A tárgyaló felek megegyeztek abban, hogy tovább kell folytatni a magyar fiatalok klubjainak megalakítását, támogatni kell a klubok tevékenységét és ott is létre kell hozni a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség járási bizottságai mellett a Magyar Fiatalok Járási Tanácsait, ahol erre eddig még nem került sor. Az eszmecsere üdvösen befolyásolta, elősegítette a CSISZ járási vezetőségei megértő magatartásának kialakítását. A CSISZ járási elnökei megígérték, hogy a jövőben nem fogják akadályozni, sőt segíteni fogják a magyar fiatalok szervezkedését, új klubok alakítását és azok tevékenységét. A megértésnek ez a szelleme úgy gondoljuk üdvös lesz mindkét fél számára, hiszen az alapvető célok azonosak. tese információja szerint az iskola diákjai eddig körülbelül 400 brigádórát dolgoztak le a helybeli EFSZ, illetve állami gazdaságban, Paradicsomot szedtek és ha az időjárás engedi, segítenek majd a dohánybetakarításnál is. A diákok munkájáért járó jutalom a szülői munkaközösség pénztárába ment. Jó lesz majd kirándulni rajta... — ze — Három Magyar Ifjúsági Klub örvendetes tényként újságolhatjuk, hogy Ipolyság fiataljai aktívan reagáltak a MIKT kezdeményezésére, e- gyetértenek e józan, nagyszerű elgondolással. Hisz a magyar fiatalok érdekeiről van szó, és a fiatalsághoz tartozik Ipolyság magyar ajkú ifjúsága is. De nemcsak a létszám, hanem az odaadó, önfeláldozó munka alapján is. Ezt igazolja a városban megalakult három Magyar Ifjúsági Klub is. Elsőként az Általános Középiskolában alakult meg a „József Attila Irodalmi Színpad Klubja", majd a Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában a „Kossuth Lajos Ifjúsági Klub". Mindkét iskola fiataljai aktívan bekapcsolódtak a klub munkájába. A klubok jelentőségét magasIpolyságon ra értékelik. Mindkét iskola klubjának szép számú tagsága van; a tagsági igazolványok már az utolsó darabig elfogytak. A diákok sok újat várnak az ifjúsági kluboktól. Máris tervezgetnek, új javaslatokat tesznek. Biznak abban, hogy ez minden igényt kielégít majd, amire a CSISZ szervezet képtelen volt. Gondolok itt a kulturális élet nagyobb fellendülésére, a szórakozási lehetőségek fokozására (jó lenne, ha mindkét iskola saját klubhelyiséggel rendelkezne), egyes érdekkörök megszervezésére. Örömmel újságolhatjuk, hogy Ipolyságon a Csemadok helyi szervezete sem tétlenkedik az ifjúsági klubok aktivizálása terén. A Csemadok kezdeményezésére szeptemberben megalakult a Városi Magyar Fiatalok Klubja. Az alakuló gyűlésen a szervezet klubjában szép számban jelentek meg a város fiataljai. A Csemadok helyi szervezete saját klubját bocsátotta a fiatalok rendelkezésére, arra az időre, míg a klub kérdése meg nem oldódik a városban. Dicséret illeti az ipolysági ifjúsági klubok szervezőit, a- kik szívügyüknek tartják a magyar fiatalok sorsát. Bízunk további munkájuk sikerében. Csáky Károly
