Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-27 / 52. szám

DUFAY MIKLÓS: A KLUBMOZGALOM FEJLŐDÉSI SZAKASZAI 1968 december 7-e újabb határkövet jelent a csehszlovákiai magyar fiatalság életében. Határkövet, mellyel mozgalmunknak egyik fej­lődési szakaszát jelöljük, mely bizonyos mér­tékben más feltételeket teremt a munkára, új feladatok elé állít bennünket. Az új fela­datok egyre nagyobb megfontolást, több fe­lelősséget jelentenek. Ifjúságunk nap mint nap egyre inkább tömegerővé válik, ezért nö­vekszik társadalmi jelentősége is. Igen, növekszik társadalmi jelentőségünk, súlyunk. Az 1968-as év szinte gyökeres vál­tozásokat hozott létre mozgalmunkban, a csehszlovákiai magyar fiatalság társadalmi é- letében. A jelent a mai napig megtett úttal kell mérnünk, s annak jelentőségével kell érté­kelnünk. Csaknem öt év áll mögöttünk. Majd öt éves kitartást igénylő munka, öt esztendő feladatvállalása, lendülete, méltósága, hibái és harcai. Klubmozgalmunk csaknem öt éves. 1964 februárjában, a József Attila Ifjúsági Klub megalakulásával és az Ady Endre Diákkör kapcsolódásával indult el az a folyamat, mely négy év alatt 14 ifjúsági klub megalakulásá­val, a Nyári Ifjúsági Találkozók szervezésé­vel, klubtalálkozókkal, a Hang szerkesztésé­vel s a mindezt kísérő hangyamunkával, buk­tatókon keresztül elérkezett a mozgalom tel­jes legalizálásának követeléséig, a Csehszlo­vákiai Magyar Ifjúsági Szövetség kikiáltásáig. Az elmúlt, csaknem öt esztendő munkájának eredménye többek között, de legfőképpen eb­ben érezhető. Klubmozgalmunk fejlődését több szakaszra oszthatjuk fel. Az első az 1964-es hőskor­szak, 1965-ben az I. Nyár ilfjúsági Találkozó megszervezése nyitotta meg a második sza­kaszt, mely az 1966-os év végéig bizonyos tö­réssel, a Hang megszűnésével és klubjaink beszüntetésének veszélyével 1967 novembe­réig tartott. Hatvanhét novemberében, Prá­gában alakult meg az AED tízéves fennállása alkalmából rendezett összklubtalálkozón a klu­bok öttagú Módszertani Csoportja, mint az abban az időben létező klubok koordináló szerve. Ebből a Módszertani Csoportból nőtt ki ez év márciusában a magyar fiatalok első országos konferenciáját előkészítő bizottság. És ezzel a konferenciával kezdődik mozgal­munk negyedik szakasza, mely tulajdonkép­pen a MISZ deklarálásának napjáig tartott. Mint említettem, zökkenőkkel telt Ijangya- munka volt ez. Munka közben tanultuk a munka módszereit; e munka közben nőttünk fel a klubmozgalomhoz, mely folyamat kiter­melte saját reprezentációját, és szigorral és felelősséggel kötötte önmagához. Az elmúlt, csaknem öt év folyamán, sok bí­rálat ért1 bennünket. Felelősségre vontak, hogy szembe kerültünk a dogmákkal és uta­sításokkal, felelősségre vontak azért, hogy nem használjuk ki a lehetőségeket, egy hely­ben topogunk. Az egyik bfrálat a hajbókolást kívánta tőlünk, a másik az eszmék gyártását, társadalom-filozófiai nézetek sorozatát. Az el­ső köztársaság-beli Sarlót hozták fel példa­képül. Igaz, elismerjük a Sarlót, de hibáiból is okultunk. Az elmúlt jó négy év alatt stabilizáltuk a klubmozgalmat, amelyet már csak hatósági u- tasításokkal lehetne megszűntetni. Komoly té­nyezővé lettünk, olyan tényezővé, melyre nyu­godtan lehet építeni. Fokozatosan, szinte ész­revétlenül gazdagodtunk, kialakítottuk társa­dalmi szemléletünket és a helyzetünk megkí­vánta a konkrét tevékenységet. Hogy ez így volt helyes, bizonyítja az 1967 novemberében lezajlott prágai klubtalálkozó munkájának ér­tékelése bizonyítja, a MISZ kikiáltása, mert a lassabb fejlődéssel tömegek sorakoztak fel mozgalmunkon belül. A mozgalom képviselete együtt fejlődött a mozgalommal, nem szakadt el tőle, sem negatív, sem pozitív értelemben. Ezzel az eredményességgel bizonyítottuk és bizonyltjuk a közel ötéves munka helyességét. Kifejlődtünk, megteremtettük a lehetőséget, hogy igénnyé váljon a mozgalom tényleges legalizálása. Ezek a kialakult feltételek talál­koztak ez év márciusában, illetve áprilisában, az első országos konferenciánkon a társada­lom demokratizálódása adta lehetőségekkel. Egy szóval, a mozgalom belső ereje megte­remtette a lehetőségét a legális szervezetbe való tömörülésre. Ezzel lényegében túlnőttük az első köztársaság Sarló-mozgalmát, mert már nemcsak az intellektus szellemi erejére támaszkodhatunk, hanem önmagunkra is, mint tömegre, társadalmi erőre. Ennek nem kis szerepe van és lesz elsősorban a csehszlová­kiai magyarság társadalmi erejének növelé­sében, korunk követelményéhez való átalakí­tásában és a csehszlovákiai magyarság lété­nek megszilárdításában. De ezek már a következő szakasz fontos feladatai. Ennek szolgálatában kell munkán­kat folytatnunk a fiatalság plusz adalékának az érvényre juttatásával: őszinteséggel, tiszta­sággal és mély igazságérzettel. Deformálódott a néphez, nemzethez és nemzetiséghez tartozás etikája Beszélgetés Tolvaj Bertalannal, az SZNT Nem­zetiségi Titkárságának vezetőjével A Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Titkárságának lét­rejöttével, illetve a nemzetiségi alkotmánytörvénnyel még nem foglalkoztunk lapunkban. Nem a törvény fölötti csalódás volt az, ami hallgatásra késztetett bennünket, bár a mai napig sem értem, miért vagyok én kevesebb ember, ha be­csületesen végzem a munkámat, mint mondjuk a — szlovák. Sokkal inkább azért vártunk ezzel az interjúval, mert konk­rétabb képpel szeretnénk szolgálni olvasóinknak a Nemzeti­sén) Titkársáa munkáját illetően. Első kérdésünk személyes kérdés Tolvaj Bertalanhoz. Ügy hallottuk, hogy nem egyköny- nyen vállalta el a Nemzetiségi Titkárság vezetését. Mi volt ennek az oka? Valóban hosszas tépelödés, habozás, sok álmatlan éjszaka után álltam csak kötélnek. Tu­datában vagyok annak, hogy a nemzetiségi politika rendkívül kényes munkaterület, amelyen igen nehéz úgy dolgozni, hogy az eredményekkel mind a nem­zetek, mind a nemzetiségek meg legyenek elégedve. Mind­untalan Kölcsey szavai jár­tak az eszemben: „Lesz-e bá­torságod szembeszállni minden akadállyal? Fogsz-e tűrni ret- tentést, jéghidegséget, hálát­lanságot és félreértést? De fogsz-e ostromot is állni a kí­sértetek között? Fogsz-e szél és hab ellen küzdeni, ha min­den való és jó, minden szép és nagy legyőzetve süllyedez?“ A végén igennel válaszol­tam magamnak, annak ellené­re. hogy közben Benjámin László sorai is morcogtak ben­nem: A világ... a jövő... zavaros a képlet... Eltéved az elme, a szem sok kúsza jegyén. Tovább mondtam azonban magamban a verset: De él még szívem régi kamasz­hite — végleg nem csalhat meg a remény! S akár koszorúzva kell érnie véget, akár a pokol fenekén: —... elkezdem újra, el én! Volt ugyanis idő, amikor a politikai élettől eltanácsoltak és a politikai életből kitaszí­tottak „vén huncutok és go­nosz ostobák." A költő szavai azonban új­ból ott duruzsoltak a fülemben; s nem engedték, hogy letar­giába süllyedjem! Föl, le; föl, le — Én már jól tudom: Ha elkezdem, újra elbukom, Ha elbuktam, újra kezdhetem, Korán örül. aki vesztenem... S így vállaltam el november elsején a Nemzetiségi Titkár­ság vezetését. Hozzá kell még tennem, hogy előző munkahelyemen csak fizetetlen szabadságot vettem ki, hogy itt ne kössön túlságosan a funkció, s ha úgy érzem, hogy bármilyen oknál fogva nem tudok eleget tenni a vállalt kötelességeknek — visszatérek a pedagógiához. És milyenek az első tapasz­talatok? Másfél hónap távlatá­ból, azt hiszem, már le lehet valamit szűrni. Még korai volna azt monda­nom, hogy kifogástalanul ér­zem magam, de egyelőre még azt sem mondhatom, hogy meg­bántam. Igaz ugyan, hogy las­san egy kisregényre való ta­pasztalat és okulás gyűlik ösz- s^e bennem, ez azonban csak hasznos lehet. Egyelőre igazol­va látszik az az elv. amelynek a betartása hasznosnak tűnik, — ne menjünk fejjel a fal­nak — s amit különben egy Arany János idézettel lehet a legképletesebben kifejezni: „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak. Nagyot koppan ak­kor, azután elhallgat.“ Ezt mint megszívlelendő el­vet említem, ami azonban tá­volról sem jelent megalkuvást, bár néha nem térhetünk ki a kompromisszumok elől. De nemcsak kompromisszumokra kell hajlanunk, ha látjuk, hogy másképp nem megy. hanem meg kell tanulnunk nemet is mondani, ha az engedékenység átlépné azt a métát, amelyen túl már megalázó lenne a hely­zet. A politikához nemcsak hatá­rozottságra és kiállásra, de megfontoltságra is szükség van. A legjárhatóbb út kita­rtására van szükség. Közben számolnunk kell azzal, hogy e zen az úton nem hintenek e lénk virágokat. Inkább gö röngyre és tüskébe léphetünk Az elismerés nehezebben jön mint a bírálat. Gáncs hama­rabb érhet, mint segítő jobb De nem folytatom, mert a po­litikus ne érzékenykedjék (még ha esetleg poétalélek is! Ilyenkor szoktam mondani Gá Sándorral: Emberi törvény: kibírni min­dent: S menni, menni mindig tovább! Még akkor is, ha nem élnej mái Benned regények és csodák! Ezt különösen az október 27- én jóváhagyott nemzetiségi al­kotmánytörvény körül lezajlót! események is igazolják, helye­sebben: kiváltják bennünk ezt a magatartást. Jó, hogy éppen ezt említi Tolvaj elvtárs. ön szerint ele­gendő teret biztosít-e a nem­zetiségi alkotmánytörvény a szlovákiai magyarság önreali­zálására? A kérdésre nem lehet egy­öntetű választ adni. Mert ha abból indulunk ki, hogy a Köz­társaság fennállásának ötven esztendeje alatt először kerül sor a nemzetiségek jogainak alkotmányos törvénybeiktatá­sára, akkor pozitívan kell ér­tékelnünk, mert lehetővé teszi nemzetiségi társadalmi életünk intézményesítését. Ha azonban a törvényt eredeti elképzelé­seinkhez, Csehszlovákia demo­kratikus és humanista hagyo­mányaihoz, a CSKP Akcióprog­ramjában lefektetett elvekhez és adott lehetőségeinkhez mér­jük — nem beszélve a magyar­ság hazai érdemeiről! — akkor méltán kívánkozik ki belőlünk az elégedetlenség hangja. Ta­lán úgy fogalmazhatnám meg, hogy ^öbb lehetőséget ad a nemzetiségek önrealizálására, mint amilyen lehetőségekkel eddig rendelkeztünk, de nem nyújtja a teljes önrealizálás feltételeit. Addig még nagyon sok munka vár ránk. Egyelőre ne a betűjét nézzük talán az alkotmánytörvénynek, ne azt keressük, ami nincs benne, ha­nem azt, hogy mit lehet an­nak alapján megvalósítani. Mert igaza van Kölcseynek, a- mikor azt mondta: „Jaj a nem­zetnek, mely írott parancsokat némán olvas és vakon enge­delmeskedik.“ S ha már itt tartok, nem mehetek el e mellett az idé­zete mellett anélkül, hogy hoz­zá ne tegyem: az elmúlt húsz év hazai magyar politikájának, nemzetiségi magatartásunknak egyik vonása éppen ez volt. Mert nemcsak az volt a hely­zet, hogy kész politikai sémá­kat alkalmaztunk mechaniku­san a nemzetiségi viszonyokra, hanem sok esetben valójában ez történt: reprezentánsaink e- gyike-másika némán olvasta a parancsokat és vakon engedel­meskedett. Ezzel függ össze gondolkodásmódunk deformálá- sa, ami az elmúlt húsz év a- latt mindazon értékek defor- málódásához vezetett, amelyek magatartásunkat irányítják és minősítik. Deformálódott a fe­lelősségérzet etikája; a nép­hez, nemzethez és nemzetiség­hez tartozás etikája; az adott sző szentségének etikája. E- gyesek képtelenek saját em­beri-politikai magatartásukat, tetteiket megítélni, főleg azok kihatását, eredményét előre felmérni. Másokból egyszerűen hiányzik az emberi méltóság tudata. Belenyugodtak és be­lenyugszanak abba, hogy a ha­zugság légkörében éljenek, és arra is képesek, hogy a nem­zetiségen bármely bűnt elkö­vessenek. Mióta itt vagyok Po­zsonyban, azóta különösképpen tapasztalom ezt. Az elmúlt hó­napban többször völtam kény­telen feltenni magamban a kér­dést: vajon érvényes-e még i felelősség tudata? Volna szives erre példát ii mondani? Miért ne? Vegyük az SZNI Nemzetiségi Bizottságának leg­utóbbi két ülését. Ismeretes hogy ez a bizottság magyar ukrán és szlovák képviselőkbő áll. A nemzetiségi szervekrö szőlő törvényjavaslat vitájí során a szlovák képviselők többsége támogatólag nyilatko­zott a törvényjavaslatról. U- gyanakkor akadtak magyar nemzetiségű képviselők, akik fő elveiben támadták a tör­vényjavaslatot, mondván: mire valók lesznek nekünk a külön nemzetiségi szervek, hiszen nennünket a szlovák nemzeti szervek úgyis képviselnek! síiért kell megszabni a tör­vényben, hogy ezt vagy azt a unkciót magyarok töltsék be, rmikor azt tehetségesebb és o- iaadóbb szlovákok \s betölt- ietik? Miért kell apróznunk az illamhatalmi és közigazgatási izerveket, hiszen ezek létreho- :ása csak megterhelné az ál­amháztartást, szegényítené a epubükát! Nehéz ezt kommentálni! • Ezek után nem tartja kilá- ástalannak a helyzetet? Arra londolok ugyanis, hogy a múlt­ról is említhetünk jónéhány réldát, amikor számos olyan ratározat született, amely a lemzetiségek jogait volt hivat- 'a támogatni, előbbre vinni, :sakhogy a határozatoknak rit­kán akadt gyakorlati megva- ósítójuk. A válaszból úgy é- ezzük, hogy a már elfogadott lemzetiségi alkotmánytörvény- e és a készülő részlegtörvé- lyekre is hasonló sors várhat. ■Jem csal az elöérzetünk? Részben. A helyzét ugyanis em kilátástalan. Amíg ugyan- s eddig valójában csak párt- atározatok szabályozták ezt a erületet, s vagy teljesítették zokat vagy sem, ezentúl min- enkire kötelező jogi normák­ul van vagy lesz dolgunk, a- nelyek be nem tartása a tör- ény előtti felelősséggel jár. Ez snyeges különbség.’ A további linőségi különbség az, az, hogy z eddigi állami törvényhozó s végrehajtó szervekben nem endelkeztünk 'semmilyen nera- etiaégi szervekkel, amelyek endelkeztünk semmilyen nem- etiségi szervekkel, amelyek át. Az új esztendőben viszont Strejönnek ezek a szervek és ítézmények. (Hogy a Nemze- iségi Titkárságon és a Nem- etiségi Bizottságon kívül az új V első napjaiban-heteiben hlyen további szervek alakul- ak, ezekben a percekben ne- éz végérvényesen nyilatkozni, iszen éppen most folynak er­ői a tárgyalások.) Ezáltal mód yíük a törvények betartgsá- ak figyelemmel kísérésére, a íulasztások észrevételére, a ibák idejében történő kikü- zöbölésére. Milyen szerepe lesz mindeb­en a Nemzetiségi Titkársáq­ak? Ha nem venné zokon, erre kérdésre most nem válaszoí- ék. Titkárságunk ugyanis ja- uár elejével átalakul, s a kor- íány nemzetiségi titkársága- ént fogunk működni, ezáltal atáskörünk és munkaterüle- unk is módosul, bővül. Mint ormányszervnek végrehajtó jgkörünk is lesz, ennek a fo- a azonban még nincs tisztáz- a. Ezért nem szeretnék elébe ágni az eseményeknek. Egye­sre öten alkotjuk a titkársá- ot: Agócs Valéria, Böszörmé- yi János, Göndör Fedor, Gyö- yör József és jómagam. Mind- nnyian mozgalmi emberek, ‘lkes, odaadó, megbízható zemélyek, akikre méltán lehet Szni felelős munkát. Január- an tovább bővül ez az appa- átus, olyannyira, hogy mara- éktalanul el tudja látni a emzetiségügyi miniszter ha- Sskörébe tartozó teendőket, anuár vége felé, ha az új vi- zonyok között megmeleg- zünk, szívesen visszatérek lajd a problémára, s részle­ssen tájékoztatom a fejlemé- yekről az ifjú olvasókat. Az Üj Szónak adott nyilat- ozatában többek között ezt londta: „A jövőben több le- etőség nyílik a nemzeti lét iteljesülésére, a nemzeti élet Tolvaj Bertalan sajátos vonásainak kibontakoz­tatására.“ Mit ért Ön ez alatt? Ahhoz, hogy ne csak általá­nosságokat mondjak, meg kell iiiiiiiii'iiitiinimmitmiiiiiiniiiiiiiiiittiiitiiiiiiH KLUB HÍRADÓ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii lebenyei panasz Lekenyén is megalakult a Magyar Ifjúsági Klub. Idáig már ötven tagot számlál. Karácsonyra és szilveszterre műsoros estét rendezünk. Ki is osztották a rövid 10—15 perces szerepeket, már három héttel ezelőtt. Megegyeztünk, hogy minden szombat és vasár­nap délután lesz a próba, de azóta nem volt még egy sem. Néhányan el is mentünk a ki­jelölt időben, de a kultúrházat fűtetlenül és üresen találtuk. Várakoztunk egy-két óra hosz- száig. Nem jött senki, így ha­zamentünk. A következő szom­baton újból elmentünk. Ekkor már többen gyűltek össze. Egyszer átolvastuk a szerepet várnunk az előbb említett kö­rülmények kialakulását. Ezért néhány hét türelmet kérek. A konkrét válasszal majd magam jelentkezem. Az említett nyilatkozattal kapcsolatban azonban valamit ki kell javítanom. Az interjút készítő Ozorai Katalin egyik gondolatomat félreértette, s az anyanyelv használata olyan megvilágítást kapott, mintha nem volnék híve annak, hogy a hivatalok magyarul érkező beadványokra magyarul vála­szoljanak. Ellenkezőleg! Azt az elvet vallom, meg kell te- szlovákul, magyar iratokra ma- remteni a feltételeket ahhoz, hogy a hivatalok a polgár a- nyanyelvén is képesek legye­nek az ügyintézésre. Mi ma­gunk is ezt ,a gyakorlatot ve­zettük be a Nemzetiségi Tit­kárságon. Szlovák levelekre gyárul, ukránoknak ukránul vá­laszolunk. Ez nem csupán gya­korlati fontosságú kérdés, ha­nem nemes gesztus is. Végezetül megkérdezhetnénk, hogy az elmúlt év belpolitikai tapasztalatai alapján hogyan tekint az új esztendőre? Szerintem a januárban ill. t márciusban megkezdett útról i nem kell letérnünk. Bár az u- i többi hónapok eseményei le­hűtöttek bennünket, azonban a I fagyot is bírni kell, ha a pil— r lanatnyi helyzet úgy kívánja. Tudom, a január-márciusi ne­■ kilendülést követő augusztusi ■ megtorpanás s az októberi le- , lohadás után sokan felteszik i a költővel a kérdést: ' Szivárvány volt az a cél? Ka- i masz álma? ■ Szesz gőze, rajongó vágy köd­: képe marad? • a lélek bódulata? Vagy fény az mégis? Bármint is fogalmazzunnk, egy ■ biztos: • Az ember, a mindig-megcsala­tott, a zilált, — sebesült hiteit, kínját se ta­gadva — • fölméri megint az utat, neki­vág, gyeplőt vet az indulatokra, szavakra,... s folytatja tovább a küzdelmet, mert „a harcban nem szabad megállni!“ Beszélgetett: Tóth Elemér és haza mentünk. Nem volt ott senki hozzáértő ember, csak mi, fiatalok. A vezetőség tag­jai csak 17—18 évesek és sen­ki sem hallgat rájuk. A veze­tőség tagjai egyáltalán nem is törődnek semmivel. Az a pár tag hiába megy el az üres te­rembe. Pedig az első gyűlésen olyan nagy terveket szőttek, de ezek nálunk sohasem fognak megvalósulni. Mi, a Lekenyei Magyar Ifjú­sági Klub tagjai arra kérjük az Oj Ifjúságon keresztül a vezetőséget, különösen az el­nököt, hogy tegyen az érde­künkben valamit, mert így az egész terv csak szép álom ma­rad. Egy klubtag Felsőkirályi jelentés Felsőkirályin Is megalakult a Magyar Ifjúsági Klub, amely Radnóti Miklós -nevét viseli. A klubnak eddig 31 tagja van. Szombatonként klubösszejöve­teleket rendezünk. A közeljö­vőben Radnóti irodalmi estre készülünk. Egyben névadó ün­nepség is lenne. Összejöveteleinken irodalmi t témákkal és társasjátékkal fog­lalkozunk. További munkánkról majd - küldünk értesítést. Odráska Erzsébet Felsőkirályi l Klub Sárón j ! Községünkben is megalakí- c tottuk az Arany János nevét vtselö Magyar Ifjúsági Klu- ’ bot. , Igaz, hogy kezdetben csak . 40 tagunk volt, de a mega- . lakulás óta már növekedett , a számuk. A kisásröt EFSZ vezetősé­ge klubhelyiséggel ajándéko- I zott meg bennünket támo­gatása bizonyítékaként, a- mely televízióval, rádióval, könyvekkel és társasjátékok­■ kai van felszerelve. ' Ezúton szeretnénk megkö­■ szűnni szíves segítségüket, és ígérjük, hogy egy-egy színdarab, esztrádmüsor meg­rendezésével viszonozzuk fi­gyelmességüket. Viglerszky Erzsébet, Sáró

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom