Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-19 / 46. szám

5 U| lf|US3R Lesz-e magyar színház és magyar hetilap Kassán ? Lehet, hogy lesz. De az is lehet, hogy nem lesz. ☆ A keletszlovákiai kerületnek, s székhelyének, Kassának, év­tizedek óta nincsen magyar kultúrát teremtő energiafor­rása: sem színháza, sem újság­ja. hogy csak a két leglénye­gesebbet említsem. A színhá­zat hébe-hóba a komáromiak igyekeztek pótolni, de legna­gyobb igyekezetük ellenére is kevés sikerrel, hiszen évenként egyszer-kétszer rándultak csu­pán keletre, s Kassára több­nyire be sem engedték őket, hol ezzel, hol azzal az ürügy­gyei. Nyilvánvaló, hogy egyet­len magyar hivatásos színhá­zunk semmit sem tehetett az intézkedések ellen. De ha fel is léphettek volna: évenként öt-hat (vagy akár tíz-húsz) e- lőadás is kevés azokhoz az igényekhez képest, amelyeket az itt élő, kultúrára szomjazó magyarok támasztanak, Érs a magyar újság ügye? Volt i- deig-óráig a Hajnal néven megjelenő sajtótermék, de ez — vitatható színvonalánál fog­va — nem nyerte el a többség tetszését. Közben pergett tovább a tör­ténelem, előtérbe kerültek Csehszlovákia nemzetiségeinek problémái is, Keletszlovákia sem képezett kivételt. Felszín­re kerültek a jogos kérelmek, s megint sző esett egy ma­gyar színház és egy magyar sajtóorgánum szükségességé­ről. Jelenleg forrásban, zajlás- ban van az ügy. íme, a rész­letek. AZ OJSÄG Hetilapról van szó, mert nyilvánvaló, hogy egy napi­lap egyelőre erőn felüli vál­lalkozás lenne. Foglalkozna a sajátosan keletszlovákiai prob­lémákkal, s ezen túl, kultúr­politikai jelleget kapna. Ezzel hézagpótló szerepet is betöl- tene: a csehszlovákiai magyar­ságnak évek óta hiányzik egy ilyen jellegű lap. A szerkesz­tőgárda létrehozása nem ütkö­zik nehézségekbe, van Kelet- szlovákiában elegendő tollfor­gató, elegendő újságíró-jelölt fiatal, s az idősebb, művelt emberek is segítenének ex- tern-alapon. Hol van hát a hiba? Olexa docens, a Keletszlová­kiai Kerületi Pártbizottság i- deológiai osztályának vezető­je mindenekelőtt arra kíván­csi, milyen szervhez tartozna az újság? Ki fedezné a kia­dásokat? Ki látná el anyagiak­kal a lapot? Azonkívül pontos tervezet kidolgozására szólítot­ta fel az illetékes kassai ma­gyar vezetőket. A docens jóindulatú müveit szlovák ember, — a nemzeti­ségi kérdést józanul ítéli meg, — segítene megoldani a prob­lémáinkat, Egyik gondolatát, s éppen a leglényegesebbet a- zonban nem értem: kihez tar­tozna a lap? A nemzetiségi törvényben ugyanis az áll, hogy meg kell teremteni a nemzetiségek kulturális életé­nek feltételeit. De hogyan? A Csemadoknak nincs annyi pén­ze, hogy lapokat tartson fönn. Más legális magyar szerv nincs. Akkor hogyan léphet é- letbe ez a rokonszenves tör­vény? ( Elképzelésünk szerint a ke­rületi politikai szervek bárme­lyike vállalhatná a lap kiadá­sát: Nemzeti Front, Kerületi Nemzeti Bizottság. Kerületi Pártbizottság, stb.). Egy másik gondolat, amely a párttitkárságon lezajló tár­gyaláson felmerült sajátosan itteni magyar probléma: kép­viselőink, Csemadok-vezetöink többnyire állásban lévő, csalá­dos, elfoglalt emberek. Csak áldozatkészségüknek köszönhe­tő, hogy szabad idejüket szin­te maradéktalanul a közös ügynek szentelik. Vannak a- zonban erejüket meghaladó feladataik, mint például egy sok-sok utánjárást és felmé­rést kívánó űjságtervezet el­készítése. Nekünk nincsenek ilyen célra szerveink, így sok­szor azon múlik az ügy, hogy nincs ember, aki elvállalja a feladatokat. Jó lenne, ha jelentkeznének a fiatalabbak is, egyre töme­gesebben és lelkesebben, s a- zok az idősebb, képzett ma­gyarok, akik eddig félrehúzód­tak életünk zajlásától. Jelen pillanatban tehát van is, meg nincs is mód Kassán magyar újság kiadására. Van, mert a törvény biztosítja, s a lakosság igényli. (Jó lenne, ha a keletszlovákiai kerület magyar anyanyelvű lakossága figyelemmel kísérné az ügy fejlődését, s támogatásáról biztosítaná a születendő sajtó­terméket.) Nincs, mert nincs hová fordulni anyagi segítség­ért, s szervezők, ötletet adók is hiányzanak sorainkból. Tagadhatatlan és vitathatat­lan, hogy nemcsak Keletszlo- vákiának, hanem a csehszlová­kiai magyarságnak is szüksé­ge van egy hetilapra, egy o- lyan szellemi pólusra, amely é­lénkíti, vitákkal fűszerezi szel­lemi életünket. A SZÍNHÁZ' Létrejötte talán reálisabb el­képzelés. Itt is a koncepció, az álmodozás stádiumában van a dolog. Vita folyik arról, ho­gyan, mihez kapcsolva jöjjön létre az új magyar színház, ki fedezze a kiadásokat, ki alkos­sa a színészgárdát, milyen jel­lege legyen az egésznek. Ismertetnék néhány ezzel kapcsolatos elképzelést: le­gyen a színház a Kassai Ál­lami Színház magyar tagozata, így lenne színpada, díszletei, nézőtere, s hetenként egyszer tartana előadást Kassán, a hét többi napján vidéken. Vagy: legyen a színház vidéki tehet­ségekből összeállított profi­társulat. Legyen avantgardista, merész müsorptűitikával, tag­jait tehetséges, főiskolát vég­zett fiatal itteni magyar, eset­leg két-három magyarországi színész alkossa, s jussanak szóhoz tehetségük arányában a műkedvelők is. Természetes, hogy a kassai magyar színtársulatra sem néz­hetünk csak keletszlovákiai szemszögből. Ez a színház a második magyar színpad lenne Szlovákiában, s olyan felada­tokat kellene betöltenie, mint a születendő hetilapnak: é- lénkítenie kellene kulturális életünket. Azt hiszem, felesleges bi­zonygatni, milyen fontos léte­sítmény lenne ez is, hiszen igény igazán van rá, s úgy vélem, az itt élő magyar mun­kások, parasztok és értelmi­ségiek megérdemlik, hogy a- nyanyelvükön zajló kulturális élményben legyen részük. Persze ismét .felmerül a kér­dés: mikorra várható a színház vagy az újság létrejötte? Ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, akkor leghamarább a jövő év vége felé. vagy még később. Mindnyájunk érdeke, hogy gyorsítsuk az ügyet, hogy felajánljuk közreműkö­désünket, hogy ötleteinkkel, tanácsainkkal, s ha szükséges — munkánkkal támogassuk terveink megvalósítását. Keletszlovákia más kulturá­lis téren is kezdeményező le­hetne. Elindulhatna itt heti egy órával kísérleti tévéadás is a magyar lakosság részére, hi­szen ennek jogosságát az új törvény is elismeri. Meglátjuk, mi valósul meg vágyainkból. Mindenesetre: az ügy sikere rajtunk is múlik! Batta György ■— mim mm mi mif miiin—nwntwnn« in mii Magyar enciklopédia Hornyik Miklós A TÁTRÁN magvar üzemének kiadványai 1968 fordulója alkalmából adjuk ki ezt a válogatást. Csontos Vil­mos, akinek költészetét a sze­rénység, egyszerűség, a parasz­ti életforma elesettségének ábrázolása és a népi humariz- mus jellemzi, 1932-ben jelent­kezett először önálló kötettel (Magyar ugaron). A felszaba­dulás óta három kötete jelent meg (Kell itt a szó, Hiszek az emberben, Üj szerelem). A he­tedik évtized küszöbére ért Csontos Vilmost köszöntő vá­logatásban természetesen he­lyet kapnak a jubiláns költő legújabb versei is. (Kcs 10.— ) IFJÚSÁGI IRODALOM RÄCZ OLIVÉR: A REZEDA CIRKUSZ Lénárd Lóri és barátai. Ho- lecskó, Zacsek, Fulvézer. Susztermaca meg a többiek megkezdik a nyaralást. A Tit­kos Rejtekhelyen tanácskoz­nak, hogy a Winnetou-csapat- ban Puskás Juli legyen-e Int- su Tsuna vagy pedig Suszter­maca, amikor Susztermaca be­robog a nagy hírrel: Cirkusz érkezett a városba. Oroszlá­nok, tigrisek, elefántok meg minden. Természetesen ilyen körülmények közt háttérbe szorul a Winnetou-csapat dol­ga. és Lőriék egy lenyűgöző cirkuszi előadás hatására el­határozzák: ők is cirkuszt a- lakitanak. (Kös 15.—) wihwhiihhuwiiiiuiii i1» wimmin < Irodalmunk rendezetlen könyvtár, Irta egy­kor Schöpflin Aladár, majd hozzáfűzte: „Né­hány díszhely van feltűnően biztosítva a leg­nagyobbak számára. ez az egész rend.“ Schöpflin fél évszázados helyzetképe óta egy hatalmas apparátussal készített, teljességre törekvő, minden fontosabb nevet felsoroló ma­gyar irodalomtörténet született, régi írókról szóló alapos monográfiák és részlettanulmá­nyok tekintetében is sokat gazdagodtunk — csak éppen alig akad egy-két nagy írónk, akit müvéhez méltón tárgyalna az irodalomtudo­mány. A jelen Ady Endréi, Móricz Zzsigmond- jai és József Attilái itt élnek közöttünk, de munkásságuk szinte kivétel nélkül „problema­tikus", tehát nagyságukhoz is kétség fér. Éppen Ady nagy szellemi rokonával. Németh Lászlóval szemben követte el legbántóbb mu­lasztását a kritika. Nincs egy valamirevaló ta­nulmány, amely -munkásságát teljességében mutatná be! csak Bori Imre középiskolai tan­könyve a kivétel. A határon túl okos recen­ziókat, értő elemzéseket írnak az Égető Esz­terről, az Iszonyról — de az összképpel baj van: több nagy regényéről említést is alig tesz a kritika, drámáiról hallgat, tanulmányait és esszéit pedig meddő ideologizálás ködösíti. Német László most megjelent Kiadatlan ta­nulmányok című esszégyűjteménye beszédesen bizonyítja, mennyire fölösleges a jelenkor iro­dalomtörténészeire hallgatnunk. Ha politikai előítéletek nélkül közeledünk hozzá, ha meta­foráit nem hamisítjuk meg, rá kell döbben­nünk: marxistának is kiváló gondolkodó volt már ifjúkorában is ez a harmadikutassá kény- szerített író. Műveiben csak annyi az utópia, amennyit gondolkodó ember nem nélkülözhet. Társadalom- és népismeretét, helyzetérzését és politikai éleslátását bizonyítja ez a könyv is. A Kiadatlan tanulmányok kötetben meg nem jelent írásait gyűjti egybe: a fiatalkoriakat és a Sajkődi estékből kimaradtakat; a tartalmi elrendezés Németh írói korszakait követi. Ha az időrendben közölt kritikákat, tanulmányokat és psszéket képzeletben beillesztjük az élet­mű hézagaiba: századunk legképzettebb s leg­nagyobb tanulmányírója áll előttünk: Ám a mai olvasónak nemigen van alkalma arra. hogy megismerje a tanulmányíró Németh László oeuvre-jét, s így csak az a kérdés: önmagá­ban mennyit jelent, mennyit ér ez a gyűjte­mény? Azzal kell kezdenem, hogy voltaképpen nem is tanulmánykötet ez az 1500 oldalas mű, ha­nem szellemi fejlődés-regény. Szellemi fejlő­dés-regény hullámvölgyek, szakadékok nélkül. S ez egyben annyit jelent, hogy nincsen ben­ne egyetlen érdektelen írás, egyetlenegy je­lentéktelen sor sem. Ha van még hitele ennek a kifejezésnek: a belső parancs diktálta min­den sorát. A fejlődés-regény eiső fejezete: a Tanú, a maga írta folyóirat előtti korszak. Ebben az időben Németh László főképp könyvkritikákat ír; és felsorakoztat egy új írónemzedéket, kor­társait. Kritikai naplóját csak itt-ott szakítja, meg egy-egy pompásan megformált, összegező tanulmány (ilyen például A Rousseau-i eírne- alkatról szőlő). Nem véletlen kirándulások ezek az összegező tanulmányok. Már első kri­tikái is túlmutatnak a puszta kritika önko­rén, a méricskélés, analízis korlátain. Valóban „igénybejelentések“ ezek az írások: amikor például irodalomtörténeteket bírál, körvona­lazza a maga irodalomtörténeti koncepcióját is. Csapnivaló rossz könyvekről senki sem írt olyan olvasmányos, ragyogó kritikákat, mint Németh László. Ezeket a könyveket ma már hírből sem ismerjük, senki sem olvassa őket. v / V de a róluk szóló Németh László-birálatokat nemcsak irodalomtörténeti érdeklődésű szak­mabeliek fogják a jövőben is olvasni, hanem minden igazi könyvbarát. Németh László min­den kritikájánank van valami kritikán túli faj- súly-többlete. Bekezdésről bekezdésre gyara- oítja tudásunkat: egyetemes szempontból látja és láttatja egy-egy mű ínherens hibáit, oly­annyira, hogy a fogékony olvasó már-már rendszeres esztétikát kovácsolhat magának. Megtanít az olvasás művészetére, anélkül, hogy oktatna. Legmarkosabb kritikáin is épülni le­het: ha olvassuk a Kiadatlan tanulmányok néhány miniatűrjét, többet tudunk meg költé­szetről, elbeszélésről, regényről és drámáról, mint huszonhárom akadémiai tollnok szépta­nából. A második korszak a Tanú korszaka, a mi­nőség forradalmának, az új enciklopédiának a meghirdetése és megvalósítása. Az irodalom- történészek tanúsága szerint a Tanú legjobb írásait Németh László A minőség forradalma című gyűjteményének hat kötetében közölte. Am a kiadatlan tanulmányokban még egy vas­kos kötetre való „legjobb írás“ kapott helyet ebből a korból: égy sorozat műbírálat, olyan átfogó és jelentős tanulmányok, mint a Hun­garológia. az Iskolaorvosság, A reform és olyan apró remekművek, mint az Egy év szi­lánkokban vagy a Terv nélkül darabjai. Mégis, számunkra az igazi fölfedezés a Tanút köve­tő korszak, mely tulajdonképpen máig tart. Ez a hatalmas bőséggel áradó esszéfolyam is a közületien, vagy csak folyóiratokban kö­zölt írásokat hozza elénk. Nincs az értekező prózának és esszének olyan vállfája, amelyik alakot ne öltene itt. Az útirajztól a magánle­vélig mindent megtalálunk, s az útirajzban, a magánlevélben és az interjúban is: ugyanaz a teljesség. A tartalomjegyzék böngészőjének csak útkaparó ez a könyv — pedig mennyivel nyugtalanítóbb, szuggesztívabb így, mintha csupán szabályos tanulmányok sorakoznának benne! Éppen az „alkalmi“ jelleg, a véletlen- szerű műfaji sokrétűség avatja páratlan szel­lemi önéletrajzzá. A Tanú előtt „az erő, a távlat, s mindenek- fölött a komolyság“ jellemezte Németh László írói magatartását. Ez az attitűd később sem változik, sőt egyre nagyobb hullámköröket vet az író körül a magyar közéletben. írói szere­pe sorssá szilárdul’ Magyarország és Európa vigyázója lesz, rendkívüli képességei pedig ar­ra sarkallják, hogy felrajzolja a kor „teljes szellemi" látképét. Németh László eredendően moralista gondolkodó; a Kiadatlan tanulmá­nyok is ezt tükrözi. Fiatalkori írásainak para­zsa ott izzik ma is az öregkor bölcsessége mélyén. Elég, ha elolvassuk az Irodalmunk jövője című tanulmányát, vagy a Bartók és a tizenkilencedik századi zene című esszéjét: magyar sorskérdések és Európa gondja szólal meg bennük. A könyv fül-szövege szerint ezek az írások mind konkrétabbá teszik Németh László humanizmusát. Csakhogy Németh László humanizmusa sohasem volt elvont, még első írásaiban sem: csak a botfülű olvasó nem ve­szi észre, hogy fiatalkori és legújabb írásai felelgetnek egymásnak. A Kiadatlan tanulmánynak éppúgy, mint a Magyarság és Európa vagy A minőség forra­dalma, Németh László magyar enciklopédiáját teszi teljessé. De el ne feledjük: ez az enci­klopédia maga az életmű, tehát tíz regény, húszkötetnyi esszé, huszonöt dráma. E hatal­mas teljesítményt számokkal, kötetekkel nem lehet lemérni; esztétikai műszavakkal sem, hisz messze tűi van az irodalmon. Németh László nem fér bele az irodalom-történetbe, a művelődéstörténetbe, egyetlen skatulyába sem. Ady óta ő a magyar nép önismeretének leggazdagabb forrása. TANULMÁNYOK CSANDA SÁNDOR: ELSŐ NEMZEDÉK Az ismert nevű szlovákiai magyar irodalomtörténész ez­úttal olyan témához nyúlt, a- melyet összefoglalóan még senki sem dolgozott fel. A mü irodalmi arcképek sorozata. Külön tárgyalja a lírikusokat, elbeszélőket, a drámaírás, a publicisztika és az irodalom- tudomány képviselőit. Az utol- f só fejezetben tájékoztatja az olvasót a szlovákiai magyar i- rodalom 1945 utáni fejlődésé­ről. A könyvet képanyag egé­szíti ki. Fontos tartozéka — kivált a szakemberek számá­ra — a gazdag irodalomjegy­zék. (Kcs 21.—) FÁBRY ZOLTÁN: STÖSZI DÉLÉLŐTTÖK A csehszlovákiai magyar i- rodalomnak európai rangot a- dó Fábry Zoltán új esszégyűj­teménye a szellemi (elsősorban irodalmi) élet nagy területét méri fel. Az Adyval foglalkozó első rész az „ősökön és roko­nokon“, Csokonain. Ibsenen, Gorkijon, Tömörkényen át eljut az önálló kötet terveként rég­óta dédelgetet Ady igazáig. A második rész a Cantata profa­na nyitánnyal Bartóknak, Jó­zsef Attilának, Gaál Gábornak, továbbá a Kanadai Magyar Munkás volt főszerkesztőjének. a gömöri születésű Szőke Ist­vánnak, Balogh Edgárnak, Si­pos Béla műépítésznek és Illés Bélának állít emléket. A to­vábbiakban Fábry új szlovákiai regényeket taglal. A negyedik részt elsősorban Masaryk ma­gyar emlékének szenteli. A záró rész fókuszában a „világ- irodalom — világbéke“ gondo­lata áll. (Kcs 22.—) 'ER5EK IÄBI TIBOR: SE ELEVENEN, SE HOLTAN Közel két évtized java ter­mését, hat megjelent kötet (Ez a te néped, Hazám, ha­zám..., Vándormadár, Tízezer év árnyékában, Könny a mik­roszkóp alatt) színe-javát ad­ja ez a válogatás — kiegészít­ve a legújabb versekkel, ame­lyek a kötet egyharmadát te­szik. Bábi Tibor nemcsak a legérettebb lírikusunk, hanem egyúttal az a költőnk, akit a legmélyebbre nyúló gyökerek kötnek szülőhazájához. Méltán állíthatjuk tehát, hogy ez a kö­tet az utóbbi húsz év cseh­szlovákiai magyar lírájának ke­resztmetszete és summája, (Kcs 13.— ) CSONTOS VILMOS: CSENDES LOBOGÁSSAL A kétkezi munkás életformá­ját máig élő, autodidakta köl­tő születésének hatvanadik év-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom