Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-22 / 42. szám
A demokratizálódási folyamat hónapjai alatt először olvashattunk a cigányokról, mint nemzetről, kisebbségről. Az azonoban, hogy azonnal ilyen magas követelményeket támasztanak egy országgal szemben, ahol évtizedek óta békésen, minden bántódás nélkül, nem éppen az ország javára élhettek, és ez az ország milliókat költött arra. hogy Csehszlovákiában a cigány sző u- gyanannylt jelentsen, mint a cseh, szlovák .magyar — felkeltotte érdeklődésemet irántuk. Nem arról szeretnék írni, hogyan élnek, ezt mindnyájan nagyon jól tudjuk, hanem inkább arról, mennyi alkalmuk volt arra, hogy kiváljanak klánjukból és végre emberi életmódot folytassanak. Párizsban 1968 február 21-én III. Voevod vajda a Világ Cigányközség elnöke megalakította az exil-cigány- kormányt, amely egy független cigányállam megszervezését tűzte ki céljául. A kormány továbbá kártérítést követel a cigánylakosság számára a nácizmus ideje alatt elszenvedett sérelmekért és károkért. Az ENSZ iránt támasztot kérésük: a cigányállamot vegyék fel az ENSZ tagállamai közé. Saint-Simon-szerű exkluzív elképzelés... De maradjunk országunk határain belül, hiszen hasonló utópisztikus elképzelésekkel mi is dicsekedhetünk. Megalakult a Cigányok-Romók Szervezete, amely ilyen javaslatokkal fordult Csehszlovákia kormányához: ismerjék el a cigányokat, mint nemzetiségi kisebbséget, legyenek saját képviselőik, az államigazgatási szervek minden fokozatán, létesítsenek egy cigány tanszéket a filozófiai fakultáson, minél előbb építsenek cigányóvodákat, stb. A szervezet egy havllappal: Románi-pajtrin kíván hozzájárulni Csehszlovákia sajtótermékeihez. Mindenkinek joga van ilyen követelményekkel kormányunkhoz fordulni. A Nemzeti Front tagságát ki kell érdemelni, és az ebből származó kötelességeket teljesíteni kell. Csak ezután mondhatjuk, hogy nekünk ehhez vagy ahhoz mint a NF tagjának jogunk van. De reméljük, a cigányképviselők majd bizonyára kisegítik államunkat abból a kátyúból. amelyben már évek óta vergődik a cigánykérdés megoldásával. Természetesen szükséges, lesz, hogy e- zek a képviselők legalább írni-ol- vasni tudjanak... ♦ MENNYIEN VANNAK? 1945-ben Kelet-Európábán 550 000- en voltak, ma egy milliónyian. Ebből Csehszlovákiában 230 000, tehát csaknem fele annyian, mint a hivatalosan nyilvántartott csehszlovákiai magyarok. Magyarországon körülbelül ugyanannyi, a Szovjetunióban, ahol a többi szocialista államtól eltérően etnikus kisebbséget alkotnak, körülbelül 160 000 cigány él. Európában messze a többi nemzet előtt a cigányoknak van a legmagasabb po- puláciőluk. Csak Szlovákiában jelenleg 70 000 cigánygyerek él. Nem számit különlegességnek negyven éves anya, 20-22 élő gyerekkel. 1960-ban a kelet-szlovákiai kerület újszülöttjeinek 11 százaléka cigánygyerek volt. 1966-han már 13.3 százaléka. A rozsnyói járásban minden negyedik újszülött cigányszármazású. Két-három évvel ezelőtt és azóta is a csehszlovákiai magyarok számára oly szomorú emlékű áttelepítési akcióban látták a cigánykérdés megoldását Szlovákiából Csehországba. Az akció már folyamatban van és 1970-ig még 117 cigánynegyed és 250 település vár felszámolásra. 13 000 cigánynak, tehát 2000 családnak (átlag 6.5 tagú családok) kell elköltöznie Szlovákiából két éven belül. Messze a megszokott környezettől akarják őket rendre tanítani. A gyakorlat is azt mutatja, hogy csakis azok hajlandók normális é- letmódot élni, akik már elvegyültek a többi lakosság közé. De mi haszna, ha az alatt az idő alatt, amíg a 13 000 cigányt Csehországba költöztetik, Szlovákiában újabb 20 000 születik. Nem mi vagyunk az első kísérletezők ezen a téren. A szocialista Országunk legszabadabb lakosai Legyen az kapitalizmus vagy szocializmus, tekintet nélkül arra, ki kezében van a hatalom, a cigányoknak mindig jól ment dolguk. Ha én megdézsmálom a szövetkezet kukoricáját vagy ellopom a szomszéd tyúkjáit, még gondolni is rossz a következményekre. Ha ugyanezt egy cigány teszi meg, nemhogy kutyabaja sem történik, de a közblzton sági szervek sokszor még a tettes mivoltát sem képesek m egállapítani .Ki tette ezt vagy azt? Egy cigány... A komáromi, rozsnyói, rimaszombati járásbíróságokon ezzel a megállapítással nem egy aktát tekintenek lezártnak. Kik ezek az emberek, kik azok, akik újabban azt követelik, hogy a cigánysze rvezetet Ismerjék el mint a Nemzeti Front tagját? Kik azok, akik felett már annyiszor pálcát törtek szociológusok, politikusok, jogászok, akik átneve- lésére államunk már csaknem százmillió koronát költött — hiába? Foto: Tóth Mihály államok először 1950-ben próbálták „megszelídíteni'' a ravaszeszü, költözködő népséget, országutak lakóit. Az emberek minden optimizmusukat Marx és Sztálin ideológiájába vetették. Azt hitték, ők majd egy kézmozdulattal elintézik azt, ami 550 évig még senkinek sem sikerült, a- hol csődöt mondott Frigyes, a nagy porosz király és Mária Terézia ravasz esze is. A szocialista országok az ötvenes években jóakarattal és egy csomó idealizmussal láttak hozzá a cigány- kérdés megoldásához. Ezzel is be a- karták bizonyítani, hogy a szociális elmaradottság a kapitalizmus szomorú öröksége és ezért az osz- tálynélküll társadalomban semmi keresnivalója. Akkor a kapitalizmus volt a hibás, mert a dúsgazdag nagybirtokosok a kutyáikat uszították a szegény cigányokra, és azoknak nem maradt más hátra, mint a lopás és kéregetés. Emlékszem erre a mondatra, még az iskolából, itt is igyekeztünk embereket faragni a kis cigánycsemetékből, oly módon, hogy velük egy pádban ültünk. Egy cigány, egy nem cigány, stb. Szüléink nem győzték a DDT-port vásárolnir tanítóink meg a lopások miatti razziákat. Ogyallán azóta már van egy cigányosztály. A gyerekeket Sopkulják- né tanítja, és hogy érti a mesterségét. misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyerekek a tavalyi szlovákiai gyermek ének- és táncfesztiválon tánckategóriában első helyet nyertek. Azóta már megjárták V^chodnát és több szlovákiai városban is láthatták az igazi cigány temperamentum megnyilvánulását. íme, a fehér holló, Sopkuljakné- nak sok év után sikerült megtalálni a megfelelő utat. 1956-ban a Pravda ezt írta egy cigányiskoláról: „Láttuk a barna gyerekeket, akik áhítattal és vágyakozva hallgatták tanítójukat. Éppen egy Hviezdoslav verset tanultak. A kis cigánygyerekek szemei ragyogtak az örömtől...“ Micsoda filantropikus, reményteli, kedves kis idill... Ugyanilyen ízű a pár évvel ezutá- ni magyarázkodás is. A kísérlet nem sikerült, és a kudarc miatt a rossz lakosságot okolták, amely nem engedte, hogy a jő cigányok asszimilálódjanak. A rossz lakosság egy része még mindig a maradi burzsoázia fajmegkülönböztetési elvet vallja. A faluból kikergetik őket, ezért kénytelenek a falu szélén letelepedni. Elvárják tőlük, hogy törvényeink szerint éljenek, a másik oldalon ezt nem teszik lehetővé. Bizony, bizony számtalan azon esetek száma, amikor nem cigány cigányt kergetett ki vagy neadjisten megütött! A buja optimizmus kora azonban már elmúlt. Legalábbis a csehszlovák és magyarországi újságok őszintén beismerik, hogy Marx és Sztálin követői nem tudták megoldani a cigánykérdést. Ez a sajátos eltökélt csodabogár-nemzet továbbra is országaink és a civilizáció törvényein kívül áll. A felettébb kétséges romantika, a nyomorúságos kunyhók és éhség közepette nem törődik a szocializmussal 1 Rozsnyó, közbiztonsági szervek: az észnélküli szaporodásnak nem vethetünk véget. Ezt nem is akarjuk. Csehszlovákia elég nagy ország, mindenkinek jut benne egy kis hely. Nagyobb baj az, hogy nap mint nap itt ülünk az asztalnál, valamelyikükkel. Hiába pénzbírság, hiába a szép szó. Egy hét múlva ismét itt kell találkoznunk lopás, verekedés miatt. Már névszerint ismerjük őket. Többségüknek nincs állandó lakhelye, állása, és ez az oka annak, hogy bűncselekmény esetében rengeteg időt veszítünk a delikvensek keresésével. Az egész település olyankor megjátssza a süketnémát, sőt a vakot is, szinte komikus helyzet alakul ki. Például a múltkor, amikor végre megtaláltuk, akit kerestünk, lefeküdt a sárba, asszonyai, gyerekei körülvették, sírtak felette, nem tudtunk hozzájutni. Nem segített se szép szó, se verés. Kénytelenek voltunk őt cipelni egészen az őrszobáig. Rimaszombat, JNB: leggyakrabban egymás közt verekednek, a bűncselekmények második helyén a lopás szerepel. Főleg a fiatal korúak, e- gészen gyerekek, a 6-7 évesek nagy specialisták ebben. Az iskolaköteles gyerekek 70 százaléka egyáltalán, vagy csak részben látogatja az iskolát Mi már régen elvetettük még a gondolatát is annak, hogy a cigányokból rendes embereket faragjunk. Sokkal töbhre becsülik nyomorúságos szabadágukat a kommunista emberiesség privilégiumánál. — új ifjúság 3 Rimaszombaton az állomáson magáztam egy cigányasszonyt és a pénztárnál magam elé engedtem, láttam. a karján gyereket tart és kettő a szoknyájába kapaszkodik. Nem értette, mit akarok, amíg a mögötte álló bácsi rá nem mordult, mozdulj má! Számukra a normális életmód ány- nyit jelent, mint számunkra a svéd életszínvonal. Hatalmas szellemi és anyagi fogyatékosságuk megtestesítői, amit egyik napról a másikra nem lehet megszüntetni. Egyszer s mindenkorra be kell ismernünk, hogy a cigányok immunisak mindenféle i- deológiával és anyagi jólétet ígérő prédikációval szemben. A helyzet u- gyanolyan reménytelen, mint húsz évvel ezelőtt. A kelet-európai cigányok 25-30 százalékát még a hivatalos kimutatások is reménytelennek és megnevelhetetlennek tartják. U- gyanennyi százalékuk „civilizált“ legalább is gyermekeik iskolába járnak, állandó lak- és munkahelyük van, Irni-olvasni tudnak. Ezek úgy állnak a haladás emlékműjénél, hogy már messziről láthatók legyenek. Micsoda kis eredmény ez a hatalmas kiadásokkal szemben. Egy komáromi tanító pályafutásának kezdetén tele idealizmussal fogott a cigányok átneveléséhez. Hét év múlva idegileg teljesen tönkrement és vele az ideál, hogy majd ő lesz a spanyolviasz feltalálója! „Hét-nyolc éves tanulók mellett 13-14 éves cigánygyerekek is ültek az osztályomban. Ha valamelyikőjü- két kiengedtem WC-re, két három cigánylány szintén kikéredzkedett. Nekik szoptatni kellett a gyerekeiket." Mennyi csalafintasággal, különféle kurzusokkal, hatalmas kiadásokkal próbálkozott már államunk véget vetni a cigányok analfabetizmusának — mind hiába. (Egy cigánygyerek, aki tizenötéves korában elvégzi az ötödik osztályt (!) államunknak any- nyíba kerül, mint egy mérnök vagy orvos iskoláztatási költsége.) Szlovákiában 70 000 cigánygyerekből 40 000 telejsen analfabéta, a többi részben. Elenyésző százalékuk évente 1-2, elvégzi a főiskolát.-0A hivatalos szervek jelenleg két tényezőt tartanak fontosnak a cigánykérdés megoldásában. Az állandó lak- és munkahely kérdését. Csavargásért hat hőnaptól három évig terjedő börtönbüntetés jár. De mit ér ez a pár hónap a cigányok állandó költözködés! vágyával szemben? Ha másképp nem megy, felteszik a toliszedők, köszörűsök, hulladékgyűjtők maszkját és úgy járják az országot. Ahogy kitavaszodik, us- gyi a világba! A gyerekeket a böl- esődékben hagyják, a kunyhójuk meg a kutyának se kell. Még csak a vasfüggöny se jelent számukra ti- lost. Az irataik? Mindig rendben vannak. Ha igazoltatják. 5-6 különféle papírt is előhúz, mind más, de szerinte arra való, amire éppen szükség van. Többségük, 68 százalék, csak részben van alkalmazásban, a magas családi pótlékból élnek és azt megkapják húsz munkanap ledolgozása után is. Ezen a téren is folyik a „szelídítő" munka, persze minden e- redmény nélkül. Ügy változtatják munkahelyeiket, mint más az alsóneműjét. Elég egy keresztelő vagy lakodalom, ami egy-két hétig is eltart és a munkaerkölcsnek máris befellegzett. Büszke lehet az az ü- zem, ahol a cigányszármazású munkások egy-két hónapig megmaradnak. ♦ MIT CSINÁLJUNK VELÜK? — Vegyük fel őket a Nemzeti Frontba. Ha sajátmaguk akarnak megváltozni, hát úgy legyen! Adjuk meg nekik az utolsó lehetőséget. Vegyük őket emberszámba, legyenek képviselőik, hátha a Cigány a Cigányt jobban megérti... Ez a javaslat a komáromi JNB e- gyik alkalmazottja szájából hangzott el. Meglehet, igaza van. Ha már eddig próbálkozhattunk demokratikus alapon megoldani a cigány-kérdést — mindhiába, kísérletezhetünk még néhány évig. Államunknak erre a célra biztosan lesz pénze... Zácsek Erzsébet
