Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-09 / 2. szám

új ifjúság 9 DR. LUDVlK SOUCEK: A repülő csészealjak rejtélye — 2 ­a tartós világhír felé. 1947 jú­nius 24-én született meg a „csészealj-láz“. Bölcsőjénél a 52 éves kereskedő, Kenneth Arnold állt. Otban saját repü­lőgépén 9 repülő csészealjat látott V formációba alakulva, ban még nem jelentett páni­vizsgáló bizottság, amely ülé­sén a hajó furcsa esetével fog- amint majdnem 2000 km-es «ebességgel keringtek az Egye- »ült Államok második legmaga­sabb hegycsúcsa, a Mount Rai­nier körül. Arnold értesítette a föderatikus rendőrséget és az újságok címlapjain megje­lentek az első öles címek. A hírlapok szenzációja azon- kot, bár ezután már gyors egy­másutánban mutatkozott az UFO több helyen is. 1948 jú­nius 23-án a DC R texasi re­pülőgép pilótái tettek jelentést' róla, 1950-ben Adickes kapi­tány. a csendes-óceáni utas-* szállító vonal pilótája, 1952- ben a York-i királyi brit lé­gierő tisztjei és így tovább. Az fesetek száma egyre nőtt, tíz, száz, majd még több lett — különösen ha a nagy nyilvános­ság megfigyeléseit is beleszá­mítjuk, — bár 'ezeknek csak 99 százalékban lehet hitelt ad­ni — akkor ezerre és tízezer­re rúg a megfigyelések száma. A pánik azonban csak akkor tört ki, amikor megtörtént az felső szerencsétlenség az UFO- va! kapcsolatban. • MANTELL KAPITÁNY ESETE Mantell kapitány tapasztalt harci pilóta volt. 1948 január 7-én vesztette életét, három repülő csészealj üldözése köz­ben amelyek a Forth Knox repülőtér felett tűntek fel. A repülő csészealjakat nemcsak a repülőtér egész személyzete és parancsnokuk Hix ezredefe látta, hanem az UFO-t üldöző-1 be vevő megbízható, gyorr légcsavaros vadászgép két pi­lótája is. Mantell kapitány el­tűnt a felhók között. Később néhány kilométerrel távolabb, megtalálták repülőgépének iz7é-porrá tört roncsait is. Ek­kor került sor először a hírek szándékos elferdítésére és ek­kor tiltották le a repülő csé­szealjakról szőlő jelentéseket is. Az amerikai katonai ható­ságok csak a következő szöve­get engedélyezték: Mantell kapitány gépe jóformán sértet­len maradt; a kapitány halálá­nak oka: fulladás. Ez volt az felső valótlan állítás. Az igaz­ság az, hogy a repülőgép millió darabra törött, Mantell kapi­tányból pedig csak siralmas, csonka részek maradtak. Tel­jesen lehetetlen, hogy egy ta­pasztalt pilóta olyan halállal haljon meg, amelyet sokkal gyakorlatlanabb kezdők is ki tudnak kerülni. Kijelentették, hogy Mantell kapitány és két társa tulajdonképpen a Venus gyűrűjét vették üldözőbe. Eme kijelentések képtelensége rá- kénvszerítette az illetékeseket, hogy módosítsák az állításokat. Az UFO az újabb engedélye­zett hírek szerint nem volt egyéb, mint egy meteorológiai ballon. Ez volt a második ha­zugság. Mantell kapitány egé­szen szabatosan adta le rádió- jelentését: az ismeretlen test sebessége 300 km, majd 600 km óránként. Még a nagyságát is megadta: körülbelül 200 méter átmérőjű. Egy másik pi­lóta „Óriásinak“ Irta le és „higany kámzsá“-hoz hasonlí­totta. Feltételezem, hogy Hix parancsnok, a radar kezelői és a szolgálatot teljesítő tisztek sem örültek, amikor olvasva a lapokat, rájöttek, hogy a hír- szolgálat milyen idiótákat fa­ragott' belőlük... A harmadik valótlanság: a magnetofonsza­lagokat, amelyekre a pilóták jelentéseit feljátszotíák — meghamisították. Egy egész sor tiszt, akik közben vissza­léptek az aktív szolgálatból — hallotta Mantell kapitány utol­só szavait: „Uramisten, hiszen ott emberek vannak“. Ezután már csak a robbanás zaja hal­latszott, majd elnémult a rá­diótelefon is. Ezt az utolsó mondatot az Egyesült Államok katonai hatóságai eltitkolták. • REPÜLŐ CSÉSZEALJAK WASHINGTON FELETT Az UFO garázdálkodásai to­vább folytak. Amerikát legjob­ban az 1952 július 7-1 eset hozta ki sodrából, amikor Washington felett 00.40 órakor minden radarkészülék ernyő­jén — amelyek a fővárost vé­deni hivatottak — hét disz­koszalakú célpont tűnt fel. A radarkészülék két elfordulása közben jelentek meg, tehát 10 másodperc alatt. A radarké­szülékek megfigyelői azt hitték hallucinálnak, mikor a képer­nyőn látták, hogy a célpontok közül az egyik szorosan ráta­pad az egyik menetrend sze­rint közlekedő gépre. Utasítot­ták a pilótát, hogy nézzen szét maga körül. A megrémült piló­ta a következő pillanatban már Hector Quintanella az ame­rikai légierő őrnagya, aki­nek feladata, hogy minden UFO-nak vélt tárgyat ala­posan megvizsgáljon. jelenteti«, hogy fegy hatalmas, fényes repülő csészealj üldözi. Ráirányította a fényszóróit, mire a megvilágított csészealj három másodpercen belül órán­kénti 200 km-es sebességét 1600 km-re fokozta és eltűnt a sötétségben. A repülőtisztek, akiket azonnal a radarokhoz hívtak, a közeli katonai légi- támaszponttól vadászgépeket kértek segítségül. A lökhajtá- sos starfighterek maximális sebességgel meg is érkeztek. Amikor már oly közel voltak, hogy a radarok is felfogták őket. az UFO fantasztikus se­bességgel feltűnt a radarok ha­tótávolságából. Fél óra múlva a vadászgépek leszálltak, mert kifogyott az üzemanyaguk. Még öt perc sem telt bele és az UFO-k ismét megjelentek Washington fölött, sőt egyikük egészen a légitámaszpontig ül­dözött fegy vadászgépet. A ra­darok mellett szolgálatot tel­jesítő tisztek türelmetlenül várták a hajnalt. Már szürkü­letkor kirohantak a radar-épü­let lapos tetejére és szabad szemmel is meglátták Was­hington fölött a himbálva re­pülő csészealjakat, amelyek néhány perc múlva nagy sebes­séggel északnak tartottak. En­nek az esetnek tanul akadtak, a járókelőknek természetesen fogalma sem volt a radarállo­más riadójáról és mit sem sejtve közölték megfigyelései­ket a legközelebbi rendőrőr­sön ... És az UFO tovább rep­kedett az egész világ felett... 1955 óta már Dél-Amerika is vonzza őket. Majdnem naponta futottak be a hírek az UFO feltűnéséről. Voltak, amelyek már pontosan, menetrendsze­rűen mutatkoztak, mások ha­talmas tűzvészek idején jelen­tek meg. mint például Paraná- ban 1963-ban. Itt az indiánok írták le őket aprólékos pontos­sággal, pedig rájuk bizonyára nem hatott a világsajtóban uralkodó pánik. Egy sereg em­ber, közöttük a brazil légierő kapitánya, Chrisologos Rocha is látta a repülő csészealjakat, amint felmerültek az Atlanti­óceán habjai közül. • LELŐTTEK EGY REPÜLŐ CSÉSZEALJAT Amikor Mantell kapitány ha­lálhíréről hallottam — akkor még nem nagyon érdekelt a repülő csészealjak problémája és amit olvastam és hallottam róla, azt a vergődő imperia­lizmus további trükkjének tud­jam be. Kellemetlenül éreztem magam, majdnem úgy, mini Povondra úr, amikor Capek a Harc a szalamandrákkal“ című cikksorozat első részét olvas­ta. Az első találkozás a szala­mandrákkal a csendes-óceáni felhagyott szigeten. Ennél azon­ban még kellemétlenebbül érintett 1950-ben, amikor fegyés amerikai repülőtisztek indisz­kréciója következtében nyilvá­nosságra jutott, hogy egy ame­rikai bombázó lelőtt egy repülő Csészealjat a második „halálos háromszögben". • MI TÖRTÉNT TULAJDON­KÉPPEN? Az 1947-es évben néhány amerikai repülőgépet Angliába vezényeltek udvariassági láto­gatásra. Hazatérőben a gép személyzete több repülő csé­szealjat látott, miközben az egyik bombázó 'titokzatos kö­rülmények között a Bermudák közelében eltűnt. A Bermudák környékén állandóan láttak UFO-kat. 1948 januárjában az óceán elnyelt egy további utas­szállító repülőgépet, anélkül, hogy a katasztrófának a leg­kisebb nyoma maradt volna. 1949-ben a halálos háromszög — amint már abban az időben nevezték — újabb két repülő­gépet, megbízható márkájú Avro-Tudorokat pusztított el. Ebben az esetben sem fogtak fel segélyhívásokat, nyomok sem maradtak, de azok a re­pülőgépek, amelyek az áldoza­tokat kutatták, láttak egyné­hány repülő csészealjat, ame­lyek azután villámgyorsan el­tűntek vagy az óceánban, vagy a látóhatár mögött. A szeren­csétlenségsorozatot betetőzte a hatalmas utasszállító Globe- Master repülőgép megmagya­rázhatatlan pusztulása. A gép minden valószínűség szerint ugyanott zuhant le. ahol az előbbiek: a Bermudák környé­kén. Ez volt az első „halálos háromszög“. A második a csen­desóceáni Guamu sziget kör­nyékén kezdte meg működését. A bermudai tapasztalatokon okulva az amerikai légierő ezeken a helyeken állandó szolgálatot szervezett meg. Itt került sor egy további repülő csészealj lelövésére, amely ál­lítólag a találat után eltűnt az óceán habjaiban. De ne marad­junk kizárólag a nyugati hírek­nél. Pár hónappal ezelőtt al­kalmam nyílt egy rádiólokáto- ros egység parancsnokával szót váltani. Az UFO is szóba ke­rült. Megkérdeztem, hogy lát­tak-e már nálunk is a radarok segítségével repülő csészeal­jakat. A kérdezett alezredes szeretett volna kitérni a válasz elől —. de a végén mégis be­vallotta, hogy már gyakran láttak nagy sebességgel repülő testeket, amelyek nem voltak repülőgépek, sem madár-rajok, sem „színlelt“ célpontok, ami­lyenekkel nyugati szomszé­daink szórakoznak néha. Ta­pintatlanul tovább faggattam, hogy miért nem szerzett ezek­ről idáig senki sem tudomást. „Irgalmasságból hallgattunk erről“ — mondta az én kedves interjú alanyom. „Nem akar« tunk pánikot kelteni“. Még sok száz észrevételt tudnék itt felsorolni. Kérem, értsenek meg jól: nem idős hölgyeket, nyugdíjasokat, éjjeli őröket, virsli-árusokat idézek, akik csak azért, hogy népsze­rűségre tegyenek szert kije­lentik, hogy valami elröpült a fejük felett az égen. Szakem­berek megfigyeléseiről van szó, akik kitették magukat annak, hogy bolondnak, hazugnak nyil­vánítják majd őket, sőt annak is, hogy esetleg felmentik szol­gálatuk alól, mert megsértet­ték a titoktartást az UFO-ról szóló jelentésekkel kapcsolat­ban, amelyre a nyugati álla­mokban az 1955 május 15-i dátummal kiadott „14-es szá­mú rendelet“ kötelezte őket. Az ATIS (az amerikai légierők technikai hírszerző szolgálata) szigorúan elrendelte és 10 évig terjedő szabadságvesztés és 10 ezer dollár pénzbírság terhe alatt megtiltotta minden kato­nai személynek, hogy az UFO- ról nyilatkozzon. Ezzel egyidö- ben viszont Norstad generális kiadta a taktikai légierő egy­ségeinek a parancsot, hogy pi­lótáik az európai kontinens fölött figyeljék az UFO feltű­nését, különösen 12 ezer méter magasságon felül. Az amerikai légelhárító parancsnoka P.oger Ramey vezérőrnagy a pilóták gyűlésén fezeket mondtat „Fiúit bármikor találkoztok velük, figyeljétek őket éberen, de sose Jöjjetek rájuk!“ Azt hiszem, több példát nem is kell felsorolnom. Ez tehát a „repülő csésze­alj-láz" mostani állapota. • KŐVETKEZŐ SZÁMUNK-» BAN: Mik a repülő csészealjak? A számbavebető magyará­zatokat hat csoportra oszt­hatjuk: 1. Az UFO csak halluci­náció. a fantázia szülemé­nye, szenzációhajhászás, ká­bítószerek élvezetének a következménye, esetleg po­litikai ködösítő művelet. 2. Az UFO ismert vagy eddig ismeretlen természeti jelenség. 3. Az UFO emberi mű, esetleg valamely nagyhata­lom titkos fegyvere. 4. Az UFO valami másfaj­ta emberi készítmény, mint például rakéta, ballon, stb. 5. Az UFO minőségileg új jelenség, amely minden va­lószínűség szerint összefügg az idő és a tér relatív de- formáíásával. 6. Az UFO egy ismeretlen, Földünkön kívüli civilizáció közlekedési eszköze. / TALLÓZÁS Az Arlington melletti RoseHill temetőben ismeretlen tette­sek ellopták Lee Harwey Oswald, Kennedy elnök állítólagos gyilkosának sírjáról a mintegy hatvankilós gránit sirkövétf A rablást a Kennedv-gyilkosság negyedik évfordulóján kö­vették el.-O­Egy columbiai városban tömeges ételmérgezés történt. Több mint 600 személyt a kórházba szállítottak, 76 ember meghalt, 20-nak az állapota válságos. A szerencsétlenséget mérgezett kenyér okozta. A lisztet szállító teherautón ugyanis véletlenül összetört egy gyomirtó szerrel töltött üveg. Veszélyes tar­talmát a liszt mogába szívta. Ezt a felvételt Brazíliában egy rendőrségi fényképész készítette arról a helyről, ahol a „repülő csészealj“ földre szállt. Balra: G. Stark felvétele az LlFO-ról. A negatívokat megvizsgálták, azonban még sincsen kizárva a kettős expozíció. (Befejezés) A házasság első időszakában a nők legnagyobb része ennek a szerepnek meg Is tud felelni. S ez tart mind­addig, míg az asszony gyermeket nem vár. A nőnél ekkor egy újfajta, ér­dekes, izgalmas valami köszönt be. A férfinél pedig ekkor ér véget a házasság legszebb időszaka. — Már beszélgetni sem tudtam többé feleségemmel — mondta ké­sőbb az ügyvédnek Karin férje. — Teljesen magába zárkózott. Napról napra változott. Elégedetlenségemet igyekeztem elrejteni. Nincs mit ta­gadnom: egyszerűen féltékeny, sér­tett és dühös voltam. Ilyesmire nem számítottam... Hogy hogyan kezdő­dött az az ügy később a lánnyal? Magam sem tudom. Igazán nem volt semmi mondanivalónk egymásnak, de nő volt, igazi nő. nekem pedig éppen olyan nőre volt szükségem, aki nem csupán gyereket akar tőlem. A nők gyakran megfeledkeznek valamiről: a természet a férfit nem monogám lénynek alkotta. Az embe­riség fejlődésének korai időszaka ezt az állapotot nem ismerte. Sőt a vilá­gon sok helyen még ma is ismeret­len valami. A monogámia az emberi társadalom későbbi vívmánya, kul- túrfejlődés következménye, mint minden más. amit az emberiség az évezredek folyamán elért. Ezt ki le­het játszani, el lehet törülni. Megte­heti ezt a férfi is, a nő is. Ám ha a házasságnak ezt a formáját meg kívánják őrizni, tudni is keli érte áldozatot hozni. A VÁGYAK ÉS TEHETŐSÉGEK ARÁNYTALANSÁGA A hűtlen férfiak legnagyobb ré­sze azonban mégsem boldog. íme, mit mond erről egy amerikai egyetem tisztviselője, aki azt állítja magá­ról. hogy házassága boldog és apa­ságára büszke: — A szerelem, a házasság, a szex és az apaság — ezt így egyszerre, egy helyen említeni, közös nevezőre hozni, nagyon rossz és igen nehéz. A férfiak szerelmi élete Persze, mindenki azt állítja, hogy ez együvé tartozik, helyénvaló, e- gészséges és normális. Ezt senki sem vitatja el. De ha egy férj szereti fe­leségét, és emellett azt is akarja, hogy gyermekének anyja legyen, ok­vetlenül szükséges lemondania ar­ról, hogy egy fnásik nővel is meg­ismerkedjen. Ha én ebben a dolog­ban nem tudtam volna megegyezni feleségemmel, házasságunkra minden bizonnyal nem került volna sor. De könnyebb valamiben megegyezni, mint megtenni. Az ember valahol benn, a lelke mélyén érzi, hogy meg kellene elégednie a hitves iránt ér­zett szerelemmel, s lám, mégsem e- lég. Átkozott egy dolog, hát nem? A férfiak szeretik magukat abban a hitben ringatni, hogy fáradhatat­lan szerelmesek. És elvárják a nő­től, hogy ebben a szerepben támo­Két garasért egy egész játékboltot gatást nyújtson. Szeretik az aktív szerelmi társat, az olyan nőt, aki vi­lágosan. félreérthetetlenül kifejezés­re juttatja érzéseit, s minden alka­lommal újból és újból azt hiszik, hogy a nő olyan gyorsan kész a sze­relemre, mint ők. Minél idősebb egy férfi, annál ki­fejezettebb nála ez az óhaj. Gyakran kérdezi önmagától: Mit kaptam én az élettől? Folyton csak dolgoztam, min­dig csak dolgoztam, mindig ugyan­azt a nőt ismertem, s ugyanazt a dolgot csináltam. Minden ismétlő­dött, újra, újra... S ha már nem tu­dok többé szeretni, mi lesz akkor? Egy negyvennyolc éves kereskedő Hamburg egyik neves pszichológusá­hoz fordult tanácsért: — Húsz évig éltem feleségemmel boldog h&zaséletet. Minden a legna­gyobb rendben volt közöttünk. Két évvel ezelőtt azonban valami közénk állt... Azóta folyton csalom, s ez az őrületbe kerget. Hogyan meneküljek M ebbőit Ebben az esetben a nö hibázott. A klimaktérium beköszöntésével elhi- degült férjétől, a férjnél jelentke­zett egy lelki jellegű következmény: feleslegesnek, elhanyagoltnak érez­te magát. Minden férfi azt szeretné, ha száz felesége lenne. Szőkék és feketék, karcsúk, mint a gazella és telt szex­bombák. lágy természetűek és ag­resszívak. nőiesek és hideg intellek- tuell-típusok. Százat szeretne birto­kolni, s mindössze egy adatik meg neki: ezzel megnősülhet. Mivel azonban a férfiak azokra a gyerekekre hasonlítanak. akiknek zsebében két garas lapul, s mégis szeretnék megvásárolni érte az e- gész játékboltot,, mindvégig abban az illúzióban ringatják magukat, hogy az egyetlen nő, akit élettársul vá­lasztottak, helyettesíteni tudja a töb­bi százat. Pedig erre egyetlen nő sem ké­noa 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom