Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-09 / 2. szám
fQ újifjúság Mint az orgonasípok, olyanok a hóba szúrt, különböző hosszúságú sílécek. 65 cm-es mini-sítalpakkal kezdődik az oktatás, és 100, 130, 160, majd a normális 180-205 cm méretüekkel fejeződik be. Fo r radalom! A sízés tömegsporttá vált. Néhány üzletember busás jöve-> Selmát képezi. Milyen furcsa, hogy mind ez ideig senki sem töprengett azon, miképp lehetne a sízés oktatását könnyebbé, gyorsabbá tenni. Amerikában háromhónapos csecsemőket vezetnek be sajátos módszerekkel az úszás fortélyaiba. Nyu- gat-Németországból jött a hír, forradalmasították a síoktatást! Egy Puchtler nevú ember hirdette nap mint nap a lapokban: mindenkit bevezetek a sízés rejtelmeibe, senki sem vall kudarcot a havon, háromszor gyorsabban tanul meg nálam sízni. Egy ideig mosolyogtak a jámbor férfiún, de az nem televízió sí-szaktanácsadója, aki a Puchtler-féle varázslattól hagyta magát, s végülis elérte, hogy a STERN c. lap szerkesztősége hitt neki, és pénzt biztosított a vállalkozáshoz. A dolgokat egyszerűtn bonyolították le. A Stem meghívott húsz, különböző foglalkozású és korú személyt egy menedékházba, s ott Puchtlerre bízta őket. A kurzus időtartama tíz nap volt. A jövendőbeli sízók közül addig — bebizonyítha- tóan — senki sem csatolt talpára síléceket. Volt a húsz jelölt között mindenféle ember: újságíró, orvos, diáklányok, háziasszonyok. A szerkesztőség okosan tette, amikor a tanfolyamot egyidejűleg három, klasszikus módon tanuló sf-anal- fabéta oktatásival kezdte. Így legalább szembetűnőbb lesz ftz esetleges siker, gondolták é Stern illetékesei. És most nézzük a módszert: a nyugatnémet Oktatő elgondolása nagyon egyszerű ötleten alapszik: kezdetben egészen rövid, mini-síken tanítsuk a kurzus tagjait, s kétnaponként fokozatosan növeljük a sílécek hosszúságát. Az elgondolás Igazsága, létjogosultsága nyilvánvaló lett a gyakorlások során. Elsősorban: maga az oktatás nem volt nehéz, ellenkezőleg: roppant mulatságos, szórakoztató. Másodszor; Puchtler tanítványai már az első napokban úgy siklottak mini-léceiken a legmeredekebb dombokon is, mintha sível jöttek volna világra. , A Puchtler-féle iskola fő tanulsága: 1. Sok olyan ember tanulhatja meg ezt a sportot is, akinek eddig fogalma sem volt arról, hogy egyszer majd sízhet is. azaz az ú. n. antitalentumokat is játszva be lehet ve- aetni a fehér sport rejtelmeibe. 2. Tizennégy nap alatt olyan eredmény érhető el, mint eddig három, teljes, évenként ismétlődő kurzuson, azaz három esztendő alatt. 3. Az oktatás első fázisa is könnyű, így elmarad azoknak a lemorzsolódóknak a száma, akik az első kudarc után abbahagyták az egészet. 4. A sízés technikáját gyorsabban és jobban sajátíthatjuk M a mini-slléceken, a sérülés eshetősége pedig a minimumra csökken. A tanfolyamon résztvett, mint megfigyelő a nyugat-nemet televízió sí-szaktanácsadója, aki a Puchtler-féle varázslattól el volt bűvölve, s megállapította, hogy valóban forradalmasították a síoktatást. A világ legértékesebb labdarúgója Bologna, a szép olasz város újkori történelmének érdekes fejezeteit Írja. Lakosa — s tegyük hozzá — legnépszerűbb polgára, Haller csaknem hátat fordított a város liga-csapatának, de szerencsére idejében megoldották az esetet. Arról van szó ugyanis, hogy az olasz városnak nincs megfelelő német nyelyű iskolája, s így a Haller-gyerekek — a hét esztendős Karin és a hat éves Jürgen nem haladhattak volna tanulmányaikban úgy előre, mini kortársaik. A bolognai városi tanács frappánsan oldotta meg az ügyet: két magán-tanítót osztott be a gyerekek mellé, és Így minden megy a maga rendjén: Haller, maradt, s hétröl-hétre elkápráztatja az olasz szurkolókat. A dolog azért mégsem ment ilyen Simán: a Milánó felé kacsingató német fiú kétszázötvenezer márka fáidalomdíjat és hűségpénzt, meg egy fényűzően berendezett új villát is kapoti. A bolognai ünnepléseknek nem volt sé eleje, se vége, Viva Elműt Aller, kiáltozták a szurkolók, akik a szó elején a H-t nem tudják ejteni, s ezért csinálnak akaratlanul is Aliért Hallétből. A huszonnyolcéves szóké fedezettel mindenki elégedett. Luigi Goi-- dono, az FC Bologna elnöke így nyilatkozott nemrég Hallétről: „Minden jpénzt megér. Nemcsak győzelmeket érünk el segítségével, s jutunk értékes bajnoki pontokhoz, de a szőke fiú az a mágnes, aki a szurkolókat a stadionba vonzza. A nézők nagyrésze azért jön, hogy a német varázslót figyelje.“ Hallemék rekord-értéké, négymillió márkát ér az o- lasz labdarúgó-tőzsdén. Ezt az összeget már tavalyelőtt felajánlotta érte az FC Napoli, az a klub, .amelynek nincsenek milliós adósságai. Ezt az összeget lett volna hajlandó a bolognaiak asztalára tenni az Intemazio- nále elnöke is. Fél milliót maga Haller kapott volna, rendkívüli jutalomként. Az FC Bologna persze hallani sem akart a dologról. Eladni Haliért';' katasztrofális következményekkel járna. Hogy a konkurrens csapatban lóié a gólokat? öngyilkosság lenne. Olaszország legdrágább játékosa egyben a földkerekség legértékesebbje is. Csak Pelé és Eusébio versenyezhetnek vele e téren. A két fekete gyöngyszem szívesen jönne Olaszországba, főleg Pelé, aki hatalmas pénzeket ölt üzleti vállalkozásokba, és a befektetett’ pénz nem jött Vissza. A kormány persze két rendelettel, sőt törvénnyel is szabályozza sorsát, Brazília nemzeti hősévé nyilvánították, s így eleve kizárták, hogy „művészetét más ország kamatoztassa“. Az o- lasz parlament meg évekkel előre kimondta: nincs labdarúgó-import. Amikor Haller öt évvel ’ezelőtt az olasz labdarúgóparadicsomba indult, aranyásónak nézték, akit különleges keggyel látott el a sors: szerencsével. 1962ben még bankbetétje sem volt, nem tudta az első nagyobb összeget, 300 000 márkát hová tenni. Ezt a pénzt az olasz klub fizette neki. Haller régi kiútja, a BC Augsburg 400 000 márka le- lépést kapott. A három- százezer márkát — csupa ropogós százmárkást — egy lepedőbe rejtette a német fiú. s úgy vitte át a határon, az NSZK-ba. Jó sváb szokás szerint azonnal befektette a pénzt: húsz bér.-:. házat és nyolc garázst é- píttetett belőle, azonkívül vásárolt 10 000 négyzetméter kiterjedésű telket. Haller a továbbiak során, mint az FC Bologna játékosa kerek egymillió márkát kapott különböző prémiumok címén. Ebben persze nincs benne havi fizetése és az amúgyis járó prémiumok a győztes találkozók után. A klub nemcsak a Haller-gyerekek magántanítóit fizeti, hanem a biztosításokat, az orvosi kiadásokat, Haller telefonját és sport-Merce- dese benzinköltségeit is. Az aranylábú milliomos e- légedett ember: ..Sohasem éltem volna így Németországban. mint itt. Amit Bolognában már eddig is kaptam. otthon harminc esztendő alatt sem kerestem volna még.“ TICHY-SOROZAT „...1956-ig két bajnokságot nyertem a Honvéddal. Az 1956-os eseményeket megelőzően Spanyolországba kellett utaznunk, mert a Bajnokcsapatok Európa Kupájában Ilyen ellenfelet rendelt a , sors. A csapat szándékosan esett ki a versenyből, hogy ne legyenek kupa-kötelezettségei . . .“ Negyedik számunkban kezdjük közölni Tichy-sorozatunkat: a híres csatár elmondja élményeit, megállapításait a futballról, mogyoróhéjban összefoglalja egész eddigi életét. ’ Ne felejtsd: a negyedik számtól kezdődik a TICHY-SOROZAT Kiirt: A fiatalok nagyon hálásak tudnak lenni, ha foglalkoznak velük. Asztaliteniszben évről-évre ők a járás legjobbjai 1967 decemberében pedig bebizonyították, hogy kerületi viszonylatban is ók a legjobbak. Kürtön tömegsport az asztalitenisz. Öt csapatuk van, s mind az ötöt Hegedűs Flórián iskolaigazgató edzi, már húsz éve. A Komáromban megrendezett nyugatszlovákiai úttörő-bajnokságon első helyet szereztek: Bitter—Árendás (vegyespárosban), Árendás—Józsa (férfipárosban). Női párosban bronzérmet nyert a Bitter—Süttö kettős, férfi egyéniben pedig Árendás Gyula második lett, s egyben a bajnokság legeredményesebb játékosa is. Egy másik, ugyancsak decemberben megrendezett versenyen az úttörők kategóriájában — minden első helyet kürtiek nyertek! Crnní/miini* * • írásunk székhelyén elszunnyadtak. Három H SRK 1 Vní egyesület is van. de egyiknek sincs aszta* * litenisz-szakosztálya. pedig pár éve itt második ligás csapat volt! Csupán az iskolában folyik asztalitenisz-élet. Az ipari-tanulók iskolájában van az egyedüli ütőképes együttes amely Párkányban két első díjat nyert Hor- náková—Borbély és Borbély—Herceg révén. Az ipari tanulók asztalitenisz-csapatának újabb szerepléséhez sok sikert kívánunk. HEGEDŰS LASZLÖ, Érsekújvár FRANCE FOTBALL, PÁRIZS: 1. ALBERT FLÓRIÁN! Amikor a párizsi FRANCE FOTBALL szerkesztő sége — összegezve az Európa minden tájáról beérkezett véleményeket — úgy döntött, hogy Albert Flórián kapja 1967-ben az aranylabdát, akkor— az Üj Ifjúság szerkesztősége elhatározta, hogy közzé teszi ezt a kis jelenetet. Bizonyára akad olyan olvasónk is, aki még nem jutott hozzá a „Szerelmü nk a mikrofon“ c. Szepesi-Pluhár könyvhöz, amelyben ez az írás napvilágot látott. SZEREPLŐK- Férj: , i . Albert Flórián Feleség: ...............................Bársony Irén Kislány: . . . .......................... Albert Magdi Riporter:....................................Szepesi György (Szín; Kényelmes, tetszetősen berendezett modern lakás, sok-sok virággal, fikusszal, kaktusszal. Az előszobában klub- zászlók, a nappaliban, a falon színes labdarúgó, és színpdi képek) Feleség: (beszélgetést folytatva) ...hét évet töltöttem a színpadon, azután, hogy elvégeztem Rózsahegyi Kálmán szfni- iskoláiát.. Férj: És mégsem színházban, hanem áruházban ismertem meg Feleség: (visszaemlékezve) Salamon Béla bácsit kísértem a Kálvin-térre. műsoros autogramosztásra. Fér.i: Béla bácsi kedvéért kék-fehér pulóvert vettem fel. Meglát az óreg, átölel, s azt mondja: Aranyoskám, mintha kitaláltuk volna egymás gondolatát. Én zöld-fehér nyakkendőt kötöttem... Feleség: Nagyon szeretett mindkettőnket Béla bácsi... Mindig mondogatta: Flórinak szánt, azért is vitt «1 a Kálvin-téri áruházba, hogy bemutasson Flórinak. Riporter: (A képeket nézegeti) És ez a kávébarna lány is Bársony Irén? Feleség: A Haway rózsáját, Abrahám Pál operettjét száz- huszonötször játszottam a Déryné Színházban, (másik képét mutat) A Váljunk el, énekes-táncos szerep volt. Nagyon szerettem. Magdi: (bűbájos szőke kislány) Anyu, most nincs kedved táncolni? Férj: Igazi kettős, anya és lánya. Állandóan énekelnek, táncolnak, s Magdi persze színésznő akar lenni. Riporter: Anyuka viszont 1963-ban otthagyta a színpadot. Fér.i: Az én kérésemre. Amíg nem volt a feleségem, szívesen láttam különböző szerepekben. De most úgy érzem, e- lég. hogy a családból egy valaki él zaklatott életet. A feleség maradion a gyerek mellett, ez szerintem a jó házasság alapja. Riporter: Már a házasság filozófiájánál tartunk, pedig nem is beszéltünk a leánykérésről. Feleség: A kis Színpadon a Váci utca című darab ment szériában. Egyik előadásra meghívták a Chilébe készülő válogatottat. Nekik játszottunk, jól sikerült este volt. Baróti kapitány fel is jött az öltözőbe, s megköszönte az előadást. Férj:’ Akkor még jóformán alig ismertük egymást. Feleség: Azért szerzett meglepetést számomra a színházba érkezett chilei képeslap. Csala Zsuzsa segített kibetűzni az aláírást; hiszen ezt. Albert Flóri küldte! Féri: Lánykérésnek szántam... Feleség: Otthon addig is csak arról hallottam milyen nagy játékos ez az Albert Flóri — apám ugyanis Fradi-drukker — dehát én inkább a színpaddal, szerepeimmel voltam elfoglalva. Férj: Néhány héttel később aztán személyesen is megismerkedtem az apóssal Feleség: Nagyon megílletődött hangulatban. Hazavittem szüléimhez a Balázs Béla utcába, hogy bemutassam, Anyu a konyhában Flóri kedvencét, a lekváros palacsintát készítette. Apa fogadott minket, de nem tudta, hogy mit mondjon. Szerencsére hazaérkezett tizenhatéves Jóska öcsém. Meglátta a szoba közepén álldogáló Flórit, s bár sohasem találkoztak, így szólt hozzá: Szia öregfiú. mit keresel itt? Fér.i: Feleségül szeretném venni a nővéredet, — ha megengeded, válaszoltam. Feleség: Megengedték, s azóta is imádják Flórit. Férj: Apósom nagyon ért a focihoz, s egyben jó pszichológus. Egy-egy rosszul sikerült kilencven perc után sohasem szid. hanem mindig arról kezd beszélni, hogyan kell játszani a következő meccsen. Feleség: Olyan kritikus, akit a színészek is szívesen elfogadnának. Férj: A színészeknek könnyebb a helyzetük, mint a miénk. Betanult szöveget mondanak. Feleség: Mintha az olyan könnyű lenne, (mosolyogva). A- hogv a civil elképzeli. Férj: Nálunk nincs szerepkönyv, s hol hallasz annyi füty- tvöt a színházban, mint egy-egy labdarúgó-mérkőzésen. Feleség: Igazad van, fáj, amikor fütyül a közönség. S miiven idétlen módon beszélnek néha a szurkolók! Férj: Irén csak azt szereti, ha dicsérnek. Feleség: Azért, mert tudom, mi az oka, ha rosszul játszik. A gyereknek történetesen fáj a torka. Flóri éjszaka nem-tud aludni, ki várhat jó játékot? De én ezt nem kiálthatom világgá, nem mondhatom el külön-külön mindenkinek. Férj: Nekem nagyon árt, ha nem alszom eleget. Szerveze- temnek napi kilenc-tíz órai alvásra van szüksége. Feleség: Azt szeretném néha megmutatni, hogy néz ki Flóri lába egy-egy nehéz mérkőzés után. Csak azt sajnálom, hogy ilyenkor nem beszélhetek az ellenfél edzőjével. Megfájdul a feiern, annyira féltem a férjem, amikor látom, hogy valakit szorosan ráállítanak. Szinte haljom az edző hangját a félidőben. az öltözőben: Miért nem fogod keményebben Albertet? Nem tudják, mit állok ki. Szeretnék bemenni a pályára, az ellenfél iátékosához. könyörögni, ne tegve tönkre, inkább ne rúgjon gólt, csak őt ne rúgják le. Nem könnyű a labdarúgó-feleség élete. Sok-sok aggódás, gónd, félelem tölti ki a hétköznapokat. Az ünnepeken .viszont rendszerint külföldön tartózkodik... Férj: Egyszer majdcsak abbahagyom. Feleség: Ha abbahagyja, nem szeretném, ha edző lenne., A sportújságíráshoz van tehetsége, az nyugodtabb pálya. Riporter: Kérdezze csak meg az, én feleségem Férj: Én már döntöttem, amikor az MTI sportósztályára kerültem. Beszélek szerbül, németül, addig egy-két nyelvet, még meg kell tanulnom. Feleség: A búcsú a labdarúgástól még nincs napirenden. Fiatal még Flóri. alig huszonhat éves. Riporter: Mivel ünnepélték a születésnapot? Feleség: Színházban voltunk. Férj: Szabad időnkben mindig színházba járunk. Az én kedvenc színészem Gábor Miklós. Feleség: Az enyém meg Darvas Iván. Magdi: Enyém meg Foxi Maxi. Riporter: Az Albert-család szenvedélye tehát a színház, s ez szinte természetes. De vajon Bársony Irén nem vágyik-e vissza a színpadra? Feleség: 1963-ban játszottam utoljára, akkor végleg szakítottam. Flóri és a gyerek (most már gyerekek!) lefoglalja az életem. Kollégáim állandóan hívnak, a Vidám Színpad szeretettel vár. De az elhatározásom végleges. Érdemes volt feladni. Értük.
