Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-09 / 2. szám
-----------------------------—----------- új ifjúság 7 Bécs István riportja- Játék, amely egyidős a piramisokkal * Brt ugyan viccnek mondja, te igazságot takar. Járkálok a város közepén és közvetlenül a Külügyminisztérium mellet piramist látok. Nem régen kezdték meg az olimpiai falu építését, ahol a lávaréteg lebontása után négy piramis bukkant elő. A tudósok szerint időszámításunk előtt 600- 1000 körüli település maradványait tárták fel, amelyet a Litle nevű tűzhányó lávafolyama temetett el. Ugyancsak nemrégen a fővárostól mintegy 100 kilométerre megtalálták az eddig ismert legnagyobb piramist: Ez ugyancsak 3 ezer évnél idősebb: 60 méter magas, oldalainak szélessége 300 méter. Oldalait négy kisebb piramis és egyéb épületek biztosították, amelyekben valószínűleg vallásos szertárosokat tartottak. Nemcsak nemzeti kincsnek tekintik az ősi kultúra feltáruló emlékeit. De mindenkinek felhívják rá a figyelmét és 1- lyenkor még a legkisebb termetű mexikói is mintha megnőne: lám, Iám, ezt adjuk mi pluszként a világ kultúrájához... Büszke város? Nem vitás! Már ebből a néhány villanásból is meggyőződhettek róla. Büszkén dacol évezredek viharával. Többször elpusztult a természeti csapások kivédhetetlen támadásaitól. Különböző nemzetiségű hordák szerették volna porba tiporni és úgy megalázni, hogy soha többé talpra ne ugorjon. • MIÉRT ÉPPEN MEXIKÓ? Gondolom én voltam az e- gyetlen, aki erre a kérdésre választ várt. Miért e latinamerikai ország fővárosa kapta a XIX. nyári olimpiai játékok rendezési jogát! Lesz-e elég létesítményük? Megtanulják-e a rendezők azokat a finomságokat, amelyek Ismerete nélkül nem lehet precízen lebonyolítani a versenyeket? A rendezők, a versenybírók — a- kár az acél, — tűzben edződnek! Márpedig a mexikóiak még nagyon kevés világversenyt rendeztek, amelyeknek tapasztalatait hasznosíthatnák. Szóval a kételyek egész sora vetődik fel az emberben. De csak. amíg közelebbről nem ismeri meg a rendezőket. valamint a világ sportolóit vendégül látó fővárost. Az első érv Mexico City mellett! • SPORTOLÓ MAYÁK ÉS AZTÉKOK Az olimpia rendezési jogának oda ítélése tulajdonképpen az ősi sportkultúrának megbecsülése. amellyel a maya és aztékok korban e föld népe meg- ték korban e föld népe rendelkezett! Az olimpiai bizottság nagy vendégszeretettel és előzékenységgel fogadott. Mindenben segítséget nyújtott, hogy őszinte választ kapjak kérdéseimre. Természetesen megmutatták a már kész és a még épülő létesítményeket, így jutottam el a Magdalena Mixhuca (ejtsd: misuka) elnevezésű sportkombinátba. Valósággal szédültem a számhalmaztól, amikor sorolták miminden található a 2290 négyzetméter kiterjedésű területen. (Ezekről majd később!) A felsorolást kísérőm így fejezte be: — ... Mindezeken kivül épüli még két mlxteca-pálya is. — Mi az? — kérdeztem. — Még sohasem hallottam ilyen nevű sportágról. — Ha bővebbet akar tudni, ugorjunk be a testnevelési iskolába. Az igazgató és a tanárok szívesen elmagyarázzák a lényegét. S valóban! Licenciado David Juarez Miranda, az Escue- la Nációnál de Educusion FI- sica igazgatója (ebben az iskolában képezik a testnevelésszakos tanárokat) szívesen állt rendelkezésemre. — Történeti kutatások igazolják — mondta, — hogy hazánkban már a gyarmatosítás előtt komoly sportélet folyt. A mayák és az aztékok a különböző ősi szertartások alkalmával gyakran próbára tették a férfias erőt futó- és ugróversenyeken, úszásban, valamint speciális labdajátékok megrendezésével. A mixteca e- lődje nagyon érdekes labdajáték volt... • TLACHTEMALACÄTL DONT Részint a spanyol hódítók krónikásainak feljegyzéseiből, részint az utóbbi évek régészeti felfedezéseiből ma már csaknem teljesen világos: hogyan is játszották az úgynevezett szent labdajátékot. Az Északamerikai Egyesült Államok déli partjaitól egészen a középamerikai maya területig, mindenütt megtalálhatók a pályák romjaj. Ebből arra lehet következtetni, hogy széles körben népszerű játék volt. Kisebb eltérések ugyan felfedezhetők az egyes romok között, amelyek arra utalnak. ' hogy törzsenként a játékban is voltak változások. A pályákat általában „H“ a- lakban formázták, építették. A középső. összekötő részt hosszabbra képezték ki, mint a két szárat, oldalt. A párhuzamosan épített falakkal középső. valamint egy-egy oldalsó udvart létesítettek. A középső gyakran lejtett a szélek felé. A falakba kisebb mélyedéseket építettek, ahová a játék időtartamára isteneik szobrait helyezték. A középső udvar falaiból kőgyűrű állt ki. (Tlachtemalácatl.) Jelentősége a játékban sorsdöntő, mert a- kinek a gyűrűn sikerült a labdát átjuttatnia — légyen bármilyen hátrányban — megnyerte a mérkőzést. A játékosok a szélső térben (udvarban) helyezkedtek el. Arra törekedtek, hogy a labda ne kerüljön a falon kívülre, mert ez hibapontot jelentett. A szent labdajátékot valamelyik isten hőstettének évfordulóján, megemlékezésül, vagy egyes istenek kegyeinek elnyeréséért játszották. Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak neki a mixtec kéziratok, a teotichuacani és a tepantitlai freskók is mutatják. A nagy királyok és hercegek, de maguk a játékosok is díszes öltözékben jelentek meg a küzdőtéren. • VIRRASZTÓ INBIÖK A játékosok a küzdelmeket megelőző éjszakát átvirrasztották fegyvereik, pontosabban a játékban használt felszerelési tárgyaik felett. Imádkoztak, áldozatokat mutattak be és kérték az istenek pártfogását. A bálványokat csak a játék kezdete előtt helyezték a pálya falaiba. A játékosok ruházata természetesen törzsük, kerületük jellegzetes öltözködését tükrözte. Az aztékok mindezeken kívül még kesztyűt, térd- védöt és csípőjük körül nehéz szarvasbőr övét viseltek A hasrészek védelmére gyapottal bélelt bőrpárnát használtak. A toltékek és a mayák elegáns fejdíszeket öltöttek patronáló isteneik tiszteletére. Széles skálájú változatosságot tükröznek a ránk maradt emlékek az öltözködésben is. Kezd» ve a rövidszoknyás (skót) vi» selettől a hosszúingesekig. A játékosok színes arcfestését a ruházathoz illesztették. Akadt olyan környék is, ahol a lab» dát faütővel továbbították... A labda gumiból készült, va» lószinűleg tömör volt és nehéz. Csak könyökkel, térddel vagy csípővel továbbíthatták. A krónikások arra is utalnak, hogv játék közben — a védőöltözetek ellenére is — rengeteg kék foltot szereztek a küzdőfelek. Befejezés után ezeket felvagdosták, hogy a „rossz vért“ eltávolítsák és a gyógyulást meggyorsítsák. A sikeres játékosokat hősként tisztelték. Abban a tisztességben részesültek, hogy a Tachtlemalácat! előtt ceremóniákat végezhettek. Az aztékoknál ugyanis a kőgvűrű volt a vallásos központ. A játék alatt egyes játékosok az oldal-átjáróknál foglaltak helyet, hogy a labda oda ne kerülhessen. Ez ugyanis egy pontot jelentett az ellenfélnek. Az eredményt vonalakkal jelölték, amelyeket fekete és szürke vesszőkkel jegyeztek fel. • HALÁL A JUTALOM A labdajáték eredete eltűnik az antik idők távlatában. Csak feltevésekre alapozzák, mi adta az ötletet, amelyből később kifejlődtek. A játékteret díszítő rovátkákból, • oszlopokból, kódexekből és a metszett dom» bormüvekból érdekes következtetéseket lehet levonni. Eszerint a játéktér tulajdonképpen templom volt. A labda csillagot, a napot vagy a holdat jelképezte, de lehet, hogy éppen a föld mozgását. Következik: MAGDALENA MIXHUCA Az elmúlt hetekben világszerte feszült érdeklődéssel kísérték az első szívátültetést, amely valóban egyedülálló az orvostudomány történetében. Tudjuk, hogy Louis Washkansky a halálos beteg férfi, akinek egy balesetnél szerencsétlenül járt fiatal leány szívét ültették át, a műtét u- tán még 18 napig élt és víruszos tüdőgyulladás következtében halt meg. A sebészek bebizonyították, hogy már uralják a szívátültetés technikai módját, de úgy látszik, még sok problémát kell a szakembereknek megoldaniok. Dr. Christian N. Barnard a fokvárosi Groote Schuur kórház 44 éves sebésze, hét évig készült erre a műtétre. Moszkvában Vlagyimir Gyeml- hov professzornál látta a kutyaszívek és fejek átültetését és a virginiai egyetemen végezte biológiai kísérleteit. Barnard tanár bravúros műtété iránt nemcsak a szakkörök érdeklődnek: a messzi Fokvárosból állandóan érkező hírek elénk vetítik a dráma egyes mozzanatait. December 20-án este 20 óra: Ekkor mutatkoztak a tüdőgyulladás első jelei. De az orvosok még bíztak a beteg megmentésében. 21 ÖRA: Az orvosok aggodalommal kísérik a vérkép rosszabbodását. 22.50 ÖRA: A légzés nehezebb, de a szívverés és a vérnyomás kifogástalan. DECEMBER 22. éjjel 2 óra: Még van némi remény — mondja Barnard professzor. Éjfél előtt a tanár rövid műtétet hajtott végre a betegen. 4 ÓRA: A helyzet kritikussá vált, a szívverés szabályos, de a tüdő felmondta a szolgálatot. 4.15 ÖRA: Barnard tanár kijelenti: A betegem úgy néz ki, mint ahogy én érzem magam. 5 ÖRA: A beteg állapota válságos. Feleségét és fiát mégsem engedik a betegágyhoz. Szívet cserélni nem könnyű 6 ÖRA: Futótűzként terjed a hír: Washkansky már nem él. Az ápolónők hangos zokogással fogadták a hírt. A legközelebbi hozzátartozók már csak a halott ágyát állták körül. Pontosan 14 nappal a szív- átültetés után fejezte be Washkansky „második“ életét. Barnard tanár és munkatársai számára nem sok megnyugvást jelentett, hogy nem az idegen szív mondta fel a szolgálatot, hanem a páciens tüdeje. Az első szívátültetés sikerült. A beteg jól érezte magát és azt hitte, hogy karácsonyra már hazamegy. A rádióaktív besugárzás, amelyet az idegen test . fellázadása“ ellen alkalmaztak nem védte meg a tüdőgyulladással szemben. A csontvelő már nem termelt fehér vérsejteket. A vérátömlesztés útján csak átmeneti javulást értek el. A boncolásnál a szívet tökéletesen egészséges állapotban találták. A halál közvetlen okát a tüdőgyulladás okozta. Vashkanskv neve bekerült az orvostudomány történetébe, Hét évvel ezelőtt érte az első szívroham és azóta az állapota állandóan rosszabbodott. Az operáció előtti napokban az állapota már egész reménytelen volt Amikor az orvosok megkérdezték, hogy megengedi-e, hogy megoperál- iák, gondolkodás nélkül beleegyezett. Az operáció után igen derülátó volt, szellemes, humoros megjegyzéseit az orvosok és az ápolónők nem győzték csodálni. Halála után az egész kórBARNARD professzor ház meggyászolta. Barnard tanár ó- rákig visszavonult a szobájába és hangosan zokogott, Edvard Darvall a tragikus körülmények között elhunyt fiatal leány apja, akinek a szívét átültették, súlyos idegösszeroppanás» sál fekszik. Most már végleg meg» halt az én kis Denisem, — mondja. Még csak az hiányzik, hogy az a 15 éves néger fiúcska is meghaljon, akinek a lányom veséjét ültették át. Még alig futottak be ezek a hírek, a lezajlott drámáról, máris újabb szívátültetést hajtottak végre Fokvárosban. Barnard tanár 16 orvos segédlete mellett megoperálta Dr. Philip Bleiberg fogorvost és Olive Haupt 24 éves félvér szívét ültette át szervezetébe. A műtétet délelőtt 11-kor kezdték és délután négykor fejezték be. — Szomjas vagyok — mondta dr. Bleiberg a műtét után, mikor elő» szőr megszólalt. Az orvosi jelentések szerint a páciens állapota igen jó. Ennél a második operációnál már igyekeztek kikerülni azokat a hibákat, amelyeket az első szívátültetésnél úgy látszik főleg a lábadozás idején követtek el. Bleiberget tökéletesen fertőtlenített helyiségben helyezték el és a személyzet is fertőtlenített öltözékben jelenhet meg a betegszobában. Valószínű, hogy Washkansky esetében ott volt a hiba, hogy engedélyezték a látogatásokat és a betegnek is megengedték, hogy kiüljön a balkonra. Általában az a vélemény járja, hogy a beteg kevesebb besugárzást kap és a Pvógyszeradagolásnál is óvatosabbak lesznek. Az orvostudomány történetében minden egyes eset újabb mérföldet jelent a haladás útján. Milyen felemelő érzés lehet az orvosok számára. hogy egy halálraítélt emberben még reményt tudnak ébreszteni. Eeldolgozta: M. M.
