Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-09 / 15. szám

3 úi ifjúság Ä Panamai Köztársaság e héten viharos politikai e- semények színhelye: Jelen­leg az államnak két elnö­ke és két kormánya van, gyakorlatilag egyik sem te­vékenykedik. A hatalmat a Nemzeti Gárda gyakorolja. az Állam — Köztársaság Közép-A- merikában. Területe: 74 470 négyzetkilométer. Fővárosa a 330 ezer lakosú Pana­ma. Fő kikötői: Panama. Colőn. Nemzetközi repülő­terei: Panama, David. LAKÓI — Egymillió 177 ezer la­kos közül 52 százalék mesz­tic, 26 százalék néger és mulat. 11 százalék spanyol­kreol. 10 százalék csibcsa nyelvet beszélő, többnyire még törzsi szervezetben é- lő indián, 1 százalék ázsiai s 10 ezer színes bőrű brit állampolgár a nyugat-indiai szigetekről. A hivatalos nyelv: spanyol. A tíz évnél idősebbek 14 százaléka, az Indiánok 54 százaléka anal­fabéta. A panamaiak 93szá_ zaléka római katolikus. Az egyházat az államtól elvá­lasztották. Papok nem tölt­hetnek be közhivatalt. A CSATORNA — 1881-ben a Szuezi-csa- torna építője, Ferdinand de Lesseps vezetésével fran­cia tőkéscsoport alakult a Panama-csatorna építésére. A terv lelkiismeretlen anya­gi manőverek folytán csu­pán terv maradt. Világbot­rány tört ki. A társaság részvényeit eladta az Ame­rikai Egyesült Államoknak. PANAMA Panama pedig az USA-tól a megépftendő csatorna örö­kös használatáért, valamint a tíz mérföld széles csa­tornaövezet bérlétéért 10 millió dollárt kapott. Ezen felül az évi bérleti díj 250 ezer dollár volt. Az 1955-ös új csatornaegyezmény sze­rint már Panamát évente 1,93 millió dollár bérleti dij illeti. Egyébként a Pana­ma-csatornát 1914 augusz­tus 15-én adtak át a for­galomnak. TÖRTÉNETE — 1513 szeptember 25-én Vasco Nunez de Balboa spanyol hódító elsőként ha­tolt át a Panama- földszo­roson. Elérte a Csendes- óceánt. Az ország 1821-ig spanyol gyarmat. 1656-ban az USA a földszoros két partját vasútvonallal kö­tötte össze. 1903-ban az a- merikaiak államcsíny kirob- oantásávai kikáitották a Pa­namai Köztársaságot. Jelen­leg Panama az Egyesült Ál­lamoknak bérbe adott Pana- ma-csatorna-övezetet az or­szág elidegenitheterien ré­szének tekinti. 19(50 szep­temberében az USA kormá­nya beleegyezett: a csator­naövezet bizonyos pontján az amerikai zászló mellett felhúzzák a panamai lobo­gót, a „névleges szuvereni­tás” jelképét. gazdasaga — Az elmaradt mezőgaz­dasági ország nemzeti jö­vedelmének egyharmada a csatorna bérleti dijából, a csatornaővezetben dolgozók béréből tevődik ki. Az ál­lam fő terményei: banán, kakaó, kávé, abacá (mani- lakender). dohány, kökusz- pálma, mahagóni, rizs, ku­korica. Bányásznak aranyat, ezüstöt, mangánt, bauxitot. Az Aguadulce melletti Pa- rita-öbölben a tengervízből sót termelnek. Panama gyáripara még kezdetleges. AMERIKAI TÖKE — Panamában az ameri­kai tőke dominál. Az ország 185 kilométer hosszú vas­útvonalainak kétharmada »- merikaf. A banán-, kakaó-, kávé- és cukornád-ültetvé­nyek az amerikai United Fruit Co. leányvállalata, a Chirlqui Land C'o. tulajdonai. A panamai zászló alatt fu­tó hajók adókedvezménye jelentős, az országban be­jegyzett hajók többsége a- zonban amerikai társaságo­ké. Épül a 850 kilométer hosszú pánamerikai műút. ♦ TÁNCDAL ALBUM Mosollyal válj Bratislavai Líra ta­valyi versenyén mutat­ta be a közkedvelt HE­LENA VONDRáCKOVÁ a Mosollyal válj (Klúc pod prahom) című táncdalt, melynek szerzői Ján Si- vácek és Rudolf Skuká- lek. Ügy érezzük, nem véletlen, hogy a dal szinte egyik napról a másikra összes élvonal­beli tánczenekarunk re­pertoáréba került. A ma­gyar szöveg Kausitz Ot­tó fordítása. t m / . . f szólt, oly lágyan va-lamit sut - to-gáti es minden ag il-latos vi-ra-go ránk ha-jolt-- mi addig néz-------lük egymást, oly ne-------mán,so-ka... míg J át ___ka-roltát, s ajkunk ös-sze-jorrt. Az-i-ta már elmúlt egy nyár, ne mondd, 3 -0- S 0« D> 3 •%' hogykaif— mo sollyal jót-tél, mo sollyal válj, de többé ne várj. Nem várlak várj. j,-------- Mi - e - tölt el-tő- vo- zol,--------- moso-lyogj. bár kicsit né ____kém is fáj', ne mondd,hogy kár...— annyit csak, hogy tőb-bé ne várj Az élmúlt év novemberében jár­ta be a sajtót a hír, hogy Ré szigetről, Franciaország legszigo­rúbban őrzött fegyházából meg­szökött egy Claude Tenne ne­vű terrorista, a hírhedt OAS (Tit­kos Hadsereg Szövetsége) tagja. Tenne 1962-ben meggyilkolt egy eigérfai rendőrt és ezért élet­fogytiglani börtönre ítélték. Ré szigete az Atlanti-óceán térségé­ben fekszik 3 km-nyire a francia partoktól. A szigetnek 8600 lakosa van. A sziget lakói kompon jut­nak a szárazföldre. Az erődít­ményben elhelyezett fegyházban jelenleg 55 politikai .foglyot őriz­nek, ezek többnyire az OAS köte­lékeibe tartoznak. A foglyok 70 őr és 80 csendőr felügyelete alatt állnak. Az erődítményt 1681-ben építették és úgy hírlik, hogy in­nen még egyetlen egy fogolynak sem sikerült megszöknie. Az erő­dítményt magas fai veszi körül, a szigetet pedig éjjel-nappal őr­zik. Az erődítményen belül a fog­lyok meglehetősen szabadon mo­zognak. Csomagokat kaphatnak, olvashatnak, sőt még meg is nő­sülhetnek, mint ahogyan Claude Tenne is megtette. Felesége két­szer hetenként meglátogatta. Egy­szer hetenként felügyelet nélkül hagyták magára a házaspárt. Tenne felesége két fiúgyermeket hozott a világra. Marc ma 5, Ser­ge pedig 4 éves. 1967 november 3-án a íegyház- bő! három foglyot, név szerint Betaglinit, Ventint és egy Varga nevű disszidált magyar foglyot bo­csátottak el: kegyelmet kaptak. Vargának volt egy nagy bőröndje, azt mondta, abba csomagolja majd a könyveit. A bőrönd pontosan 75 kg-ot nyomott, mert a 75 kg sú­lyú Claude Tenne bújt el benne. A fegyház foglyai, amikor a há­rom kegyelmet kapott foglyot el­bocsátották, tiltakozó sztrájkot rendeztek, mivel tudták, hogy Claude Tenne megszökött a kof­ferben és azt akarták, hogy időt nyerjen és ne kerüljön az üldö­zők kezére. így történt, hogy Ten­ne szökését csak 18 óra múlva vették észre. Vargát és két tár­sát elfogták, bár azok váltig han­goztatták. hogy Tenne szökési ter­véről mitsem tudtak. 150 000 francia csendőrt küldtek ki a megszökött fogoly felkutatá­sára, de Tennet nem sikerült el­fogni. Nemrég Rómában tűnt fel és ott interjút adott több lapnak. O- laszországban ugyanis Tennét po­litikai fogolynak tekintik és nem akarják Franciaországnak kiadni. Claude Tenne így hát nyugodtan elmondhatta az újságíróknak szö­késének különös történetét. — Amikor hat évvel ezelőtt é- letfogvtiglani fegyházra ítéltek és Ré szigetére hoztak, rettenetes lelki válságon mentem keresztül. Kezdettől fogva foglalkoztam a szökés gondolatával. Most egy éve éppen húsvét előtt sikerült terve­met megvalósítani. Szökésemet ar­ra a megfigyelésre alapítottam, hogy amikor valakit elbocsátottak a fegyházból. annak a csomagját már sose nézték át. Elhatároztam hogy kerítek egy bőröndöt. Sike­rült is a foglyok letétbe helyezett bőröndjeihez hozzáférnem és egy megfelelő naqvságú bőröndöt biz­tos helyre elrejtenem. A bőrönd 1 méter hosszú. 35 cm magas és 40 cm széles volt. Amikor már a bőrönd birtokában voltam, rend­szeresen gyakoroltam, hogy mi­lyen gyorsan tudok benne elhe­lyezkedni és meddig bírom ki mozdulatlanul a kuporgást benne. Azt is megfigyeltem, hogy rend­szerint 5 xk óráig tart, amíg az elbocsátási formaságokat elinté­zik. Hosszú hónapokon keresztül gyakoroltam és légzési gyakorla­tokat végeztem. A végén már va­lóban néhány óráig kibírtam a bő­röndben. November 3-án megtud­tam, hogy három társam kegyel­met kapott. Most vagy soha! — gondoltam magamban. A kegyel­met kapott' fogolytársaim cso­magjukat a harmadik emeleten készítették elő, az én bőröndöm is pont ott volt. Azután úgy tör­tént, ahogyan azt már számtalan­szor elképzeltem. Elhelyezkedtem a bőröndben és levittek a föld­szintre. Maid rátettek egv taligá­ra és a fegyház nagykapujának al­jában odaállítottak a többi pogy- gvászhoz. 3 óráig tartott, amíg végre elhagyhattuk a főkaput és végre kint voltunk. Már-már azt hittem, hogy megfulladok. A pogy- gvászt újból taligára tették — velem együtt — és a sziget lelké­szének házához vitték. Amíg fo­golytársaim elmentek megnézni, mikor indul a komp, azalatt ki­bújtam a bőröndbői, felvettem a cipőmet és elindultam. Végre sza­bad levegőt szívtam. Feltűnés nél­kül jutottam el a taxiállomásra. Minden pillanatban tartottam at­tól. hogy megszólal a fegyház szi­rénája mert már felfedezték el­tűnésemet. Taxival csak a kompig mentem, azután kifizettem a so­főrt — pénzem volt elég. Hogy honnan? Azt sajnos, nem mond­hatom el. A legszörnvübb az a 20 perc volt, amíg a kompon el­jutottunk a szárazföldig. A kikötőben vesztegelt a hajó, amelyen volt fogolvtársaim indul­ni akartak. A tengerparton nagy volt a sürgés-forgás, a matrózok a hajó indulásával voltak elfoglal­va. Sikerült elhagynom a kikötőt. — Mi az. hajótörést szenvedett? — kérdezte egy taxisofőr. — Igen. kénytelen voltam ott­hagyni az úton az autómat. Esté­re sürgősen Nantes-ben kell len­nem. Nem vihetne magával? — Rendben — mondta a taxiso­főr. Nantes 148 kilométernyire fek­szik a kikötőtől. Ahányszor fény­jelző lámpák bukkantak fel, min­dig összerezzentem. Azt hittem, hogv a rendőrség közeledik. — Nem, nem, semmi! — nyugtattam magam. Végtelennek túnt az idő, amíg Nantesbe érkeztem. Nem akartam feltűnni, ezért vettem egy bőrkabátot, egv micisapkát és úgy festettem, mint egy francia munkás. Vettem egv kerékpárt is és először Belgium iránvába i- gvekeztem előrejutni: Csűrökben aludtam, novemberben bizony már nagy hidegek voltak, majd lefa­gyott a kezem. A belga határt fel­tűnés nélkül léptem át. Hat éven keresztül sikerült a feqvházban elrejtenem eqv idegen névre ki­állított személyazonossági igazol­ványt. A határátlépésnél ezzel i- gazoitam magamat. Kalandos utakon sikerült aztán Olaszországba eljutnom. Tudtam, hogy az olasz hatóságok feltétle­nül politikai fogolynak tekintenek és nem adn«k ki. Felmerül a kérdés, vajon he­lyes-e ha Olaszország nem adja ki ezt a foglyot? Most, amikor Sejna, az egykori vezérezredes hagyta el országunk határát, hasonló jogi kérdés me­rült fel. Az amerikai hatóságok nem akarják Sejnát kiadni, poli­tikai fogolynak tekintik, pedig Sejna különböző bűncselekménye­ket is elkövetett. Sikkasztott, au­tókkal kereskedett stb. Nemzetközi törvénykönyv nem létezik, de léteznek kölcsönös ál­lamközi megállapodások. A hábo­rú előtti Csehszlovákia más nyolc állammal egyidejűleg megállapo­dást kötött az Egyesült Államok­kal. A megállapodás értelmében az Egyesült Államok kiadja a szerződő felek kérelmére a kaló­zokat, a rabszolgakereskedőket és más bűnözőket, de a megállapo­dás nem ismeri az olyan bűncse­lekményeket. mint a szocialista vagyonnal való üzérkedést. Min­dig az az állam állapítja meg. hogy politikai fogolyról van-e szó vagy sem, amely a kiadátást kéri. Claude Tenne — az életfogytig­lani fegyházbüntetésre ítélt szö­kevény most Olaszországban nyu­godtan adhatott interjút a Stern című lap riporterének, de Jan Sej­nát, — ha az amerikai hatóságok szó szerint veszik a törvényt — akkor csak nyolc év után adhat­ják ki, mert Sejna az elkövetett', nem politikai jellegű bűncselek­ményeiért ennvi büntetést kapna. így hát mit lehet tenni az olyan igazságszolgáltatás ellen, amely még csak elmérgesíti az amúgy is olyan súlyos válságokkal küzdő vi­lágot?. (STERN nyomán)' Modern „gróf Monte Christo“

Next

/
Oldalképek
Tartalom