Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-09 / 15. szám

új ifjúság Ügy hírlik, hogy egy New Yoric-Í hippy is jelölteti magát az Egyesült Államok elnöki tisztségére. Azt mondja, ha megválasztják, akkor Washingtonban a Fe­hér Házat lila színűre fes­teti át, mert a „fehér szín nagyon unalmas“. A fiatal amerikaiakat államköltségen külföldre szeretné küldeni, hogy világot lássanak és kitapasztalják, milyen a szerelem külföldön. Továbbá majd olyan intézkedéseket foganatosít, melyek alapján minden amerikai díjtalanul egy művészeti ágazatban kiképzést nyer. Az amerikai katonáknak Vietnamban azt a parancsot' adná, hogy ne bombákat, hanem virágokat' szórjanak Észak-Vietnamra. Ilyen gondolatok szület­nek a legeredetibb és a megválasztást illetően a legkisebb reményre sem jo­gosult jelölt agyában. Az elnökjelölt neve Louis Abo-> lafia. Foglalkozására nézve festő, költő és filozófus. Megválasztása nem azért kilátástalan, mert a politi­kából gúnyt űz. Nem is azért, mert a választási röpiratokon meztelenül áb­rázolják és a kép alatt ilyen szövegek olvashatók: „Mi rejtegetni valóm van ne­VIRÁGOKAT SZÓRJÁTOK VIETNAMRA kém?“ — A legnagyobb hiba az, hogy még csak 25 éves és az Egyesült Álla-1 mokban az elnök 35 évnél fiatalabb nem lehet. A fia­tal jelöltet nem zavarják a szigorú előírások. — Millió es millió szava­zatot kapnék — mondja Louis. — Most még talán nem volna elég a teljes győzelemhez, de a követke­ző választásig feltétlenül növekszik majd választóim száma. Louis számíthat a hippyk- re, bár most legújabban rossznéven veszik, hogy kezd a kábítószerek ellen „prédikálni“. — Az emberek a művé­szetek hatására, a zene hal­latára kábuljanak el és a zenei hangok zsongítsák el érzékeiket. Egy pár „nor­mális“ polgár is ránk szavaz majd — mondja —, mert megértik, hogy a mi időnk még csak jön, de az övék már lejárt. Általában azon­ban a „normális“ polgárok a fejüket csóválják, amikor Louis és kísérete hiányos öltözékben, virágfüzérekkel díszítve New York utcáin felbukkannak. A rendőrség udvariasan viselkedik a hippykkel szemben, mert a jelszavuk ez; „Mi nSm akarunk forra­dalmai a régi ellen, csak udvariasan meg szerelnénk győzni az öregeket“. A hip- pyk legújabban a rendőrök segítségére sietnek, megke­resik az eltűnt lányokat és átadják őket a szülőknek. Ezek a szolgálatok most ro­konszenvessé tették a hip- pyket. Amerika legnagyobb televízió-társasága is fel­kérte Louist, hogy tartson előadásokat, sőt már a film is érdeklődik iránta. A „szegény elnök jelölt­ből“ talán még filmsztár is lesz? — kérdik sokan. — Lehet, hogy a film-1 szakemberek hasznot húz-' nának belőlem — mondja Louis — mert a film, mint minden vásári árú, halálra van ítélve. Ebben az ország­ban már csak fegyvereket tudnak gyártani, semmi mást. Louis tíz éven belül sze­retné megváltoztatni a vilá­got. Marilyn Kyman, egy csinos fiatal lány kitart Louis mellett és magasra emeli a transzparenst: „Abolafiát akarjuk elnök­nek!“ Marilyn nyilvánosan is levetkőzött, hogy az ugyan­csak meztelen Louis mellett szemléltető módon bemu­tassa, milyen szép és sza­bad lehetne a jövőben Abo-' lafia Amerikája. Sok ezer ember ül minden este a varázsdoboz előtt, hogy meghallja és meglássa, mi történt a nagyvilágban. Tévét nézni szinte már élet- szükséglet. A pszichológu­sokat és orvosokat azonban egyre inkább aggasztja ez a jelenség, s mindent meg­tesznek, hogy az embereket visszariasszák a mértékte­len tévénézéstől. • Nem sok jóval biztat a brüsszeli szemorvosok vizsgálatainak eredménye sem: aki egy óra hosszat nézi a televíziót, annak sze­London egyik elegáns ne­gyedében van egy kis ruha-' szalon, ahogy ezeket neve­zik: egy boutique. A tulaj-" donosnő feltűnően érdekes nő, Jané Ornsky Gorenek hívják. Kevesen tudják, hogy ki ez a nő. Az apjáról, lord David Harlech-ről az utóbbi hónapokban sokat írtak a lapok, mégpedig Jackievei, John F. Kennedyvel, a meg­gyilkolt elnök özvegyével kapcsolatban. A lord tavaly május 30-án vesztette el feleségét, akivel boldog há­zasságban élt. Öt lánya van, a legidősebb Julianna, már 26 éves, a legfiatalabbik Francis, 13 éves. Jané a lord második lánya 25 éves és az apja kedvence. Vele be­széli meg legbensőbb ügyeit A tévé veszélyezteti az emberiséget me úgy elfárad, mintha nyolc órán át megállás nél­kül gépelt volna. © A New York-i orvosi kongresszus egy részvevője előadást tartott arról, hogy a tévébetegséget lassan a MONDJON IE JACKIE a boldogságról is, és így Jane volt az első, aki megtudta, hogy az apja és Jackie között tavaly ok­tóber óta igen meghitt ba­rátság bontakozott ki. Jackie melegen viszonozta a lord komoly közeledését. Lord Harlech csakhamar rájött, hogy a legnagyobb ellen­állást a Kennedy család fejti ki. A család azt akar­ja, hogy Jackie végképpen mondjon le a boldogságról. Valahányszor a sajtó felve­tette a kérdést, vajon Jackie másodszor is férjhez megy-e és férfitársaságban készült fényképeket közöltek róla, mindig szemrehányással il­leti a család a fiatal özve­vészélyes és krónikus be­tegségek sorába kell iktatni. A képernyő, különösen a gyermekek egészségét ve­szélyezteti, mert varázsa fogva tartja őket, s addig nézik a műsort, míg telje­sen ki nem merülnek. Nem játszanak többé a szabad­ban, egész napjukat zárt helyiségben töltik, pedig — a legújabb tapasztalatok szerint — nemcsak a szív­nek és tüdőnek, hanem a szemnek is szüksége van oxigénre, azaz friss levegő­re. gyét és arra hívja fel fi­gyelmét, hogy a férje neve kötelez és a meggyilkolt elnök ügyét tovább kell szolgálnia. Jackie nehezen viseli el a család szemre­hányásait. Lord Harlech-hez mély vonzalom fűzi. Jane a lord lánya is tehetetlenül nézi, hogy apja mennyit szenved. Miért ne' lehetne Jackie még egyszer boldog? Megérdemli, hogy úgy ren­dezze be életét, ahogy neki tetszik. Jackie már régen ismeri a lord családját. A szerencsétlenül járt feleség nagyon jó barátja volt. A Harlech lánykák mindig sok szeretettel vették körül a kedves és közvetlen Jackiet. A Kennedy gyerekek viszont nagyon kedvelik a lordot és igen jól érzik magukat' tár­saságában. CSAK HÁZASULANDÓKNAK A boldog házasság új receptje MUDr. VLADIMIR BARTÁK: Most sokan sóhajtva legyintenek; „Ismét a jóta­nácsok, hogyan éljünk boldog házaséletet..? De hát érvényes lehet-e az ilyen tanács?“ Nem kell félni. Nem áll szándékunkban kiteregetni az ideális kör­nyezetbe állított hősök eseteit, mert meggyőződé­sünk, hogy ez keveset segítene. Célunk egészen más. Azt szeretnénk, hogy olvasóink gondolkozza­nak el saját sorsuk felett, a boldogságról alko­tott elképzeléseiken, a szerelem fogalmán, a házas­ságon, — és hogy az ebből merített tapasztalatok tulajdonában próbálják meg levetni hibáikat, hiá­nyosságaikat. Nem tanácsokat, nem minden problémához illő kulcsot, utasításokat akarunk adni, mert meggyő­ződésünk, hogy ez felesleges; hogy tökéletes, ér­vényes sémák nincsenek. Elsősorban az olyan aka­dályokról szeretnénk szólni, amelyekbe a leggyak­rabban ütköznek, és szenvednek hajótörést a fiatal házaspárok. A leggyakoribb tévedések megvilágítá­sával szeretnénk a fiatalokon segíteni. A közelmúltban egy fiatal barátommal talál­koztam. Csak a bücsúzáskor nyögte ki. hogy a jövő hónapban nősül és ezzel kapcsolatban szeretne ve­lem elbeszélgetni pár problémáról. Már attól tar­tottam, hogy tőlem várja majd a beleegyezést, vagy házasságának ellenzését, mert hiszen az emberek hasonló problémákkal egyre gyakrabban fordulnak szakorvosokhoz. Szerencsére az illető fiatalember ez esetben már végképp döntött arról, hogy meg­házasodik... sót pár perccel később azt is beval­lotta, hogy a lány állapotos. Ez jelentette számá­ra a legnagyobb problémát. Mindenekelőtt az nyugtalanította, hogy menyasz- szonya túl szabadosán viselkedik idegen férfitár­saságban s főleg munkatársai körében enged meg magának többet a kelleténél. A fiatalember ugyan semmi konkrétumot nem tapasztalt, de furcsálta a lány viselkedését, amely féltékenységet váltott ki benne. Nagyon szerette a lányt, alapjában nem is vonta kétségbe tisztaságát, erkölcsösségét, de az esetek mégis féltékenységre adtak okot, amely egy­re jobban növekedett és egyre többet gyötörte. Azonkívül a lány és a szülei között rideg feszültsé­get tapasztalt. Egyke volt, sokszor bebeszélte ma­gának, hogy milyen szép lesz, ha egy napon haza­vezeti bájos szerelmét, aki nem csak mint fele­ség. mint menyecske, hanem mint saját, fiatal lány­gyermek szerepel majd szülei tudatában. Amikor er­re valóban sor került, bebizonyosodott, hogy sem a szülök vonzódása a lányhoz, se fordítva nem fe­lelt meg a várakozásának, sőt... A legkellemetle­nebb az volt, hogy a társaságban senki sem be­szélt nyíltan és egyenesen. A kölcsönös ellenszenv a levegob n lógott és veszélyeztett« a hangula­tot. Á fid viszont sem az egyiktől, sem a másiktól nem merte megkérdezni, hogy mi a kifogásuk egy­más ellen? Sem manőverezéssel, de még csak egy csapással sem bírta elvágni a hallgatás, a feszült­ség gordiuszi csomóját, mert állandóan az járt az eszében, hogy ml történik majd akkor, ha a lány végérvényesen, mint feleség beköltözik szülei laká­sába. Mind nekem, mind barátomnak, sőt barátnőjének is elég okunk volt tehát a fejtörésre. A következő találkozásunkra a lányt is meghívattam a fiúval. Ügy tűnt, hogy munkatársaihoz való viszonya ár­tatlan. csak túl vidám, csintalan. Szívesen szórako­zik, és örül, ha tetszik a férfiaknak. Fiatal volt és tapasztalatlan, vőlegénye féltékenysége csak az ér­zelmek jogos bizonyítékának tűnt. Meggyőződtem róla, hogy viselkedésével nem szándékosan akarja gyötörni kedvesét. Nagyon meglepődött, amikor mefljfc9yez*frro. hogy a másik szerelmében való hi­tetlenkedés, könnyen saját szerelmünk végét is jelentheti. — De hiszen nem is tudom, miért van Így, miért is teszem. Most biztosan azt gondolják rólam, hogy jó kis bestia vagyok. — Azt nem, de meglehet, hogy tudom az okát. Bizonytalanul nevetett. — Bizonyosan tetszett, hogy hatást gyakorol fiú­jára. hogy szerelmes magába, és gyötrődik a bo­nyodalmak miatt. Elpirult. — Hát ha olyan bájosan tud gyötrődni. — De nem gondolja, hogy ezt meg is lehet so- kallani? A végén egészen jól megegyeztünk. Önként meg­ígérte, hogy igyekezni fog. hogy viselkedése egy húron pendüljön érzéseivel. Viszont komolyabb volt a feszültség a lány és a barátom szülei között, amit főleg gyakori bakfisos viselkedése okozott, és ez természetesen ellent­mondott az idős emberek gondolkodásmódjának. De a nehézség, mondhatnám baleset alapköve mégis a szülök viselkedése volt, akik nem bírták megérteni az egyetlen fiukhoz közeledő lány lelkivilágát. Egy­ke. A továbbiakban a lány is egyre több, elegendő megértéssel tekintett a dolgokra. Belátta, hogy sok esetben ó sem volt a legelnézőbb és a legtaktiku- sabb, amikor jövendőbeli anyósa és apósa nézeteit ellenezte. Természetesen a mi beszélgetésünk nem volt ké­pes a két fiatal viszonyának útjából elhárítani min­den akadályt, de sokban segített. Barátomat az bán­totta, hogy erről a nyomasztó problémáról nem volt ereje az érintettek előtt teljes őszinteséggel be­szélni. Persze ez az állapot olyan látszatot is kelthet, hogy fiatal barátom nagyon is eltúlozta a problé­mákat, amelyek sokszor, mint a féltékenység eseté­ben is alaptalanok voltak. Akad, aki azt is mond­ja, hogy nem is szerette annyira a lányt, mint ahogy állította. De az esküvő már be volt tervez­ve. Pontosan ez a gyanús — hallom az ellenérve­ket. Lehet, hogy idősebb barátjától, az orvostól való segítségkérés nem is volt annyira ártatlan, mert lehet, hogy tudat alatt arra irányult igyeke­zete, hogy konkrétan azt a tanácsot kapja; szakít­sa meg kapcsolatait a lánnyal. Lehet. De az én nézetem szerint a legnagyobb veszély abban van. hogy a fiatalok többnyire nem is csi­nálnak problémát kapcsolataikból, nem veszik fi­gyelembe jóakaróik, szüleik tanácsát, azokkal sem tartanak fenn szorosabb kapcsolatokat. Meg van­nak győződve arról, hogy szerelemből házasodnak össze. Számukra ez a meggyőződés elegendő, az o szemükben ez mindent tisztáz. Nagyon gyakran ta­lálkozunk olyan esetekkel, amikor a fiatalok süke­ten, vakon kötnek házasságot. Nem, hogy mások­tól. tapasztaltabbaktól tanácsot kérnének, de még saját érzéseiket sem tisztázzák önmagukban, nem fontolják meg kilátásaikat. És ez pedig elmulaszt- hatatlan, hiszen két idegen sors lép a közös élet útjára, ami bizony korántsem kicsiség. Ha a partnerek között valóban mély az érzelmi viszony, van remény arra. hogy a fiatal pár érzései, érdekei és céljai közös, igazi házastársi egészet al­kotnak, és így meggyökeresedik a közös megértés is. A huszonkétéves munkás miután leszolgálta kato­naidejét, hazatért, és elvált anyjánál új élettársat talált, aki ellen az első pillanattól kezdve tiltako­zott. Ha az illető durváskodott vele, anyja a vesze­kedések alkalmával, mindig azt és nem a fiát pár­tolta. még akkor sem, ha igaza volt. A fiatalem­ber úgy látta, hogy ebből csak egyetlen kiút van — a nosülés. Elszánta hát magát a házasságra, de az ellenséges környezetből való menekvés félresike­rült. A moziban megismerkedett egy lánnyal, akivel még azon este kapcsolatba is került. Egy rövid hé­ten belül a lányékhoz költözött s pár nappal ké­sőbbre tervezték az esküvőt. Közben a fiatalem- ber egy gyanús levelet talált s mind a lány, mind az anyja sürgetése is módfelett gyanúsnak bizonyult. — így hát gyorsan elköltözött tőlük. Fél év múlva egy más lányt vett feleségül. A korábban elhagyott lány jelentkezett és azt állította, hogy a iiatalem- ber gyermekének apja. Hiába ellenkezett, a pert elveszítette. Amikor mint bírósági szakorvos a tudtára adtam, hogy nem tudom megvédeni, — nagyon elkesere­dett, — Összesen öt, vagy hat alkalommal volt viszo­nyunk az alatt a rövid két hét alatt. Ahogy szá­mítom... az nekem ötven, hatvanezer koronámba fog kerülni, amelyet tartásdíj gyanánt kell majd kifizetnem. Gavallér vagyok ugy-e uraim? Tiz da­rab ezres egyetlen szeretkezésért. — Ilyen szavakkal búcsúzott el tőlem. Közben nem gondolt a gyerekre, aki ezek szerint az övé is le­het — épp úgy lehet az övé, mint nem — s aki számára még bármilyen nagy összeg sem pótolhatja a szerető apát. Az embereknek sokkal többet kéne tudniok ar­ról, hogy a szerelem mennyiben különbözik el a testi kapcsolattól, hogy az ilyen kapcsolatok mi­lyen egészségi és szociális következményekkel jár­nak, — mind a házasságon belül, mind kívüle. Sok­kal többet kéne tudniok a saját testükről, saját szerveikről, a testi kapcsolatról, a megtermeke- nyülés fiziológiájáról, a szülésről, és a fogamzás- gátló szervekről egyaránt. De nemcsak ezt. El kéne gondolkodniok a nők emancipációjáról, arról, hogy miért helytelen az „egyke-elv“, miért ellenzik az orvosok a terhesség művi úton történő megszakí­tását, hogyan oldják meg problémáikat, hogy a sze­mélyi boldogságra való jog mikor kerül ellentétbe a gyermek helyes fejlődéséért, neveléséért érzett felelősséggel stb. Széles és tarka paletta ez, tele olyan problémával, amelyekbe mindnyájan könnyen beleütközünk, s ha az ilyesmi felkészületlenül ér bennünket, könnyen bele is fulladhat fiatal életünk. És hogy az emberek, főleg a fiatalok nem a leg­helyesebb úton keresik a kiutat, arról a válási-sta­tisztika szavak nélkül is beszél. Mindennapos orvosi tapasztalataim alapján ítél­ve, jogosnak érzem azt a megállapítást, hogy az úgynevezett ideális házasság, boldogság csak ak­kor létezik, ha annak érdekében mindkét fél igyek­szik a legtöbbet megtenni, és nem nézik a bol­dogságot sültgalambnak. Ahhoz, hogy egy házasság valóban ideális, kiegyensúlyozott legyen, hogy o- szinte érzelmi talajból táplálkozzon, és túlnője a szürke élet kereteit, — valóban az előfeltételeit egész hosszú sorát kell teljesíteni. Az igazi jő házasság alapja a férfi és a nő tar­tós érzelmi viszonya, az őszinte szerelem. A leg­nagyobb hiba pedig abban rejlik, hogy a házastár­sak. párjuk érzelmeinek értékelésénél esnek a leg­nagyobb tévedésbe. (Folytatjuk) ford. —ksa-«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom