Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-09 / 15. szám

Kassán, 1945 április 5-én ebben az épületben hirdették ki a Kassai Kormányprogramot A Kassai Kormányprogram és a szlovákiai magyarság A Csehszlovák Kommunista Párt KB-ának és a Szlovákia Kommunista .Pártja KB-ának decemberi és januári határozatai nyomán egész társadalmun­kat átfogó, szinte soha nem tapasztalt arányú ak­tivitás bontakozott ki. A párt vezette demokratizá­lódási folyamat életünk ezernyi kérdését veti fel. Ebben a folyamatban egyre jobban előtérbe kerül a nemzeti kérdés rendezésének követelménye, ami teljes mértékben indokolt, mert » a nemzeti kér­dés következetes, marxista rendezése lényegében magában foglalja a politikai, közigazgatási, területi és a gazdasági kérdések rendezését is. Hogy a szlo­vákiai magyarság mai helyzetét megértsük, főbb gondolatokban értékelni kell a Kassai Kormány- program jelentőségét és állásfoglalását általában a nemzetiségi kérdés rendezésében és a szlovákiai magyarság ránk vonatkozó határozatát, amely a- lapjában megjelölte és a mai napig is befolyásolta a szlovákiai magyar kisebbség fejlődését. A háború befejezése után a Kassai Kormányprog­ramot a kormány minden rendeleténél idézték. 1948 május 9— után már kevesebbet hallottunk róla. A kassal kormányprogram elfogadása fontos történel­mi esemény volt a köztársaság egészének fejlődése szempontjából, mert a kommunista párt először kö­tött szerződést, szövetséget az ország haladó párt­jaival a köztársaság újjáépítésére. A kommunista párt már a német megszállás alatt dolgozott, a kormányprogramon, Benes, volt köztársasági elnök és pártja, a cseh nemzetiszocialista párt jóváhagy­ta ezt a programot. Csehszlovákiában 1945-ben nem­zeti és demokratikus forradalom valósult meg, a- melyben a kommunistákon kívül polgári demokra­tikus, antifasiszta erők is részt vettek s létre hoz­ták a nemzeti frontot. Az adott történelmi hely­zetben a kommunista párt kompromisszumra kény­szerült alapvető kérdésekben a csehszlovák bur­zsoáziával, és ez a kompromisszum befolyásolta a Csehszlovák Kommunista Párt állásfoglalását is a Kassai Kormányprogram kidolgozásakor és elfogadá­sakor 1945 tavaszán. 1945 április 4-én kinevezték az új kormányt és a Kassai Kormányprogram lett az új kormány po­litikai, szociális, kulturális és nemzetiségi program­ja. .Magna Chartája. A programnak külpolitikai vo­nala volt. hogy teljesítsék Csehszlovákia és a Szov­jetunió közötti baráti, katonai és gazdasági szer­ződést (1943 december 13). A csehszlovák népi de­mokrácia biztonságát a történelem folyamán első Ízben az első szocialista állam együttműködésére é- pitette. Ez annak a külpolitikának a végét jelen­tette, amely az első köztársaság idején a nyugati hatalmakkal való együttműködés jegyében folyt le az első világháború után, amikor a francia kon­cepció és később az angol szovjet elleni támadás befolyásolta Csehszlovákia külpolitikáját. A cseh­szlovák burzsoázia ezt a politikát azzal támogatta, hogy a kis antant államait fegyverrel látta el és titkos katonai szerződések alapján saját területén felvonulási lehetőséget biztosított. Az intervenció veresége után a köztársaság területe a fehér gár­dista oroszok menedékhelye lett. Ezt a emigrációt anyagilag is, erkölcsileg is támogatták. A Cseh­szlovák Köztársaság ez irányú politikája egészen 1934-ig tartott! A Kassai Kormányprogram külpo­litikai jelentősége ennek a kommunista szovjet­ellenes elgondolásnak a végét jelentette. A Kassai Kormányprogram belpolitikájának főbb pontjai: megállapodtak abban, hogy a gyári és az agrárkapitalizmus visszatérését a politikai hata­lomhoz megakadályozzák Megalakítják a város és vidék dolgozóinak egységfrontját, a nemzeti frontot. Hogy a volt burzsoá államapparátust felváltja a nemzeti bizottságok rendszere. A kapitalista válla­latokat nemzeti ellenőrzés alá vetik. A földrefor­mot következetesen megvalósítják. Azokat a poli­tikai pártokat, amelyek hazaéruló politikát folytat­tak, az első köztársaság idején, nem újítják meg. Ez vonatkozott a nemzetiszocialista pártra is, az agrárpártra, a nemzeti demokrata pártra, a Stfíbrny féle cseh fasiszta pártra, a szlovák néppátra és a nemzeti pártra. Ezeknek a pártoknak a befolyását megakadályozták, betiltották sajtószerveiket és a pártvagyonokat elkobozták. Ez az intézkedés tette lehetővé a reakciós csoportok elszigetelődését és a népi demokráció híveinek együttműködését. A harmadik pontban meghatározták, hogy a nemzeti bizottságok az államhatalom helyi szervei és a dolgozók vidéken és városokban képviselve vannak az államhatalomban. A háborús bűnösök és árulók megbüntetése céljából népibiróságokat szerveztek, amelyek szigorúan megbüntették az árulókat és megteremtették a politikai élet tisztaságának felté­teleit. Ezekkel párhuzamosan felülvizsgáló bizottsá­gokat alapítottak, amelyek a politikai kompromit­tált elemeket eltávolították a közéletből. A terme­lést összhangba hozták a háború utáni politikai tö- rendezése is. A Csehszlovák Köztársaság elismerte új földreform az előző reform revízióját jelentette, a föld jelentékeny részét a cseh és szlovák kispa- rasztságnak juttatták. A népi demokratikus rend­szer megszilárdításának és a munkásosztály vezető­szerepének biztosítása volt a nemzetiségi kérdés rendezése is. A Csehszlovák Köztársaság elismerte az önrendelkezés elvét egészen az elszakadásig Kár­pát Ukrajna számára, amelyet csehszlovák-szovjet egyezmény alapján oldottak meg 1945-ben. A cse­hek és szlovákok közötti viszonyt a nemzeti egyen­lőség alapján rendezték, amely biztosította a nem­zeti demokratikus forradalom első fázisának meg­erősödését és amely abból az elvből indult ki, hogy a forradalmi erőknek a szláv jellegű országokban a szláv tömegekre kell támaszkodnia a forradalom to­vábbi szakaszában is. A nem szláv kisebbségek dol­gozóit, Csehszlovákiában a német és a magyar dol­gozókat, akik részt vettek a köztársaság szét­zúzásában, mint bűnösöket ki kell telepíteni az országból. A csehek és szlovákok közötti viszonyt szlovák nemzeti szervek létesítésével oldották meg. Mega­lakult a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Meg­bízotti Testület. Ezeknek a segítségével a szlovák törvényhozás és a kormányhatalom elősegítette a szlovák nemzet ügyeinek intézését. A Kassal Kor­mányprogram elismerte a "cseh és szlovák kérdés rendezésének föderatív formáját. Gottwald elvtárs 1945 április 3-án mondott kassai beszédében kitért a hadsereg szervezésére is: „Az újonnan felépített egységes csehszlovák véderő keretében és az egy­séges szolgálati rend alapján szlovák nemzeti ka­tonai alakulatokat állítunk fel (ezredeket, hadosztá­lyokat stb.), amelyek túlnyomó részben szlovák nemzetiségű legénységből és tisztikarból fognak állni és szlovák szolgálati- és vezényszavakat fog­nak használni. A volt szlovák hadsereg tisztjei és altisztjei, amennyiben nem vétkeztek a szlovák nem­zeti becsület ellen, az elmúlt áruló rendszerben folytatott tevékenységükért nem lesznek megbün­tetve és át lesznek véve a csehszlovák hadsereg­be eddigi rangjukban... A köztársaság új kormá­nya gondoskodni fog arról, hogy a szlovák és a cseh nemzet viszonyának alkotmányos rendezésénél a törvényhozó kormányzó és végrehajtó hatalom szlovák szerveit úgy határozhassák meg, mint a- hogyan ma vannak a Szlovák Nemzeti Tanácsban.“ Most már érthetőbb, hogy a személyi kultusz é- veiben miért hallgatták el és nem tették közzé a Kassai Kormányprogram teljes szövegét a sajtóban. Még a történészek és más szakemberek előtt is szigorúan őrizték a teljes szöveget, amely a szlo­vák demokratizálódási folyamat egyik dokumentuma és forrása lett. A müncheni egyezményre hivatkozva a német és a magyar kisebbség kitelepítését javasolta, ezért a kassai kormányprogram 8. fejezetében megállapítot­ta: 1. A csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg. a- kik antifasiszták voltak, részt vettek Csehszlovákia felújításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig akiket üldöztek a köztársasághoz való hű­ségükért. 2. A többi magyar nemzetiségű lakos csehszlo­vák állampolgársága megszűnik, de lehetővé te­szik nekik az optálást; minden ilyen Irányú ké­relmet külön vizsgálnak meg. 3. Azok a magyar nemzetiségű személyek, akik bűntényt követtek el a köztársasággal vagy más nemzetekkel szemben, főként a Szovjetunió ellen, bíróság elé kerülnek, megfosztják őket csehszlo­vák állampolgárságuktól és örökre kitiltják a köz­társaság területéről. —A Kassai Kormányprogram további rendelkezései elsősorban a magyar kisebbség vagyonos tagjait érintették, mivel ők egyúttal Csehszlovákia egykori uralkodóosztályához tartoztak. Ezen rendelkezések sezrint állami gondnokság alá helyeztek minden o- lyan vagyont, amelynek tulajdonosa részt vett a köztársaság feldarabolásában vagy megszállásában és megvalósították a földreformot a magyar pa­rasztság rovására Dél-Szlovákiában. Ezek a rendel­kezések — sajnos — egyre jobban sújtották a ma­gyar parasztságot es általában a magyar dolgozó­kat, pedig nekik semmi közük se volt a köztársa­ság alakította meg, hanem Csehszlovákia szövet­bécsi arbitrázst nem a szlovákiai magyar kisebb­ség alakította meg, hanem Csehszlovákia szövet­ségesei. Franciaország és Anglia a fasiszta Német­ország és Olaszország kezdeményezésére. Ezt az e- seményt pedig megelőzte a csehszlovák burzsoázia helytelen nemzetiségi politikája .amely még nyu­gat-európai szinten (Svájc-Belgium) sem volt ké­pes megoldani 1938-ig ezt á sürgető feladatot. Az 1930-as évek közepétől kezdve a gazdasági vál­ság következtében egyre inkább a jobboldali fa­siszta párt befolyása hódít tért a nemzetiségi moz­galomban Csehszlovákiában. A polgári demokrácia képviselői elutasították Csehszlovákia Kommunista Pártjának programját, — amely javaslatot tett 1937- ben a nemzetiségi kérdések megoldására — és az antifasiszta népfront támogatását köztársaságunk­A magyar demokraták, a szocialisták, a kommu­nisták az 1918/19-es forradalmakban megvalósítot­ták a nemzetek önrendelkezési jogát (Szlovák Ta­nácsköztársaság) a monarchia területén, nem raj­tuk múlott, hogy ez nem sikerült és a nemzetek igazán őszinte közeledése nem valósult meg. A győztes ellenforradalmi burzsoáziának nem volt ér­deke, hogy a nemzetek közötti megbékélés meg­valósuljon, amely csak egy győzelmes népforrada­lomban valósulhatott volna meg. A magyar nemzet 1918-ban a Habsburgokkal szemben ugyanúgy az önrendelkezésért harcolt, mint a birodalom más né­pei. Az utódállamokba került nemzeti kisebbségeket senki sem kérdezte meg, hogy hová akarnak csat­lakozni. A kisebbségi magyarságot nem az önkén­tes csatlakozás elvén csatolták az ugyancsak sok nemzetiségű államokhoz. Ennek ellenére a magyar dolgozók többségben becsületesen dolgoztak szülő­földjükön, harcoltak kisebbségi jogaikért. Hogy ez nem valósult meg. az már nem a magyar kisebbség bűne. A magyar kisebbség egy része — legalábbis átmenetileg — örült, hogy Magyarországhoz csatol­ták: de ezek nem az úri Magyarország rendszerét várták, amely később a haladó gondolkodású ma­gyarokat üldözte, hanem a szlovákiai magyarság kisebbségi életének változását várták az esemé­nyektől. A szlovákiai magyarság bűneinek felnagyítása a magyar progresszió elhallgattatása, sőt semmibe ve. vése és szétszórása bennünket épp oly súlyosan érintett, mint a szlovák nemzetet, a Szlovák Nem­zeti Felkelés agyonhallgatása. lebecsülése, a DAV köré tömörült kulturális és irodalmi üldözése és agyonhallgatása. Ha ezekben a napokban a szlová­kiai magyarság ugyanúgy állást foglal föderációs (szövetségi) állam jogrendszer létrehozása érdeké­ben. mint a szlovák nemzet, ez csak azért lehet­séges, mert lényegében ugyanaz a hatalmi soviniz­mus támad a magyar kisebbség alapvető érdekei el­len, mint a szlovák nemzet ellen. Meg kell állapítani azt a tényt, ami 1945-48-ban a magyar kisebbséggel történt. Nemcsak hogy nem volt méltó a Csehszlovák Köztársaság demokrati­kus és szocialista hagyományaihoz, még kevésbé Csehszlovákia Kommunista Pártja internacionalista hagyományhoz, hogy a Kassai Kormányprogram kidolgozásakor az akkori pártvezetés kritikátlanul elfogadta a csehszlovák burzsoá pártok álláspont­ját a magyar kisebbséget érintő kérdésekben. Sajnos, az atrocitások és törvénytelenségek egész folyamatát lehetne még felsorolni. A személyi kul­tusz törvénysértéseiért sok hang követelte már a felelösségrevonást, a megharcoltak teljes rehabili­tálását. anyagi és erkölcsi jóvátételt és joggal kö­vetelték ezt. A felelősek közül még soha senki meg nem követte az ártatlanul üldözött szlovákiai ma­gyarságot. Ezért elkerülhetetlen, hogy először is eltöröljék a Kassai Kormányprogram helytelen ér­telmezéséből következő a csehszlovákiai magyarsá­got diszkriminálő összes törvényt, mert csak ezek után szűnhet meg a bizalmatlanság és valósulhat meg a köztársaság népeinek őszinte barátságon nyugvó egysége. Hamar Kálmán i « f mi * m n I M M f M ' ■ M M I' Rólunk­emherekről A Csemadok párkányi alapszervezete és a párkányi magyar dolgozók 1968 március 28-i közös gyűlésén hozott ha­tározat. Először: Teljes mértékben egyetértünk a Csemadok Központi Bizottsága által kidolgozott, az Üj Szóban és a Hétben közölt állásfoglalással és javaslattal a magyar nemzetiségi kérdés megoldására. Másodszor: Kiindulva az ezen javaslat kiegészítéseként készült határozatból, me­lyet a Csehszlovák írószövetség magyar tagozata dolgozott ki, követeljük: Állítsák vissza az 1960-as területi át­szervezéskor megszüntetett párkányi já­rást. a járás magyar jellegének kihang­súlyozása mellett. A járás képviselő szer­veiben. nemzeti bizottságaiban a magyar lakosság részvétele feleljen meg a nem­zetiségi százalékaránynak. Külön hangsú­lyozzuk. vonatkozzon ez a JNB tanácsá­ra, szerveire, valamint a járás területén lévő Dél-Szlovákiai Papírgyár vezetőségé­re is. Harmadszor: Kapja vissza a város az 1951 előtti nevét: legyen Stúrovo ismét Párkány. Negyedszer: Ismerjék el a magyarlakta helységek magyar elnevezését is törvé­nyesnek és hivatalosnak. ötödször: Tegyék lehetővé, hogy az a- nyakönyvekben. személyi igazolványokon és más hivatalos okmányokban eddig szlovákosan írt és számontartott magyar kereszt- és vezetékneveket viselőjük kü­lön díjazás, hosszabb utánjárás nélkül, már a HNB-n kijavíthassa. Kérjük, ne for­dítsák le a magyar keresztneveket szlo­vákra. mert ez a diszkrimináció egyik formája. Hatodszor: Szüntessék meg „a nemzeti­ség szerinti káderezést”. ne legyen sen­kinek hátránya magyar mivoltából. E cél­ból a káderlapokbói töröljék a nemzeti­ség rovatot. Hetedszer: Érvényesítsek Dél-Szlovákiá­ban a kétnyelvűség elvét: Kétnyelvű fel­iratok a hivatalokban és üzletekben két­nyelvű utcanevek stb. A hivatalos tiszt­séget viselők a közéletben és üzleti élet­ben dolgozó személyektől és alkalmazot­taktól követeljék meg a magyar nyelv ismeretét és használatát is. Nyolcadszor: Szervezzenek a szlovákiai főiskolák mellett magyar tagozatokat; a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar ta­gozatát szervezzék át önálló magyar fő­iskolává; tegyék lehetővé a tehetséges magyar diákok magyarországi ösztöndíjas tanulását. Kilencedszer: Válasszák szét az admi­nisztratív módon összevont középisko­lákat. Tizenegyedszer: A Dél-Szlovákiai Papír- problémákból kiindulva kérjük és köve­teljük: Szervezzenek magyar tanonciskolát a Dél-Szlovákiai Papírgyár mellett Párkány­ban. Tizenegyedszer: A Dél-Szlovákiai Papír, gyár szolgáljon a környék lakossága szá­mára munkalehetőségként, a környező la­kosság fokozottabb alkalmazásával szün­tessék meg a munkaerőáramlási és csök­kentsék a terület mezőgazdasági jelle­gét. Tizenkettedszer: Építsék fel a Párkányt Esztergommal összekötő dunai közúti hi­dat. Ez jelentősen hozzájárulna a két szomszéd város baráti kapcsolatainak fej­lődéséhez, a Csehszlovákiában élő ma­gyarságnak a magyar kultúrával való kap­csolata fejlesztéséhez, valamint a Cseh­szlovákia és Magyarország közötti ide­genforgalom fellendítéséhez. Tizenharmadszor: Épitsék fel Párkány­ban a régóta Ígért kórházat, ne legye­nek kényszerítve a párkányiak és a kör­nyékbeliek orvosi és kórházi ellátás miatt több mint 50 km-t utazni. A Csemadok helyi szervezete és a pár­kányi magyar dolgozók meg vannak győ­ződve ezen követelések és javaslatok i- gaz és jogos voltáról. Tudják azt. hogy ezen követelések és javaslatok teljesí­tése nagy mértékben hozzájárulna az ed­digi hibák orvoslásához, a jelenlegi prob­lémák helyes megoldásához és a jövő­beni fejlődés előkészítéséhez és bizto­sításához. A demokratizálódás folyamatát, a szlovákok, magyarok, csehek és más nemzetiségűek testvéri együttműködését a szebb és boldogabb jövő érdekében mindez elősegítené és fejlesztené, ezért követeljük a felsorolt pontok teljesíté­sét, a felsorolt problémák megoldását. Párkányban, 1968 március 28-án. A Csemadok párkányi Városi Bi­zottsága és a párkányi magyar dolgozók A párkányi AKI diákjai egyetértenek a Csemadok helyi szervezete által 1968 már­cius 28-án kidolgozott javaslattal. Ugyan­úgy támogatják az önálló magyar ifjúsá­gi szervezet (M1SZ) gondolatát. Száznegyvenöt aláírás új ifjúság 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom