Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-09 / 15. szám

6 új ifjúság BALESET Elütött egy tyúkot falun az autó. A sofőr fogja és beviszi a legközelebbi ház­ba: — Magáé ez a tyúk? — Nem hiszem. A színe olyan mint a mi tyúkunké, de az nem volt ilyen lapos... BÖRTÖNBEN — Mennyi időre csuktak le? — Két hétre. — És miért ? — Megöltem a feleségem. — És csak két hetet foasz ülni ? — Természetesen. Aztán ugyanis felakasztanak. LELTÁR — No, nem hiányzik egy fillér sem? — Fillér valóban egy se hiányzik, csak tízezer koro­na... MEGÉRTÉS Éjjel telefonálnak a ren­dőrségre: — Kérem szépen jöjjenek az alma utca hatos számú házba, ahol a férj szörnyen veri a feleségét. Jöjjenek a- zonnal, mert az egész a szomszédok idegeire megy. — Rendben vem. És ma­ga az egyik szomszéd? — Nem. Én az asszony férje vagyok. BARÁTOK — Hová indultál? — Á2 orvosnőhöz. A fele­ségem ugyanis valahogyan nem tetszik nekem. — Várjál. Megyek én is veled. SZOMSZÉDOK — Tehát a férje eleget lá­tott-futott, amíg azt az ál­lást megszerezte. — Bizony sokat törte ma­gát. De most majd kipihen­heti magát. — Miért ? — Mert már megszerezte az állást. AJÁNDÉK — Látom, hogy azt a szá­zast, amit fél évvel ezelőtt adtam magának kölcsön, so­ha többé vissza nem kapom Ezért magának ajándéko­zom. — Ugyan. Én visszaadom azt a százast, de ha min­denáron meg akar ajándé­kozni egy százassal, akkor adjon másikat. U Zli Kedvenc vicceim! Feleség a külföldi utazásra induló férjéhez szerelmesen: — Aztán hű lesz hozzám az én kis uracskám? — Mi vagyok én, jós? A kis Pisti addig nyáqgatta apját, amíg egyszer elvitte ma­gával a kocsmába. A kisfiú, aki már sokat hallott ittasság­ról, részegségről beszélni, vég­re is elúnta magát s megkér­dezte apját: — Min venni azt észré, hogy valaki részeg? — Oda süss. fiam, a sarok­ba: ha azt a két embert ott négynek látod, akkor részeg vagv. Érted? — Nem. Ivlert ott csak egy ember ül. • « • A vállalati igazgató viccek mesélésével igyekezett emelni népszerűségét. Munkatársai ak­kor is nevettek adomáin, ha nem volt rajtuk kacagni való — Amikor azután egvik viccével sehogyan sem tudta meqnevet- tetni a fapofával hallgató köny­velőt. sértődötten rászólt: — Magának is szabad nevet­nie, könvvelő szaki, ne szé- gvellje magát! — Nem vagyok köteles rö­högni, mert felmondásban ál­lok.' Beküldte: Kozics Ede, Bratislava, Gunduliöova 5. Szakáilszáritó BOGDÄNFI SÁNDOR: Mindig a fejét mosták, hol­ott a jelleme volt piszkos.-0­Ismerősöm, értesülve arról, hogy ez az év nehéz lesz, el­határozta, hogy terméskőből építi új villáját.-0­Fején találta a szöget, de a saját fején.-0­Amikor egészen magasra ju­tott, csak akkor láttuk, milyen mélyre süllyedt.-0­Egy nagy ember agyát ha­lála után át akarták ültetni egy másik ember koponyájába, s akkor derült ki, hogy nem is volt agya.-0­Háromszor cserélt lakást, kétszer gépkocsit, egyszer fe­leséget — jellemet egyszer se.-0­Volt egy főnöke, akivel szí­vesen dolgozott volna éjjel- nappal, de az egy csinos nő voit.-0­A világban még mindig jócs­kán akadnak olyanok, akik az emberiségnek boldogtalan új é- vet kívánnak.-0­Az orvostudomány akkorát fejlődött, hogy manapság már a szívből jövő jókívánságok is olykor csak müszívből jönnek. PECH Panaszkodik a tengerész: — Képzeld, azért jelent­keztem a tengerészeihez, hogy világot lássak, és ezek tengeralattjáróra vezényel­tek. BÖLCSESSÉG — Mióta a nők miniszok­nyát mseinek, azóta tudom, hogy azelőtt miért takarták el a lábukat. VÁGY Öregedő gavallér fiatal lánynak udvarol: — Olyan tökéletes és talp­raesett férfi vagyok, de szí­vesen engedném magam el­csábítani egy nőtől, aki haj­landó lenne hozzám jönni... ÉLETKOR — Ki a legidősebb em­ber a maguk falujában? — Most senki. Volt egy öregünk, de az már meg­halt. EZERT MONDOD HAT NE KE H t HOÖV DOUSO ZOL. A.LCf » SZÉPSÉG — Miért vettél feleségül ilyen csúnya nőt ? — Tudod, belülről gyö­nyörű... — Akkor miért nem for­dítod ki? ALKOHOLISTA — Mondja, mi készteti az ivásra? — Engem nem kell, hogy valami is kényszerít sen. Ne­kem jólesik az ital. VONATON f — Kérem szépen, mész- sze van ide Zsolna? — Két órányira. — Akkor még egyet al­szom... Később az alvó felébred és megkérdi ugyanazt az embert, aki ugyanazt vála­szolja neki. — Hogyhogy? Hiszen mi­előtt elaludtam, ugyanezt mondta. — Ez igaz Csakhogy most pontosan két órája hagytuk el Zsolnát. UNALOM — Mondd drágám, nem unatkozol velem? — Miért unatkoznék? Hi­szen egész este egy szót sem szólsz: BELENYUGVÁS — Sajnos a maga felesé­gének csak néhány napja van hátra az életből.. — Nem baj doktor úr. Ha ennyi évet kibírtam, azt a pár napot már kibírom U ELŐSZÖR 3ÓBBRA, AZTA'g ealra HÁTSÓN £S A SAKKON TÚL HEG IS latja HOG^ VAN, HoGv VAN...? Ó KÖSZÖNÖM...LEHELT BÍRÓSÁGON — Asszonyom Ön a vád­lottal meg nem engedett vi­szonyban állott... — Hogyhogy meg nem engedett? Hiszen én meg­engedtem neki...

Next

/
Oldalképek
Tartalom