Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-31 / 44. szám

6 új ifjúság 3. Az útmenti jelzések ott álltak már, egye­lőre műanyag-borítóval lefedve. Svédország­nak komoly pénzösszegbe került az áttérés, amit főleg az európai turista fogadott őszin­te örömmel, hiszen nem mindegy az balolda­lon, vagy jobboldalon hajtani, ha az ember éppen az ellenkezőjéhez van szokva. Kb. 120 millió dollárba került a megvalósítás, ami na­gyon szép pénz, ezt mindenki beláthatja. A tizennégyszívű város áruházai, boltjai, ki­rakatai külön fejezet. Minden van. Mindegyik kiszolgáló kedves. Tolakodás nincs. A kiraka­tok ragyognak. Okos üvegek ezek: tizenöt perccel a zárás előtt önműködően bekapcsol­ják saját tisztítóberendezésüket, víz csorog vé­gig rajtuk, majd meleg levegő áramlik, s tíz perc sem telik belé, fényes ismét a kirakat. A boltoknak hangulata van, az ember vágyik az áruk közé menni. Egy csillárokat árusító boltban olyan nagyszerűen éreztem magam, hogy ott, a helyszínen mesét tudtam volna írni a csillámló, finom, törékeny Uvegcsip- kékről. Mondanom sem kell, a színes lámpák éjjel is világítanak, általában az üzletek zá­rás után is ingerük a vásárlót. A csillárüz­letben több mint száz csillár lógott a mennye­zetről. Maga a helyiség tizenötször-tíz méter nagyságú lehetett. Képzeljük el miként hatott a száznál több lámpa ragyogása éjjel! Akinek netalán éjfélkor jut eszébe banánt enni, nem keseredik el, hanem egy automatához lép, és minden rendben van. A svéd konyha, a svéd koszt érdekes. Nem akarok általánosítani, csakis azt mondhatom, amit saját gyomromon tapasztaltam. Vannak területek, ahol nincs különbség a magyar és svéd ételek között. Ezek a területek a menv- nyiségre vonatkoznak, meg a zöldségekre, a körítésekre. Tehát: egyformák a hűsadagok, csak éppen nincs kenyér, és nincs leves! A svédek általában annyit esznek, amennyi szer­vezetüknek kell, egy falattal sem többet. E- zért volt, hogy pocakos svédet alig láttunk? Az ízekkel van itt fennakadás, akárcsak Lengyelországban. A magyarok paprikát (erő­set is, ami lángol a levesben vagy zsírban!), borsot tesznek a húsra, a svédek édességet. Ez a gyakorlatban ennyit jelent: adva van egy jódarab, szép színű hús, mártással, zöldség­gel, néhány szem krumplival egyetemben, s az egészet leöntik baracklekvárral vagy valami­lyen más dzsemmel. Más: ropogós sült. csir­ke. és — nagyon sok cukor. Végeredmény: a svédek édesen szeretik az ételüket, azaz az életüket. A svéd királyi palotát is megtekintettük: éppen őrségváltás folyt. Körülbelül ezer fő­nyi közönség előtt zajlott a parádé. Zene szólt, egy bősz dobos úgy verte a kétfenekü dobot, mint szigorú apa csemetéje ülepét. A ceremónia szép volt, ám egy kicsit mosolyog­tunk. A svédek régi, semleges politikát foly­tató ország, Két borzalmas világháború kerülte el őket. (Ez is a jólét, a világranglista elő­kelő helyének egyik magyarázata.) Katonasá­guk alig van, s ami van, az az ENSZ-ben, vagy a királyi palota őrségében szolgál. Én sohasem tudtam szépen menetelni, de amit ezek a svéd katonák csináltak, még nekem is sok volt, pedig nagyon igyekeztek. A tizenöt-tagú me­netelő csapat, ha jobban megfigyeltük, éppen tizenötfelé haladt. Olyan görbe volt a sor. mint a törökök híres rövid, kurta kardja. Még szerencse, hogy a cipőtalpak műanyagból van­nak, mert ha mindezt hallani is kellett volna: baj van. A zene pattogó ritmusú induló volt, abban nem volt semmi hiba. A svéd zászló fel volt vonva: otthon a király, aki az épület jobb szár­nyában lakik és akit — éppen úgy, mint bárki mást Svédországban — mindenki tegez. A svéd nyelvnek vannak a magázást kifejező eszkö­zei, de a nyolcmilliós országban népszokássá vált a tegezés, ami szép tulajdonság, mert bensőségesebb viszony alakul ki az emberek között. A stockholmi tanácsháza ódon épület, van­nak szebb, impozánsabb tanácsházak is, még­is rengeteg ember vágyik ide. A magyarázat roppant egyszerű: itt rendezik meg a Nóbel- díjasok díszbankettjét. Belépni csakis Nobel- dijasoknak lehet. Kifogásolhatná valaki, hogy ezidáig alig e- sett szó a svéd fiatalokról. Szándékosan tör­tént így: nem szerettem volna elhamarkodni az ügyet. Bár világos: egy néhánynapos láto­gatás nemigen szolgálhat alapos adatokkal, legfeljebb élményekkel, s elhamarkodottan í- télkezni még akkor is veszélyes, ha előzőleg Ernst Fischer könyveit tanulmányozza az em­ber. A lányok eredetien öltözködnek, szépek, a svéd .filmekből már ismert szőkeségek szá­zait látni az utcákon. A miniszoknya vagy a farmernadrág divatos, és papucsszerű cipő, néha lila vagy sárga kiadásban is. A fiúkra is a farmernadrág jellemző inkább, a sörénysze­rű hajviseleten és borotválatlanságon kívül. Ennyit a külsőségekről, s ismét megjegyzem: eszerint bajos lenne következtetéseket levon­ni! Közismert tény a Svédországban uralkodó erkölcsi torzulás. A szerelem szinte meghalt, s vele együtt a házasság is. Az itteni fiatalok nagyon ritkán házasodnak össze, egyik sem szeretné függetlenségét elveszteni. Nagyon bonyolult probléma ez. s az is, amiből tulaj­donképpen ered, tudniillik az erkölcsök laza­sága. A svéd lányoknak nem kell sokat ud­varolni. Néhány percnyi ismeretség után ők maguk térnek a lényegre, s reggel odébbáll- nak, mintha mi sem történt volna. Dicsőség­nek számít minél több fiút ismerni, s ha ve­gyes társaság van együtt, törvény az, hogy mindenki szerelmeskedik mindenkivel. Ernst Fischer tanulmányai szerint nyugaton az ilyes­mi jellemzővé válik. (Most csak mellékesen jegyzem meg: bírósági riportútaim során egy­re több olyan esetről szerzek tudomást, me­lyek erősen hasonlítanak a svédországiakhoz, a különbség mindössze annyi, hogy szerencsé­re csak elvétve fordulnak elő nálunk.) Milyenek a svéd fiatalok? Vannak közöttük végtelenül rokonszenvesek, de a többség rend­kívül közönyös, mint általában a nyugatiak. A szociológia és az irodalom elidegenedés né­ven ismeri ezt a jelenséget. Senki sem tö­rődik a másikkal, megy mindenki a saját útján. Az utcán alig néznek egymásra, nem bőszíti fel őket semmi. Egy példával szolgálnék. A svéd televízió színes adását néztük, egy hatal­mas áruház kirakatában. Négy készülék állt az érdeklődők rendelkezésére. Remek műsor volt, Eurovíziós közvetítés az NSZK-ból. Udo Jür­gens énekelt, remekül és jellegzetesen izegve­mozogva itt is; fellépett a szomorú Bobby So-* lo és a francia sanzon-ikrek közül kettő, a mikrofonra forró Juliette Greco és a szívét is beleadó Gilbert Bécaud. Ritka látványosság­nak kell lennie, amely érdekli a svédeket. Ez a műsor, s maga a színes adás — amely nem rendszeres még — vonzott. A kb. ötven fő-1 nyi csoport szórakozását vékonydongájú le­gény igyekezett megzavarni. A tér felől jött, imbolyogva, részegen, s egy pocakos (micsoda ritkaság a pocak!) úr elé állt. Bennem már ekkor megmozdult valami, képtelen voltam a műsort követni, hiszen ez az alak itt egy tel­jesen ártatlan ember szórakozását zavarja, de a többieket is ingerli, mert rekedt hangja e- gész hozzánk haitik. Negyvenkilenc svéd állt mereven, fittyet sem hányva az eseményre, a kirakatüveg előtt. Az ötvenedik udvariasan o- débbállt, de a részeg követte. Mindenki látta, mekkora igazságtalanság történik. A közössége nek egyetlen mordulása tíz utcával arrébb űz-* te volna a csavargót. Hallgatott mind, mint a hal. Tíz perc múlva egy fiatalt kezdett bántani a részeg, most már a kezét is előszedve, s böködve vele. Negyvenkilenc svéd nézi tovább­ra is mereven a műsort. Bennem zubog a vér. És ekkor verekedés kezdődött. Nem a tömeg agvabugyálta el a zavarót, hanem az ugyan­csak vékonydongájú legény esett neki a mé- regkeverőnek. Tudni illik, hogy a svédek nem úgy verekednek, mint mi. Tehát: nem ütik egymást, nem öklöznek. Tépnek, és harapnak. Mire a rendőrség befutott, az ártatlan .fiúból dőlt a vér. A részegnek a hajaszála sem gör­bült. Végülis a rendőrautó elvitte őket. A közönyösségnek elrémítö példája ez. a-1 mely azzal hágott tetőpontjára, hogy amikor én akartam beavatkozni, lecsitítottak, mond­ván: hagyd őket. Ez az, ami nem tetszett t- szakón. Viszont tegyük szívünkre a kezüket: nem zajlanak le nálunk hasonló esetek? láttunk-e már igazságtalanul püfölt szeren» csétlent huligánok karmaiban? S mit tettünk? Semmit. De mit tehettünk? A beavatkozás komplikációkkal jár. Esetleg megsérülünk, ki­hallgatásra cipelnek, jegyzőkönyvet vesznek fel, s hetekig idézgetnek a tárgyalásra. Néz­ni, vagy angolosan odébbállni, olajra lépni egy­szerűbb. Csakis akkor oldódnak meg ezek a visszásságok, ha a közösség annyira becsületes, annyira érzékeny emberekből áll majd, hogy azonnal megérzi az igazságtalanságot, s köny- nyűszerrel bünteti meg az okvetetlenkedőt. Alkalmunk nyílt beat-zenét hallgatni, eredem tit. Nagyszerű ritmusban, pokoli hangosan zeJ néltek. megállás nélkül, estétől reggelig. Egy perc szünet nem volt. Aki kifáradt, azt fel­váltották. Stafétaként járt körül a gitár. Na­gyon nehéz ezekre a műsorokra jegyet sze­rezni de az élelmes ember kigyönyörködheti magát az utcán is: messzire hallani a zenét. Éjjelre azért lecsendesedik a város, a tizen- négyszívű. Elül a zaj, mérséklődik (Folytatjuk)' Gyenge Katalin, Nagyszé­nás, Üjpuszta T: 180/ÍÓ Bé­kés megye, Magyarország. Bármilyen témáról levelez­ne magyarul, 17 éves diák­lány. Tóth Ildikó, Kiskúnfélegy- háza, Liszt Ferenc u. 5. sz., Magyarország. Zenéről leve­lezne magyarul és oroszul, 16 éves gimnáziumi tanuló. Forgács Éva, Budapešť, XIV. ker. Cházár András út 6. sz., Magyarország. Sport­ról, zenéről levelezne, ma­gyarul, 16 éves postaforgal­mi technikumi tanuló. Varga Mária, Arad — Gra- diste — Str. Rahovei —4 — Románia. Magyarul — ro­mánul levelezne, hobbyja a színészkép-gyüjtés, 15 éves gimnáziumi tanuló. Csarni József, Budapest III. kér. Bécsi út 139. sz. Színészképgyűjtésről leve­lezne magyarul, 18 éves. Bócsik Katalin, Békéscsa­ba, Kun Béla u. 5. sz. Ma­gyarország. Bélyeg- és ké­peslap-gyűjtésről levelezne magyarul, 16 éves. Medveczky Ilona, Buda­pest. XIII. kér. Röppentyű u. 55/a. Magyarország. Álta­lános témáról levelezne ma­gyarul, 15 éves. Bertalan Emőke, Sopron, Mikovényi u. 40. sz., Ma­gyarország. Magyarul-néme- tül levelezne, bélyeg- és színészkép-gyüjtésről, 16 éves diáklány. Garaj Mária, Csongrád, Jókai u. 2. sz., Magyaror­szág. Kulturális témáról le­velezne maqyarul vagy szlo­vákul, 14 éves. Tímár Ildikó, Cluj Str. Grozavescu Nr. 4. R. S. Ro­mania. Színészkép- és hang­lemez-gyűjtésről levelezne magyarul és románul, 16 éves gimnáziumi tanuló. Jakab Lajos, Kazincbarci­ka, Dózsa György u. 64. sz. Borsod megye, Magyaror­szág. Irodalomról levelezne magyarul és ismerkedne, 19 éves MÁVAUT forgalmi szol­gálattévő. 0 Makk János, őrv„ Pécs 14. postafiók 115., Magyar- ország. Magyarul, németül levelezne általános témáról, 20 éves. 0 Koll Ilona, Várpalota, II. kér.. Petőfi Sándor u. 19/1. Magyarország. Zenéről levelezne magyarul, 15 éves gimnáziumi tanuló. 9 Preklet László, Sopron, Széchenyi tér 21., Magyar- ország. Sportról levelezne magyarul, 16 éves. 0 Varga György, Kecské­mét, Collner tér 34., Ma­gyarország. Bélyeggyűjtés­ről és más témáról levelez­ne magyarul, 20 éves. 0 Havasy Eszter, Mohács, Kisfaludy u. 14., Magyaror­szág. Magyarul, németül le­velezne bármilyen témáról, 18 éves diáklány. 0 Varga Aliz, Budapest XIV. kér., Hungária körút 105. Tánczenéröí levelezne maqyarul, 15 éves diáklány. 0 Turcsányi Márta, Buda­pest VIII., Üllői űt 24. Ma­gyarul, franciául levelezne és ismerkedne, 18 éves diáklány. 0 Zana Klára, Jászladány, Arany János út 6., Magyar- ország. Zenéről levelezné magyarul, 19 éves. 0 Várady Gyöngyi, Gas- bolc. Szatmári út 10., Sza- bolcs-Szatmár megye, Ma­gyarország. Magyarul, né­metül levelezne kulturális témákról, 17 éves. 0 Piros Katalin, Panyola, zenéről, sportról, 15 éves Szatmár megye, Magyaror­szág. Magyarul levelezne diáklány. Haraszin Ágota, Budapest IV. kér. Vida u. 5. sz., Ma­gyarország. Magyarul, oro­szul levelezne és ismerked­ne, 20 éves közgazdasági szakközépiskolai tanuló. Tolnai Mária Cluj Str. Republicii Nr: 28. Románia. Általános témáról levelezne magyarul, 15 éves diáklány. Kecskés Márta, Budapešť III. ker. Korvin Ottó u. 22/b sz., Magyarország. Különféle témáról levelezne magyarul, 16 éves. Hiripi Ferenc, Debrecen. Akadémia u. 12. sz.. Magyar- ország. Zenéről, filmről le­velezné magyarul, 19 éves. Vereb János, Tarnazsa- dány, Kossuth u. 44. sz„ Magyarország. Bélyeggyüj- tésről levelezne magyarul, 14 éves. Mama József, Szeged. Pf. 479/7. Magyarország. Bé­lyeggyűjtésről levelezne és ismerkedne, 22 éves. Bereczkl Miklós, Békés­csaba. Bánszki u. 2. sz., Ma­gyarország. Irodalomról le­velezne magyarul, angolul és ismerkedne, 19 éves. Varga Tamás, Hajdúbö­szörmény, Veszprémi u. 6. sz., Magyarország. Bármi­lyen témáról levelezne ma­gyarul. 17 éves. Gál Gabriella. Sátoralja­újhely. Májuskút út ,1. sz., Magyarország. Magyarul le­velezne zenéről, 17 éves diáklány. Losonczi Attila, Budapest VI. kér. Népköztársaság út 79. sz., Magyarország. Tu­risztikáról, zenéről levelez­ne magyarul és ismerkedne, 19 éves. Náder István, Budapest VI. kér. Szinnyei-Mersé u. 12. sz. Zenéről levelezne magyarul és ismerkedne, 26 éves elektro-müszerész. Üjszászi János, Kerekegy­háza, Szilágyi u. 22, sz., Ma­gyarország. Kulturális té­máról levelezne magyarul, 10 éves. — A házasság — lelken­dezett az ifjú költő, aki nemrég nősült — olyan biz­tos kikötő, ahol két hajó találkozik egymással... — Akkor én egy hadiha­jóval találkoztam — felelte egy öreg színész és kinézett az ablakon. * * * V. Bona torinói nagyipa­ros gyámság alá akarta he­lyeztetni egyetlen lányát. A bíróság a kérést elutasí­totta, az ifjú hölgy ugyanis a közelmúltban szerezte meg a pszichológiai dokto­rátust. A szigorú atya szán­dékéinak háttere: a lány feleségül akar menni egy iskolai altiszt fiához. Az öregúr nem akar belenyu­godni, hogy a walesi herceg már foglalt? * * * Olivia Burnet kaliforniai háziasszonyt, bíróság elé ál­lították, mert felgyújtotta vikendházát, és ezzel veszé­lyeztette szomszédai bizton­ságát. Olivia asszony hideg­vérrel ismerte be: Egysze­rűbbnek találtam felgyújta­ni a házamat, mint kitaka­rítani. A kis lakásban csodálatos rend lehetett. * * * Párizsban, a Palais Royal mellett egy hirdetőoszlopon színházi plakát látható, rajta nagy piros betűkkel nyom­tatva a produkció címe: „A feleségem bestia!“ alatta kézírással: Az enyém is. ­És sok-sok aláírás. * * * Az amszterdami Hét Bire Volk című lap házasságrova­tában jelent meg a hirdetés: „Jó külsejű, 33 éves férfi, tökéletes szakács, kedves, szorgalmas — biztos állás­ban levő feleséget keres“. Az önjellemzésből egy jelző hiányzott: tiszta múltú. * * * A franciaországi nemzeti parkok igazgatósága kiszá­mította, hogy a szerelmes látogatók évente átlag 50 ezer szívet vésnek a fákba, s ezeknek nagy részét nyi! TALLÓZÁS döfi át. Gyönyörű hivatás és nagyon szépen hangzik: fába vésett szívszámláló bi­zottsági tag. * * * A bostoni orvostudományi kísérleti intézet honoráriu­mot fizet; azoknak az alko­holistáknak, akik szenvedé­lyüket hajlandók a tudo­mány szolgálatába állítani. Az orvosok ugyanis a részeg emberek viselkedését figye­lik ivás közben és ivás után. A tudomány barátai hosszú sorokban tolongnak az inté­zet előtt, hogy feláldozzák magukat a kísérletnek... Hát még ha szeretnék is — mondják erre nálunk. * * * Fernande!, miután hazaér­kezett Párizsba, elment a borbélyhoz. Ott a beszélge­tés így zajlott le: Borbély: ön most jött haza külföldről? Fernandel: Igen. Borbély: Sok országban járt? Fernandel: Igen. Borbély: Olaszországban is? Fernandel: Igen. Borbély: Á Vatikánban is? Fernandel: Igen. Borbély: Látta a római pápát? Fernandel: Igen. Borbély: És mit mondott önnek? Fernandel: Ki nyírta meg magát ilyen pocsékul?, * * '* — Kérek égy kerékpár? — állított be a napokban TALLÓZÁS Jan Soma 72 éves Fülöp- szigeti lakos egy manilai á- ruházba. A kereskedő nem tudott hovS tenni a csodálkozástól, hogy egy ilyen idős ember kerékpárt ^vásárol. — No, nem magamnak ve­szem — nyugtatta meg az öreg. — hanem az apám­nak... * * • Londonban nemrég nagy­szabású orvoskongresszust tartottak a dohányzás ká­ros voltáról. Részvevői rö­vid vita után óriási szó­többséggel leszavazták azt a javaslatot, hogy az ülés idején tiltsák meg a do­hányzást a teremben. * * * Andrea Schwarz svfjci szobalányt elcsapták mun­kahelyéről, egy szállóból, mert ellopott hét — éjjeli­edényt. A lakásán végzett házku­tatás során a detektívek- nek majd leesett az álluk a csodálkozástól. A különös qyűjtőszenvedélynek hódoló lány egész múzeumot ren­dezett be a szolgálata so­rán „szerzett“ holmiból: pa­rányi lakfsán 70 különböző nagyságú és stílusú éjjeli sorakozott, díszes állvány­zaton. íi * * Landshüt bajor kisváros lelkésze remek ötletett e- szelt ki. hogy elriassza gyü­mölcsöséből a tolvajokat. Magnetofon-szalagra több­ször felvette a „ne lopj, Is­ten a sötétben is iát“ szö­veget, magnetofonját pedig elrejtette a kertben, és hosszú idő után nyugodtan haitotta pihenőre a fejét. Reqgelre kelve a magnót Is hiába kereste. • 5 « Ä régiségkereskedő új se­gédét vesz fel. Felemel égy fadarabot a földről, és meg­kérdi: — Mi Sz?' — II. Rudolf császár fog­keféje. — Rendben van, holnap beléphet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom