Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-31 / 44. szám
új ifjúság 7 JÁVOR PÁL ÉLETREGÉNYE Lírttáes Margit a film másik női főszereplőié, a Nemzeti Színház tagja így emlékezik vissza: — Jávor Palit mint fiatal akadémista ismertem meg. Előzőleg a Szegény gazdagok című filmben játszottam kisebb szerepet és ezután Kalmár László szerződtetett a Dankő- film Csikaló Rózsi szerepére. Elfogódottan, szörnyű drukkban léptem be a műterembe. Jávor már ott volt, s amikor meglátta ijedt arcomat, azonnal hozzám sietett, bemutatkozott és pártfogásába vett. — Aztán elkezdődött a felvételt megelőző próba. Köztudomású, hogv általában sok próba előzi meg a celluloid-szalagra kerülő jelenetet. Rettenetes lámpalázzal küzdöttem, és egyáltalán nem lepődtem meg. amikor Kalmár rendező intett: megismételjük a jelenetet. Nem tudtam, miért mosolyog össze a rendező Jávorral és Eiben Istvánnal, az operatőrrel. Csak a „próba“ után derült ki, hogy a jelenetet rögzítették, s én a fiatal színésznő „beugrottam“. Jávor ötlete volt a beugratás, s neki köszönhetem, hogy a lámpalázam egy csapásra elmúlt. A forgatás alatt még sokszor átsegített a kezdeti nehézségeken, s vé-' gül annyira meg volt elégedve játékommal, hogy a legközelebbi filmjéhez, a Néma kolostorhoz engem választott partnerének. — S végül egy utolsó élmény, anno 1963. Kint jártam Bécsben, ahol hatalmas sikerrel vetítették a filmet. Jó pár éve nem láttam, volt egv szabad délutánom, gondoltam megnézem. A szünetben kigyúltak a lámpák, s a- mikor közvetlen szomszédaim rám néztek, láttam, hogy rettenetesen ismerős vagyok nekik. Aztán szinte egyszerre felismertek, s hangos „Rózsi“ felkiáltással üdvözöltek. Szinte nagyobb sikert arattam a nézőtéren ülve — mint a filmvásznon. így emlékszik vissza a rendező és a két színész-társ a Dankó Pista-filmre — és Jávor Pálra. Parádés filmszerepek, ragyogó színpadi a- lakítások vitték mind közelebb és közelebb a nézősereg szívéhez Jávor Pált. Am a kor nem volt alkalmas arra, hogy színésznagyságokat teremtsen. A háborúba torkollott fasizmus irtózatos csápjai kiterjedtek a színészvilágra is. A fasiszták a totálig háború szolgálatába, aljas céljaik propagálására igyekeztek megnyerni a művészeket, s akiket nem vitt rá szívük, meggyőződésük erre a szerepre, azokat némaságra ítélték azokkal együtt, akikre lesújtott a fajgyűlölet. Sok-sok kiváló művészt parancsoltak lé a negyvenes években a magyar színpadokról, köztük Beregi Oszkárt, Básti Lajost, Bárdi Ödönt. Gobbí Hildát, Herczegh Jenőt, Komlós Vilmost, Olthy Magdát, Várkonyi Zoltánt. Jávor Pál igazságérzete mélységesen fellázadt, amikor látta, hogy pályatársait egymás után ítélik némaságra. Jávor nem tett lakatot a szájára. A nyilvánosság előtt is, ahol csak módjában állott, hangot adott meggyőződésének, mélységesen elítélte a szilenciumokat, s azt, hogv nagy művészeket leparancsoltak a pódiumokról. És nemcsak szavakban fejezte ki véleményét. A Nemzeti Színházban történt, amikor Fazekas Mihály Ludas Matyiját játszották. Este hat óra lehetett, már szállingóztak a színészek az előadásra. Egyszer csak hatalmas robaj hallatszott Jávor öltözőjéből. A zajra berohanó színészek ott találták Palit egy kép roncsai mellett... A gipszszobor is, a kép is a színészkamara akkori elnökét ábrázolta. A szobortörési ügy hullámai sokáig gyűrűztek. Vastag betűs újságcikkek kürtölték világgá a vakmerő cselekedetet, a jobboldali sajtó riadót fújt, támadásra indult. Az „Üj földesúr"-ban A Nemzeti Színház fegyelmit indított Jávor Pál ellen, s végül mindennemű színházi és filmszerepléstől hat hónapra eltiltották. A német megszállás harmadik napján, 1944 március 22-én kezdték forgatni a Hunnia Filmgyárban a Madách című új magyar filmet. Jávor még a szobor-ügy előtt aláírta a szerződést a filmre, amelyben a Klobusitzky Béla alakját kellett volna megformálnia. Amikor azonban a felvételek elkezdődtek, ő már szi- lenciumon volt. Akik később látták a Madách-filmet, megrökönyödtek, hogy a legnépszerűbb magyar filmszínész, Jávor Pál, mindössze három másodpercre jelenik meg a vásznon,' szövege pedig csak ennyi. — Nincsen szebb... Statiszta lett belőle, de még ez is csak nagy harc árán. Hogv is történt? Már elkezdődtek a felvételek, amikor Rad- ványi Gézával, a rendezővel közölték a filmgyárak a hírt: — Palit nem engedik szerepelni a filmben! — Valamit tennünk kell — mondta Radvá- nyi, — Jávor nem hiányozhat a filmből. És szerződésünk is van vele. — Menjen fel egv küldöttség a Színészka- marába, és próbálja meggyúrni az elnökséget — javasolta valaki. így is történt. Radványi maga mellé vette néhány munkatársát, és felkereste a kamara kormánybiztosát. A szerződésre hivatkoztak, így kérték az engedélyt. — Szó sem lehet róla! — csapott az asztalra a kormánybiztos. — Nem engedem játszani azt az alakot! Nem kerülhet a közönség elé! Radványiék nem hagyták annyiban a dolgot. Kértek, indokoltak, magyaráztak. Hogy s mint történt, ma már egészen pontosan nem lehet, tudni, végül is a kormánybiztos engedett: Jávor játszhat, de legfeljebb egy szót szólhat a filmben. Az egyből pedig kettő lett. A küldöttség Jávorhoz sietett a döntéssel. Azt is elmondták a művésznek, hogy mindezek ellenére a filmgyár ragaszkodik szerepléséhez, és teljes gázsival állja a szerződést. Jávor ekkor is hű maradt önmagához. Rövid gondolkodás után így válaszolt: — Ilyen feltételek mellett is vállalom a szerepet, de egy fillért sem fogadok el. Madách iránti tiszteletből szeretnék játszani a filmben... • A mozik műsorra tűzték a filmet. Neki — a nagy magvar művésznek — csupán két szó jutott benne, s mindössze három másodperc. A közönség nagy része megdöbbenve nézte a nyúlfarknyi jelenetet. Sok néző pedig — aki tudta, ismerté a történteket — gondolatban megtapsolta a művészt. Kétszavas szerepéért. Az 1944. évben Jávor Pált megfosztották attól, ami egy színész számára az élet, a levegő. Nem léphetett színpadra, nem filmezhetett, Napjait kis tiszakertvárosi kertjében töltötte, kertészkedéssel. Egészen 1944 október Senki sem változik mint a s z e Tudnak-e a szerelmesek egymás jellemére? — Sok levelet kapunk, amelyek ezzel az izgató kérdéssel foglalkoznak. Egyesek maradéktalanul határozottak igenlő válaszukban. Mondjuk R. I. (fiú) aki egyenesen azt állítja, hogy csakis a szerelmesek képesek megváltoztatni egymás jellemét. Csak a szerelmesek — mondja ő — tudnak Így hatni egymásra. Természetesen o- iyan szerelmesekről van sző, a- kik őszintén szeretik egymást. Ők felfedik egymás rossz tulajdonságait (nem vak a szerelem néha? — a szerkesztő) és együttesen igyekeznek azokat kiküszöbölni. Hogy valami módon tulajdonságaikat közös nevezőre hozzák... Vagy például L. I. (lány), aki semmivel sem engedékenyebb. „A szerelmesek állandóan hatnak egymásra, de főleg egymás jellemére. Senki sem változik meg alaposabban, mint a szerelmesek. A szerelem megszelídít, nemesít és emberségessé tesz..." Mások szintúgy nem ismerik a megalkuvást, de a tagadásban: „Más a szerelem és más a jellem. A jó ember jó a házasságban, de jó azonkívül is; akár szerelmes, akár nem; akár így szeret, akár úgy. A rossz emberrel ugyanez a helyzet: rossz marad Itt is, ott la. Azt mondják, hogy tizenötödikéig. Ez a nap a magyar történe'-» lemnek — és Jávor életének is — egyik leg- gyászosabb dátuma lett, s hatása hosszú éveken át kísérte. S most adjuk át neki a szót, mondja el saját maga a történteket. Egy színész elmondja... — ez könyvének címe. Ügy szeretnék mesélni, mint egy kedves jó barátnak. Ülni a kandalló előtt, mesélni és hallgatni, nézni cigarettánk füstje után, és néha megpiszkálni a tüzet, ahogy régi angol regényekben folynak a beszélgetések, fekete után, békés csendben. Ilyenkor nem a szó a fontos, hanem a hangulat, egy-egy felbukkanó név, arc, dátum. Megvilágosodik egy fegyház épülete, egy bitófa, sortüzeket hallok, majd fény esik erdőkre, táborokra, sáros hócsatakos országutakra. ...Október van, 1944-ben, tiszakertvárosi házamban vagyok, erdő vesz körül s valami álmos, nyomasztó csend. Egy százéves fát nézek, pókok hintáznak rajta, ereszkednek le és fel, mint tébolyult kötéltáncosok. Októbert írunk, de a nap melegen süti s a melegség beburkolja ezt a csöndes világot. Elszigeteli a valóságtól, a háborútól. Október 15. Vasárnap. Egyszerre csak elsüllyed az a boldog sziget. A szomszédból, Koppányéktól átrohan egy lengyel, aki náluk bujkált. — Hallotta kormányzói beszéd? — Nem — Jönni újra! Nyissa ki rádiót! Rettenetesen elszorul a szívem, leülök a rádió elé, várok, de nem hallok semmi hírt, csak indulókat. Nem bírok maradni, fojtogat az izgalom. Átszólok másik szomszédomnak. Baka Gyuszinak: — Velem jössz? . — Megyek. Biciklin nyargalunk pasaréti lakásom felé. Közelebb kell jutnunk a városhoz, az eseményekhez. Mellettünk Tigris páncélosok recsegnek el. derékba tört fákat Is látunk. Percek alatt elérjük a Rhédey utca sarkát, ahol a nagy bronzkutya van. és befordulunk a házam elé. A sarkon katonai kocsi áll, körülötte karszalagos furcsán féirecsapott kalapü, géppisztolyos emberek. Nyilasok. Az autóban Kovasich László huszárfőhadnagy. — Pali. hová mégy?, — Haza. — Menj, de maradj is otthon. Megnyomjuk a pedált. A Pasaréti út sarkán. a 10, és 12. szám előtt már egész tömeg nyüzsög. Egy pap puskát osztogat. Ordítás, Csupa zöld ing. Az arra járó autókat, bicikliket elszedik. — Tessék átadni a biciklit! — kiáltanak ránk is. (Folytatjuk) meg alaposabban, r e I m e s e k ki, mintha minden szerelmes ember jóvá, nemessé és emberiessé válna. Mások rámutatnak a tényre, hogy a szerelem egymagában még nem jelenti a jellem űjjászülését, de ebben annyira merevek, hogy teljesen kizárják a szerelmesek kölcsönös hatását egymás jellemére. A többiek igen-igen megfontoltak, de (az előbbiekhez hasonlóan!) megfeledkeznek arról, hogy a hatás negatív is lehet. Valóban, „néha egyikük hat a másik jellemere; néha kölcsönösen hatnak egymásra, de megtörténik az is, hogy mindenféle pozitív hatás elmarad.“ De nem igen történik meg, hogy ne hatnának egymásra. mert ha nincs pozitív, akkor van negatív hatás. Tény, hogy „a szerelmet gyakran nem kíséri a jellem semmiféle javulása", de lény az Is, hogy ilyen esetekben számítani kell a jellem hanyatlásával. A szerelem Igen erős érzelem és néha képes lényegesen megváltoztatni a szerelmesek jellemét. Sajnos, ez történhet nem kívánt irányban is. Persze, a változások nem mindig lényegesek és szem- betiinőek, de észlelhetőek, ha csak apróságokban is. Ha ragadnánk két szerelmes kölcsönös hatását egymásra — nem rombolnánk le ezzel az emberek egymásra való bármiféle hatásába vetett hitünket?! Ä vallástörténetben, a néprajzban és a történelemben gyakran találkozunk ezzel a fogalommal. • A szó? • — A totem vagy totam egy észak-amerikai rézbőrű törzs által beszélt, régi algonokin nyelvjárásban a fivér vagy a nővér rokonát jelenti. Titokzatos rokonsági, vérségi és csoportköteléket fejez ki. Később e rokoni köteléket kiterjesztették azokra az állatokra vagy növényekre, amelyek a csoport létfenntartását biztosították. • Eredete? 0 — Egy nemzetség vagy törzs közös őstől származtatta magát. Az őst legtöbbször állatnak vélték. A totem többnyire: medve, farkas, vaddisznó, rénszarvas, oroszlán. A szaha- lini giljákok a medvéktől, a kirgizek a vaddisznótól, a nagák a tigriatől származtatták magukat. A totem egyébként a társadalom fejlődésének későbbi szakaszaiban a földről fokozatosan áthelyezi lakhelyét a magas hegyekbe, az égbe, a fellegek közé. A mitológiában Apollo farkas, Demeter kanca. A monda szerint a görög Istenek, amikor egy időre Egyiptomba kényszerültek menekülni, állat- alakokat öltöttek. Apollóból héja, Hermészbö! Íbisz, Arészból hat, Artemiszbő! macska, IMo- núzoszból bika lett. A perzsa háborúk idején az athéniek a városvédő istennőt: Pailasx Totem Athénét egy eleven kígyóval a- zonositotték. 0 Különleges alakja? 0 — Nem minden totem volt állat. A fauna szegénysége miatt néhány vidéken csupán az állatok egyes részét, például farkát vagy zsírrétegét, másutt füvet, zöldséget, növényt tettek meg totemül. 0 Totemizmus? 0 — A vallás legősibb formája. Az ember életét meghatározó állatok, növények kultusza. Az ősközösség halászó, vadászó, gyűjtögető korszakában alakult ki. Egy-egy csoport tagjai a totem-állattal egy sorsot vállaltak, bonyolult ceremóniákon fájdalmas rituális szertartásokon azonosították önmagukat az állatőssel. A felavatatlan ifjú nem számított törzsi rokonnak. 0 Tabu? 0 — A totemcsoport megkülönböztetett tisztelettel bánt az állatőssel. A totemállat húsát nem ehették meg. Ugyanakkor a csoport férfi- és nőtagjai sem házasodhattak egymással. A tilalmat — a polinéziai eredetű — tabu szóval jelezték. Értelme: elkülönített, távoltartott. Az Ősközösségben tabunak számított minden, amihez az ember hite szerint kockázat nélkül nem közeledhetett. 0 Ma? 0 — Totemvaliás, totemhit eredeti formájában nem található sehol, felbomlott maradványai viszont fellelhetők Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerika egyes részein. Külső hatásoktól legkevésbé átalakulva egyedül Ausztráliában maradt fenn napjainkig. Ennek köszönhető, hogy a totemizmus már nem a vallástörténet lezárt fejezete, hanem a művelődéstörténet egyik még ma is élő része. Ugyanakkor a népmese néhány eleme Is megőrizte a kultikus vallást: az állatokat emberi tulajdonságokkal .felruházva, a rókát ravasznak, az oroszlánt bátornak, a kígyót álnoknak jellemzi.----------------------------------------hatni a szerelem nemesít. Véleményem szerint ez csak időszakos felhe- vülés. Amikor lecsöndesedik az igazi szerelmi láz — minden a régiben marad." (M. S. fiú). „Az első szerelem előtt a fiú is. a lány is sok évet élt át és számtalan tényező hatására alakult ki, melyek közül egyesek sorsdöntőnk. A szerelem, bármennyire is erős hatású, nem képes Itt lényegesebben semmit sem megváltoztatni." (Sz. R. lány). Mint általában mindig, vannak olyan megoldások is, melyek nem szélsőségesek: „A szerelmesek kétségtelenül tudnak hatni egymás jellemére, de nem állíthatjuk azt, hogy ez mindig megtörténik. A szerelmet gyakran nem kíséri a szerelmesek jellemének semmiféle javulása." (D. J. fiú). „Mikor — hogy. Néha egyikük hat a másik jeliemére; néha kölcsönösen hatnak egymásra, de megtörténik, hogy nincsenek egymásra semmiféle pozitív hatással." (M. I. fid). Cgy tűnik, hogy mindannyiunknak igaza van egy kicsit. Éppen ezért egyiküknek sincs teljesen I- gaza. , Egyesek joggal hangoztatják hogy a szerelmesek lehetővé teszik egymásnak a teljesebb, nemesebb és emberibb életet, de u- gyanakkor véleményükből az tűnik
