Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-06-06 / 23. szám
f * 4 U| JÓKAI - NAPOK 1967 A szavalok és prózamondók idei országos fesztiválja — a szokvány-beszámoló re- lyett kellemes megfigyelések leírására a- dott lehetőséget:. Túl vagyunk már az anyanyelvűnk hallatán mércét vesztő kábulat-időszakon, és nyugodtan leírhatjuk: Nemzetiségi kultúránk a legigényesebb összehasonlítást is elbíró múked- velő-előadómúvészettel büszkélkedhet. Az idei fesztivál mezőnyében jónéhányan voltak olyanok, akik a hatásvadászat helyett, hivatásos-becsvágyú technikai felkészültséggel lepték meg a hallgatókat. Vonatkozik ez elsősorban a két érsekújvári legényre Szaló Bélára és Bauer Ferencre, akik jó helyezésüket nagyszerű ritmusérzéküknek, szép beszédüknek (újváriak!!) és nem utolsósorban, szinte kifogástalan versértelmezésüknek köszönhetik. Nem jól, vagy rosszul hangsúlyozott szavakat, hanem gondolatokat hallottunk tolmácsolni tőlük és ez nem kevés! Rajtuk kívül többen voltak (díjazottak és nem díjazottak) akik nem csak saját maguknak szereztek örömet ezzel, hogy szeretik a költészetet, az irodalmat; az élményig tudták fokozni azt a néhány percet amit a pódiumon töltöttek. A kifogások zöme ezúttal is az anyagválasztásra esik. Nagyon sokan estek abba a hibába, hogy olyan vers ill. prózai mű tolmácsolására vállalkoztak, amelyek értelmezése és megértése meghaladja a koruknál fogva adott lehetőséget. Itt úgy hisszük a magyarszakos pedagógusok segíthetnének. Egy általánosnak mondható megfigyelés: Petőfi Sándor: „A XIX század költői“ című versének alapgondolata. nem csak a költészetre, de az előadóművészetre értelmezhető — beleértve az irodalmi színpadokat is!! Végül pedig megengedek magamnak egy ösz- szehasonlítást: Annakidején figyeltem a budapesti tv, Ki mit tud versenyének szavaióit. A komáromi fesztivál jónéhány előadóját közéjük képzeltem és e játék eredménye nem volt akármilyen! (Vavreczky-Galán Géza) mm A z ez évi Jókai-napokon a színjátszók és irodalmi színpadok fesztiválját a Komáromi Magyar Általános Iskola színjátszó együttese nyitotta meg: Békefi Antal-Békeíi- né, Krúdy Piroska: „Feneketlen tó“ című é- nekes-zenés mesejátékával. Rendkívül muzikális a zenéje, mely bár helyenként túllépi a „gyermekopera“ szereplőinek képességeit és bizarr hangszerelése képzett énekest kíván, mégis megtudja teremteni a mese hangulatát. Az igazi mesét azonban maga az előadás teremtette meg. Az 50 tagú gyermekkórus, a martosi népviseletben mozgó falusi lányok és legények, az átszellemülten libegő tündérek, az édesanyjától búcsúzó Palkó éneke, Fityfi- rity csodamanós bölcsessége, az egyetlen fiát féltő anya aggodalma és a „koloratúrázó“ a- ranyhajű leányka, az ízléses és kifejező díszletek között a gyereki lélek hamvas, tiszta e- rejével minket a nézőt is elvarázsolta. Köszönet illeti mindazokat, akik közreműködtek az előadás létrehozásában. Elsősorban Kőrös István rendezőt, Barákné Nagy Elvirát és Goda Évát. őszintén reméljük, hogy a komáromi magyar iskola színjátszó együttese folytatni fogja elkezdett munkáját, melynek nevelő hatása felmérhetetlen jelentőségű, s ha nem ők, kövessék példájukat mások. A jövő évi Jókai- napokon ismét szeretnénk mesével nyitni, o- lyan mesével, amelyet a gyermeki lélek tisztasága tud megeleveníteni. A Csemadok füleki színjátszó együttese részletet mutatott be Gorkij: Az anya című drámájából: Egy nagy műből részletet kiragadni és hitelesen megformálni mindig nagyon nehéz feladat. A lehetőségekhez mérten ez sikerült a fülekleknek. Vállalkozásukkal a NOSZF 50. évfordulóját köszöntötték. Külön szép a- lakítást nyújtott Reiman Károly, aki egyszerű eszközökkel formálta meg Pavel alakját. A Csemadok rimaszombati helyi szervezete mellett működő Fáklya irodalmi színpad ez alkalommal Három produkció című összeállításával jelentkezett. Aknamező (Galgóczi Erzsébet irodalmi színpadra alkalmazott novellája) montázs: Illyés Gyula Mozgó világ című verse, A város peremén (József Attila és Nagy László versei) és Az ember megmarad (Dsida Jenő versei). A több éve működő csoport munkásságát a lankadatlan lelkesedés és fegyelem, elmélyült felkészültség és állandóan fokozódó igényesség jellemzi. Már Indulásuk idején is puritán eszközökkel dolgoztak. Mács Zoltán, rendező, sokéves útkeresés és kísérletezés után magáévá tette ezt a tézist, hogy az irodalmi színpad elsődleges eszköze és éltető eleme a művészi szövegmondás és a kifejező színpadi mozgás. Ennek szellemében vezeti csoportját, melynek legfőbb érdeme az egyre tisztul- tabb és plasztikusabb színpadi beszéd. A „Három produkciódból (melynek összeállítása az eddigieknél sikeresebbnek mondható) az Aknamező átgondolt megformálása mellett, azok a részek ugrottak ki, amelyeket a kórus, szinte zenekari összhangban szólaltatott meg. Ezért a munkáért külön dicséret illeti Horváth Júliát a csoport zenei szerkesztőjét, aki ez alkalommal, mint társrendező működött közre. A rimaszombati Forrás irodalmi színpad produkciója bár nem volt hibátlan, a mezőnyben kimagaslóan vezetett és megérdemelten nyerte el a babért. A bratislavai József Attila Ifjúsági Klub irodalmi színpada „Viszonylatok“ című összeállításával jelentkezett. A „forradalmas ember emlékére“ készült összeállításból csak a jó szándék maradt meg, anélkül, hogy érzékeltetni tudta volna a kifejezésre váró gondolatot. Széthulltam majdnem elkülönülten, követte egyik vers a másikat, önálló szavalatokként, és mindezt még kihangsúlyozta egy olyan zenei aláfestés, mely állandóan „asszinkrónban“ volt a mondanivalóval. És mégis... örültünk, hogy a József Attila Klub résztvett a Jókai napokon. Valami Iámét elkezdődött, amit nem szartmd abbahagyni. Bízunk benne, hogy a rendező, Simkó Tibor, munkája jövőre sikeresebb lesz. Kitűnő szavalói vannak, hogy csak a „legjobb női szavaló“ díját elnyerű Izsót Lillát, vagy a tehetséges Kuszman Andrást említsem. Főiskolai hallgatóktól, a fiatal értelmiségtől elvárjuk, hogy magasabb szinten szólaltassa meg az irodalom és előadóművészet eszközeivel kifejezni vágyó gondolatait. Radnóti Miklós Eclógáit szólaltatta meg a Csemadok szenei helyi szervezete mellett működő Szenczi Molnár Albert Ifjúsági Klub irodalmi színpada. Az alig néhány hónapja megalakult együttes a seregszemlén sikeresen mutatkozott be. Gál Sándor rendező irodalmi ízlését és művészi igényességét tükrözi az ösz- szeállítás. A céltudatos és tehetséges együttes beszédtechnikája, színpadi mozgása és versmondása még igen tapasztalatlan, — kezdő... Költő tartja kezében a vezetést és az irányítást, és ez indokolttá teszi bizalmunkat, hogy jövőre még sikeresebben fognak szerepelni. A JÉV ÜK mellett működő Petőfi Ifjúsági Klub komáromi irodalmi színpada Debreceni Tibor: „Csalogányok és pacsirták“ című összeállítását mutatták be. Ez az egy éve működő fiatal együttes (idén másodszor vesznek részt a Jókai-napokon) nagy meglepetés volt. Az i- gényes előadást kívánó értékes összeállítást sikerült olyan eszközökkel létrehozniok, hogy egyes részleteiben tényleges művészi élményt nyújtottak. A sok tehetséges fiatal között, — Marafko Gábor elnyerte a „legjobb férfi szavaló" díját, — szinte nehéz különbséget tenni. Petőfi örökszép verseit (ha szakmai szempontból nem is mindig kifogástalanul) úgy tudták megszólaltatni, hogy az költészet volt. (Füstbe ment terv. Szülőföldem). Reméljük ez a sikeres szereplés arra fogja ösztönözni az e- gyüttest, hogy még elmélyültebben foglalkozzon a versmondással, és kitartó szorgalommal jobban elsajátítsa a színpadi beszédet és mozgást. Tennivaló van bőven. Jövőre még többet várunk tőlük. A fesztiválon vendégként vett részt a bratislavai Metód utcai Középiskola irodalmi színpada is. M. Kryzlová és M. Koncová rendezésében szlovák népballadákat adtak elő. Az egyszerű eszközökkel megoldott előadást, mely a szlovák és magyar barátság elmélyítését, és kultúránk kölcsönös megismerését szolgálta, a közönség meleg tapssal jutalmazta meg. Az irodalmi színpadok fesztiválját a bratislavai Forrás irodalmi színpad fellépése zárta be. „Embernek lenni mindig“ ez a címe Kulcsár Tibor Arany Jánosról szóló összeállításának. A Forrás irodalmi színpad már öt éve működik és sok sikeres szereplés van mögötte, többek között a Madách halálának 100. évfordulója alkalmából bemutatott „Ember küzdj, és bízva bízzál" c. összeállítás, vagy akár a tavaly bemutatott Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdlak c. klasszikus vígjáték. Általában minden vállalkozásuk sikeresnek mondható, és ez elsősorban Kulcsár Tibornak, az együttes vezetőjének az érdeme. Ez évi szereplésük nem érte el a tőlük megszokott nívót. Maga az összeállítás, — mely az ismeretterjesztő irodalmi összeállítások csoportjába sorolható, — sem tudta lekötni vagy felkelteni érdeklődésünket. Lehet talán azért, mert sokat vártunk tőle. A- rany János születésének 150. évfordulóját ünnepli ez évben az egyetemes magyar kultúr- világ... Nem könnyű feladat. A balladák előadása meghaladta a szavalók képességeit. Az volt az érzésünk, hogy még nem „érett be“ a produkció és félkészen került bemutatásra, bár rendkívül Ízléses színpadi megoldással és egységes zenei aláfestéssel. (A színjátszó együttesek fesztiváljával következő számunkban foglalkozunk.) ÍM. K.) A 6. bemutató mutatott irodalmi összeállítás Arany János műveiből. A két előző műsor és a legutóbb látott 6. bemutató már reális lehetőségeket nyújt az összehasonlításra. E három rokonműsor közül a Vörösmarty-est tűnik a legsikerültebbnek. Az A- dy-müsorban még a kezdetlegesség hibái mutatkoztak, az Arany-estben pedig hiányzott a lendületesség, valami összefüggő kapocs, amely a Vörös- marty-bemutató tagadhatatlan pozitívuma volt. Az Arany-esten tán az összekötőszöveg hiányosságán múlott, hogy a nagy költő bemutatása helyett, a színpadon csupán felidéződött Arany életének, munkásságának egy-egy mozzanata. A Forrás tevékenységében újszerű, ügyes ötlet volt, a költő személvének vissza-viszatérő meg- elevenítése. Mégis, az ötlet kiaknázatlanul maradt, hiszen a narrátor (Heimler Júlia) és az ismételten meg-megszólaló költő (Makrányi László) mintegy vezérfonal lehetett volna. Az ilymódon kialakított vázba aztán simulékonyan, szervesen illeszkedtek volna a szavalatok is. E helyett, csupán há- rom-négyszer szólalt meg kéť- három percre a narrátor — költőkettős, és a versek önmagukban nem érték el. a kívánt összhatást. A műsor összeállítója és ren- dezője: Kulcsár Tibor két rutinos szavaló szerepeltetéséré építette koncepcióját. Péter- fi Szonya és Ládi Tibor háromhárom verssel szerepeltek, míg a többiek (Harsánjd Gizella, Molnár László, Tóth Ignác, Nagy Izabella, Lovisek Gabriella és Hamar Katalin) két-két, illetve egy verssel léptek a bemutató közönsége elé. Ládi Tibor szavalatai közül az Epilógus előadása mondható a legsikerültebbnek. Szavahihetően élte át az őszikéket író, munkásságával számot vevő Arany János Ielkületét. Péterfi Szonya szavalatai közül a Családi kör e- lőadása tetszeti a legjobban. Remekül érzékeltette a vers e- leiének lírai hangulatát, melynek Hirsch Tamás odaillő zenei aláfestése még fokozta szépségét. A többi szereplő közül Nagy Izabella és Molnár László versei érdemelnek külön említést. Az Arany-esten három új szereplőt is üdvözölhetett a közönség: Lovisek Gabriellát, Tóth Ignácot és Makrányi Lászlót. Közülük a második mutatkozik a legtehetségesebbnek, míg Lovisek Gabriellának a kiejtéstechnikát kell még gyakorolnia, Makrányinak pedig önbizalomra, rutinra van nagy szüksége. Külön szót érdemel Kosík József egyszerű, de nagyon kifejező színpadképe;' különösen az Arany-portré kiváló. A részlethibák ellenére a Forrás Irodalmi Színpad 6. bemutatóját is a rendező (Kulcsár Tibor) és a szereplők lelkiismeretes és lelkesedéssel teli munkája fémjelzi. Miklósi Péter ! FIGYELEM ! Számos olvasónk levélben vagy beszélgetések során azt a kérdést teszi fel, miért nem közöl az Üj Ifjúság képregényeket is. Mivel szerkesztőségünk eleget akar tenni ezeknek a kéréseknek, megvette néhány képesregény közlésének jogát. Már következő számunktól kezdődőleg közöljük < Jókai Mór: Sárga rózsa című kisregényét Amennyiben megnyeri olvasóink tetszését, a nyári hónapok folyamán további izgalmas, kalandos képregényt is közölni fogunk. Ezzel is azt a célt követjük, hogy a szünidő és szabadságolások heteiben olvasóink még több szórakozáshoz juthassanak. Eddig öt ízben mutatkozott be új műsorral, és e rövid idő alatt a szlovákiai műkedvelő színjátszás élvonalába tört a pozsonyi Forrás Irodalmi Színpad. Produkcióik szilárd dramaturgiai koncepcióról tanúskodnak: bemutatni irodalmunk nagyjait. Sorrendben Ady, Madách. Vörösmarty, Csokonai- műsoruk, legutóbbi bemutatójukon pedig eredeti magyar és székely népballadák, illetve Juhász Ferenc remekbeszabott balladakölteménye aratott közönségsikert. Az élvonalba jutás éppen az eredeti célkitűzések következetes betartásának és a műsorok kiváló szerkesztésének köszönhető, mely könnyen áthidalta a kor távlatait. és a színpadon elhangzottakat a ma embere számára is időszerűvé tette. Szinte természetesnek tűnik hát, hogy Arany János születésének 150- ik évfordulójának évében a Toldi, a Walesi bárdok, a Te- temrehívás szerzőjéről való megemlékezésre is vállalkoztak. Arany János, a nemzeti nyelv kiváló művelője sajátos nagyság a magyar irodalomban. Költészetével elsősorban nemzetnevelői feladatot kívánt teljesíteni. Művészi tökéllyel válogatja meg szavait és kifejezésmódját, szabadon élve a költői mondattan minden elemével. Költészetében, kül- és belföldi kortársaival szemben, sokkal ritkább a befelé fordulás, szinte festőién árnyalt verseiben inkább a múlt és jelen egyszer csendes, másszor lázongó szemlélőjévé válik. A Forrás Irodalmi Színpad eddigi bemutatói közül az Ady- és a Vörösmarty-műsorok voltak hasonló jellegűek, mint a május tizenkilencedikén be• „Orgonavirág“: Könyvek beszerzésével nem foglalkozunk. Próbálkozzon talán a prágai Magyar Kultúrán (Vác- lavské nám. vagy a pozsonyi Magyar Könyvesbolton (Michalská 6,. Bratislava) keresztül beszerezni. 0 „Szabadság, szerelem": Pechje van, mert' a „Szeretném ha minden álmom...“ kezdetű nótát mi is ismerjük, sőt sokkal pontosabban, mint a- hogy azt ön idézte. További „verseivel“ kerülje el szerkesztőségünket. 0 „Legdrágább szó a világon: Béke“: Mint leveléből megtudtuk „már“ tizennégy é- ves, és régen foglalkozik versírással. Ahhoz azonban, hogy jó verset írjon még túl fiatal. Várjon egypár évet, s közben tanuljon, olvasson. O K. E. Nyárasd: Kedves sorainak örülünk, érdekes a téma is amiről verset próbál írni; nem találta meg azonban a mondanivaló, az alapgondolat kifejtéséhez, verssé-növe- léséhez szükséges összes hangulati-lírai elemeket. Ezért versét nem is közölhetjük. • „Egy kiváncsi lány": örülünk, hogy kielégítette kíváncsiságunkat. Küldjön vérseket. 0 „Kis Bence": Azzal, hogy azt írta „megfelelő bírálatot vár“ versére, igencsak zavarba hozott bennünket. Nem tudjuk ugyanis hirtelenében, hogy mire gondol. Arra-e, hogy a bírálat a verset találja megfelelőnek, vagy arra, hogy a Szerkesztői üzenetek megfelelő versre, megfelelő bírálatot írjunk, esetleg a versnek megfelelő legyen a bírálat. Lebeszéljük. 0 K. G. diáklány: Versei meglepően jók! Küldjön többet, azokkal behatóbban foglalkozunk majd (Szimbólumai, logikai áttételei hatásosak, csaknem minden esetben sikerültek.) 0 „Carlos“: Kár, hogy nem fogadta meg tanácsunkat! Üj versei is nehézkések, darabosak. Rímeikben és ritmikájukban is rosszak. Tanulnia kell! 0 „Sárgarózsa“: Azokra a levelekre amelyekben nincs feltüntetve a cím és a név, nem válaszolunk. 0 „Ave“: őszinte és kíméletlen kritikát vár tőlünk és egy verset küld csak be — a- mely alapján le kellene beszélnünk. Hiányzik belőle a látás, a költészet, mely tovább rezonálna az 'olvasóban. Csak szürke, egymás mellé rakott szavak. A ritmussal is baj van. Idézzünk talán: /Búcsú nélkül váltunk él,/ /Tudom, nem fájt neked./ /Szomorúan néztelek/ /Tétován fogtam még kezed./ stb. 0 „Napsugár": Azokra a levelekre. amelyekben nincs feltüntetve a cím és a név, nem válaszolunk. 0 „N. A. SZ.“: Verséi egyelőre csak vázlatok. Sorai nehézkések, darabosak, sok esetben vét a logika törvényei ellen is. A Magány című versében például, a „magány indái“ fojtogatják, nincs ereje szabadulni — a szívé mégis „derűs“!!! Idővel jelentkezzen újra. 0 „SPB Kassa": Tisztelt lírám! Verse naívságok, szólamok és kis butaságok tárháza. Szép ez az emberiséget megváltani akarás, de egyelőre nincs önben annyi költői erő, hogy az újságok vezércikk szólamait verssé tudná növelni. /Rossz úton haladsz!/ /Térj vissza'hát!/ /Hová jutsz így emberiség!/ stb...! Tanuljon, olvasson sokat! i 0 K. T. Komárom: Verséi darabosak, prózába fulladok. Ritmikailag is rosszak a rímeiről nem is beszélve (ezüstjét- csengését), stb. Egyelőre nem beszéljük le. 0 „Könnycsepp": Kár, hogy eltitkolta a nevét, címét... Mert így mi is kénytelenek vagyunk eltitkolni a véleményünket
