Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-03-07 / 10. szám
új ifjúság 5 SZABÓ Költő, műfordító, a huszadik századi magyar lírai költészet kiemelkedő formaművésze. Miskolcon született 1900-ban; a budapesti egyetemen bölcsészhallgatóként tanult, majd később újságíró lett. Versfordításaival, kitűnő forma-érzékével fiatalon felhívta magára a figyelmet. Verseit erős természetélmény, pesszimizmus, a kapitalizmus elleni anarchisztikus lázongás / r LŐRINC jellemzi. Később szélsőséges individualizmus felé kanyarodott el. Nagy formakultúrája, józan, filozófikus hangja pontos és érzékeny stílusa a harmincas években Babits mellett egyik legnagyobb hatású költőnkké tették. Baumgarten- és József Attila-díjas. Életművéért 1957-ben (.halála évében) Kossuth- dijat is kapott. Szabó Lőrinc (Bernáth Aurél pasz- tellje) i: Tolvaj Bertalan „legyen a költő hasznos akarat.,." Kifogy toliunk »161 a papír annak méltó bemutatására, mivel gazdagította Szabó Lőrinc a ma* gyár költői kifejezést: ml az ú- jltása a magyar vers jómükődése dolgában. A lényegeset megragadni, az eddig ki nem mondottat találó szóval kimondani, s mindent árnyalatosán, de mégis azonnal érthetően, plasztikusan, de mégis tömören, Igényesen, de mégis népszerűén, szerszám-kezelését a mesterségbeliek ismerik és gyakorolják. Stllus-tanulmányozók dolga volna, hogy a kevésbé beavatottak előtt is feltárják...“ (Illyés Gyula) Ima a gyermekekért Fák. csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig Is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak Jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél. tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út. vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te Is, drága nap Csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok. vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld Igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden Istenek: szeressétek, akiket szeretek! Szabó Lőrinc őszinte ember volt. Magára való tekintet nélkül volt az, vagyis erényből. Igen sok em bér ugyanis fogyatékosságból ő- szinte: rosszmájúságból. kegyetlenségből, önfltogtatásból. Az igazi őszinteség Ismérve, hogy közhasznot vagy egyéni érdeket szolgálunk-e vele. (Illyés Gyula) Pillanatok Mióta tegnap megcsókoltalak s te sóváran (de csak egy pillanatra. mert máris tiltakoztál) remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, klgyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor egy-egy pillanatra én Is lehúnyom a szemem és szédülök: érzem közeled, arcom arcod édes vonalaiban fürdik, kezemet süttlk forró kebleid, újra csókolsz, s én rémülten ébredek: óh, hisz ez már őrület — s mégis oly jólesik beléd veszteni magamat: egész tested körülömöl és én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben. Miben volt zavartalan öröme? Leginkább a munkában. Amit csinált, hittel csinálta, s ha erőfeszítéssel Is, de gyorsan és tapasztalt. biztos kézzel. S éppilyen tárgyilagos műgonddal. Lírája nem kis részben ettől az „aprólékos- ságtől“ oly óriási erejű. (Illyés Gyula) Hajnali rigók Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zöld korcsmáiba még alig ért, még nem Is ért új fénye a napnak) s mint a bolondok, úgy kacagtak, kurjongattak az ablak alatt vad vlgadozásban a kerti rigók. Hajnali négykor e szárnyas égi korhelyek dala vert ma fel. Micsoda hangok csetepatéi! Füttyök, sípok, ezer meg ezer! Bosszantott ez a csibészlárma,, de a szivem nemsokára együtt dalolt, egy nótára vert veletek, buta sárgarigók. S mintha én volnék a hajnal, mintha én volnék a kert, úgy megteltem e friss zsivajjal, úgy telezeiA/ett az irigyelt állati jókedv bölcsessége, hogy valami könnyű égbe, földöntúli békességbe vittek, emeltek a földi rigók. Hajnali négytől harsogott a korhelynóta az ablak alatt; úgy zengett az a dal, hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap; csupa fütty, pedig elhallgattak s reggelre emlék maradt csak, hogy milyen éktelenül mulattak a hajnali kertben a sárgarigók. A nagy önvizsgálókat általában zárkózottaknak ismerjük, ö, a művészetében oly fejedelmien igényes, az emberekkel való érintkezésében kimerithetetlenül demokrata volt. Tudott, sőt szeretett úgynevezett autóstoppal utazni. Ez azt jelentette, kiállt a kocsljáró szélére, s addig Integetett a jármüveknek — a teherszállítóknak éppúgy, mint a motorkerékpároknak, — amíg nem akadt olyan, amely megállt és fölvette. Ezt nemcsak vidéken csinálta, hanem Pesten Is. Ha végül fölvették, bemutatkozott; nem, dehogyis azért, hogy esetleg a hírnevét élvezze; hanem, hogy neki is bemutatkozzanak. Mert imádott ismeretséget kötni. Ilyenkor Szabó Lőrinc Íróasztalánál elmondta egyben útja célját is. Ezt is azért, hogy útitársai is elmondják a magukét. Nem ismertem még embert — nemcsak a művészek közt, — akinek akkora ismeretségköre, oly nagy levelezése volt, mint neki. A legendák jó királyainak, az országjáró fiatal Petőfinek, hitével bízott a népben, főleg az egyszerű emberekben. Vonaton, hivatali előszobában, strandon, akit lehetett, megszólított, kikérdezett. Majd apróságokig menő tanácsokkal látott et. Igen nagy felelősséggel és tárgyilagossággal, híven tehetségéhez. Az igazi költők tárgyilagosak és felelősségtudók. A felhőben a dilettánsok száildosnak. (Illyés Gyula) Nyitnikék Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam Itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol. fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, az a törékeny lündéri disz, mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zúzmara. Aiszik a hóban a hegy, a völgy, hallgat az erdő, hallgat a föld. Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár. Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola. Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi Is újra az énekét: két füttyre mindig kvart lefelé; nem sok, de örülni ez is elég. Nyitni kék. fütyüli, nyitni kék, színek és tavasznak nyílni kék! Nyitni, de — nyitni, de nyitni kék! Fütyülöm én is énekét. Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, a telet bírni illenék! Bírni és bízni illenék! Fütyül és elszáll a Nyitnikék. Nyitni kék! — fütyülök utána s nézek az eltűnő madárra. Nyitni kék fütyülöm, nyitni kék. hinni és bizni kellenek, mint az a fázó kis madár, aki sírja, de bírja, ami fáj, akinek tele rosszabb, mim az enyém, és akt mégis csupa remény. Nyitni kék. indulok, nyitni kék, fog az én szivem is nyitni még. Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy, tudom, mire gondol a néma föld. Ö volt a szája, a Nyitnikék, elmondta a holnap üzenetét: a hitet, a vágyat fütyülte szét. kinyitotta a föld örök szivet: fütty fütty-fütty, nyitni kék, nyitni kék — Nyisd ki, te, versem, az emberkét! Szabó Lőrinc mint műfordító méltó utódja lett a Nyugat-nemzedéknek. sőt intellektuális erőben, pontosságban s a műfordítói életmű terjedelmében felül is múlta elődeit. Shakespeare és Goethe, Villon és Kleist neki köszönhetik legjobb tolmácsolásukat. KI TUDJAP 1. Melyik költeményéből való ez a szinte szállóigévé vált sor; „Legyen a költő hasznos akarat"? 2. Verses önéletrajzának a címe, alcýne és megjelenésének éve. 3. összegyűjtött kisebb műfordítás-kötetének címe. A Radnóti Miklósra vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Razglednicák — képes levelezőlapok. 2. Fanni. 3. Garcia Lorca. Sorsolás útján a következők részesültek könyv- jutalomban: 1. Jakubik Júlia, Salka č. 12, okr. Nové Zámky, 2. Balázs Sándor, VÜ — 7337, Topoľčany, 3. Póda Irén, Holice, Beketfa 14, okr. Dun. Streda. Következik: Tamási Áron.
