Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-03-07 / 10. szám

% u|if|usag # „Ködös táj“: Levelé­ből úgy értesültünk, hogy rovatunkat éppen őszintesé­géért kedveli — megpróbá­lunk hát önnek is a lehető legőszintébben válaszolni. Nem tudjuk, mióta foglal­kozik versírással, nem is­merjük az életkorát sem, így egyelőre nem áll mó­dunkban se bíztatni, sem 'eltanácsolni. Versei darabo­sak, erőszakoltak — olyan „verset akarok írni“ félék. Alig akad sora, mely ne ful­ladna prózába, ne lenne za­varos, magyartalan: /Folyó­parton, erdőszélen sütkére- zőt látok,/ /kiktől aztán én is nagy étvágyat kapok./ stb. /Ügy fut az idő, ész­re sem venni,/ /szezonját az ősz is kívánja kezdeni./ /Igyekszik mindenki jóked­vére tenni,/ /bekezdőül a fia­tal vágyát teljesíti./ # K. S. Komárom: Két Verse közül talán a Mint a falevél című a jobbik, bár ez is inkább csak a szokvá­nyos téma — még szokvá­nyosabb megoldása. Hiányol­juk az önálló látást, az ön­álló költői ízeket. # Csanády Zsuzsa, Bra­tislava: Keresse fel szer­kesztőségünket. Hozza ma­gával verseit is. # „Prága 1966“: Küldjön magáról egy rövid életraj­zot és egy fényképet, hogy olvasóinknak bemutathassuk. (Küldjön újabb verseket is.) 0 „Kezdődő szerelem“: Két rövid verse alapján nem tudunk és nem is akarha­tunk messzemenő következ­tetéseket levonni — így csak azt állapíthatjuk meg, hogy van verselőkészsége, annak ellenére is, hogy ver­seiben itt-ott „sántít“ a rím és a ritmus,, és logikailag sem egészen tiszták (Főleg a Levél kedvesemnez című), gondolatilag szegényesek, ez utóbbit azonban fiatal kora menti. Tanuljon, ol­vasson sokat és idővel je­lentkezzen újra. • H. Gy. Bratislava: Itt is csak azt mondhatjuk, hogy van verselőkészsége. Témái azonban naivak, szok­ványosak (a Csillagképeket kivéve). Verseiből hiányzik az önálló látás, láttatás; nyelvi fantáziája szegényes. Tanuljon, olvasson sokat. I- dővel próbálkozzon újra. 0 „Elment, ki szeretett némán“: A levele, verseivel kapcsolatosan sok mindent megmagyaráz. „Érzem, sem­mit sem sikerül úgy leír­nom, ahogy bennem kava­rog, s ez nagyon bánt. írja. Csak egyet tanácsol­hatunk;' tanuljon, olvasson sokat — ez a bizonytalan­ság is felkészületlenségét bizonyítja. 0 F. J. Kolozsnéma: „A hozzám hasonló tehetségek nem megrendelésre igyekez­nek leírni az érzéseiket, ha­nem legtöbbször komoly lelki problémák és megráz­kódtatások után nyúlnak csak a toll után." — írja levelében. Mi olvasóink é- pülésére minden kommentár nélkül közöljük a fenti lel­ki kényszerből fogant két versének néhány sorát: /A- ranycsillag.../ /beléd vagyok esve./ /„Nem hiszek neked.“/ /mondtad a szemembe./ stb. /Arartycsillag, Tündér ba­bám,/ /szépen kérlek vi­gyázz reám,/ /hogy ne jár­jak a kocsmába,/ /ne szok­jak rá a kártyára,/ stb... 0 „Ólomkatona“: Versei a kezdés minden hibáját magukon viselik. Naivak, é- deskések — nem látunk bennük távlatot. Ha valaki szerelmes lesz, még nem föltétien muszáj verset ír­nia. Inkább szeresse, olvas­sa a verseket. A szlovákiai színdarabkiadó magyarul erre az idényre ösz- szesen 17 müvet jelentett meg: 8 vígjátékot, 7 drámát, 1 me­sejátékot és egy Irodalmi ösz- szeáilítást. A választék bőséges. A dara­bok között együtteseink mind­egyike talál érdeklődésének megfelelőt. A felkészülés, a be­mutatók megtartása mégsem olyan egyszerű, mint gondol­nánk. Az új idény új problé­mákat szült... Változatlanul gond a szereplőhiány, a mű­velődési otthonok kifüthetetlen nagyterme, nem utolsó sorban a bemutatókhoz szükséges anyagiak megteremtése. Néhol még mindig kísért az igényte­lenség, másutt az együttesek erejüket meghaladó vállalkozá­sokba fognak. Az egyik is, a másik is vakvágány, felesleges időtöltés és erőkifejtés. Szín­játszásunkra idén mégsem e két véglet, hanem az jellemző, hogy a többség helyes úton jár, az adottságnak és az ér­deklődésnek megfelelő darabot tanul. ( A Léván működő Garamvöl- gyi Színház például, amely az eimúlt években rendkívül sike­resen dolgozott és a komáromi Jókai-napokról több alkalom­mal kitüntetéssel tért haza, a közeljövőben Gyárfás Miklós Egérút és Shakespeare Tévedé­sek vígjátéka című művét viszi színre. Az együttes vezetője munkájukkal kapcsolatban eze­ket mondta: — Nagy fába vágtuk a fej­szénket. Nem tudom, törekvé­sünk mennyire lesz sikeres. A szereplők azonban nagyon lel­kiismeretesek és megértés kí­séri törekvésünket a hivatalos szervek részéről is. Remélem az összefogás és a támogatás ismét meghozza qyümölcsét. Losoncon az irodalmi szín­pad bontogatja — igen bízta­tóan — a szárnyait. Már ez az együttes is számos dicséretre méltó bemutatót tartott, Je­lenleg Renard Szeretők című kisregényének dramatizált vál­tozatával próbálkozik. A szín­játszók Szakonyi Károly Életem Zsóka és Szabó Magda Fanni hagyományai című színművét készülnek bemutatni. Közele­dik a város nagy fiának, Kár­mán József születésének a 200. évfordulója. Az utóbbi darabot ebből az alkalomból viszik szín­re. Az elmúlt években siker ko­ronázta a kassai színjátszók munkáját. A Batsányi János irodalmi kör legközelebb már­ciusban, Arany János születé­sének 150. évfordulója alkal­mából rendez — az előbbiekhez hasonló — nagyszabású irodal­mi estet. Később a kuruc köl­tészet emlékestjét tartják meg. A színjátszó együttes Németh László Villámfénynél című szín­művét mutatja be. Van egy tá­volabbi tervük is. Ez arra vo­natkozik, hogy az év folyamán városukban megrendezik a Ka­zinczy napokat. A csehszlovákiai színjátszók legjobbjai közé tartozik a zse- lízi együttes, amely jelenleg két darab színrevitelével pró­bálkozik. Előbb Dosztojevszkij művének színpadi változatát (Két férfi az ágy alatt) majd Németh László Villámfénynél című művét mutatja be. Ipolyságon az irodalmi szín­pad Radnóti Miklós műveiből állít össze egész estet betöltő műsort. Az irodalmi összeállí­tással az emberi hitet és a bá­tor emberi állásfoglalást akar­ják kifejezni. Nagy a készülődés Bratisla- vában. Az itteniek munkájára ösztönzően hat, hogy a múlt év folyamán a CSEMADOK helyi szervezete mellett megnyílt az állandó jellegű színpad, amely hetente tart előadást. Régebben a Déryné néven ismert, most a Kisszínpad mellett működő együttes legközelebb Heltai Je­nő Az ezerkettedik éjszaka cí­mű művét mutatja be. Ezt kö­vetően Bornemissza Péter Ma­gyar Elektra című drámáját viszik színre. A Duna utcai For­rás Irodalmi Színpad, amely szintén a Kisszínpadon tartja bemutatóit, hamarosan egy két részből álló balladaestet tart. A műsor első részében népbal­ladákat, második részében mű­balladákat mutatnak be. Már készülnek a márciusban sorra kerülő Arany János estre, ame­lyet a nagy költő születésének a 150. évfordulója alkalmából rendeznek. Általában mindenütt jó dara­bok kerülnek színre. A legtöbb együttesnek igényes a drama­turgiai terve, javult a műsor­politikája. Az új idény jellem­zője, hogy a rendezők lépést tartanak a korral, a műsorokat aktualizálják, eseményekhez kötik. Több együttes a téli be­mutatót a Jókai napok előké­születeinek tekinti. Helyes az is, hogy nem egyeduralkodó a színjátszás, hanem érvényesül­nek az irodalmi színpadok, és a műsorban egyaránt helyet kap a dráma, a vígjáték és a zenés mű. Balázs Béla JlftI WOLKER: t&WlM A temetőnkben bujkál a halottasház és lassan omlik a fal, ahol a benőtt utacska csendes és tele van illatokkal, a halálra sohasem gondolok. Halottak itt már nincsenek: ráírták a fák törzsére — a virágok szirmára, hogy ők élnek. Itt csak akácszegte utak vannak és a szerelmeseknek két pad, meg a gyermekek .akika régi sírokon papát és mamát játszanak. Amikor szép kék az ég, ide fehér angyalok járnak bekötni a sírsebeket, amik még be nem hegedtek, és hogy a feketekendós anyókákkal elbeszélgethessenek, akik legcirpelöbb tücskei a csendes helynek. A szemükbe ülnek, — de ezek nem könnyek, — ezek ők, — az angyalok, én ismerem őket, mert engem mindig megsímogatnak. amikor itt járok egyedül, így susognak: Ezen a földön nincs is halál, — csak fiatalok és öregek vannak. uiiiiiiiiMiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>>iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii|iiiiiiiiiiiiiii|||i|iiiii,ui|i||iiiiuiii|!i|iiM||i|iiiiiitii,i,||i,mi||iiiiiiiiii|i|i||||iiiiii|iiii|ii|iiiiiiiiti||i|||||||,m,i|||iiii||iiiiiiii|||ii|iii||iiiiiiim||mmii „NEM BIZTOS, HOGY A KÖZÖNSÉG­NEK MINDIG IGAZA VAN, DE BIZ^ TOS, HOGY AZOKNAK AZ ALKOTÓK­NAK, AKIK MEGVETIK A KÖZÖN­SÉGET, SOHA NINCS IGAZUK.“ (René Clair) A NÉZŐTÉREN. (A film közönsége.) A színházzal ellentétben a moziban — valóban — pontosan kezdenek. Rohanni kell... Megint lekéstük a filmhíradót! (A híradó nélkül olyan a filmvetítés, mint le­ves nélkül az ebéd.) 15 perc alatt 20-30 néző összejön. Beengednek... Baloldalt, 12. sor, 8-as szék. — Bocsánatot kérek... köszönöm, köszö­nöm, köszönöm, na végre! Közben: Ez sem tud pontosan jönni! Vigyázzon, mert ott­honhagytam a térdvédöimet! Üljön már lé az Istenért, megy a film!“ Igen, „megy“. Láthatjuk az első képsorokat, a cím és névlistát, a jegykezelőt villanylámpával fut­kosni, mialatt megkísérli bebizonyítani, hogy jobban érvényesül a hangja, mint Mastroianninak. (Mindez tökéletesen sike­rül is neki.) A vásznon váltják egymást a képek, bár csak az egyharmad részüket lát­ni, a többit egy erősen szőrös sziluett ta­karja. (Egy lengén karcsú 110 kilós hölgy eljött azért a bizsergetően kellemes tudat­ért, hogy mintegy 300 ember két órán át az ő csodálatos hajsapkájában gyönyörköd­jön.) A következő hangefektusokat egy sze­relmespár adagolja: celofánpapír csörgetés, selyemharisnyasuhogás... Miután kibontako­zóban van a cselekmény, kb. 3 székkel jobbra, egy rekedtes hang meglehetősen egyénien kommentálja a látottakat: „Most leoltja a villanyt, most elkapja, de kap egy —vavrecz) GalonGeza pofont, otthagyja, most mégis kigombolja...“ stb. stb. (Nyugi, nyugi, biztosan vak a szomszédja. Nem kell mindjárt begerjed­ni.) Rövidesen megjön a „szurkoló-nézők“ hangja is. Fiatalos hévvel, harsány tónus­ban, szerelmes jelenetnél: „Mhhhlihhmmm, nnoooooo!... Ne félj nem harap a bácsi“ (A bácsi tényleg nem harap és azután olyan üdvrivalgás hallható, mint a Népstadion­ban Tichy bomba gólja után.) Ugye, izgalmas? Bár ezidáig a nézők aktívabb és ezáltal jelentékenyebb rétegéről esett sző, észre kell vennünk, hogy a jegytulajdonosok nagy többsége a vászonra vetített eseményeken szeretne szórakozni. Jól akarja érezni magát! Mikor követ­kezik be ez a ritka pillanat a néző közér­zetében? (Természetesen amellett, hogy jó filmet lát.) A szegény ember jól érzi magát a pom­pa, a fényűzés átélt környezetében, a sze­relemhiányban sínylődök többször mennek el szemhízókúrára, ha közelképen (szinte tapinthatóan) láthatják akár Cardinale, Lollobrigida, tébolyító nőiességét — ill. Jean Marais, Alain Delon, Belmondo férfi­szépségét. A zaklatott-fárasztó gondokkal bajlódók jól érzik magukat könnyű vidám örömöket átélve a film képzeletvilágában. Tehát az élvezetes többnyire az. amiből a valóságban kevés van, ami hiányzik... A nézőtéren az a lelkifolyamat a leggyako­ribb, amit a pszichológiában kompenzáció­nak (pótlásnak) hívnak. Baj, ha csak ezt tartják szem előtt a film alkotói. „Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán!“ Persze a királyfi manap­ság mesterdetektív, csodaorvos, serif vagy Winnetou külsejében jelenik meg. A nézők kellemesen szórakoznak. Van­nak különcök, akik elgondolkodnak a képek jelentésén. (Persze, ha a film erre lehető­séget biztosít.) Előfordul, hogy ezek az emberek úgy ér­zik, gondolataik kb. abban a fekvésben ta­lálkoztak, mint azoké. akik a vásznon és a vászon „mögött" vannak. Kapcsolat szü­letett az emberek között. Azok, akik ennek kapcsolatoknak részesei — igazán jól érzik magukat — nézőté­ren. Kérdések: 1. kérdés: A nézőtéren (képünk) ezúttal sztárokat láthatunk. Felismernek legalább egyet közülük? (5 pont) 2. kérdés: írják meg három mai csehszlo­vák és három magyar filmrendező nevét. (5 pont.) 3. kérdés: Mi a neve annak a filmese­ménynek hazánkban, amely a legtöbb né­zőt mozgósítja? (10 pont) Következik: MINDENHOL (A pénz „be­szél"!) D. VOSTftEL: Grúz pohárköszöntő Egy napon az öreg tolvaf fiával együtt felkerekedett, hogy a világban ellenőrizzt és megállapítsa, mit tud a mesterségéből, hogy az ú. n. minősítő vizsgákon, ahogy azt manapság nevezzük, át­mehessen. Egy nagy eredei fenyő alá érve leugrottak a lóról és az öreg azt mond­ta: Látod ezt a fát? Látom. És látod rajta azt a fész­ket? Azt nem látom. Akkor hát figyelj oda job­ban. Már látom. Mássz föl a fészekhez és szedd el a tojást, de úgy, hogy a rajta ülő madár ész­re ne vegye. A fiú mászik, már ott is van, elveszi az első tojást, semmi, elveszi a második to­jást, a madár meg se moc­can, elveszi a harmadik to­jást, a madár huss... Az öreg dühöng: Látod amott azt a fát? Látom. Az még magasabb. Valóban. És látod azt a fészket e- gészen a legtetejében? Nem. Enyje, hát nézd... Már látom. Hát jól figyelj, most én megyek fel. Elveszi az első tojást, a másodikat, harmadikat, ne­mikro' novellák gyediket, a madár meg se moccan. Elveszi a legutolsót. A madár nyugodtan tovább ül az üres fészekben mint... a madár. Az öreg büszkén ereszke­dik le, hanem a fiának hült helye, meg a két lónak is. a készleteknek is és minden­nek. És ezért, iszom az ifjú­ság kezdeményező bátorsá­gára. M. MACOUREK: Délkör Ezt a vonalat nevezzük délkörnek Világos ? A párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak Világos ? A végtelen végtelen VUágos? Minden megismerhető Világos? Magának ez nem világos? Akkor még egyszer Ezt a vonalat délkörnek nevezzük Világos ? V. BÁRT A: Tűzgolyó A téren megállt egy ka­tonai gépkocsi. „Ma délután kezdődik az első termonukleáris világhá­ború“. hallatszott a hang­szóróból. ..Kezdete pontban tizenöt órakor.“ A dombtetőn álltunk és egy emberként kiáltottunk: Hurrá! Pontosan tizenöt óra volt. Abban a pillanatban fel­izzott egy tűzgolyó, a föld két darabra szakadt és a vi­lágűrben három és fél mil­liárd leikecske kezdett le­begni. azoké akik egyhangú­lag megszavazták: Soha többé háborút. (Tóth Elemér fordításai)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom