Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-21 / 8. szám
új ifjúság <5 RADNÓTI József Attila harminckét éves volt öngyilkosságának évében. Radnóti Miklós harmincöt múlott, amikor Győr mellett, Abda község határában, egy kis nyúl gát mentén megölték német és nyilas gyilkosai. így néki három évvel több élet adatott. Időtartamban csupán három év, de a József Attilával végző 1937 után Radnóti Miklósnak még végig kellett járnia az 1937-1944 közötti pokoljáró utakat. Poklokat, a lélek belső pokolköreinek bugyrait végigjárhatja a költő a békének, csöndnek szelíd korszakaiban is — ez iqaz. Mégis Radnóti Miklós életét és költészetének lényegét az határozza meg, hogy fiatal éveinek forradalmi bizaMIKLÓS kodását a fasizmus európai térhódítása törte meg. s életét, költői művét ebben az egyre apokaliptikussabbá váló korszakban kellett a maga mind szigorúbb költői és erkölcsi normái szerint kiformálnia. Hibátlan lejtésű, hibátlan erkölcsű versekkel, hibátlan emberi tartással felelt korának. A fasizmussal való állhatatos szembenállás a halál előtti pillanatokig, s a makulátlan zengésű költői hang szinte a tarkónlövés előtt — a fejlődésnek ez a menete emeli Radnóti Miklóst vita nélkül József Attila mellé a magyar költészetnek ebben a korszakában. Ortutay Gyula Radnóti Miklós (Beck András mellszobra) Tolvaj Bertalan \ 01 v árván nőttem én „Budapesten születtem... Ikergyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szive, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. 11 éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, ďe összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban." (önéletrajzi részlet) Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, — gyilkosod! öcsémet halva szülted-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, előttem a világ, oly mélyről nőttem én, mint a haramiák; oly árván nőttem én, a mélységből ide, a pendülő, kemény szabadság tágas és szeles tetőire. (Huszonnyolc év) 1927—28-ban a csehszlovákiai Liberecben textilipari tanulmányokat folytat. Ebben a jelentős munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező városban kezd ismerkedni a kommunista mozgalom célkitűzéseivel. A munkásélet képei is ettől az idótól kezdve tűnnek fel verseiben: a Gépek ritmusára sóhajt a Gyár: de meghal mikor megszólal este a sziréna és nagyratárt kapukon kitódulnak a bús, sápadt munkások. „Különösen sokat gondolok Ágira, a kishúgomra mostanában. Nem láttam évek óta már.. De sokszor gondolunk egymásra, sokszor fülelünk egymás felé. Ismerjük egymást, pedig alig éltünk együtt hét-nyolc évet életünk elején; nyolc éves volt s én tizenkettő, mikor elszakadtunk. Izgalmas gyerekkor volt az, háború vonult és forradalmak táncoltak körülöttünk. Egy nagy kaszárnya mellett laktunk, ahol folyton cserélődtek a katonák, s folyton harsogott a trombitaszó. S mindig mást harsogott. A nagy palota közelében laktunk, lépcsőin a nap minden szakában, esőben és napsütésben éljenzett, lebzselt, várt a nép, hajbókolt, vagy Ítéletet hozott a hatalom. A történelemben ácsorogtunk, vastagbetűs újsághírek, közt, játszottunk a palota előtti téren." (Részlet az „Ikrek havá“-ból) Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult. hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irlgylé a férges siri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot Itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa, Csalás. 1942. március 15-én részt vesz azon a háborúellenes tüntetésen, melyet a Történelmi Emlékbizottság közreműködésével a Magyar Kommunista Párt a budapesti Petöfi-szobor előtt rendezett. A „Száll a tavasz..." ennek a tüntetésnek Házasságkötése alkalmából készült fénykép magávalsodró élményéből született meg. »Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sárba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobban álmaimban s föld és fagyos éj nehezült a szívére. Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még, lent nem pattan a jég. Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal! rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya! ébredj már aluvó! Nem tudhatom Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőházam itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennék, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sirogat, s ml föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg. Ha valakivel meg kellene értetni, mi a hazaszeretet, akkor — irodalmunk még néhány klasszikus szövege mellett — Radnótinak ezt a versét is kezébe kellene adni elolvasásra. Nem véletlen, hogy a tragikusfiatalon elhunyt költő éppen a fasiszta üldöztetés és a második világháború egyéni és nemzeti megpróbáltatásai, súlyos szenvedési közepette igyekezett tisztázni önmaga előtt is, mit jelent számára a haza. Mindannyian a bajban, a nemzet és a magunk válságos óráiban érezzük át a legmélyebben magyarságunkat, a hazához és nemzethez tartozásunkat. Az igazi hazaszeretet tartalmát az ország földje, a rajta élő dolgozó nép és e nép múltja, kulturális kincse, nyelve, irodalma, művészete, valamint a jobb jövő akarása, a mindenkori haladásért vívott küzdelem adja meg. Radnóti versében mind a négy alapelem szerepel. A föld, a szülőtáj, amelynek minden részletéhez valami kedves emlék, meleg kapcsolat fűződik, — a bokor, a torony, a szelíd tanya, a szántóföld, az erdő, a füttyös gyümölcsös, a sírok, a bakterház, a gyárak, a park és a járda pereme, amelyen gyermekkorában iskolába lépegetett babonás hitekkel. A tájban élő nép „a dolgozó, ki dolgáért remeg“, „a sírok közt anyóka" és a bakterház elótt a bakter, „körötte sok gyerek“ A nemzeti múltat pedig Vörösmarty, legmonu- mentálisabb költőink egyike képviseli. „Itthon vagyok“ — mondja minderről a költő. Sok szép sző hangzott már el. sok szép vers, prózai szöveg született meg a hazaszeretet fogalmáról és érzéséről. Aligha akad köztük, amely egyszerűbb eszközökkel, élmény- szerűbben fogalmazta volna meg ezt, mint Radnóti verse. (Makay Gusztáv) A házasság énekeiből Fénylő ajkadon bujdokló nap a mosolyod, szelíden süt rám és meleg. Hangodra kölyökként sikoltanak a záporoktól megdagadt kis csermelyek. Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. KI T U D J A ? 1. Mi az összefoglaló címe annak a 4 versnek, arae- melyet élete utolsó heteiben írt a költő, s mit jelent magyarul a cím? 2. A verseiben gyakorta emlegetett feleségének a keresztneve? 3. Ki volt az a nagy spanyol költő, a spanyol szabadságharc mártírja, akinek a verseivel párizsi tartózkodása alatt ismerkedett meg Radnóti Miklós? A József Attilára vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. 1905. április 11, Budapest, 1937. december 3, Balatonszárszó. 2. Hazám; Levegőt! Szocialisták. 3. Nie ja volám — Ján Smrek. Sorsolás útján a következők részesülnek könyv- jutalomban: 1. Borisz István. DM Košice ul. A. Garbana č. 10, č. i. 30, 2. Simon Zoltán. VÜ-3672, Ceské Budéjovice, 3. Mészáros Mária, Horný Bar, č.119, okr. Dun. Streda, Következik: Szabó Lőrinc,
