Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-02-14 / 7. szám

A második világégés utol-* só napjaiban hatalmas rob­banás rázta meg a sokat szenvedett várost. Levegő­be repült s aztán a Du­nába hullott a vaskolosszus, amelyet a múlt század vé­gén építettek a vén folyón keresztül. Egv ideig híd nélkül volt Bratislava. A felszabadulás után a szovjet utászok épi- I y tették fel az ideiglenesnek szánt hidat. Azóta huszon­kettedszer fordult a fehér­köntösű tél a szívet-lelket melegítő tavaszba és még mindig a néhány évre épí­tett hídon bonyolódik le a vasúti és közúti forgalom. A Duna-menti város la­kossága megkétszereződött a felszabadulás óta és a kö­zeljövőben eléri a 300 ez­ret. Ezért és azért is, mert az utóbbi időben örvendete­sen megjavultak a nemzet­közi kapcsolatok, jelentősen emelkedett a közúti forga­lom, kevésnek bizonyul a je­lenlegi hadi-híd. Emellett a Rajka — Rusovce — Bra­tislava Nivy közötti vasúti forgalom is egyre számot­tevőbb. A híd túlzsúfolt forgalmát az sem enyhítet­te, hagy egy fél évtizeddel ezelőtt megszüntették a ha­tos villamos áthaladását a hídon. A híd állapota a nagy megterhelés miatt egyre romlik és rekonstruálni sem lehet míg új híd nem épül a Dunán. A híd építését az is sürgeti, hogy a városfej­lesztés a jövőben áttoló­dik a ligetfalusi oldalra. E- zekből az okokból kiindul­va határozták el az új Du- na-híd építését. A Bratislavai Városi Nem­Wm •1. Három kábelpár tartja maid a híd pályalemezét. A kábelkötegek azonban nem két pilonon futnak össze (mint a Budapesti Erzsébet hídon) hanem a ligeti olda­lon egytlen ferde pilonban. Iekednék, felül pedig a gép­járművek száguldanak majd.. Száguldanak, mert a hídon négynyomtávú autó­pálya lesz, a közepén két méter szélességű elválasztó­sávval. A hídon keresztül «maiik 9MM MM b *4*91 vfÁ NBrrc Jnjwfgftó Az út folytatása a Hal-té­ren keresztül a koronázó templom előtt vezet el, és a Béke térnél (Pionírpalota előtt) torkollik be az eddi­gi főútvonalba. így nem­csak új híd épül, hanem fi fi IPsSiJM StymJÍ ISJJR J j ifM*f .C 1 zeti Bizottság a híd tervére pályázatot írt ki. A 17 be­érkezett pályamű közül vá­lasztották ki a legmegfele­lőbbet. Érdekes, nem az első díjat nyert tervét, hanem a legjobb acélkonstrukciót fogadták el kivitelezésre. Ezt a tervet a Bratislavai Műszaki Főiskola két pro­fesszora, Jozef Lacko és Ar­pád Tesár által irányított kollektíva készítette. A A tervek halmaza van e- lőttünk és egy fiatal mér­nök Knaus Marian magya­rázza, milyen is lesz Közép- Európa egyik legkorszerűbb kábelhídja. A terv sok ér­dekességet, újdonságot árul A műszaki alkotás további különlegessége, hogy a pi­lon tetején mintegy 80 mé­ternyi magasságban lencse­alakú 22.5 méter átmérőjű kávéházat létesítenek. A mintegy harminc emelet­nyi magasságból nagyszerű kilátás nyílik a városra. A pilonban gyorslift működik, és a kiváncsi vendég má­sodperceken belül felkerül a szédítő magasságba. Az ország legmagasabb ven­déglátójában 130-an szóra­kozhatnak egyszerre és egy­ben a csupa-üveg borítású helyiségből élvezhetik a csodás kilátást. — A hidat emeletesre tervezték, a hosszúsága 306, szélessége pedig 21 méter lesz. Alul a gyalogosok köz­Mi ■h m csak autó és autóbusz-for­galmat terveznek, s így vil­lamos és trolejbuszjárat nem lesz. A fönti pályates­tek alatt kinyúló gyalogjár­dát építenek, s ezt kétolda- lon üveggel borítják, hogy a hídon átjárókat védjék az időjárás szeszélyeitől. A világítás megoldása szintén különleges lesz. Nem oszlopokról kapja a fényt a híd. hanem a világítótestek mintegy méter magasságban a pályatestet elválasztó kor­látokba építik be és így e- gyenletes lesz a fény az út­testeken. Az új híd komoly város- rendezési feladatokat ró az illetékesekre. A bratislavai oldalon a híd előtt közúti forgalmat valósítanak meg. mintegy két kilométeres szakaszon megváltozik a vá­ros képe és egy egész sor épületet bontanak le az el­következő években. Nemrégiben egy rövid hír jelent meg a napilapokban. A Nyugat-szlovákiai Kerü­leti Nemzeti Bizottság és a városi nemzeti bizottság képviselői az új Duna-híd műszaki terveinek és terv­rajzainak elkészítéséről e- gyezményt írtak alá a ma­gyar külkereskedelmi válla­lattal. Magyarországi vállalattal írták alá az egyezséget, mert a bratislavai Duna-hi- dat magyar szakemberek építik. A csehszlovák-ma­gyar gazdasági-műszaki e- gyüttmüködésben ez egy új­szerű kapcsolati, amely a kölcsönösen előnyös együtt­működés alapján történik. De nemcsak az építést vég­zik a magyarországiak, ha­nem az építőanyagot is az ottani üzemek szállítják. Jelenleg még csak a „szál- láscsinálók" kezdték meg a tevékenységüket. Ideiglenes elsősegély-nyújtó helyet rendeznek be a ligeti olda­lon. Ugyanis mintegy 25 méťeres mélységben, ke- szonban ássák ki a ferde pi­lon alapjait. Mivel a ke- szonban nagy az atmoszfé­ra-nyomás, a közelben kell lenni az orvosi szolgálatnak. A munkásokat egyelőre a Hal-tér környéki lebontásra váró házakban helyezik el, majd később a közben felé­pített munkásszállókon lak­nak a több száz főt kitevő építők. A nagy nemzetközi ta­pasztalattal rendelkező ma­gyar hídépítők a nyár vé- gán fognak hozzá a mun­kálatokhoz. A terv szerint 1972-ig nemcsak a Duna-híd épül fel, hanem megtörténik a város átrendezése és az új úton is száguldhatnak a jármüvek. Üj hid épül az elkövetke­ző években Bratislavában, amely amellett, hogy az egy­re növekvő forgalom lebo­nyolítását szolgálja, jelké­pe lesz a baráti országok együttműködésének is. Tóth Dezső Olyan ez a gyár, akár egy város. Vannak főútvonalai, mellékutcái, sőt még tengere is van. Több száz hektárnyi területen fekszik. Olyan nagy, is, mint valami város. Így hát abból az elképzelésünkből, hogy egy nap alatt bejárjuk vala­mennyi üzemét, semmi nem lett.. Csupán annyit sikerült el­érnünk. hogy megismerjük a gyáróriás életét, a termelőmun­ka ütemét. Elsőnek a fődiszpécser iro­dájába nyitunk be. A munkai­rányítóasztal műszerfalán szü­net nélkül villognak a jelzőlám­pák, jelentést, kérést, tájékoz­tatást továbbítanak. Az ügye­letes diszpécser megvonalazott papírlapot vesz elő, s az már­is megtelik számoszlopokkal. Mihail Golicskov födiszpé- cser mással van elfoglalva, Most éppen piros ceruzával húzza alá ezt a mondatot: „a hátsó tengelyűidből elmaradás van...“ Azonnal telefonál a szerelőcsarnokba. Ott az auto­mata karusszelpadra hárítják a hibát. Üjabb telefon az szerei­dé üzemvezetőjének... — Most nézem át a tegnapi elmaradásokat — mondja ma- gvarázólag Golicskov, aki 37 éve dolgozik a gyárban — s nyomban intézkedem. Renge­teg ilyen operatív feladatunk van. A gyárban a ZIL-130 kilenc HWtiífl változatát, a ZIL-157 22 válto­zatát állítják elő, továbbá na­ponta 500 hűtőszekrényt, ke­rékpárt... Mindez Golicskov 1- rányítása alatt folyik. De az ő ellenőrzése alá tartozik az e- gyes üzemrészek között felé­pült 28 kilométer hosszú füg­gesztett szállító futószalag, valamint az alkatrész- és pót­alkatrészgyártás is. A központi futószalagnál Je- gorov, a szerelőrészleg veze­tője társult mellénk kísérőnek. — Balra a ZIL-150-asok sze­relését végzik — magyarázta, — jobbra pedig a Z!L-157-ese- ket szerelik. Itt nincs helye a lassan és pontatlanul dolgo­zóknak. i A moszkvai Lihacsov Autógyár központi épülete r ľ r WM, **■ j* Hb' M ék W* m ' éä p m (9 SU ® r §í %. Ä K Á.jPM­Hát ez meg mi? Fúrótorony? No nem. csak hasonlít hozzá. Ez az óriás prés a ZIL-133- asok alvázát: készíti. A gyár dolgozói rengeteg ötlettel, újítási javaslattal se­gítik a termelést. Minden tí­zemben ott láttuk a tablókat, amelyek az újítók munkájáról adnak számot. S milyen érde­kes: az újítási javaslatokon szinte alig kell módosítani, mi­előtt megvalósítanák őket. „Eddig Is tudtuk, hogy a ZIL — hatalmas gyár. De elképzel­ni sem tudtuk volna, hogy 1- lyen óriási. Nagy örömmel is­merkedtünk meg a gyár kor­szerűbb berendezésével, de még inkább a munkásokkal, műve­zetőkkel, mérnökökkel“ — írta az üzemi lapban egy Viktor Ko- csartnam nevű ceyloni látogató. A ZIL védjegy ma már vi­lágmárka. A gyors és kényel­mes ZIL-130-asok ott futnak a világ sok országának útjain. Kiváló minőségükről mindenütt elismeréssel nyilatkoznak. E- zért van. hogy a gyár gyak­ran kap külföldről levelet — javaslatokat, kéréseket, meg­rendeléseket... Ám. nemrégiben szokatlan levél érkezett a gyár címére: „Kedves autógyáriak! — írta a Győri Vagon- és Gépgyár ti­zenkét fiatal munkása. — Bri­gádunk 1966. május 2-án ala­kult. Egyöntetűen úgy hatá­roztunk. hogy a brigádot az ö- nök gyárának egykori igazgató­járól, Iván Lihacsovról nevez­zük el.“ Alexandr Popkov brigádja hamarosan válaszolt a győriek­nek, s beszámolt életükről, munkájukról. A levélhez egy Lihacsov-képet is mellékeltek. ...Hely hiányában sok min­denről nem szólhatunk: a prés-* üzem gigászi gépeiről, az ön-* tödé ügyeskezű munkásairól, a szerszámüzem ezermester la­katosairól::. De munkájukról bárki könnyen meggyőződhet, ha figyelmesen megnézi az ut-* cákon száguldozó ZIL kocsi­kat. Beszéljenek a számok: az AMO-F 15 típusú gépkocsik el­ső próbaútját a Moszkva-Le- ningrád - Minszk-Szmolenszk- Moszkva útvonalon bonyolí­tották le. „A hidak és utak rossz állapota, valamint a ked­vezőtlen időjárás ellenére a kétezer kilométeres utat 62 óra 29 perc alatt tettük meg a legkisebb üzemzavar nélkül“ — jelentette a próbaút vezető­je 1924. december 9-én. A gyár a termelési előirány­zat túlteljesítése és a terven felüli önköltségcsökkentés ré­vén 2 millió 565 ezer rubellel teljesítette túl 1966. évi bevé­teli tervét. A kollektíva jelenleg a „kom­munista üzem“ cím elnyerésé­ért küzd. A dolgozók közül ed­dig 20 408 ember kapta meg „a kommunista élmunkás“ cí­met.-0­Az üzem dolgozói közül é- vente több mint 14 ezren töl­tik szabadságukat üdülőkben és szanatóriumokban. Amikor 1957-ben Bártfa és Bártfai fürdő közti zöld réten az új cipőgyár műhe­lyeit elkezdték építeni, két­kedő hangok is akadtak: — Milyen cipőt csinálnak majd itt? Ugyan mit tud­nának azok az emberek, akik sohasem dolgoztak gé­pekkel?! De jöttek a tapasztalt ci­pészek Partizánskéból, mes­terek, s bizony ha sok ügy- gyel-bajjal is, de a terme­lés mégis megkezdődött. Először is munká-jbakkan- csokat. csináltak. Itt ugyan­is kevesebbet kell adni a külsőre. Fő, hogy tartós, erős legyen. TANONC-ÉVEK 1958-ban 548 ember dol­gozott a gyárban, s 797.000 pár lábbelit készítettek. Egy évre rá már 1231 ember volt az üzemben, 1818 000 pár lábbelit készítettek. Ma a látogató, mindjárt az üzem udvarán, ahol két magas üzemrészleg áll, nem tudja megállni, hogy a gyár kirakatában meg ne bámulja a cipőket. Láthat ott diva­tos női cipőket, elegáns csizmákat... Az ember bent az üzem­ben megállapíthatja, hogy nem egy mester, aki ide­jött, hogy az embereket be­tanítsa, már feljebb került, s helyére betanult „házi“ dolgozó ment. így került az üzembe Štefan Jaško is, aki ma a termelési vezető he­lyettese. Elmondja, hogy ta­valy az üzemnek már több mint 3000 dolgozója volt, s lesznek, akik Partizánske- ban tanultak ki. Éppen Bártfán láthatjuk szemléltetően, milyen je­lentős és előnyös a közszük­ségleti ipar fejlesztése a múltban oly elhanyagolt és klub, a csarnok, mindez most épül. De... Az iroda ablakából nézzük az építés alatt lévő csarno­kot. Az alap, a földszint és egy pár tartóoszlop az első emelettel; itt-ott egy-két BSHBglPwp!1 i m iyj i ződtünk arról, hogy ott jó közgazdászok, politikusok és jól számoló emberek van­nak. Az első szó, amit Blehu- nek igazgatóhelyettes mon­dott, így hangzott: Három év múlva tízmillió pár lábbeli a hazai és külföldi piacokra 4 782 620 pár lábbelit gyár­tott. Az üzem termelésének 60 százalékát exportálja, a Szovjetunióba, az NDK-ba, az NSZK-ba, és a tőkés or­szágokba. Bártfán rövid idő alatt alig észrevehetően új „cipőváros“ épül. Mindez már eléggé általános és is­mert dolog. in millió pár lábbe­lire VAN KILÁTÁS Jaško elvtárs további ter­vekbe avat be bennünket, s egyúttal az üzem problémái­ba is. Ezidén Bártfán már ötmillió pár lábbelit készí­tenek, a divatcipőket gyár­tó öt műhely helyett kilenc műhely lesz. 1970-ig kilá­tásba helyezték, hogy 10 millió pár lábbelit készíte­nek, s 7000 embert foglal­koztatnak. Két év múlva már saját lábbeli-tervezőik elmaradott vidékeken. Az egész országnak haszna van belőle. NEHÉZSÉGEK AZ ÉPlí­KFZÉ5I KÖLTSÉGEK Kö­RüL És a problémák! Az olyan „csekélységek", hogy egy­szer a varrófonál hiányzik, máskor meg a textil-bélés, ami után autón kell futkos­ni, mindez már szóra sem érdemes. S ami még rosz- szabb, az üzemnek nincs raktárhelyisége, az anyagot még mindig fapajtákban, is­tállókban, a környező fal­vakban „raktározzák". A dolgozók számára nincs in- ternátus, üzemi klub. Ha a termelési feladatot teljesí­teni akarják, új csarnokok­ra van szükség. S itt vagyunk, a legkomo­lyabb problémánál. Az internátus, az üzemi ember lézeng az építkezé­sen. Állami költségen ké­szülő qyár volt, de ma már nem az. Az új irányítási rendszer keretében az üzem­nek kell azt befejeznie, s annak-nincs pénze. — Még nem tudjuk, mi lesz vele — mondja Jaško elvtárs. — Különféle helye­ken még tárgyalnak. Partizánskeba menet egy sereg gondolat kavargott a fejünkben. Valóban csak pénzkérdés-e ez? S valóban nincs pénz? Nem lesz-e ab­ból nagyobb kár, ha félbe­hagyják az építkezést? Tán nincs szükségünk azokra a termékekre, amelyekből tán egy év múlva már haszon származna? Igen, építkez­zen az üzem a saját szám­lájára, hiszen hitellehetőség is van. FÉLNEK A HITELTŐL Partlzánskeban meggyő­— Bártfán konzerválni fogunk. Igen, igen! Az épü­letrészeket két-három évre „bekonzerváljuk“, s aztán, ha majd pénz lesz, folytat­juk az építkezést. Hitel? Ugyan, kérem! Ez hátrányos megterhelés len­ne, nem győznénk a kama­tokat fizetni. S aztán a ke­reset rovásárá menne a do­log, meg a béremelés és a vállalat fejlődésének minő­ségi hátrányára. Az intézkedések közvet­len Partizánskeban is több akciót érintettek. Ott is leállították a szélező, a tex­tilragasztó és ragasztórész­leg építését, a fűtőház épí­tését is meg kell lassíta­niuk. Azzal is számolniuk kell, hogy az építőanyag is megdrágul. KÉSŐBBI IDŐPONTBAN Segíthetne még a gott­waldovói szakigazgatóság. De megint csak itt van a közgazdaságpolitika. A par- tizánskeiak azzal érvelnek, hogy a többi rokonágú üzem jobban felszerelt; s ezen felül nekik meg elegendő emberük sincs a termelés növelésére. A partizánskej és a bártfai üzemben 1975- ig a szükséges országos tervnövekedésnek csaknem az 50 százalékát kell kiter­melniük. Ha ezt teljesíteni i akarják, építeniük kell ter­melési kapacitásaikat. A szakigazgatóság, ha azt akarja, hogy a tervet tel­jesítsék, anyagi eszközöket kell teremteni a termelőhe­lyek bővítésére. — Nekünk úgy is fizetni kell a stabilizációs térítést, és Bártfán is. A gottwaldovi szakigaz­gatóság véghatározata ebben a kérdésben az, hogy a megszabott irányelvek sze­rint az anyagi eszközöket . nem korrigálhatja; s most korrigálja az üzemek közti termelési tervet. Bártfán az ötéves terv végén folytatják az építkezést, s az 1970-re tervezett kapacitás csak 1973-ban lesz meg. Az építésre először pénzt kell keresniük. Hlas ľudu (A)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom