Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-07 / 6. szám
m u| if|usag Az iskola igazgatója: Tóth Béla A kilencedikesek osztályfőnöke: Kurucz Nándorné. Az osztály legjobb tanulói: Kiss Zoltán, Szabó Valéria, Varga Erzsébet és Dudás József. A CSISZ iskolai szervezetének elnöke: Kiss Zoltán. Vicces percek MAGYAR IRODALOM ÓRÁN Tanító: — Pista meg tudnád mondani, ml annak a Jókai regénynek a címe, amelyben Zrínyi Miklós haláláról is szó van? — Török világ Magyarországon — súgja a segítőkész szomszéd. — Pista — Török Mihály Magyarországon — jelelte. VÁZLAT-ÍRÁSKOR Tanító: — Tehát írjátok: Arisztotelész a jajok eredetével kapcsolatban... Diák: — (félhangosan) — Milyen Teréz? TÖRTÉNELEM ÓRÁN — Feri! sorolj fel néhány építészeti stílust! — mondja a tanító. — Román stílus, gót stílus és... — Barokk stílus — súgja valaki. — És barom stílus — feleli Feri. BIOLÓGIA ÓRÁN A tanító fölmérő dolgozatot irat. Mikor már mindenki a kérdések megválaszolásán dolgozik, Márta óvatosan kiveszi a pádból az előre odakészltett füzetet és gyorsan másolni kezd. Balszerencséjére azonban a tanító észreveszi a csalást és megszólítja. — Mártuska, tedd csak el gyorsan a füzetet. — Mindjárt tanító elvtárs, csak kiírom a feleleteket! összegyűjtötte: Szabó Anna Táncolni arany Az izsai tizénötéveseket sok minden érdekli. Ismerkednek a világgal. Igényeik vannak és olyan vágyaik, amelyeket meg lehetne valósítani, ha éppenséggel valaki törődne velük. Például nagyon szeretik a vízi sportokat, ami nem is csoda, mert falujuk mellett folyik a Duna és megszokták a vizet. Elképedtek azon a kérdésen, hogy „Tudsz-e úszni!” Úszni természetesén tudunk, nevetséges lenne, ha ezt sem tudnánk — felelték. Az egyik lány pedig finnyásan jegyezte meg, hogy már nyegyedik osztályos korában át akarta úszni a Dunát, csak szerencsére nem engedték meg neki. Mintha lenézné, hogy ilyesmit is kérdezni merek, hogy tudsz-e úszni. Táncolni pedig mindén kilencedikesnek tudni kell szerintük. Nemcsak a csárdást, hanem a modern táncokat is. Ogylátszik lépést is tartanak a divatos táncokkal. De tánctudásukat kevésnek tartják, még jobban kellene tudniuk — gondolják. Ha tánciskolába járhatnának, sokkal jobban képezhetnék magukat ebben a tudományban is. Valamennyiük szívesen járna tánciskolába, ha lenné hová és egyáltalán lehetőségé lenne rá. Cukrászdát vagy észprésszót is igényelnének, dehát ez olyan távoli álomnak tűnik szerintük, hogy alig mernek rá gondolni is. Csak jó lenne, dehát meg- lesz-e valaha? Mit kellene hál tenni a CSISZ iskolai szervezetének és a faluban azoknak, akiknek valami közük van bizonyos dolgok megvalósításához. Tánciskolát kellene szervezni, vagy tánctanfolyamot és vlzisport-rendezvényeket, mert ennek nagyon örülnének a fiatalok és hálásak is lennének érte. A labdát is szeretik rúgni, dé nemcsak labdarúgó-pálya van a világon. Csónakházat kellene építeni és néhány kajakot bészerézni, hadd csónakázzanak. Versenyszerűen is űzhetnénk a vízisportokat, nemcsak magánszorgalomból, Tánctanfolyamot szervezni pedig még ennél is könnyebb lenné. A fiatalok legalább kellemes társaságban, szórakozva tölthetnének el néhány órát, hetenként vagy kéthetenként, amikor táncolni tanulnának. Szerétnek halászni is az izsai fiatalok és akad galambász Is közöttük, a- mint válaszukból kidérült. De éz már magánügy, horgászni és galambot tenyészteni. Kellemes időtöltés annak számára, aki ezt szereti. Kívánjuk, hogy jó nagy halak akadjanak a horgaikra. Még ezt mondták a tanulók — Számodra mi volt a legérdekesebb esemény az iskolában? — A legnagyobb élményem az volt, hogy az osztályfönöknö összeszidott bennünket és végül mégis ő hagyta el sírva az osztályt. — A sportverseny volt a legnagyobb élményem. — Számomra mindig a téli szünet a legnagyobb élmény télen, nyáron pedig a vakáció. — Megfogadod-e az idősebbek tanácsát? — Az idősebbek nagyon jó tanácsokat adnak, én mindig megfogadom azokat, mert ők már tapasztaltabbak. — Azokat a tanácsokat, amelyek a pályaválasztással kapcsolatosak megfogadom. A jótanácsokat mindig szívesen elvárom mindenkitől. — Bízom az idősebbekben, az élet sok mindenre megtanította őket, ők pedig tanítsanak engem Szereted-e az osztályfőnöködet? — Az osztályfőnökömet azért szeretem, mert ha valami problémánk van, mindig hozzáfordulhatunk, ö szívesen segít. — Az osztályfőnökömet nagyon szeretem, mert mindent megtesz értünk és nagyon őszinte velünk szemben — Nagyon jó osztályfőnökünk van. mert mindig rámutat a hibáinkra és ezáltal nevel minket, mi pedig tudjuk, hogy mit kell tennünk. — Soha senkt annyi jót talán nem tesz nekünk, mint az osztályfőnökünk, ezért szeretem. Az izsai alapiskola kilencedikes tanulóival beszélgettünk. A komáromi járásban van ez a falu, közvetlenül a Duna partján. A két év előtti árvíz rombadöntötte a községet. Ma már felépült romjaiból. A trencséni járás sietett segítségére. £pitő anyagot és szakembereket adott, hogy Izsa újraépülhessen. A házakon emléktábla jelzi, melyik üzem vagy község segítségével építették újra. Á tanulók nem felejtik el ezt a segítséget. Az iskola is felhurcolkodott egy évre Trencsén mellé, mert odahaza a tanítás lehetetlen volt. Még mindig e- szükben van a tanulóknak az a jő bánásmód, amelyben ott részesítették őket. Az oldalt összeállította: Bagota István Interjú Kajtár Józseffel AZ IZSAI ALAPISKOLA IGAZGATÓHELYETTESÉVEL — Kielégítő-e az Iskola felszerelése és megfelel-e a követelményeknek az iskola épülete? — Az iskola épülete nem kielégítő. Két váltásos tanítás folyik. Nincsenek helyiségei a segédeszközök elraktározására. A pionírszervezet és az érdekkörök munkája csak az esti órákban történhetik, mert a tantermeink estig foglaltak. Az épület öreg, kevés fényt kap. De nemrég rakták le az új Iskola épületének alapjait és reméljük, hogy rövidesen elkészül. Akkor egy csapásra megoldódik minden problémánk és addig nincs mást tennünk, mint kivárni az új épület átadását. — Mit kellene tenniük a szülőknek, hogy még helyesebben neveljék gyermekeiket? — Tapasztalataink alapján a családi nevelésben a munkára való nevelés nem éri el a kellő színvonalat. Sok családban a szülők a legegyszerűbb házimunkát sem végeztetik el gyermekeikkel. Gondolunk a takarításra, főzésre, favágásra stb. így a fiatalok elkényelme- sednek, nincs önállóságuk és nem éreznek felelősséget a család gondjaiért. — Milyen a viszony a tantestület és a szülők között, lehet-e ezen javítani? — A tantestület és a szülők közötti viszony megfelelő. A szülők elfogadják a tantestület tanácsait. Segítik az iskolát munkával, anyagilag és tanácsaikkal is. Vannak azért, akik csak akkor fordulnak a tanítókhoz, amikor a gyermek rossz osztályzatot kapott. Ezek otthon is ritkán foglalkoznak a gyermekükkel és annak tanításával. Természetes, amikor a szülőt nem érdekli a gyermek munkája, akkor nem látja értelmét a gyermek a tanulásnak. A szülőktől azt szeretnénk, ha gyakrabban érdeklődnének a tanítóknál gyermekeik előmenetele Iránt, mert sok esetben közős erővel az előforduló hibákat Időben el tudnánk hárítani. — Milyen kilátásaik vannak a végzős tanulók elhelyezésére? — Ez a kérdés okoz legnagyobb gondot a tanulóknak, szülőknek és a tanítóknak is. Végzős tanulóink közül nagyon sokan középiskolán tanulnak tovább. A nehézségeket az okozza, hogy többségük szakiskolában szeretné folytatni tanulmányait, Magyar tannyelvű szakiskolánk azonban kevés van. Tehát a tanulóknak csak elenyésző részét vehetik fel. Nem marad más hátra, mint az általános műveltséget nyújtó középiskola — oda jelentkezhetnek. Ettől az iskolától mind a szülők, mind a tanulók idegenkednek, mert a végzős tanulók további elhelyezkedése vagy felsőbb Iskolába jutása szintén nehézségekbe ütközik. Ojra kell ipályát választaniuk a tanulóknak. A tanonciskolákban eddig még sikerült tanulóinkat. főleg a fiúkat nagyobb nehézség nélkül elhelyezni. A lányokat elhelyezni azért nehezebb, mert közelünkben nincs olyan üzem, amely lányokat Igényelne munkára. A lányokat azért legnagyobb részben a közszolgáltatási üzemekben helyezzük el. Tapasztalataink szerint a szülők, ha figyelembe veszik az iskola pályaválasztási tanácsait, akkor a tanulók elhelyezése sikerrel jár. A tanítók jól Ismerik a tanulók képességeit' és azt Is tudják, kit hová lehet nyugodt lelkiismerettel elhelyezni, megfelelő pályára küldeni. * Az izsai tizenötévesek ajánlják: a kilencedik osztályosok olvassák el: Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című könyvét és a Fiúk évkönyve 1967, valamint a Lányok évkönyve 1967 című könyveket. Számtan helyett Egy tanuló sem hagyta el a helyét, amikor végét ért velük a beszélgetés. Zavarban voltam, azt hittem, hosszabb időt szabtak rá és én nem merítettem azt ki. Az egyik lány a hátsó pádból azonban felállt és megkért, hogy folytassuk még, mert matematikai óra következne és szeretnék megúszni, ha mflr a biológiát miattam egészen könnyen elnapolhatták. Ha ez a bajotok. — gondoltam — akkor csak beszélgessünk tovább. Meg-* kérdeztem, mit ajánlanak a pályaválasztóknak. Milyen iskolára menjenek és milyen szakmát tanuljanak a többi alapiskolák végzős tanulói"; az ajánlataik a következők voltak: Egy fiú három iskola címét mondotta: Stredná priemyselná škola strojníci ka, Bratislava, Fajnorovo nábr.; Stredná priemyselná škola stavebná, Nitra? Stredná priemyselná škola strojnícka. Komárno. A három címmel bizonyára sokra mennek a végzős kilencedikesek, dé éi még nem elég, mert kevés idő telt el, még mindig bejöhet a matematika- szakos tanító. Egy fiú azonnal felállt és más ajánlatot tett. Jelentkezni lehet még: Stredná priemyselná škola stavebná, Lučenec (magyar nyelven is)? Stredná priemyselná škola hutnícka, Košice (magyar nyelven is); Stredná priemyselná škola geologická a banícka. Spišská Nová Ves. A lányok sem akartak lemaradni az ajánlatokkal és ők természetesén i lányok számára tettek ajánlatot. Két évig tartó közgazdasági iskola működik Bratislavában, Nyitrán, Losoncon és Kassán. Jelentkezhetnek a végzős kilencedikesek, akik jól állnak számtanból. Ajánlották még azoknak, akik szerétnek idegén nyelvet tanulni a kővetkező iskolát: Stredná hotelová škola, Piešťany. Az idő gyorsan múlik, úgy látszik a számtanórából sémmi sém lesz. Dé gyorsan még néhány ajánlatot lejegyeztettek velem. Stredná priemyselná škola chemická, Bratislava, Stredná priemyselná škola koželužská, Gottwaldov — Otrokovice; Stredná knihovnícka škola, Bratislava. Dukelskä 3. (könyvtárosi Iskola). Az ajánlatok bizonyára helyesek és szerencsésen áthidalták velük a matematika órát. Barátság Az izsaiakat csavaros eszűeknek ismerik. A közvélemény szerint kicsit a székelyekhez hasonlítanak ebben. Ez a megállapítás vajon vonatkozik-e a kilencedikesekre? Leginkább úgy állapíthatjuk meg, hogy egy provokatív kérdést teszünk fel nekik és milyen válaszokat adnak erre. A kérdés: Mit tennél akkor, ha megtudnád, hogy a legjobb barátod lopott? Itt közlünk néhány választ és 15 éves olvasóink véleményt alkothatnak az Izsai fiatalokról. — A kérdésre azt válaszolom, hogy nem vinném nyilvánosság elé az ügyet, mert a barátomról van szó, de azt megkövetelném, hogy a lopott holmit adja vissza tulajdonosának. — Hát természtesen azonnal jelenteném az illetékes szerveknek, mert tudom, hogy ez nem árulkodás, hanem segítek is rajta. — Akkor abbahagynám vele a barátságot, de azért nem árulnám el. — Ha megtudnám, hogy valamelyik barátom lopott, valami nagyobb értékű holmit, egyszersmindenkorra szakítanék vele és talán még el is árulnám őt. Erre tán nem is kerülne sor, mert ilyen fiúkkal nem vagyok valami nagy barátságban. — Nekem elsősorban olyan barátaim vannak, akikről nem tételezek fel I- lyesmit. Ha azonban mégis előfordulna, elbeszélgetnék vele arról, hogy milyen okból csinálta, azért-e, mert szüksége volt rá. Bár ez sem helyes megoldás, hogy ellopjuk azt, ami kell, vagypedig virtusból tette? Ezután, ha meggyőződnék róla, hogy azért tette, mert valami nagy oka volt rá (betyárbecsület Is van a világon) figyelmeztetném, hogy többé ne tegyen ilyet. De azért úgy tennék, hogy az ellopott tárgyat visszaadja jogos tulajdonosának. — Hogyha a barátom valamit ellopna, mindenesetre nem árulnám ei senkinek, hanem intézkednék, hogy származtassa vissza a lopott holmit. — Ha megtudnám, hogy lopott a barátom, elmennék hozzá, hogy vigye vissza a lopott tárgyat és kérjen bocsánatot attól, akitől ellopta és fogadja meg, hogy máskor ilyesmi nem fordul elő. — Én feljelenteném, mert ha nem ezt tenném, én is cinkosa vagyok. Ha kisebb lopásról van szó, akkor rávenném, hogy adja vissza az Illetőnek, akitől lopta, ha pedig komolyabb esetről, akkor még jobban meggondolnám, hogy mit tegyek. — Hacsak egyedül tudnám, hogy lopott a barátom, akit úgy szeretek, mint saját testvéremet, akkor a felelősség felét vállalnám és vele együtt beváltanám a bűnt. De úgy intézném, hogy ketten követtük el a lopást és épp olyan bűnös vagyok, mint ő, mert úgy érzem, hogy vele egy vagyok. — Ha megtudnám, hogy lopott a barátom és csak én tudok róla, figyelmeztetném, hogy tegye jóvá a hibáját. A barátságot azonban nem folytatnám vele. — Ha értékes tárgyat lopott volna, a hivatalos szerveknek följelenteném. Többé nem néznék rá, úgy mint barátomra, hanem mint tolvajra.
