Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-02-07 / 6. szám

Az alábbiakban kivonatosan közöljük Jiŕí Hubertnek, a CSISZ Központi Bizottsága tit­kárának a Mladá Frontában megjelent cikkét. Ifjúsági szövetségünk ebben az évben tartja meg V. kong­resszusát. Határozott lépésre van szükség ahhoz, hogy ki­hangsúlyozzuk ifjúsági szövet­ségünk különös arculatát és szerepét. Olyan szervezetté kell hogy váljon, amely kielégíti, és érvényre juttatja tagjai ér­dekeit és szükségleteit, és így az ifjú nemzedék szószólójává vá­lik. Ezekből a követelményekből kifolyólag, különösen igényes feladatok hárulnak a CSISZ ü- zemi szervezeteire. Nemcsak a tagság, hanem a funkcionáriu­sok között is akadnak olyanok, akik felteszik a kérdést: me­lyek is az üzemi szervezet fel­adatai, mire helyezzék tevé­kenységükben a fősúlyt, első- sorban a termelési folyamatok-' ban. óriási gazdasági potenciállal rendelkezik. Azt azonban gyak­ran nem értik a maga teljes­ségében, hogy felhasználása függ az egész nemzetgazdaság­nak és egyes ágazatainak fon­tos összetételi változásaitól, a technikai fejlődés ütemétől, a szakképzettség fejlesztésétől stb. és hogy ezt szolgálja az új gazdasági irányítás rendsze­re maga is. Ezek egyúttal o- lyan kérdések, melyek szóró­Kong­resszus előtt Cj gazdasági irányítás es társadalmi aktivitás Ifjúsági szövetségünk üzemi szervezeteinek tevékenysége a párt azon törekvéseiből adó­dik, melyek a nemzetgazdaság intenzív fejlődését biztosítják, melyeknek következményeként az egész társadalom életszín­vonala emelkedik, tehát így az ifjúságé is. Számtalan szó esett már arról, hogy iparunk mily san összefüggnek nemcsak a gazdasági szervek irányító munkájának színvonalával, ha­nem mindazoknak az öntudatá­val, aktivitásával és kezde­ményezésével, akik a termelé­si folyamatban részt vesznek. Mindennek tudatában nagyon káros az az eléggé elterjedt nézet, hogy a gazdasági fel­adatok megoldása kizárólagosan a gazdasági vezetők ügye. Az üzemi szervezetek feladatait legjobban tükrözi a „terme­lékenység, minőség és gazdasá­gosság“ jelszava. Már annak a valóságnak a felismerése, nem is beszélve az ebből adódó kö­vetkeztetésből — mint kell ten­ni — nagy horderővel bír. A kérdés tisztázásában — mit tenni, — elsősorban is támasz­kodni kell azoknak az ifjúsá­gi kollektíváknak és brigádok­nak a tapasztalataira, amelyek a szocialista munkaversenyben mindig aktív és kezdeményező feladatot vállaltak és fognak vállalni. A MINŐSÍTÉS SZÜKSÉGESSÉ - GÉRÖt Nemzetgazdaságunk keretén belül olyan messze menő vál­tozásokra kerül a sor, hogy gyakran szükségessé teszi a dolgozók számára egy új szak­ma kitanulását. Annak ellené­re, hogy ezeknek a kérdések­nek a megoldása a gazdasági vezetőkre hárul, az ifjúsági szervezeteknek is feltétlenül hozzá kell járulniuk a kérdés­sel felvetődő helyzetek meg­oldásához. hogy Állunk az ifjúsági építkezésekkel? Gyakran folyik a vita az if­júsági építkezésekről. Az utób­bi időkben a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen a téren két irányban kell haladni. El­sősorban védnökséget kell vál­lalni a helyi érdekű kisebb é­pítkezések felett és azután u- gyancsak védnökséget kell vál­lalni az 'országos jelentőségű építkezéseknél szükséges tech­nológiai berendezések pontos és jóminőségű szállítása felett is. Ilyen országos jelentőségű é- pítkezésnek tekintjük a Kelet­szlovákiai Vasművekben épülő második magashőfokú kemen­cét. Ha az építkezéshez szüksé­ges technológiai berendezése­ket idejében szállítanánk, ak- akor a kemence már a CSISZ V. kongresszusának napjaiban üzembe léphetne. A SZOCIALISTA MUNKAVEK­sen’y INDOKOLTSÁGÁRÓL Az elmúlt időszakban emel­kedett a fiatal műszaki értel­miség aktivitása. Míg a fiatal munkások körében bizonyos pangást észlelünk. Jogosan fel­tehetjük a kérdést: vajon miért? A munkásfiatalok akti­vitása mindig szorosan össze­függ a termelési feladatok tel­jesítésével. Különösen a szo­cialista munkaversenyeknél és igy, hogyha ezek a versenyek akadoznak, akkor természete­sen pangás áll be a munkás­fiatalok tevékenységében is. Nyíltan mondjuk ki, hogy a CSISZ szervezetek a keletke­zett újabb helyzetre csak las­san reagálnak, azaz jobban mondva inkább csak vitatkoz­nak az ezzel összefüggő kér­désekről, de gyakorlatilag sem­mit sem tesznek. Rendkívül fontos, hogy ezen a helyzeten váltotzassunk és figyelmünket a munkásfiatalok aktivitásának emelésére összpontosítjuk. RECEPT NÉLKÜL Akadnak CSISZ-funkcionáriu- sok, akik azt állítják: „Nagy­jából értjük, mit is kellene csi­nálnunk, de a dolgok gyakor­lati részét kellene megvitat­nunk: hogyan szervezzük a CSISZ-munkát az üzemekben.“ Erre viszont nincs száz szá­zalékos sikert biztosító recep­tünk. Minden alapszervezetben mások a feltételek. Mégis van­nak tapasztalataink (Dubnicá- ról, Náchodról, Chomutovról), s e alapelvek vonatkoztatha­tók más szervezetekre is. Melyek ezek? Munkakedv. Enélkül nincse­nek eredmények. Ha nem é- rezzük a felelősséget, a válla­lás izgalmát, akkor kár is be­lekezdeni a munkába. A prob­lémák elöli elzárkózás egyik o- ka is a munkakedv hiányában keresendő. Kölcsönös jó viszony, éspe­dig a gazdasági szervek és a szervezet vezetői között. Mind­ezt persze egységben kell a pártszervekkel csinálni. El kell hitetnünk, hogy a fiatalság o- lyan hatalmas energiakészlet, amely nagyon sok jót végez­het a társadalom érdekében. Sok múlik azon, hogy a öko­nómiai részleg konkrét célo­kat, elképzeléseket tud-e a fia­talok elé állítani. Olyan fela­datokról van szó, amelyek össz­hangban vannak a társadalom elképzeléseivel, és érdekeltté teszik a fiatal szakembert is. A versenyzés elemeit kihasz­nálni, úgy az egyének, mint a kollektívok között, sőt egész alapszervezetek között, komoly tényező. Néhány közülük (La­vina, Szignál) ismeretes már. Erkölcsi és anyagi támogatás­ban kell a versenyző feleket részesíteni. A szervezet figyelmessége tagjaival szemben, komoly elem ugyancsak. Vannak példák, hogy a rukkolni készülő CSISZ- tagot milyen öröm tölti el, ha társai kikísérik a vonathoz, vagy törődnek vele. A házas­ságkötés, név- és születésna­pok hasonló alkalmak. Mondjuk meg őszintén: a figyelmesség e formája egyáltalán nem jel­lemző alapszervezeteinkre. Világos, perspektivikus, ter­vet kell készíteni, s ezzel a tervvel megismertetni az érde­kelteket, de úgy, hogy az tí­zem sajátosságai is szemügyre lehessenek véve, szükségszerű. Ki hogyan fejleszheti tudását, milyenek a lakáskilátások, stb. Minden képviselve lehet ben­ne. Ezek a tapasztalatok nem re­ceptek, de mégis hasznosaknak bizonyulhatnak, ha élni tudunk velük. z asszony a tükörhöz lépett. Oly hangtalanul tette meg a néhány 'épést, mintha alvó lenne a helyiségben. Kissé azon­ban lábujjhegyre kellett állnia, hogy jobban megnézhesse ma­gát. Nyugtalannak látszott. Hiába igyekezett a tükörhöz simítani a homlokát. Nem se­gített. Csupán a csípőjéig sike­rült úgy, ahogy meglátnia ma­gát. Gyűlölte már ezt a vízcsap feletti ócskaságot. Épp másfél éve, hogy rá van utalva. Ki­csiny, magasan is van, egyedül az urát szolgálja már húsz éve hangtalanul, és az utóbbi idő­ben őt a reggeli féSülködés közben. Bizonytalan mozdulat­tal simította végig derekát egé­szen a csípőjéig, még mindig a tükör előtt állva, de már ügyet sem vetve a leheletétől homályossá lett üvegre. így állt még néhány pülanatig, majd a duruzsoló tűzhely mellé, a fotelhez lépett. Nagyon fáradtnak érezte magát, képtelennek még leülni is. Gondolatai messze kalandoz­tak, talán most is mint annyi­szor Szobránc, Tőketerebes kör­nyékén. A teaforraló sípja zök­kentette ki a semmittevésből. Teát készített. A konyhaszekrényhez lépve leánya fényképével találta ma­gát szembe. Elmosolyodott. Megfeledkezett a cukorról, amiért jött, az ebédlőbe nyíló ajtóhoz rontott, felrántotta, amilyen gyorsan csak tudott, úgy ment a hálóba. A csupasz falak, a tátongó üresség láttán elborzadt. Tántorogva tért vissza a konyhába, majd a konyhaszek­rény előtt megállva elfordítot­ta leánya fényképét. A szek­rényből konyakos üveget vett elő és a már félig kész teát a mosdóba öntötte. Nem talált más kiutat, úgy érezte, csupán az üveg tartalma segítheti át az egyre gyakrabban ismétlődő és súlyosbodó gyötrelmein. Az első két pohárka elfo­gyasztása után azt hitte, meg­könnyebbül, de gyomra csakha­mar émelyegni kezdett, no meg férje, Laci is betoppanhatott minden pillanatban. Nem sze­rette volna még öt is ingerelni, így hát megmaradt a két po­hárnál s feketével igyekezett megnyugtatni magát, s elhesse­getni minden olyan gondolatot, amely megzavarhatná lelki egyensúlyát. Szinte bocsánatkéröen fordí­totta eredeti helyzetébe kis­lánya fényképét. Csinos, 18 éves szőkeség mosolygott rá a kép­tartó üvege mögül. — Látod, látod Klárika, milyen butus is a te anyád. — kezdte el a be­szélgetést a néma fényképről rámosolygó tekintettel. — Ahe­lyett, hogy itt hagyna csapot- papot, a nem létező tükörhöz futkos vigasztalásért. üllerné váratlan be- toppanása úgy hitte végképp lódásán. Sárkány Arpád A hó sem | takar be mindent Farkasné asszony, éppen magá­ról beszéltünk az imént, haza­feléjövet. Kérem, ez nem hol­miféle pletyka — és mélyen Farkasnéra szegezte tekintetét a hatást várva — de azt mond­ják az ismerősök is, hogy maga valahogy megváltozott az utób­bi időben. Ö, nem, nem rossz­ról van szó, kérem, csupán ar­ról, hogy mintha kerülné a tár­saságot és talán nagyon inger­lékeny. Mondtuk is mindjárt, hogy férfiről szó sem lehet a dologban, dehát tudja, milye­nek az emberek. Farkasné azonban csak az utóbbi mondatra lett figyelmes, mintha Müllerné korábbi sza­vait nem is hallotta volna. Kissé elcsodálkozott és fel sem mérve a mondották jelentősé­gét, hangos nevetésben tört ki. — Akkor igazuk van az asz- szonyoknák, férfiről valóban szó sem lehet, hacsak Laciról nem. Még hogy én kerülöm a társaságot. Foglaljon csak helyet, kedves Müllerné, foly­tathatjuk a társalgást — és megfeledkezve émelygő gyomrá­ról, újból megtöltötte a két pici pohárkát. — Ö, de kedves Far­kasné. csak én most nem érek rá. a vacsora készítésével va­gyok elfoglalva, de amint lá­tom, itt más a helyzet. Menjünk hát hozzánk, egyedül nekem is unalmas otthon. Farkasné elfogadta meghí­vást, sőt nagyon is örült neki. Csak úgy otthonosan, ahogy volt, szoknyában és pulóverben kapta magát és Müllernébe karolt. Akkor mehetünk is, úgy látszik, Laci majd később jön haza. Hangos tereferével tették meg a néhány lépcsőfokot az első emeletig. Az ajtónál ven­déglátója maga elé engedte és hamiskásan megjegyezte: — Farkasné, ne vegye kérem hí­zelgésnek, de mintha csak Klá­rit látnám magam előtt. — Ugyan-ugyan szomszédasszony, az én negyven évem és Klári­ka... konyhában nagy gőz- felhő fogadta a két háziasszonyt. Müller­né a tűzhely körüli rendezgetés közben megjegyez­te. — Most már elárulhatom, miért is hívtam fel. Nézzen csak be az ebédlőbe, az új fote­lekre. Az uram még nem tud róluk. Ugye szépek? — kérdez­te meg sem várva, míg Farkas­né körültekint. Szép, szép hal­latszott ki rövid szünet után, nagyon szépek, biztosan tetsze­ni fognak neki is, hát még a konyhában tett-vett, ő észre sem vette, hogy a tükör előtt áll. Csinos mosolygós tekintet nézett rá vissza. Eszébe jutott Müllerné iménti megjegyzése, de csak nevetve intett a tükör felé. Néhányszor megfordult előtte, majd egészséges neve­tésben tört ki. Már éppen ki akart menni a hálóból, amikor megszólalt mögötte Müllerné. — Ugye mégiscsak jól mond­tam, nagyon csinos Mancika, versze. Oki ad is magára és teheti is.. ■ Farkasné nevetéssel válaszolt, s nem vette észre a hanglejtés különbségét a há­ziasszony megjegyzésében. A konyhában még egyszer megdi­csérte Müllerné ügyességét és érzékét a jó ízlés iránt, és ami­lyen gyorsan csak tehette, el­köszönt. Férje még mindig nem volt odahaza, ezért úgy vélte, hogy annak érkeztéig még megírhat­ja levelét Klárinak Szobráncra. Tolira, levélpapírra nagyon is ügyeltek mindketten. Kéznél volt mindig. így hát most sem okozott különösebb gondot a levélírás. Férjén kívül ez volt az egyetlen és legfőbb vigasz­talója. Különben is Klárit nem látta már szalagavató óta. Ak­kor vágtak neki utoljára a csaknem ezer km-es útnak. Igaz, kényelmesen utaztak. Az új autó csak úgy nyelte a kilo­métereket, de azért mégsem siettek nagyon. Bmóban, Tát­rában és Kassán töltöttek egy- egy éjszakát útközben. Fiatal nászutasoknak érezték magu­kat, mint akik igazán jól kezd­ték. A szobránci villa már tető alatt volt, csupán egy-két belső simítás, no meg a bútor haza- szállítása volt még hátra. Ezt megelőzve fél évvel befutott az autó. így hát nemcsoda, hogy örültek. Az autónak, a villának és a szalagavató-ünnepségnek. Ezért Klári gyengébb évvégi bizonyítványának nem is szen­teltek különösebb figyelmet. Tudták, hogy a nagyszülőknél jó kezekben van és mint álta­lában mondani szokták, egy lánytól túl sok úgysem várható. Különben is érettségi előtt áll és alig futja idejéből másra, mint tanulásra. — És ha mégis — gondolta Farkasné, — én is tudtam magamra vigyázni an­nak idején, Laci erre a leg­büszkébb még most is, ha egy­kori barátaival az ifjúkori em­lékekről beszélget. assán tovább elidőz­tek. Lényegében már otthon érezték magu­kat. Igazuk volt. — Szobránc már igazán csak egy ugrás Kassától, Jablonechez vi­szonyítva, — mondta is Laci a Hutník szállóból kijövet fele­ségének. — Legalább több idő jut az üzletnézésre, — állapí­totta meg Farkasné férjébe ka­rolva. De az ajándék-vétel előtt még eleget tettek családi köte­lességüknek is. Meglátogatták Emmát, Klári anyai nagynénjét is. Erről a látogatásról igazán nem mondhatták le. Emmát ugyanis második anyjának tar­totta Klári. Minden kassai út alkalmával ő volt az első szá­mára. Valóságos testvéri légkör alakult ki közöttük. Különösen az utóbbi három esztendőben miután a középiskolai tanulmá­nyai végett lablonecből nagy­szüleihez. Szobráncra költözött. Az őszinte kapcsolatok kialaku­lásában Klári és nagynénje kö­zött azonban egy különös té­nyező is közrejátszott. Emma gyermektelensége. így hát ért­hető, hogy sosem fukarkodott a pénzzel, ha Klári olykor-oly­kor megjelent nála, óvatosan tudtára adva, hogy ez a barát­nője ezt kapott névnapjára, a másik pedig azt. Es ilyenkor Emma néni mindig elébe vágott a dolgoknak. Nem szerette volna, ha Klárinak kérnie kel­lett volna valamit. Megalázónak tartotta volna Klári részére. Csupán egy-egy megjegyzést tett ilyenkor mindig nővérére. — Nem is értem, hogyan is lehet ilyen figyelmetlen ez a Manci, így megfeledkezik az egyetlen gyerekéről. mma most is Klári ügyeivel volt elfoglal­va. Meg akarta lepni szalagavató-ünnepség­re. Már éppen indulni készült hazulról, amikor megszólalt a csengő. Nem lepődött meg a vendég láttán. Tudtára adta Mancinák és Lacinak, hogy hova készül és a déli busszal Szob­ráncra szeretne utazni. De meg. nyugodott, amikor megtudta, hogy Kláriék autóval vannak. Ogy vélte, több ideje jut az ajándék kiválasztására. — Ak­kor mehetnénk is így hármas­ban — jegyezte meg mindjárt. — Majd ha mindent elintéz­tünk, leülhetünk valahol egy kávéra, de ha ragaszkodtok hozzá, ide is vissza jöhetünk. Én mindenesetre szívesebben úton lennék már. Manci ismerte nővérét, tudta, hogy jobb a kedvében járni, hisz visszafele jövet akár egy hetet is tölthetnék nála és kü­lönben sem kerülik el a látoga­tást, ha Emma jól elvégzi dol­gát. Az üzleti negyedhez érve a két nővér már ismerte egy­más szándékát. Ajándékot ké­szültek venni mindketten. Csu­pán egy kérdés volt tisztázat­lan Manci részéről, mit is vegyen. Klárit még mindig an­nak a szerény kislánynak tar­totta, akit három évvel ezelőtt hozott haza nagyszüleihez, ezért úgy érezte, megjárja egy-egy kedvesség, ruha, cipő, miegy­más. Óvatosan tudtára is adta nővérének szándékát, aki a szo­kástól eltérően hallgatag ma­radt. Percekig szótlanul mentek egymás mellett, amikor Emma megjegyezte. — Hát te igazán azt hiszed, hogy Klári még mindig gyerek? A többieknek, a barátnőinek a szülei nem ilyen fukarok, pedig legtöbbjé­nek másra Is elkelne a pénz. De hogyan is tudhatnád mind­ezt ? Egyetlen gyereketek van és azzal sem törődtök! Emma ügyesen adta elő el­méletét az egy gyerekről. Manci és Laci szinte bocsánatkéröen magyarázta tévedését Klárival kapcsolatban. — Dehát mi más­ra is lenne az a pénz, ha nem rá — mondta ki a végső szen­tenciát Laci. Emma terve job­ban sikerült, mint gondolta volna. Neki pülanatnyüag csak olcsóbb bundára futotta volna. De így Laciék jóvoltából pcmo­fix lett belőle. • • Ö römében lemondott a kávéházról, haza invi­tálta vendégeit. Mire Laci elhozta az autót a szálloda elöl, ünnepi asztalt terített a két nővér. Ügy ter­vezték, hogy az ajándékot még az ünnepség előtt adják át Klárinak. — Hadd örüljön a Ki­csike, — jegyezte meg Emma. Mancit és Lacit igazán ked­vesen fogadták az otthoniak. Manci egykori barátnői nem győztek csodálkozni üdeségén és látható fiatalságán. Amikor lányával végigsétált az iskolá­hoz vezető utcán, akadt, aki a szemébe is mondta: Testvé­reknek is beillenétek. — Igazán jól érezték magukat az ünnep­ségen is. Amikor már táncra került a sor, akkor látta csak igazán Farkasné, hogy Klári már nem gyerek. Sokat táncolt, kedves volt mindenkihez. Ru­háján, cipőjén nagyon meglát­szott Emma gondoskodása. Klári gavallérjai nem feledkez­tek meg a mamáról sem, sokat .táncolt, akárcsak a lánya. így hát Farkasné számára valóban nagyszerűen zárult a szalag­avató-ünnepség. Csupán haza­felé menet, az autóban zavarta meg egy megjegyzés, — mélyet Klári tett nagynénjének — va­lakivel kapcsolatban. — 6 is valami hasonlót kapott, de ha én is ugyanazt kaptam volna, hát nem is tudom, mit csiná­lok. Elvégre egyedül vagyok, vagy nem? — Farkasné igye­kezett elhessegetni rosszat sej­tő gondolatait, lánya megjegy­zésével kapcsolatban, de nem sikerült neki. Ez különösen ak­kor vált nyilvánvalóvá, amikor másnap hazavitték Emmát Kas­sára. Az egész utazás Emma és Klári csevegésével telt el. — Te így, te úgy, neked ezt kell tenned, te ehhez tartsd magad — oktatta Emma nővére lányát, elvégre — el is várjuk tőled. Örülhetsz, hogy így törődnek veled. Már jól bennjártak a poha- razgatásban, amikor Manci egy alkalmas pillanatban megje­gyezte nővérének. — Nem jó, amit csinálsz, szerényebb is lehetnél. A pénzért nagyon meg kell dolgozni ám. — Emmát nagyon feldühítette nővére megjegyzése, de tartóztatta magát. Persze nem az összetű­zéstől félt, sőt, az alkalmas pillanatot várta. És erre leg­jobb volt Klári megjegyzése. — Sosem hittem volna, hogy Ilyen garasos légy, ha a lányodról van szó. De te az első pillanat­tól kezdve ilyen voltál... — Klári kíváncsian, de nem meg­lepődve szemlélte a jelenetet. Hol anyját, hol Emmát nézte. Manci azonban okosabbnak bi­zonyult, mint nővére. Óvatosan visszavonult, remélve, hogy így véget vethet egy kellemetlen családi perpatvarnak. Klári ma­gatartását a vitával kapcsolat­ban furcsának vélte. Ogy érez­te. hogy hallgatagsága még kö­zelebb vitte nagynéniéhez, ami­ért nem is neheztelt volna egyi­kükre sem, de annak árába nem tudott belenyugodni. azaérkezte után mind­járt meleghangú levé­len keresztül igyeke­zett Klárinak mindent megmagyarázni, s számtalan­szor megmondta, hogy ő érte és csakis ö érte vannak, már oly hosszú évek óta az ország túlsó végén. És megígérte, hogy amint csak tehetik, hazaköltöz­nek s biztosítékul a levél elkül­dése után egy hétre, megérke­zett Szobráncra a bútor is. így az új villa Sem lett üres, és a még hiányzó bútort az ott­honi üzletből pótolták. A bútor szállítása és az ú- jabb bútorvásárlás azonban költségekkel járt. így tolódott el azután egyre jobban a haza- költözés időpontja. Azóta kong az ürességtől a Jirásková 3 szám alatti ház Jablonecen, és még mindig lakatlan a moder­nül felszerelt és bebútorozott családi ház Szobráncon. Azóta levelet hoz és visz a posta Szobráncra és Jdblonecbe egya­ránt. Klári levelében egyre sű­rűbben jelentkezik a (hisz e- gyedül vagyok) gondolata és ez a szülök hazaköltözését egyre jobban elodázza. Ök észre sem veszik, hogy Klári túlzott i- gényességének rabjaivá lettek. Elő tudják-e teremteni majd otthon Szobráncon is a havi háromezer öt száz koronát, vagy sem...? Farkasné valahányszor levél­íráshoz fog, akárcsak most is, mindig eszébe jut az első szob­ránci autóutazása. Ogy érzi, akkor szakadt meg valami köz­te és lánya között. Illetve ek­kor kezdődött meg valami új Klári életében. Egy különös em­beri jellemvonás, az önimádat kialakulása, melynek akarva- akaratlanul ő maga is táplálója lett. A posta továbbra is hozza és viszi a leveleket. Kint a jab- loneci utcákon nagy pelyhekben hull a hó. Farkasné vigasza, hogy Müllernével titokban a toalett-tükör előtt Klárit idéz­te maga elé, hamar elszállt. Klári levelei közt keresgélve úgy érzi, a pénz sem feledtet mindent, mint ahogyan a hó sem takar be mindent, átsegíti kín- _ _ Drága 1 a gyerekeknek. És míg Mullerne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom