Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-03 / 1. szám
Szerkesztői üzenetek • Budapest: A kért cím a következő: VIII. kér. Bró- dy Sándor u. 57 sz. Budapest. • Yvetták: Sajnos, munkahelyet ebben az esetben nem áll módunkban erezni. Forduljanak az illetékes JNB munkaügyi osztályához,, s figyeljék az újságokban megjelenő apróhirdetéseket. • Hihi: A Károly Egyetemen a magyar nyelvszakot, albán vagy újgörög nyelvvel kombinálhatja. Létezik ilyen kombináció: kínai, japán — kóreai nyelv. A Károly 'Egyetem filozófiai fakultásának címe: Praha 1 Krasn^armejcű 2, a két másik cím: Inštitút osvety a novináŕství, Ovocný trh č. p. 563, Praha I. • Amica B.: A kért cím a következő: Československé aerolínie, Bratislava, Mostová ul. 3 sz. • Kati: Ajánljuk, hogy fo* *n’ Íjon a következő címre: Dekanát prírodovedeckej fakulty, Bratislava, Mc ' vská ul. 1/6. Budai Margit, Jászapáti, Antal u. 15 sz. Szolnok- megye, Magyarország. Bé- lyea-ovűjtésről levelezne magyarul, 14 éves. Németh Lajos. Lenti 6783/ 29, Magyarország. Magyarul levelezne és ismerkedne, 21 éves. Kaúdt Judit, Székesfehérvár, Bulcsú u. 12. sz. Magyarország. Különböző témákról levelezne magyarul, 15 éves. Juhász Katalin, Szombathely, Zsdanov út 37. sz. Ma- qyarország. Magyarul — o- ■ őszül levelezne és képeslapokat cserélne, 13 éves diák. Balala Katalin, PTP Nový Závod,, Sered, okr. Galanta. ČSSR. Különböző témákról levelezne és ismerkedne, 23 éves. Stelczer Zsuzsanna, Budapest, XII. kér. Tóth Lőrinc u. 26 sz. Magyarul levelezne, 16 éves diáklány. Albert Katalin, Búd P" est, XII. kér. Németvölgyi út 20 sz. Maayarul — németül levelezne, 16 éves diáklány. Nagy Judit, Budapest, XV. kér. Szerencs u. 38 sz. Magyarul levelezne, 13 éves diáklány. Széles Ferenc, Kúnszent- márton, József Attila fiú- kollégium, Szentesi út 1 sz. Mapvarország. Általános témákról levelezne magyarul, 15 éves. Tóth Géza, Sormás, Zala- megye, Mapvarország. Magyarul levelezne és ismerkedne, 21 éves gépkocsivezető. Gásnár Géza, Budapest, XI. kér. Irinyi József u. 9/ 611 sz. 20 éves lányokkal levelezne magyarul, és ismerkedne. Szabó Margit, Mór, Tábor u. 97 sz. Magyarország. Különféle témákról levelezne magyarul, 17 éves. Borbás Barnabás PMŠ Kravany n/Dunajom, okr. Komárno, ČSSR. Különféle témákról levelezne, mező- gazdasági iskolai tanuló, 18 éves. Gyermekeinket ma öntudatos emberként, félelem- mentes életre neveljük. Eltűnt az ember és ember közötti különbség. Egyenrangúsága tudatában mindenki bizalommal fordulhat szüleihez, tanítóihoz, vagy akár a köztársasági elnökhöz is. Azonban jelentheti-e ez egyúttal a tisztelet-adás mellőzését? Jelenti-e azt, hogy a gyermek idősebbek előtt előre tolakodjon, tanáraival szemben fegyelmezetlenül, gyakran szemtelenül viselkedjék; vagy azt a tiszteletlen hangot, ahogy fiúk leányokkal vagy lányokról beszélnek? Nem. A félelemteli élet nem emberhez méltó, de ugyanúgy nem emberhez méltó a tisztelet nélküli élet sem. Aki nem érez tiszteletet a nálánál nagyobb tudás, érettebb erkölcsiség, áldozatkész, kitartó munka és annak eredménye láttán, aki nem hajol meg egy kimagasló alkotás, vagy egy életen át nyújtott szerető gondoskodás előtt — annak emberiességéből hiányzik valami. A tisztelet érzését a gyermeknek a szülői ház légkörében kell magába szívnia. Ez arra a tiszteletadásra is vontkozik, mellyel a szülők egymás és embertársaik iránt, sőt gyermekükkel szemben viselkednek. Ahogy megkívánjuk a tiszteletet, magunk iránt, ugyanúgy adjuk meg gyermekeinknek is. Becsüljük meg munkájukat, ne büntessük őket dühünkben, ne beszéljünk előttük sem másról, sem munkánkról még tréfából sem lenéző módon, mert a gyermek igen jó megfigyelő és súlyos nyomokat hagy benne az ilyen felelőtlen beszéd. Abban a környezetben, ahol a tiszteletadás természetes valami, a gyermek érzi, hogy vannak dolgok, melyek kiemelik az embert, a hétköznapokból és ünnepélyes hangulatba hozzák, legyen az egy könyv, egy hősies tett, szép zene, vagy a nemzetközi élet egy kimagasló eseménye. Tanítsuk meg tiszteletadásra! Csak az az ember lehet boldog, aki felismeri a tiszteletreméltó cselekedeteket, egyéniségeket — és maga is hasonlóvá akar lenni azokhoz. leveleznénk - ismerkednénk A tiszteletről Kongresszusi készülődés A CSISZ komáromi járási vezetősége jóváhagyta azokat a feladatokat, amelyeket a fiatalok végeznek el a CSISZ V. kongresszusa előtt. A nagy tervek közül néhányat érdemes megemlíteni az alábbiakban. Az első feladatunk, amelyet már részben teljesítettünk is, a Frýdek— Místek-i járásban levő Kosatce nevű falunak nyújtandó segítség. Ezt a falut árvíz sújtotta és. a komáromi járás fiataljai segítették az újjáépítését. Szeretnénk még az említett faluban egy klubhelyiséget is berendezni. Nem akarunk lemaradni a vietnami nép megsegítéséről sem. Járásunk pionírjai és CSISZ tagjai 20 ezer koronával járulnak a vietnami szolidaritási alaphoz. Ezt az összeget különböző rendkívüli műszakok és kultúr-fellépések bevételéből akarjuk beszerezni. A komáromi járás fiataljai tovább fognak dolgozni az árvíz által okozott károk eltávolításán. Komoly segítséget nyútanak a Gútán működő ifjúsági építő-brigádnak, majd szeretnék befejezni a keszegfalusi ifjúsági gyümölcsös létesítését. A kongresszus előtti időszakban súlyt helyezünk a fiatalok szórakoztatására és a szabad idő jobb kihasználására. Tovább fejlesztjük a klub-mozgalmat járásunkban. Füssön és Virten ifjúsági klubokat létesítünk. A CSISZ V. kongresszusáig négy ifjúsági klub megnyitását tervezzük. Sokat várnak a komáromi fiatalok az ifjúsági kávéház működésétől. Előkészületben van a hagyományos ifjúsági bál megszervezése is, amelyen megválasztják a komáromi szépségkirálynőt. Később ifjúsági heteket rendezünk gazdag sport- és kulturális rendezvényekkel egybekötve. Az ifjúsági hetek keretén belül kiértékeljük a legtevékenyebb CSISZ szervezetet és meg is jutalmazzuk. A terveket, amelyeket a CSISZ kongresszusa előtt magunk elé tűztünk, elég nagyok, de elvárjuk járásunk pionirjaitól és CSISZ tagjaitól, hogy azt valóra is váltsák. Bende István a CSISZ járási vezetőség titkára Komárom Magányos nők és magányos férfiak Ha figyeljük magunk körül az életet, léthatjuk, hogy a magányosan maradt nő fokról fokra elkülönül, még azoktól a jóbarátaítól is, akik a családhoz tartoznak. Különösen a férj halála, vagy elválás miatt magára maradt növel a régi bartáok sem mindig tartják fenn a kapcsolatot. Pedig a nő a ml társadalmunkban a tervivel egyenlő értékű munkát végez, tehát nem kell félni attól, hogy bárkinek is terhére lesz. Előfordul még sajnos, hogy az egyenjogúság csak a munkában érvényesül teljes mértékben, de a magánéletben egyesek még mindig fél embernek tekintik azt a nőt, aki mellett nem áll férfi. Láttuk már, hogy még olyan házaspároknál is, ahol kétségtelenül a nő volt az értékesebb ember, ha magára marad, már nem kapja meg ismerőseitől, barátaitól a régi megbecsülést. Más a fiatal és más az idősebb nők magányos helyzete, de problémájuk lényegében u- gyanaz. Szenvednek a magányosságtól. A magukra maradt fiatal nők helyzetét még a múltból itt maradt és esetenként feltűnő konvenciók is megnehezítik. Az ismerősök, barátok, szomszédok, még ma is árgus szemmel figyelik őket, és könnyen mondanak rájuk felelőtlen, megbélyegző Ítéleteket. Ezeken a véleményeken a léhák köny- nyen túlteszik magukat, viszont az önérzetes és értékes nők szenvednek tőle. A meglett és idősebb nők, akik megalkudtak a magányos élettel s a munkában keresnek és találnak életcélt, szintén félszegnek érzik helyzetüket. Fértikísérő nélkül még azt sem engedhetik meg maguknak, hogy vacsorájukat valamelyik étteremben vagy kávéházban költsék el, elüldögélve, figyelve maguk körül az életet, mert megjegyzéseknek tehetik ki magukat. De hányán vannak magukra maradt férfiak Is, akik elveszítve élettársukat, tehetetlenül, céljuk vesztetten élnek tovább? A szomorúság légköre láthatatlan bástyát vont köréjük. Talán gondolnak arra, hogy új élettársat keressenek. Hiszen a késői házasságnak már csak emberi megbecsülés lehet az alapja. És furcsa módon ritkán találkoznak azokkal a szintén magányos asszonyokkal, a- ikkkel az alkonyat éveiben e- gyütt folytathatnák útjukat. Sokan közülük érzelmi csapdákba kerülnek. A társ utáni vágy fiatalos fellobbanásra vált át bennük, és feleségül vesznek e- géazen fiatal nőket, akiket ■ gyakran csak érdek vagy a férjhezmenés lehetősége vonz hozzájuk. Sokat beszéltek már erről a problémáról, ami bizony a legnehezebbek közé tartozik. Véleményünk szerint már maga az is a megoldás felé vezethet, ha beszélünk ró- * la. Amikor a családokat védjük - erósltjük, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik magányosan élnek, nincs élettársufc, akivel megosztják örömüket, gondjukat. Értsük meg, karoljuk fel, vonjuk be őket az emberi közösségbe. H. Lányi Piroska Tanulfunk i nyelveket A dunaszerdahelyi népművelési ház még az ősszel ,, felhívta az érdeklődők figyelmét a novemberben megnyíló nyelv és szaktan- folyamokra, amelyeket a népművelési ház indított. Nemcsak a növekvő turista forgalom, hanem más igények is arra késztetik a fiatalokat, hogy idegen nyelveket tanuljanak. Az idegen nyelvek ismerete és elsajátítása egyre nagyobb teret hódít, különösen a fiatalok körében. Az anyanyelven kívül mindenki szeretne érteni még egy világnyelven, amellyel érvényesülne is. Ezért minden évben számos nyelvtanfolyamot indítanak, ahol nyelvtanárok vezetésével tanulnak. A nyelvtanfolyamok megkezdése előtt Kocsis Mária a dunaszerdahelyi népművelési ház továbbképzési osztályának dolgozója adott felvilágosítást a tanfolyamokról. Minden évben indítanak nyelvtanfolyamot az érdeklődésnek megfelelően. Leginkább a német nyelv iránt van érdeklődés. Az 1966— 67-es évre két alapfokú tanfolyamot indítottak és egy tanfolyamot a haladók részére. Angol nyelvtanfolyamot is indítottak 18 jelentkezővel a kezdők részére. A szlovák nyelvtanfolyamra is sok a jelentkező. A legtevékenyebb, legjobb tanfolyam-vezető Horváth Hanna tanítónő, aki már évek óta vezeti sikeresen a német nyelvtanfolyamot. A nyelvtanfolyamokon kívül gyors- és gépíró tanfolyamot is szándékoznak szervezni. Amennyiben a falvakban is van érdeklődés, az említett tanfolyamokat ott is biztosítjuk. De a falvakban inkább népi akadémiákat szervezünk, különböző témákra, amelyek iránt megfelelő az érdeklődés — fejeztébe beszélgetését Kocsis Mária. Mácsai Gyula A jó osztályfőnök Sók iskolában okoz gondot a pionírok és az osztályfőnökök együttműködése. Vannak tanítók, osztályfőnökök, akik sokat segítenek a pionírcsapat vezetőinek a rajok kialakításában. Sajnos, éppen elég sokan vannak a tanítók között, akik leértékelő magatartásukkal nemcsak gátolják a pionír-munkát, de még a tenni akaróknak is kedvüket szegik. A sodorjál magyar tannyelvű alapiskolában az Osztályfőnökök és a pionír csapatvezetők között jó kapcsolat alakult ki. Hogy némi betekintést nyerjünk ebbe, megkértük Kiss Er- nőnét, a VI. b osztályfőnökét, hogy ismertesse a pionírokkal végzett munkája tartalmát. Az itteni pionírszervezet nagyon sokat segít a tanulók ismereteinek bővítésében, főleg az érdekkörökben. A pionirszer- vezetekbe most bevezetett új nevelési módszer sokrétűségével még jobb eredményeket é- rünk el. Ebből következtethetünk arra, hogy a tanulók sokkal jobban belekapcsolódnak a pionírszervezet munkájába, mint eddig. Lényegében a hatodikosok most újra kezdenek — folytatta Kiss Ernőné. Most alakítjuk ki azt a közösséget belőlük, amelytől sikereket remélünk az elkövetkező tanévben. Főleg ennek a feladatnak a megvalósításában van döntő szerepe az osztályfőnököknek. Ezért szoros kapcsolatot tartok fent a rajvezetőkkel és a csapatvezetővel. Mi a véleménye egy tanító kijelentéséről: Nem azért jártam főiskolát, hogy a pionírokkal Is törődjek! Nekem arra nincs időm! Szerintem az osztályfőnöki ténykedés elválaszthatatlan a pionírszervezettől. A jő osztályfőnöknek együtt kel! működnie a pionírokkal. Nemcsak a csapatvezető feladata, hogy a pionírokkal foglalkozzon, hanem az osztályfőnöké is, mivel a tanulók túlnyomó zömét pionírok alkotják. Az osztályfőnöknek a tanulmányi előmenetel javításában a jobban tanuló pionírokra kell támaszkodnia. Elsődleges feladata minden osztályfőnöknek, mivel ő ismeri legjobban a tanulókat, hogy megtalálja azt a formát, timely leköti a gyermekek érdeklődését, hasznosan kitölti szabad i- dejüket. Ezt a feladatot, valamim a tanító és tanuló közti jó viszonyt leghamarabb az iskolán kívüli munkában lehet elérni. Ebből kiindulva az említett kijelentést csak elvethetjük és hozzátehetjük, hogy nagyon keveset tanult a főiskolán az illető tanító. Nálunk még azok a tanítók is tevékenyen bekapcsolódnak a pionír- szervezet munkájába, akik nem Is osztályfőnökök. Rédvay t-' : -V- liWI
