Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-03 / 1. szám
7 AMIDŐN Roger tizenegy, Paul pedig tizenkét éves lett, apjuk úgy döntött, ideje előttük feltárni az élet titkát Ogy beszélt velük, mint férfi a férfiakkal. De Whitman felvilágosítása nem a biológiáról szólott, nem is a tyúkról, meg a tojásról, a tehénről és a borjáról. Arról tanácskozott velük, amit a legfontosabbnak tartott az ember életében, vagyis a sikerről. A sikerről, amelyet bármi áron el kell érni, ahogy White- man papa kifejtette. — Mindig első legyén az ember, ezen múlik minden - prédikálta a fiainak. — Semmitől se hagyjátok magatokat befolyásolni, semmi se riasszon benneteket vissza. Csakis a cél lebegjen előttetek, és a céllal a siker. Whitman fontoskodva mellénye mögé dugta ujjlt és úgy nézett a fiaira, mintha tapsot várna tőlük. És ezt úgy tegyük, ahogy té tetted, apa? — kérdezte a tizenegy éves Roger. — Gondolom, ahogy te lettél bankigazgató és a részvénytársaság gondnoka. — Elöljárója — javította ki az apja. — És a részvénytársaságnál. De alapjában helyesen értelmezted mindazt, amit mondtam. Egész életemet a siker elérésére szenteltem és minden mást ennek a szolgálatába állítottam, hogy ezt elérjem. Azt akarom, hogy az én fiaim ugyanezen az úton járjanak. — Az én bizonyítványom színtiszta egyes! — büszkélkedett Roger. — Tudom, fiam, és büszke is vagyok rád. Roger a bátyjához fordult, akivel egy osztályba járt: — És hogyan fest a te bizonyítványod, Paul? — kérdezte gúnyosan. Paul megvonta a vállát és bizonytalanul nézett az apjára: — Megtettem mindent, amit tehettem, apám — mondta csendesen — Igazán elhiheted nekem. Whitman papa háborogva ráncolta össze a homlokát: — Már rég a lelkedre akartam beszélni, Paul. Ez így tovább nem mehet. Egyszer már elbuktál. Mit hozol fel mentségedre? Ogy látszik, nem vagyok olyan ügyes mint Roger. — Hülyeség! Ha az öcséd bírja a tanulást, neked is bírnod kell. Ebben a tanévben jobb eredményeket várok tőled. P. HARDWICK: APA és FIA Paul lehajtotta a fejét és bólintott. Roger csendesen kuncogott.-0PAUL valóban igyekezett, de minél jobban hajtotta magát, annál Inkább lemaradt sikeres öccse mellett. És így ment ez évről-évre. Roger első volt az osztályban, Paul alig csúszott át év végén. Érettségi után mindketten arra az egyetemre iratkoztak be, amelyikre valamikor az apjuk járt. Senkit se lepett meg, hogy Roger kitűnőre rakta lé vizsgáit. De azon se csodálkozott senki, hogy Paul egymás útin ismételte meg őket. — Te nem vagy igyekvő, mint az öcséd — mondta az apja karácsonykor szemrehányóan. — Nem lebeg a szemed előtt cél, amely sikert szülne. Pedig az élet harc és az győz, aki a legerősebb. Ha semmitől se hagyod magad befolyásolni, egyáltalában semmitől és ha folyton arra gondolsz, amit magad elé tűztél, akkor el is éred azt. — Félek, hogy kissé buta vagyok — hebegte a szerencsétlen Paul. — Talán nem szabadna olyan magas célt tűzni elém. Mit szólnál, ha otthagynám az egyetemet és kereskedelmi iskolába iratkoznék be? — Mit? — robbant ki Whitman papa. — Kereskedelmi iskolába? Az én fiam kereskedelmi iskolába!? Erről egy szót se. A neved Whitman, ezt sose feledd. És mi Whitmanok sikeres emberek vagyunk. Mindig elérjük, amit akarunk. És most mars tanulni! Paul bólintott: — Igen is, papa. De én úgy gondolom, hogy... Whitman papa azonban már bele is temetkezett a börze jelentésekbe. Szétnyitotta az újságot és ez azt jelentette, hogy az ügyet befejezte.-OAHOGY várni lehetett, Whitman úr prédiklciója semmit se változtatott azon, hogy Paul tudása az egyetemen egyenlő a nullával. Míg Roger az egyetem csillaga volt, Paul örült, ha megértette, hogy mit is kívánnak tőle a professzorai. De azért valahogyan mégiscsak megszerezte a diplomát. Néhány hétig Whitman papa hagyta őket, hogy örüljenek nagyon is eltérő sikereiknek, aztán mindkettőjüket bedugta a saját bankjába. Ott kezdték, ahol a közönséges betanuló hivatalnokok kezdik, mert Whitman papa be akarta bizonyítani az emberek előtt, hogy a fiai saját magukat tornászták fel hivatalukban. Roger gyorsan megtanulta feladatát és egy éven belül már mahagóni asztal mögött ült. Szobijában ajtaján pedig ez állott: „Roger Whitman má- sodpénztárnok". További hat hónapon belül harmadik igazgatója lett a banknak. Ugyanakkor Paul még mindig a régi helyén ült, ott ahová először ültették és zavaros tekintettel nézte a számológépeket. — Valóban igyekszel, Paul? — kérdezte egyszer az apja. Paul megint csak azt válaszolta, amit mindig: — Amire képes vagyok, mindent megteszek. De talán a bankárkodásra nem vagyok alkalmas. Lehet... — Hát mi az istenre vagy alkalmas? — ordított az apja. — Lehet, hogy valamilyen szakmát kellett volna kitanulnom... — Szakmát! — ordította az apja. — Az én fiam és a szakma! Kirohant és bevágta maga mögött az ajtót. Paul új helyet kapott a bankban — küldönc lett. Mis- nap azonban elveszített égy borítékot és benne egy huszonkilenc ezer dollárra szóló csekket. Szerencsére egy idős hölgy találta meg és bevitte a bankba. Whitman papát majd a guta ütötte meg. Paul megkapta a magáét. Másnap reggel azonban eltűnt. Csak égy levelet hagyott hátra. Ez állott benne: Kedves Apám! Szégyenkezem, mert nem értem el kitűzött célomat, nem volt sikerem a bankodban. Megyek és idegenben keresem majd boldogságomat. Utólagos engedelmeddel kivettem a pénztárcádból ötven dollárt, melyet mihelyst pénzem lesz, hatszázalékos kamatjával együtt megküldök. Ha sikert érek el, jelentkezem. Fiad: Paul. Roger zavartalanul kavarta klvéját, aztán megjegyezte: — Jó, hogy attól a hülyétől megszabadultunk. — Lehet, hogy igazad van, Roger! — mondta az apja és szemétkosárba dobta a levelet, — Aki előtt nincs szilárd cél, azért nem kár!-OPONTOSAN egy év múlva Whitman papa levelet kapott és benne egy csekket talált ötvenhárom dollárra. A pecsétet Chicagóban tették rá. A feladó Paul volt — Ez a kölyök keríthetett magának valakit, aki a kamatot kiszámított neki! — morogta a öreg. Ezután elolvasta a levelet: Kedves apám! Amióta eljöttem hazulról, számomra sok minden megváltozott. Hiszem, hogy végre megtaláltam a célt, amelyet el fogok érni. Pontosan ahhoz tartottam magam, amire tanítottll és a siker itt hever előttem. Mellékelve visz- szaküldöm a pénzt. Fiad: Paul. — No jő, talán viszi valamire — morogta az öreg és a csekket a pénztárcájába dugta, a levelet pedig a szemétkosárba hajította.-0TIZENÖT év alatt Paulról hallani se lehetett. Csak karácsonyra küldött üdvözlőlapokat. Aztán egyszerre egy szombat délután elegáns fekete kocsi állott meg a bank hátsó kapujánál. Egyetlen ember ült benne és saját kulcslval nyitotta ki a bank kapuját. Határozott léptekkel ment végig a folyosókon, aztán bekopogott a tölgyfaajtón. A helységben Whitman papa, a bankigazgató ült nagy márványasztal mögött. Már idős volt, ősz, de szeme csillogott töretlen feneegiátől. Kinyílt az ajtó és égy nagytermetű, egyenes tartású elegáns férfi lépett a helyiségbe: — Apu, én vagyok Paul. — Paul? — kérdezte az idős ember. — Te vagy valóban, fiam? — Levette szemüvegét és megdörzsölte a szemét. — Mióta nem jártál itthon? — Tizenhat éve, apám. — Foglalj helyet és mesélj. Hogy megy sorod? Ahogy látom, mégiscsak boldogulsz. — Igen, aplm. Elértem célomat. Társaságomban elértem a csúcsot. És mindezt csak azért, mert folyton szem előtt tartottam azt, amire engem és Rögért neveltél. Célomat sose tévesztettem szem elől. Semmitől sem hagytam magam befolyásolni, célomtól eltéríteni. — Príma? Kitűnő! — kiáltott az öreg. — Mégiscsak igazi Whitman vagy. És most — üzleti ügyben jöttél? — Igen — mondta Paul. — Üzleti ügyben. Te miattad. — Üzleti ügyben, miattam? — csodálkozott Whitman papa. Paul bólintott. — Az én üzletem ugyanis a gyilkolás. — Előhúzta zsebéből a revolvert. Csövén hangfogó volt. — Jobb lesz, ha ülve maradsz — folytatta Paul tárgyilagosan. — És nem kell félned, az első lövésem halálos. — Mit, mit akar ez jelenteni? Biztosan viccelsz. Hiszen, te mégse... — Meg kell tennem. Az én üzletem a gyilkolás. Ugyanis hivatásos gyilkos vagyok. — De mégis, az apád vagyok! — Személy- szerint nekem sincs ellened semmi kifogásom, papa. Csak a megrendelést kell teljesítenem. Nem léphetek vissza a szerződéstől. Ez elrontaná jó híremet. Az idős férfi felugrott a székéről és az oldal ajtóhoz rontott, amelyen ez állott: Roger Whitman alelnök. Megragadta a kilincset, de az ajtó zlrva volt. öklével kezdte döngetni. — Roger! — kiabálta. — Segítség! Roger! Segítség! — Roger nincs ott, papa — mondta Paul fagyosan. — Az egész épületben csak mi ketten vagyunk. Roger volt az, aki megrendelte halálodat a vállalatunknál. Roger már ún- ja, hogy folyton csak alelnök. ö is ahhoz tartja magát, amire oktattál bennünket Paul felemelte a revolvert. — Folyton a célodat tartsd szem előtt! — mondta csendesen. — Semmi se térítsen el szándékodtól. Légy mindig első! Aztán lőtt Fordította: Szőke József TALLÓZÁS Shelly Horn és Stephanie Alan 18 éves denveri amerikai lányok úgy akartak bosszút' állni a kihégá- si bírón, aki közlekedési kihágásért 100 dollár bírsággal sújtott őket, hogy a pénzt csupa egycentes érmékben vitték be a bíróságra. Am a bíróság pénztárosa sem esett a fejére. Amikor meglátta az asztalra öntött töméntelen aprópénzt, kijelentette, hogy sajnos, csak ötvencentes rudakban veheti Bt. Dr. Gian Franco Zanardí olasz kereskedő különös ügyben vette igénybe a rendőrség szolgálatait. Elmondta, hogy az utóbbi időben se éjjele, se nappala, mert egy ismeretlen asszony szüntelenül ostromolja. Két év alatt négyszer szerelmes levelet kapott tőle. — Szállj csak ki öcsém! — szólt rá égy rendőr Wi- slaw Kobilinski 16 éves New York-i fiúra, miután gyanúsnak találta, hogy az gyermek létére égy hatalmas autóbuszt vezet, és leállította. — Nem bírok — szepegtö a srác —, mert nem tudom, hogyan kell kikapcsolni a motort, és ha leveszem a lábam a fékről, megint elindul. ' A motort végül maga a rendőr állította le, aztán letartóztatta a fiút, mert kiderült. hogy az autóbuszt — lopta. — Mit tehettem mást?! — mentegetődzött sírva a su- hanc. — Ha nem érek haza idejében, megver a mamám. TALLÓZÁS A MÓNIKA folytatása e heti számunkból technikai okok miatt kimarad. Következő számunkban már ismét közöljük. tudatlanság révén szerzett gazdagság Az első néhány évezredben nem volt olyan fejlett foglalkozási ág a női nem tanulmányozása. Nőket gúnyoló megjegyzéseket találunk ugyan a bibliában, a görög filozófusok műveiben szép számban és majdnem minden nép első dalaiban, meséiben, szatíráiban. De ebben a mi évszázadunkban, különösen Amerikában, a nők megfigyelése olyan foglalkozássá vált, ami igen kifizetődőnek bizonyult. Ezrek foglalkoznak azzal, hogy azt elemzik, mit csinálnak a nők, mit nem csinálnak, mit kellene, hogy csináljanak ahelyett, amit csinálnak. A nők tanulmányozását méreteire nézve az 1929-es krízis börzespekulációihoz hasonlíthatjuk: mindenki ezzel foglalkozik, mert nem kell hozzá semmi tudás, s mégis jelentős kereseti lehetőségeket kínál. Miért virágzik ez az iparág? Valószínűleg azért, mert a nő könnyű célpontja annak, aki egy nagy témában akar szakemberként tetszelegni, noha magáról a témáról semmi biztosat nem tud. Mert semmilyen szakképesítés nem kell ahhoz, hogy valaki a gyöngébb nemről értekezzen. Tehetik ezt valamennyire hozzáértők, nők, mint pl. Simone de Beauvoir, a „Második nem" szerzője, de sorolhatnánk más könyveket férfiak és kevésbé hozzáértő egyének müveit. A pszichiáterek, szociológusok, antropológusok, újságírók, s a közönséges emberek százai igen fellendítették a „női kérdést“. Szinte lehetetlen elképzelni, hány ember keres ma Amerikában pénzt ezzel a témával: Az amerikai nő ma. S ezeknek a tanulmányoknak kritikáknak tárgya, a nő úgy érzi magát, mint medve a vásáron. A tanácsok és utasítások annyifélék, ahány ember adja őket: a nő lépjen ki a családi keretek közül, a nők maradjanak a fakanálnál, lépjenek be ilyen és ilyen szervezetbe, lépjenek ki ebből a klubból, tanuljanak keramikát. menjenek iskolákba, tanuljanak meg kenyeret sütni, tanuljanak oroszul, járjanak esti festőtanfolyamokra, neveljenek gyerekeket, ne szüljenek 2,6-nál több gyereket. Ha a nők ezelőtt tanácstalanok voltak bizonyos kérdésekben, most, hogy mindenki velük foglalkozik, s tanáccsal látja el őket. biztosan még nagyobb gondban vannak, hogy adott esetben mit tegyenek, melyik tanácsot fogadják meg. NAGY INVÁZIÓ A New York-i Nemzeti Könyvtárban 15.000 olyan könyvet tartanak számon, ami a nőj kérdéssel foglalkozik, s csak 1000 könyv szól a férfiak problémáiról. .................. Már ötven éve elindult a nők személyi életével foglalkozó gondolatok inváziója. Az utóbbi öt évtized alatt egyetlen generációt sem kíméltek meg ettől. Az első időszakban a mai generáció nagymamái és más tiszteletreméltó nőrokonai tömegesen feküdtek a villamosok alá —, a női szabadság nevében Abban az időben ugyanis azt tanácsolták, hogy a nőknek harcolniuk kell az egyenjogúságért a szavazati jogért. az iskoláztatás jogáért és egyéb beneficiúrnőkért 1920 és 1930 között erre törekedett az amerikai no: diplomát szerezni bejutni a Kongresszusba, medicinát tanulni, szabályozni a’ gyermekszülést. S bizonyos mértékben mindezt meg Hagyjátok békén a NŐKET! A nők megfigyelése és ta- ember rótta a barlang falára, s nulmányozása nagyon régi amint néhány „barlangi ember“ kedvtelés és kifizetődő foglal- felfigyelt erre a különös ta- kozás lehet, nem is tudhatjuk, nulmányra, kitűnt, hogy érde- ki kezdte el. A nőkről szóló mes időtöltés a nők tanulmá- első esszét talán még az ős- nyozlsa. " » nagy Krízis laejen ismét hazaküldték a nőket, hogy legyen munkahely a férfiak számára. A második világháború újra megváltoztatott mindent A SSL*“?** öy*rakba hfvták. irodákba, még katonai szolgála- ‘°kba,‘s alkalmazták, s megengedték, hogy „nőietlen“ dolgokkal foglalkozzon: nadrágot viseljen, repülőgépeket mosson, s jelentős határozatokat hozzon. Szükségszerűen, s nem kedvtelésből gyengébb nemnek kellen magáravállalnia a családról való gondoskodást is. De mihelyt véget ért a háború az amerikai nőnek, aki már bizonyos biztonságérzetre tett szert, tudtára adták, hogy mindent rosszul csinál. Mindenféle jelzőkkel illeték őket a női nem megfigyelői: emberevőknek Is nevezték. Véget ért a háború a tengelyhatalmakkal, s megkezdődött a háború a nőkkel, összehasonlították az amerikai nőt más nemzetek nőivel s kitűnt, hogy csak az utóbbiak tudnak iga- zán a férfiak kedvében járni. Tény az, hogy sok európai és ázsiai nő számára nem volt más lehetőség a háború nehéz éveiben, minthogy az amerikai katonák kedvét keresse, ez a szükségmegoldás azonban sok megfigyelő számára nem tűnt szükségmegoldásnak. A nehéz, háború utáni években ismét a konyhába parancsolták hát az amerikai nőt, s azt mondták, itt keresse vágyainak és ambícióinak netovábbját. AZ ELLENÁLLÁS SOSEM KÉSŐ Minden energia és megszerzett tudás a családi fészekben nyert felhasználást, s az amerikai nők szenvedélyesen főzni kezdtek. Megkezdődött a főzés, a meglevő gyerekek iránti szertelen szeretet, új kisbabák hiperprodukciójának kora. Amerika hamarosan túltáplált lett, megnövekedett a népszaporulat és nagyobbak lettek a nők körüli gondok. S kezdődik minden élőiről: tanácsok és tanácsok. De a nők már megúnták, hogy ismét újraszervezzék — Immár harmadszor, negyedszer — életüket. S most kezdődik az ellenállási mozgalom: az amerikai nők szervezete elhatározta, hogy bojkottálni fogja a nőkkel foglalkozó műveket —, senki nem vesz Ilyen könyvet, s a tízgyerekes anyák nem fogják meghallgatni azt az előadást, arai azt fejtegeti: a karrier vagy a család a fontosabb a nő számára. S kikapcsolják a készüléket mindig, ha a nőkről tartanak előadást, s ehelyett követelik, hogy mondjuk Brazíliáról mutasson be kls- filmet a televízió. S nem hallgatják meg az abnormális pszichológiatanár fejtegetéseit, arról, miért viselnek .a nők nadrágot. Most, a nyáron határoztak így az amerikai nők, hogy hagyják végre békén a gyöngébb nemet, mert a gyöngébb nem bojkottálni fogja a vele kapcsolatos műveket. Bizony, ez a bojkott érzékenyen érintené a nőkkel foglalkozó virágzó iparágat. Mit csinál majd az a rengeteg ember, aki eddig a női témákból élt? Foglalkozzanak a polgári jogokkal, külpolitikával, a nagy városok életével. Vagy írjanak könyvet az amerikai férfiről — ez ugyanis igen kiaknázatlan téma — ajánlják az amerikai nők.
