Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-31 / 5. szám
oj ifjúság A bálterem ragyogásában mindenki tündökölni, érvényesülni akar. A szép ruha mellett ebben nagy szerepet játszik a frizura és annak előnyös megválasztása. A báli éjszakára különleges ünnepélyes frizurával cserélhetjük fel mindennapi hajviseletünket, de nagyon kell vigyázni, hogy a ki nem próbált „újdonság“ jól álljon, mert különben egész megjelenésünket elrontja. Képeinken az „ami biztos, az biztos“ jelszóhoz igazodva ötleteket mutatunk be arra, hogy lehet kevés változtatással, egy kis dísszel estélyivé varázsolni a megszokott frizurát. Az egyik mód: a hajat hátul feltupírozzuk és a ruha anyagából készült duplára kötött masnival ösz- szefogjuk. Amennyiben a ruha túl szilárd, — brokát, düsesz — fekete színű, könnyű minőségű anyagot választunk. (Szélső bal oldali kép). Két strasszpánttal estélyivé változtathatjuk a bal oldalon bemutatott mindennapi frizurát is. A pántokat egyedül készítjük: bársonyalapra gyöngyöket varrunk. Jobb oldali képünkön a konty egyik esti változatát látjuk: hátul masnira kötött fekete bársonypánt fogja át. Báli illemtan Csak természetes, hogy a bálban mindenki tetszetni akar, jó benyomást igyekszik gyakorolni a környezetére. Ehhez pedig, a jó megjelenésen kívül bizony az is szükséges, hogy a viselkedésük is kifogástalan legyen, tehát tisztában kell lenniük az ide tartozó illemszabályokkal. A LÁNYOKHOZ elsőként azt említjük meg, hogy ne kihívó, hangos viselkedésükkel akarjanak kiválni a többiek közül. • Nem szép a csupán a figyelmet magunkra vonni akaró, indokolatlanul sok és túl hangos nevetés épp úgy, mint a fiúk kíváncsiságát felkelteni akaró sugdolódzás. • Mosolyogjunk akkor Is, ha olyan fiú kér fel táncolni, aki nincs ínyünkre — az ilyesmivel számítani kell. • Ha már odaígértünk egy láncot, s közben egy másik fiú kér fel, aki jobban tetszik, akkor se másítsuk meg szavunkat. • Ha egy fiút kikosaraztunk, azért, mert a fejünk fáj vagy fáradtak vagyunk, ne menjünk öt perc múlva táncolni egy másik fiúval. A kikosarazás egész estére eltiltott a tánctól. • Kikosarazni csak két okból lehet: ha a fiú részeg vagy botrányosan viselkedik. • A hölgyválasz nem arra való, hogy felkérjünk egy fiút, aki ugyan alig táncolt velünk, de nagyon tetszik:, csakis azokat a partnereinket kérjük, fel, akikkel előzőleg táncoltunk. Ismeretlen fiút hölgyválaszban nem kérünk fel! • Ha szüléinkké! vagyunk, az ő beleegyezésükkel meghívhatjuk a fiút az asztalunkhoz és bemutatjuk nekik. 9 Vigyázzunk az alkohollal! Csak keveset igyunk, ne mutassuk meg, hogy mennyit bírunk, hiszen az ivással kérkedni nem dicsőség. S jól véssük az emlékezetünkbe: a részeg fiatal lány olyan visszataszító, hogy arra nem is lehet szavakat találni. A FIÚKNAK tudni kell azt, hogy • Nem kérünk fel táncolni olyan lányt, aki egy férfi társaságában van, tehát hozzátartozik, • Ha a lány a szüleivel van, mielőtt felkérjük, az ő engedélyüket is kikérjük. • Amikor táncra kérjük a lányt, meghajolunk s úgy kérdezzük: ..Szabad kérnem?“, vagy egyszerűen: „Szabad?“ Ezt. a formát minden esetben betartjuk, még akkor Is, ha a lányt nagyon jól ismerjük. A legnagyobb fokú illetlenségre vall, ha messziről rákiáltunk: „Kati, gyere táncolni!“ • Ha több lány társaságában ülünk az asztalnál, legalább egyszer mindegyikkel táncolunk. Amikor az asztaltól kérünk fel táncra, előbb felállunk, s csak azután kérdezzük „szabad?“, akkor is, ha a lány mellettünk vagy szemben ül. • Partnerünket mindig visszakísérjük a helyére és megköszönjük a táncot. (A lány „kérem“-mel válaszol). • Ismeretlen lánynak tánc előtt bemutatkozunk. Meghajolunk és megmondjuk a nevünket. (Kezét a lány nyújtja). • Ne erőszakoskodjunk és ne vitatkozzunk, ha egy lány bármilyen okból visszautasít. • Tánc közben lehet, de nem fontos beszélgetni. Ha zavar a hallgatás, úgy csak olyan témába kezdjünk, ami nem kíván folytatást, úgy hogy amint a tánc végetér, bármelyik percben abbahagyható legyen. S VÉGEZETÜL. LÁNYOKHOZ, F1ÜKHOZ, EGYARÁNT: • A bálban legyünk vidámak, jókedvűek, ha rosszul érezzük magunkat, bánatunk van, inkább maradjunk otthon, mert rossz kedvünkkel a többiek hangulatát is feszélyeztetjük. A vidámság alatt azonban nem értjük ezt, hogy ok nélkül, szüntelenül „vihogjunk“, s a terem egyik sarkából a másikba ordítozzunk. Az ilyesmi nem a jókedv megnyilvánulása, hanem neveletlenség. A lányok mosolyogjanak, a fiúk legyenek udvariasak! Mi pedig mindannyiuknak igazi jókedvet és jő mutatást kívánunk! ■ ÖL ÖLTÖZKÖDNI NEMI CSAK PÉNZ KÉRDÉSE. • Tudni keli összeállítani ruhatárunkat és tudni kell azt is, mit, hová kell felvenni. Azzal, hogy mindenből megvesszük a legdrágábbat és a legszebbet, még nem biztosíték arra, hogy mindig jól legyünk öltözve. AZ EGYSZEREGY ELSŐ PONTJAKÉNT említjük meg az alkalomszerű öltözködést. Mit jelent ez? Mindig az alkalomnak megfelelően legyünk öltözve, vagyis elegáns kosztümünkben nem megyünk reggel a tejért ugyanúgy, mint a- hogy pulóverben nem megyünk hangversenyre. Ha kevés darabból áll is a ruhatárunk, fontos, hogy minden alkalomra legyen olyan — és annyi — ruhánk, amilyenre szükségünk van. Ha sokat járunk társaságba, színházba, szórakozó helyekre, több kisestélyire és elegáns ruhára van szükségünk, mint ha kevés alkalmunk van, vagy nem szeretünk szórakozni. ITT JEGYEZZÜK MEG AZT, hogy bármilyen ritkán is járunk társaságba, egy elegáns ruhánk föltétlenül kell hogy legyen. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá hirtelen szükségünk, amikor már nincs idő csináltatni, és akkor vagy olyan ruhában megyünk, ami oda nem való (ezért aztán rosszul is érezzük magunkat) vagy a . hirtelené- ben csináltatott vagy vásárolt ruha nem olyan, amilyennek szerettük volna, többe is került, mint rászántunk, s nincs is belőle örömünk. Van még egy harmadik eshetőség is: nem megyünk el, mert nincs ruhánk. Ez sem jó megoldás. Meg is sértődhet valaki, mert az. hogy „nincs ruhám", valahogy nem elég meggyőző, inkább csak kifogásnak hangzik. PERSZE, MONDHATJUK AZT IS, hogy „rezervába“ nem lehet ruhát csináltatni, hiszen esetleg kimegy a divatból addig, amíg szükség lesz rá. A válasz egyszerű: időálló megoldást választunk. olyat, amire nincs ráírva az évszám, ami mindig divatos — pl. egy fekete teszi! ruhakosztüm — s amit divatékszerre! lehet változatossá tenni vagy apró átalakításokkal mindig felfrissíteni. (Folytatjuk) Ne bánjunk mostohán a fokhagymával EGYES HÁZIASSZONYOK A FOKHAGYMA HALLATARA megrázkódnak és „büszkén“ jelentik ki, hogy az ő háztartásukban ilyen büdös fűszernek nincs helye. Felfogásuk két okból is téves. Mert: vannak ételek, amelyeknek az ízesítésénél elmaradhatatlan (példának a fokhagymás rostélyost említjük), ezenkívül pedig >. rendkívül egészséges. Többek között, olyan fontos ásványi sót, mint a foszfor, juttat szervezetünkbe. A FOKHAGYMA JAVARA ÍRHATÓ, hogy növeli a test ellenálló és munkabíró képességét. A feljegyzések szerint az egyiptomi rabszolgák óriási mennyiségű fokhagymát, hagymát és retket fogyasztottak el a piramisok építésénél és éppen a fokhagymának tudható be, hogy a legegyszerűbb segédeszközökkel képesek voltak évezredeken keresztül fennmaradt hatalmas építkezésekre. Az ókori görögök is tiszteletben tartották: „démonkergetö" erejében hittek, (a démonok talán a szagától riadtak el?) és ezért sóval péppé keverve a háborútviáelő görögök népi eledele volt. A régi rómaiak gyógyító és varázserőt tulajdonítottak neki, s mint ilyet amulettként a gyerekek nyakába akasztották. DE A MODERN ORVOSTUDOMÁNY IS NAGYRA ÉRTÉKELI A FOKHAGYMÁT. Bebizonyosodott, hogy tisztítja az egész szervezetet, tágítja a szív véredényeit és így hatással van a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére. A háztartásban természetesen mértékkel használjuk és amennyiben vagdalva van rá szükség, igen apróra vagdaljuk. Ilyen finomra vágott, fokhagymával hintjük meg a már említett, fokhagymás rostélyost, de ne hiányozzék — gondosan elkeverve — pl. a vagdalt húsból, bablevesből, spenótból, kelkáposzta főzelékből. Egy-két gerezd nagyon jó ízt ad a húslevesnek (tálalás előtt távolítsuk el, mert amilyen ízletes nyersen, olyan kellemetlen így egészben megfőve) ellapítva (vagyis késsel szétnyomva) pikánssá teszi a párolt marhahúst. E néhány példát az általában igen kedvelt fokhagymás pirítóssal fejezzük be: a megpirított kenyeret a megtisztított gerezd fokhagymával mindkét oldalon jól megdórzsöljük és csak azután zsírozzuk. FOGYASZTHATÓ A FOKHAGYMA NYERSEN, kis szeletekre vágva vajaskenyéren is, egy picit meg is paprikázhatjuk. De egyet tartsunk szem előtt: akár egészségi szempontból esszük, akár csupán azért, mert szeretjük, ne feledkezzünk meg róla, hogy a szájból kiáradő szag végtelenül kellemetlen. Ezért színház, látogatás vagy más hasonló alkalom előtt inkább mondjunk le erről a „csemegéről“. (Főve vagy sülve nem annyira erős a szaga.) S EGY JÓTANÄCS: valahányszor fokhagymával készült ételt ettünk, hideg vízzel öblítsük át a szánkat. Ugyancsak hideg vízzel súroljuk meg a deszkát, amin a fokhagymát, vagdaltuk. (Utána meleg vízzel rendesen megmossuk.) Még annyit, hogy aki egészségi okból nyersen akarja fogyasztani a fokhagymát, amennyiben betegsége (pl. szívbaj) epebántalmakkal is párosul, erről föltétlenül le kell mondania. Nyersen az epebetegek a legkisebb mértékben sem ehe tik, főve vagy kisütve ritkábban árt meg. „Válasz az „Ö. MIÉRT IS SZERETTEM BELED“ jeligére: En azt tanácsotom, hogy próbálja meg elfelejteni a fiút, annak ellenére, hogy ez nehéAlesz. Maga még nagyon fiatal és ez csak az első szerelmi fellángolása, és nem igazi szerelem. Arra viszont nincs joga, hogy megtilisa a fiúnak, hogy szórakozni járjon. A fiúnak erős kitartásra lenne szüksége, de én azt hiszem, Hogy ez az ó részéről csak futó kalandnak számítható. Jogosnak tartom a szülei eljárását is. Az ilyen fiatal korban kezdődd szerelem úgyis esak rosszul végződhetne. „Egy megcsalt Ualonasztv“ Hozzászólásom a „SZERÉTÉIRE VÁGYOM“ problémájához: Válaszom saját tapasztalatomon alapul. Hasonló helyzetemben, mént az Öné. hiába kerestem menedéket egy fiú szeretete mögött. És ez nem is lehetséges. Mert még ha van is jóindulat a fiúban, akkor sem lehet hozzá teljesen őszinte, azért mert fiú. Megértése előbb-utóbb sajnálattá változna; ami a könyöradomány- hoz hasonló. Nem ellenzem, hogy bizalmas legyen egy fiúhoz, de szerintem erre egy lány-barátnő sokkal inkább megfelel. Előnyös lenne az is, ha a nevelői között találná *neg azt, aki megért® lenne magával szemben. „Jóbarát, visszavárlak!* „Nagyon is megértem a „BŐS MENYASSZONY" problémáját. Az én esetemből okulhat. Nekem is négy évig udvarolt, a férjem, de nem voltam a menyasszonya. Közben megismerkedtem egy másik fiúval, akinek megmondtam, hogy van komoly udvarlóm. Nem igyekezett lebeszélni, rám bízta a választást. Nagyon becsültem ót, kedves, barátságos volt hozzám, mégis az elsőhöz mentem férjhez, mert sajnáltam ót. Házasságom után még évekig nem tudtam belenyugodni a tévedésembe. Férjem tudta, de sosem tett szemrehányást miatta. Nagyon szeret most is, de én esak becsülni tudom, szeretni nem, és nem tudom azt. meddig bírom ezt a mártír életet elviselni. Legyen őszinte a vőlegényéhez, ha most meg is bántja vele, később belenyugszik és ö is belátja, hogy ez volt a helyes. Haragudniuk sem kell a szaki!ás miatt. „Nem bánja meg“ < —^ „TANÄCSOT KÉREK“: Art nem ajánljuk, hogy a pulóver gallérját lefejtse. Inkább horgoljon hozzá egy élénk színű mellényt, ezzel majd ellensúlyozza a sötét szürkét és szép, divatos együttese lesz. A mellényt persze máshoz is viselheti. Tűzpirosból vagy búzakékből készítse. HORGOLÄSMINTA: 1. sor: Megfelelő számú láncszemsor. 2. sor: 2 le a forduláshoz, a köv. szembe bele szúrunk és hurkot képezünk, 1 Ic-t kihagyunk, a köv. Ic-ból ismét hurkot képezünk és a tűn lévő mindhárom hurkot egyszerre áthúzzuk, 1 láncszem, abból a szemből, amelyből az utolsó hurkot képeztük, ismét hurkot képezünk, 1 lc-t kihagyunk, hurok a köv. szemből, a 5 hurkot egyszerre áthúzni, 1 le *. *-tól *-ig ism. 3. sor: 2 le a forduláshoz, 1 hurok a szegőszemből, a köv. mintacsopart közepéből egy hurkot magában áthúzunk, 1 1c * 1 hurkot ugyanabból a csoportból és egy hurkot a kővetkezőből együtt áthúzunk, 1 le * 4. sor: mint a 3. sor. stb. KÖTÉSMINTA: Az összes szegélyező pántokat és a nyakkivágást 1 sima, 1 ford, patentkötéssel készítjük. Az eredeti modell a köv. nagyságban készült: HATA; 64 le (32 minta )-re kezdjük és egyenesen dolgozunk 53 cm magasságig. Itt a nyakkivágást készítjük kb. 20 mintán keresztül, s egyidejűleg a vállat háromszorra lefogyasztjuk. ELEJE: A nyakkivágásig ugyanúgy dolgozunk, mint a hátánál de már 49 cm-nél kezdjük és tetszés szerint elgömbölyítjük. (Legjobb, ha előzőleg elkészített ereedti nagyságú szabásminta szerint dolgozunk). A vállat 5* cm-nél kezdjük fogyasztani. SZEGÉLYPÁNTOK: Az oldalpántokat 110-110, az alsó pántokat 90-90 szemre kezdjük, 4-es tűvel dolgozunk. Minden fordulatnál (az oldalpántoknál esak az egyik oldalon) 5X2 szemet fogy. és 10 sor után befejezzük. A nyakpántot 108 szemre kezd, és egyenesen 10 sort kötünk. ÖSSZEÄLLITÄS: Összeállítjuk a vállvarrásokat és a pántokat ,‘ színéről rávarrjuk. Az oldalvarrásokat csak 32 cm-ig varrjuk össze. RÖVIDÍTÉS: le — láncszem
