Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-31 / 44. szám
S új ifjúság ú. i. SPORT FAVÁGÓK ÁLTALÁBAN A LABDARÚGÓPÁLYÁKON TALÁLHATÓK. ÉS MÉG VALAHOL MÁSUTT IS. A levegőben szilánk repül, illatos háncs tekeredik a földre, izzadságtól fénylő izmok feszülnek. Ausztráliában, a favágók országos bajnokságán vagyunk. A közönség rekedtre szurkolja magát. Nemzeti sport ezen a földrészen a favágás. Nincs egyetlen kiállítás, egyetlen karnevál a favágók küzdelme nélkül. Rendkívül erős, szívós, napbarnított fickók ezek, a vadon fiai. Gyakran utaznak többszáz mérföldet versenyeikre, fejszéikkel e- gyetemben. Az értékes szerszámra úgy vigyáznak, mint szemük fényére. Az ilyen viadaloknak hagyománya van Ausztráliában. V. György angol király szívesen legeltette szemeit a bikaerős legényeken, Erzsébet királynő ugyanezt vallhatná. Ausztrália legfejletteb, legtöbb embert foglalkoztató iparága a faipar. Ne csodálkozzunk hát, hogy a múlt század közepétől erednek a favágó- viadalok hagyományai. A nyeremények sem csekélyek. 1961-ben például, egy Sydneyben megrendezett versenyen, — a húsvéti ünnepek alatt — ötezer font sterlinget kapott a győztes! Egy ausztrál faipari milliomos 1500 font sterling értékű kupát ajánlott fel a győztesnek. A kupa értékesebb, és szebb, mint a teniszezők Davis Cupje. eddig mindössze kétszer talált gazdára, s a győztes hazája mindkétszer Üj Zéland volt. A fatörzs 30-75 centiméter átmérőjű. Ennek áii neki a favágó, vagy felülről, vagy oldalról osztogatva a csapásokat. A bajnoki cím annak az erőskezű legénynek a birtokába jut, aki a lehető legkisebb számú csapással, a lehető leggyorsabban vágta ki a törzset. Másik kategória a magas fák gallyazása. A favágó kötéllel erősíti magát a törzshöz, majd megkezdi munkáját, s addig meg sem áll, amíg le nem galy- lyazta és el nem távolította a fakoronát. Aki nem látott még ilyen viadalt, annak fogalma sincs különleges hangulatáról. Néha elegendő egyetlen erős sújtás, és kiröpül a fatörzs. Általában három fa-fajtát szemelnek ki, leggyakrabban a fenyőt és a nyírfát. A favágók 20 és 50 évük között érik el formájuk csúcsát, tehát tovább verseny- képesek, mint az atléták vagy labdajátékosok. Érdekes, hogy nem egy család adott már a világnak kiváló favágókat. Heckenbergék közül tizenegyen váltak ismertekké. Itt is történnek sérülések, Van, aki lábtörést szenved, vagy lenyisz- szantja ujjait. A legjobb favágók éppen olyan népszerűek a kenguru hazájában, mint a filmcsillagok. A leghíresebb Mc Carthy, aki egyedülálló, s mindezideig megdönthetetlen rekordot állított fel: egy negyvenöt centiméter átmérőjű tönköt, nem egészen egy perc alatt vágott ki! Az ausztrál és újzélandi favágóknak rövidesen más kontinensbeli ellenfeleik a- kadnak: az Egyesült Államok néhány egyetemén már edzenek a jövendő riválisok. 66b Minden út Grenoble felé vezet KUBlNOVÁ MILOSLAVA: 1. A krkonošei Vrchlabíban élek, másodikos gimnazista vagyok, és tizenhét esztendős. (Ennek ellenére már nagymenő). 2. Megnyertem az ifik lesik- lő és őriáslesikló bajnokságát, a felnőttek között pedig Vrát- nán, az országos mülesikló bajnokságot. 3. A dzsessz és a könyvek. 4. Honzának hívják és tizenkilenc éves. Szívesen síel,, így egy húron pendülünk. A közelmúltban ért véget a csehszlovák sí-válogatott női lesiklóinak tornatermi edzése. Zbynek Mohr vezetésével. A csapat minden tagja — szám szerint négy versenyző — komolyan vette a felkészülést, hiszen nem kisebb tétről van szó, mint a grenoblei téli o- limpiáről. A rokonszenves Zbynek elbeszéléséből kitűnt, hogy Grenoble felé nagyon fáradságos és göröngyös az út. Ez a válogatott a jövő csapata, csupa fiatal reménység. A szóra-kérés pillanatában éppen a trambu- linon szaltóztak a lesiklónök. Igen, szaltókat gyakoroltak esze az olimpia. 5, Leérettségizni, na és per- lőre-hátra, tudniillik igen fontos a lesiklónál az, hogy e- gyensúlya elvesztése esetén miként esik el. Csapzott hajjal, verítékezve de kitűnő hangulatban válaszolták meg kérdéseimet, melyek ezek voltak: 1. Hány éves, hol lakik, mi a foglalkozása? 2. Melyik eredményét tartja a legkiválóbbnak? 3. Mi a hobbyja? 4. Szívé-választottja van-e? 5. Leghőbb vágya? CUNINKOVÄ MIRIAM: 1. Lipt. Mikulásban érettségiztem, 19 éves vagyok, a bra- tislavai Testnevelési Főiskolára járok. 2. Februárban Zermattban (Svájc) lesiklásban negyedik lettem. 3. Szeretem a modern zenét, és sokat olvasok. 4. Van, ő is síző, de ezt ne írja meg, mert esetleg fejébe száll a dicsőség. 5. Kijutni az olimpiára, befejezni tanulmányaimat, s edzővé válni, si-edzővé persze. ANNA MOHROVÄ CSAPATKAPITÁNY: 1. (Nagyon is érthető ajakbiggyesztéssel mondja ki nevét, ő már huszonhárom eszFULINOVÄ ZUZANA: 1. Prágában születtem, .huszonegyéves vagyok, s a kassai Állatorvosi Főiskola első évfolyamát látogatom. tendős, a csapat legidősebbje, de a legtapasztaltabb is) Prága mellett, Kostelecben élek, foglalkozásom kémikus laboráns. 2. Ez évben, éppen Grenob- leban negyedik lettem, nagy vetélytársakat hagyva magam mögött. 2. Bejutottam a válogatott keretbe! 3. Nagyon szeretek golfozni. Táncra csak versenyek után, a mertházban van idő. Nyelveket tanulok. 4. Ilyesmire nincs időm. 5. Kijutni Grenobleb*. 3. A tenisz, de színházba és moziba is szívesen járunk férjemmel. Verseny-időszakban szívesen olvasok detektívregé- nyeket. Nem szeretek főzni! 4. A férjem. Zbynek Mohr edző. 5. Kijutni Grenobleba és u- tána nyugodtabban élni A KÖZPONTI EDZÖTANÄCS JANUÁR HUSZONKETTEDIKÉN DÖNTI EL, KI UTAZIK GRENOBLEBA. EZÚTON KÍVÁNUNK SOK Sí' m ÉS Jó SZE- * RENCSÉT MINDEGYIKÜKNEK. ABOSI ISTVÁN VARGA Zoltán FERENCVÁROS Nem kell a szurkolónak személyesen ismernie Varga Zoltánt ahhoz, hogy egyetlen dolgot mégis tudjon róla; nevezetesen, hogy nagyon zárkózott természetű, s érzékenysége épp úgy hozzánőtt egyéniségéhez, mint képességeihez a jelző: technikás. Beszélgetés közben őszinte, sőt kíméletlenül egyenes, mint az a továbbiakból kiderül. Jól érzed magad a Ferencvárosban? — Hát, ahogy vesszük. Magát a klubot imádom, szeretem a fiúkat is, akikkel játszom. És szeretem a közönséget, az Üllői utat, szeretek körülöttem mindent, egészen boldog mégsem vagyok.... Ejnye... — Igen, így van, nem kertelek. Igaz tehát a pletyka? Öb nem, arról azért nincs szó, hogy valaha is megváljak a Ferencvárostól. Az itt eltöltött tizenegy év emléke sokkal mélyebben él szivemben, mintsem, hogy ilyesmire egy percig is gondolnék. S hogy ez így van, azt néhány alkalommal bizonyítani is volt alkalmam. Csak a szurkolók nem tudnak róla. Tehát hívták máshová, valóban? — Igen. A Honvédtől konkrét ajánlatot is kaptam, más klubok csak félhivatalos formában kerestek. Én azonban nem tárgyaltam senkivel. Azaz, mindenkinek azt mondtam: „Ne haragudjanak sporttársak, de én a Ferencvárost nem hagyom el soha.“ Hát akkor; honnan a keserűség? — Onnan, hogy egyesületünk nem minden vezetőjével vagyok és vagyunk egyetértésben. Hogy ez miért van? Nem tudom. Csak azt érzem, hogy itt nincsen minden rendjén, hiszen csupán azóta, hogy én magam itt játszom, több volt az elnökünk, szakosztályvezetőnk és különböző tisztviselőnk, mint a többi klubban összesen. így aztán érthetően baj van a bizalommal, ami pedig egyáltalán nem mellékes egy klub életében. Mire ugyanis valakit megszoknánk, megszeretnénk, már megy is tőlünk. Elhallgat, úgy tűnik, mintha nem is egy világklasszis csatár ülne velem szemben, hanem csak — egy kisfiú. Simák, gyerekesek a vonásai, mintha most lépett volna ki az iskolapadból. — Pedig már régi, és nagyon boldog házas vagyok, sőt, gyönyörű lakásunk is van. O- lyan, ahol végre a hobbymnak élhetek. A díszítgetés a feleségemnek is szenvedélye. Hol egy térítőt veszünk, hol egy vázát, hol a szőnyeget cseréljük, hol a könyveket rakosgatjuk. Szereted a könyveket? — Nagyon. A futball és a lakásdíszités mellett az olvasás a harmadik szórakozásom. Társaságba ugyanis nem járok, barátaim — a pályán kívül — régen sem voltak, most sincsenek. Marad tehát a futball, a lakás, a könyv, és a feleségem. igen. nekem ő jelenti a barátot is. Különben még e- gyetemre jár. De ha már itt tartunk. Kérhetnék valamit? Arról van szó, hogy tavaly nyáron, a londoni vébé után, rengeteg pletyka kelt szárnyra rólunk S most, ha már szóba került a feleségem, olyan jó lenne végre eloszlatni. Tehát kacsa volt? — De még milyen! Amikor hazatértem a vébéről, majd elájultam a tömérdek ostobaság hallatán. Megtörtént o- lyasmi is, hogy egyesek — akik nem ismerték személyesen a feleségemet, még neki is elmesélték a fodrásznál, hogy: „Mit szól hozzá, Varga Zoltán a Ferencvárosból diszszidálni akart. A felesége pedig át akart szökni Jugoszláviából Ausztriába. A határon azonban elkapták.“ (Először lesz indulatos). Az igazság az, hogy a feleségemnek mégcsak útlevél-kérelme sem volt! E- gyébként se szeret utazni. Én csak huszonkét éves vagyok, de már szinte az egész világot összejártam. örülsz neki? — Ha azt mondom, hogy 1- gen is, meg nem is, akkor különcnek tartasz majd. Pedig az az igazság, hogy sokszor olyan jó lenne kicsit többet együtt lenni a feleségemmel. S élvezni az új lakást, a Du- na-partot, hiszen mellette lakunk. De nem lehet. Hol itt játszunk, hol ott, hol erre a meccsre készülünk, hol arra, néha már azt hiszem, szétpattannak az idegeim. Érdekes a- zonban, hogy estére mindig megnyugszom. Még akkor is, ha három kilót leadok egyetlen edzésen. Nyáron ilyesmi is előfordult. Kiderül a következőkben még az, hogy végtelenül tiszteli, szereti Lakat Károly edzőt, s ellágyulva emlékszik Hajabács Géza bácsira, felfedezőjére. íme, Varga Zoltánról a végén kiderül, hogy sokkal lágyabb szívű, mint amilyennek ismerik. — Hát ezt nem hiszem, az olaszok vagy éppen a svájciak gondolom más véleményen vannak, mert amikor 1965-ben megnyertük a VVK-t ajánlatokat elsősorban tőlük kaptam. Tehát — őket utasítottam visz- sza, mégpedig úgy, hogy később már nem is próbálkoztak. A VB-n sem? — Ott sem! Az ezzel kapcsolatos híresztelések szintén a mese területére tartoznak. Azt azonban hadd mondjam el, mint valóságot, hogy annak i- dején én még kiutazni sem a- kartam Londonba! Mert sérült voltam, s ezt becsületesen és tisztesésgesen meg mondtam vezetőinknek. Emlékszem Ba- róti Lajost még Rotterdamban is kértem, küldjön vissza, ha lehet. Ö azonban reménykedett bennem, hátha felgyógyulok. Kint Angliában? Sajnos, ott sem javult a sérülésem. Ezért szó ami szó; egyre idegesebb lettem, és nyűgnek, tehernek éreztem magam a magyar küldöttség nyakán, s ezt ugyanolyan becsületesen előadtam Honti Györgynek, mint egy évvel később azt, hogy nem játszom fedezetet a magyar válogatottban. Nem játszom, mert nem tudok. Most révbe jutottam. Akik kiálltak mellettem, azoknak ezúton köszönök mindent, szeretném azonban hozzátenni, hogy én soha sem a nyolcas mezért harcoltam, hanem csak azért, hogy csatár lehessek. Hiszen futballozom, s akár negyvenes, vagy huszonhatos feliratú mezben is — csak elől lehessek. A támadósorban. Úgy, mint a Ferencvárosban, ahol öt csatár támad, s Karcsi bácsi dönti el, ki mikor húzódjon valamivel hátrább, vagy éppen előrébb. Szeretsz Albert mellett futballozni? — Nagyon! Azt nem lehet elmondani, hogy Flóri micsoda játékos. Imádok neki lábdát adni, s azt hiszem, ő is nekem. A magánéletben? Nem, mi csak a pályán vagyunk jóbarátok. Ennek azonban ne tulajdonítsanak semmiféle jelentőséget. Hiszen említettem már, hogy különösebben senkivel sem barátkozom. Egyébként, még mielőtt elhangzana a kérdés, hogy volt-e valaha ideálom, hadd feleljek gyorsan. Nem volt. És most sincs. És mindenféle futballt szeretek, ami technikán alapul, és még nézni sem tudom az o- lyan labdarúgást, amiből éppen ez hiányzik. Persze minden relatív. Mert én például technikásnak tartom az angol futballt, ugyanakkor a németekről nagyon rossz a véleményem. Kivételek persze Itt is — mint mindenhol — vannak. Mert ha egy jó játékos ellen játszom, képes vagyok megállni a pályán, s ott helyben tapsolni neki. Mint például az angoloknál B. Charl- tonnak és Bestnek, akiket mindig példaként hozok fel arra, hogy lám, a mozgékonyság és a technika, a futógyorsaság és a labdakezelési készség jól megférhet egymás mellett. Most már sietnem kell. Edzésünk lesz, s bizony egy percet sem szeretnék késni. Néhányszor úgyis megmosta már a fejemet Karcsi bácsi. Nem sértődtél meg? — Ugyan! Hiszen ő is azt akarja, amit én és a többiek is: hogy csapatunk kultúráltabban, s ha lehet, még eredményesebben futballozzam Nekem meg különösen jót akar: azt, hogyha bekerültem a válogatottba, bent maradjak. És ne úgy járjak, mint annak i- dején a Ferencvárosban, mert az első csapatban nem volt a kezdet valami sikeres. Amikor 1961 nyarán először kerültem az egybe, nagyon rosszul játszottam. Igaz, még csak tizenhat éves voltam a Csepel elleni l:l-es meccsen. Aztán kiábrándítóan ment az Újpest ellen is. Kikerültem, s utána még vagy két évig a tartalékok kenyerét ettem. Ma már tényleg jobban megy néha. De nemcsak nekem, a többieknek is. Egyébként véleményem szerint hamarosan egész labdarúgásunk színvonala emelkedni fog. A klubcsapatok sikeresen szerepelnek majd a kupákban, és a válogatott a világ egyik legjobbja lesz. Miből gondolod? — Mert egyre több a technikás játékos. Mindenütt. Jő lenne, ha Varga Zoltán jóslata valóban beválna. Nagymarosi László
