Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-31 / 5. szám
/ új iíiúság 3 wmt^w^rwzatistmam Ezer hektárra száz ember Első helyen a gépesítés és a speciallzáció • Fokozott hatékonyság • A mezőgazdasági nagytermelés támogatása Ez év elejétől a mezőgazdaságban Is az új irányítás tökéletesített rendszere lépett érvénybe. Az új irányítási rendszer a termelés hatékony növelésére irányul. E téren nem kis szerep jut a Tudományos Gazdálkodási Intézet bratislava fiókjának. Ez az intézet már az előző években is foglalkozott azzal, hogy a mezőgazdasági termelést több kísérleti munka hozzájárulásával gazdaságosabbá tegye. Tavaly például az intézet és munkahelyei különféle termelő körzetekben tizenegy helyen végeztek kísérletet, összesen 32.846 hektár mezőgazdasági földterületen; ebből 21.409 hektár szántóföldön. A malackai Állami Gazdaságban a termelés speciallzálásával foglalkoztak, a keveset termő homokos talajt javítják meg. A Nitrianska Streda-i EFSZ számszerűleg kevesebb mezőgazdasági kultúrát termel, s főleg az állattenyésztés növelésére és az anyasertések nevelésére fordítják ligyelmüket, hogy minél több malacot nevelhessenek. A Sebechleby EFSZ e tudományos kísérletezés ajánlatára szarvasmarhát és juhot tenyészt, gyümölcstermeléssel foglalkozik. Más mezőgazdasági üzemek is bevezettek hasonló specializációt. Az intézet dolgozói az eddig szerzett tapasztalatok alapján azzal számolnak, hogy teljes gépesítés esetén száz hektár földet a burgonya, a cukorrépa és kukoricatermő övezetben 21—26 ember megdolgoz. Az állattenyésztésben ezer hektáir földterületre 37—57 dolgozó lesz elegendő. Számuk az állattenyésztés jellegétől függ majd, a gazdasági objektumoktól és a felhasznált technikától. Az intézet egyéb fontos munkával is foglalkozik, így például a nagyüzemi termelés keretében történő progresszív borjúneveléssel, a szarvasmarha és sertés etetési problémáival stb. (A) AZ EMBER SZOLGÁLATÁBAN A dunai vlzierőmű építésével összefüggő tervek, rajzok, a kutató-intézetekből és tervező irodákból már a bizottságok elé kerültek. A hatalmas vlzierőmű építésével kapcsolatos előmunkálatok már any- nyira előrehaladtak, hogy szinte magunk elé képzeljük és látjuk az építkezés körvonalait. Felkerestük dr. doc. Karol Rohan mérnököt, a Szlovákiai Vízgazdálkodási Bizottság elnökét, aki készségesen rendelkezésünkre állt és a következő felvilágosítást adta; A dunai vízierőmű építésének tervén már 1951 óta dolgozunk. A terv megvalósításánál három célt követünk: védelmet nyújtani az árvíz-veszély ellen, energetikai célokra felhasználni a Duna vizét és javítani a hajózási viszonyokat. A nagy árvíz óta elsősorban a Csallóköz védelmének kérdése került előtérbe. A Duna. mint energiaforrás kiapadhatatlan és eddig még nem használták ki. A hajózás kérdésének meg- bldásával összefügg a jugoszláv román vízierőmű építése is. Hogyha az elkészül, akkor már csak a mi szakaszunk képezné a Duna-tenger hajózás utolsó akadályát. A partvidék mezőgazdasági termelésének emelése nem befolyásolja a vízierőmű építését. De ennek ellenére a mezőgazdasági és vizgazdasági kérdések mégis szorosan összefüggnek. A Csallóköz vízgazdasági és mezőgazdasági kérdésesek megoldását eddig még mindig elodázták. A dunai vízierőmű építésének megvalósítása sehogysem halad előre. Ma azonban már leszögezhetjük, hogy a legnagyobb akadályokat már legyőztük. Milyen megoldási lehetőségek álltak rendelkezésünkre? Hogyan is jellemeznénk őket? Évekkel ezelőtt a szakkörök íizenhatféle tervezetet tanulmányoztak át. Most már ott tartunk, hogy csak az egyesített csatorna és folyórendszer jön számításba. A folyó rendszerről a következőket mondanám el: a mai Duna medrében két vízierőmü, két villanyerömű keletkezne. (Voj- ka és Palkovičovo). Miért nem fogadták el ezt a tervet? Mert a Duna-mederben é- pülő vízierőmű csak igen kavicsos talajon épülhetne fel és könnyen talajlazulásra kerülhetne a sor. A talajvíz erősen megrongálná a vízierőmü talpazatát. Ä tavalyi gátszakadások is hasonló okokból keletkeztek és nemzetgazdaságunknak 3,5 milliárd korona kárt okoztak. Az úgynevezett deri- váciős megoldás alapját az az • elgondolás képezi, hogy a vil- lanyerőművet a Duna medrén kívül építenék fel. A Duna bizonyos mennyiségű vizét külön csatornába vezetnék át a villanyerőművekhez. Számítások szerint ezen a csatornán keresztül másodpercenként 4 800 köbméter víz folyna keresztül. A Duna többi vize a régi Duna medrében maradna és folyna tovább. Főleg a halászat céljait szolgálná. Ezenkívül tekintetbe veszik azt is, hogyan ügyelünk arra. hogy a Duna-medence, a vízierőmü kiépítése által se veszítse el eddigi jellegzetességét. Hol építik ki a derivációs csatornát, hol kezdődik és hol torkoll újból a Duna régi medrébe? A derivációs csatorna 25 km hosszú lesz és két részre oszlik majd. Az egyik része 18 km. a másik része pedig, a hősi villanyerömű alatt 7 km hosszú. A csatorna építését Bratislavától 20 km-nyire, Pal- kovičovónál (Szapnál) az 1810 f. kilométernél kezdjük meg. Körülbelül 300 méter széles és maga a vízierőmű talpazata 100 méter. A gátat a felásott földanyagból és a bősi villanyerőmű építésénél nyert földanyagból építik fel. A derivációs csatornán keresztül a vizet a turbinákhoz vezetjük. A bősi vil- ianyerőmü felett a maximális szintet érjük el, amely a környék földszintjével szemben 15 méterrel lesz magasabb. Az é- nergetikai célokat szolgáló víz a derivációs csatornán keresztül a villanyerömű alatt lesz elvezetve. A víz szintje három méterrel lesz alacsonyabb, mint a talajszint. Bizonyára óriási mennyiségű földmunkára lesz szükség. Mégis miért maradtak ennél a megoldásnál? A derivációs csatorna építésénél valóban hatalmas földmunkára lesz szükség. Számítások szerint a 25 km hosszú és 300 m széles csatorna építésénél és a bratislavai víztartály kiépítésére 10 ezer hektár területen folyik majd az építkezés. A terület nagyobb része ma mezőgazdasági célokat szolgál. A kisebbik része pedig erdőséget képez. Ha pontosan akarjuk felmérni az eshetőségeket, akkor a következő körülményeket kell számításba venni: a tavaszi munkálatok megkezdésénél a talajvíz a dunaszerdahelyi járásban rendszerint körülbelül 5000 hektár területet lep el. Különben is ezen a vidéken a szántóföld területét is legfeljebb csak legelőnek használhatják fel és a legnagyobb megerőltetések árán is csak bizonytalan hozammal számíthatnak. A vízierőmű építésével megoldódnak ezek a kedvezőtlen helyzetek is. A gyűjtőcsatornákat öntöző-csatornának lehet maid felhasználni. Ha most mérlegeljük az a- dott lehetőségeket, akkor leszögezhetjük, hogy valóban miért döntöttünk a derivációs csatorna építése mellett. 9 A Csallóköz védelmét a legmegbízhatóbban biztosítja A A műszaki-gazdasági tényezők ma a legkedvezőbbek. 9 Javulnának a hajózhatósági feltételek. 9 Lehetővé teszik a munkálatok mechanizálását, mégpedig szárazon védett területen, a mai dunai gát területén kívül is. A A tervezés valamint a nemzetközi tárgyalások szempontjából a legjobban van előkészítve*, — Az építkezési terep jórészét aztán visszaadják a mezőgazdaság céljaira? Természetesen már a tervezésnél se feledkeztünk meg erről a szempontról sem. — Mi történik majd a Duna- meder és a mai Duna-ágak, valamint a gátak közötti inun- dációs területtel? A mai Duna medrén keresztül vezetjük az úgynevezett szanitáris vizeket. A Duna-ágak csak árvíz idején kapnak vizet. A csatornán maximálisan 4800 köbméter víz folyhat másodpercenként keresztül. A többlet a régi mederben folyik tovább. Aki a Duna-menti viszonyokat ismeri, az tudja, hogy a gáttól a Duna medre sokszor négy kilométernyire is esik és ebben a térségben ha a víz szintje magas, akkor min- dik áll a víz. A gátak közötti földeket legfeljebb csak legelőknek használhatjuk. Ha majd biztosítjuk a gátak közötti területek vízrajzi helyzetét, akkor majd intenzív mezőgazdasági termelésre is felhasználhatjuk. Ezt a térséget csak a legmagasabb vízállás i- dején önti el a víz. Túlnyomó részben majd ez a terület is megművelésre vár. A Csallóköz sűrű erdőségét sem fenyegeti majd árvízveszély. A vízierőmű építésével kapcsolatosan olyan vélemények is elhangzottak, amelyek Bratislava város biztonságát féltik. Fokozzuk majd a város biztonságát? Bratislava biztonságáról az úgynevezett évszázados víz gondoskodik. 1954-ben, amikor Bratislavában a Duna állását 984 cm-re mérték, akkor a szlovák főváros pereme valóban veszélyben forgott. Ha a vízierőmüvet a derivációs csatornán építjük, akkor Bratislava alatť olyan biztonságot nyerünk, amely az úgynevezett 500 éves víz védelmét adja. Majd ha később kiépítik a Wolfsthal vízierőmüvet, akkor Bratislava védelme tökéletesen biztosítva lesz. Az a tény, hogy közvetlenül Bratislava alatt a vízszint emelkedésére számítunk — ami másodpercenként 2000 köbméter víz lefolyásának felel meg. Hogy a vizet húsz kilométernyire Bratislavától a de- rivációs csatornába vezethessük, Hrušovóval szemben, a folyóban kell gátat építeni. A legközelebbi derivációs csatornáig Bratislava alatt egy 8 km hosszú szakaszon eltávolítják a bokrokat és fákat, a folyó medrét kissé szabályozzák és így nagyobb átfolyást érünk el. Biztosítjuk a jégdarabok gyorsabb zajlását és így Bratislava biztonsága is emelkedik. A szúnyogok uralmának is véget vetünk. A mezőgazdasági termelés szempontjából a 25 km hosszú derivációs csatorna egész különböző feltételeket teremt, ugyebár? A vízierőmüvek építésével kapcsolatban számításba vesz- szük a talajvíz szabályozását, a csatornázást és az öntözést is. Az eddigi víz-elvezető csatornák rendszerét kibővitjük. A helyzet az, hogy módunkban áll maid szabályozni a talajvíz szintjét is, amely eddig mindig erősen befolyásolta a Duna vízszintjét is. Docens elvtárs, most térjünk át a Duna vizének energetikai kihasználásával összefüggő kérdésekre és a Duna hajózási problémáira is. Elsősorban azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a Duna csehszlovákiai szakaszán hasonlóak a körülmények, mint a Rajna folyón. Ezért Francia- országban tanulmányoztuk a vízierőmüveket, összesen 16 é- pítés alatt álló vízierőmüvet néztünk meg. Ezeknél is úgy oldották meg a kérdést, hogy derivációs csatornát építenek és ezen keresztül vezetik a vizet a turbinákhoz. Szeretnénk tudni, hogy a dunai vízierőmű építése milyen épület-komplexumokból áll? Elsősorban ide tartozik a Bős — Nagymaros — vízierő- rendszer, Ogy számítjuk, hogy Bősnél épül ki a derivációs csatorna. Palkovičovo (Szap) és Nagymaros között — a dunai szakasz alsó részén a víztartály. Energetikai szempontból a derivációs csatorna kiépítése sokkal gazdaságosabbnak mutatkozik, mint a Vojka és Palkovičovo melletti villany-erőmüvek építése. Létezik már valami elgondolás a harmadik energetikai fokozat felépítésére vonatkozólag is? Már említette Wolfs- thalt. — Igen, csakhogy vannak még bizonyos eltérések. A Gabčíkovo — Nagymaros vízierőmű között közös csehszlovák-magyar építkezés lesz. Míg viszont a wolfsthali villanyerőmű közös csehszlovák-osztrák építkezés lesz. Az újabb tapasztalatok alapján a wolfsthali vízierőmü-terve már igen elavult lenne. Hiszen most már olyan turbina-rendszert fejlesztettek, amely lehetővé teszi a víz maximális felhasználását. Jóváhagyták már, hogy milyen sorrendben kerülnek felépítésre a vízierőmű építkezései? Jóváhagyták már azt a tervet, hogy Bratislava alatt látnak hozzá a komplett vízierőmű építéséhez, mert biztosítani akárjuk Dél-Szlovákia védelmét. Nem akarunk felesleges beruházásokat eszközölni a terület úgynevezett passzív védelmére. Ha nem építenénk fel a vízierőművet, akkor három milliárd koronát kellene befektetni a gátak megerősítésére és a Duna hajózási viszonyainak javítására, amire bennünket szerződések köteleznek. Ezért a pénzért javulna a hajózhatóság, de más eredményt nem érnénk el. A terület védelmének szempontjából, de az energetika fejlesztésének szempontjából is Bősnél kell kezdeni az építkezést. Milyen teljesítményeket kíván elérni a vizierőmű-rend- szer? Az egész vízierőmű-rendszer tehát Wolfsthal, Bős és Nagymaros egymillió kW és vagy ötezer gigawatt órával és 5 000 000 000 kW órával számol. Az összehasonlítás kedvéISktr/W Ytr Ábránkon a tervezett három dunai erőmüvet tüntetjük fel: Bratislava felett a Wolfsthal erőműve. Bratislava alatt, a vonalazott részen Körtvélyesnél a gá- ak közötti térségben jellegzetes a Duna medrében létesített duzzasztógát. Ebből a tóból vezetik, a csatornát a bősi villanyerőműhöz és onnan Szapnál, ar 1810 folyó km-nél a Duna medrébe. A duzzasztott folyam a nagymarosi erőmű felett a Duna medrében folyik tovább. A felszíne csak Szapnál emelkedik. A Párkánytól Szapig közlekedő hajók majd a derivációs csatorna felé tartanak és Bősnél folytatják útjukat a csatornán keresztül. ért megjegyezzük, hogy az új villany-hőerőmű Ladce-Ilava- Dubnica-Trenčín 66 megawattot és 350 gigawattat termel. Bősön napi teljes öt órai teljesítménnyel számítanak. A villanyerőmű majd 19 órán keresztül szünetel, hogy a csatornában összegyűljön a víz és aztán maximálisan fel lehessen használni. Bősön körülbelül napi öt 6- rás munkaidőn belül annyi vizet kell összegyűjteni, ameny- nyi a csúcsteljesítmények elé-' réséhez elegendő. Bőssel ellentétben a Nagymaros feletti víztartály úgynevezett kiegyenlítő tartály. Bősnek kilenc turbinája lesz. Nagymarosnak tizenkettő. Mi még a Kaplan- féle turbinákat használjuk, mig Nagymaroson tanulmányozzák a KapIan-féle és az átfolyási turbinák összetételét. Docens elvtárs, milyen változásokra kerül a hajózás terén a sor? A derivációs megoldásnál elmarad a nehezen átgázolható szakasz, ahol nem mehettek hajók, vagy csak igen kis megterheléssel. Majd ha felépül a vízierőmü, akkor a villanyerő- mü körül megindul a folyami hajózás. Nagymarosnál, és Bősnél a hajózsilipek 230 m hosz- szúak lesznek, és lehetővé teszik, hogy egy hajó keresztül menjen. A Nagymaros — Komárom és Szap közötti szakasz hajózási szempontból biztonságot nyújt. A Duna medrét ott, ahol a derivációs csatorna kitorkollik. bággerezik és kimé- lyltik, hogy Bősön a turbináknál nagyobb legyen az esés. Hol tartanak már az előkészületekkel? A dunai vízierőmü a csehszlovák és magyar szakemberek közös müve. Bőst mi tervezzük, Nagymarost és a kört- vélyesi gátat, amely már a magyar szakaszon van, a magyarok. A költségeket felesben viseljük, mint ahogy az ilyen nemzetközi válallkozásoknál szokásos. A közös problémákat a csehszlovák, valamint a magyar és szovjet szakemberekkel közösen beszéltük meg. Mikor kezdik meg az építkezéseket? Az építéshez komolyan csak 1970-ben fogunk hozzá, de az előkészületekhez már egy évvel előbb. Az első villanyáramot 6-7 év múlva termelhetjük majd. Az építkezési munkákat tökéletesen gépesítik, a szükséges gépeket, részben mi gyártjuk, részben pedig a Szovjetunióban vagy más országokban vásároljuk meg. A- mikor megindul a munka, a mi szakaszunkon körülbelül hatezer, magyar szakaszán pedig 2500 ember fog dolgozni. Az építkezés iránt óriási az érdeklődés, a nagyközönség is figyelemmel kíséri már az e- lőkészületeket is. (A Zemédelské noviny nyomán) Helyreigazítás Kedves olvasóink szíves elnézését kérjük a múltheti számunkba sajnálatos módon becsúszott hiba miatt. A mecha- nizátor munkája — című interjú alcíme: Beszélgetés a nagymácsédi EFSZ mechanizá- torával helyesen így hangzik: Beszélgetés Varga Ferenccel, a kismácsédi EFSZ mechanizá- torával.
