Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-03 / 40. szám
S zeptember közepe fáján, egv borús napon petró- leumkék Octávia robogott a csallóközi betonú-1 ton Komárom felé. Az utasok Bratislavából indultak el, a vezető vagy harmincéves, megnyerő külsejű fiatalember, társa idősebb férfi volt. — Ha !gv megy. három óra múlva Pesten vagyunk — szólt a kísérő utas Dunaszerdahely előtt. A vezető egyhangúan válaszolt: — Sose lehet tudni. Egyébként azt sem bánnám, ha már Buda előtt járnánk, legalább magam mögött tudhatnám a veled való unalmas utazást. — Ez csak amolyan barátias csipkelődés volt, még sok, hozzá hasonló hangzott el ezen az úton. Ha történetesen nem szól közbe, a két barát három óra múlva egy pesti eszpresszóban szürcsölhette volna a kávéját. Azonban.... Dunaszerdahelyen benzint vettek, s amikor fizetni kellett, az idősebbik úr belekotort a pénztárcájába, majd hirtelen a fejéhez kapott: — Te úristen, nincs meg a személyazonosságán! A további keresgélés, kutatás is hasztalannak bizonyult. Egyetlen lehetőség maradt — visszamenni érte Bratislavába. Némi heves szóváltás után beszálltak a kocsiba, s az autó. visszafordult. A két barát szótlanul ült. bosszankodtak a fölösleges út miatt. Dunaszerdahely határán egy lány állt az út mellett. A vezető ügyet sem vetett rá, szomszédja azonban megszólalt: — Vigyük el! — Hiszen nem is stoppolt, — válaszolt a vezető, de azért fékezett. A lánv bizonytalan léptekkel utánuk eredt. — Csinos? — kérdezte a sofőr. — Mint egv angyal — cuppantott szakértelemmel až idősebbik. ' — Akkor megérdemli, hogy elébe is menjünk... Néhány perc múlva már hármasban robogtak a széles beton úton. Élénk beszélgetésbe kezdtek és a két barát már nem is bánta, hogy vissza kellett fordulniuk. M egismerkedtek. A vezető Laci néven mutatkozott be Barátiát Jancsinak hívták, a lány neve Dana volt. Kerek babarcából, nagy kék szeméből ártatlan naivitás sugárzott, alig húsz éves lehetett. Jancsi nagyon jó társalgónak bizonyult. Csevegett tréfálkozott, és mindez kétszeresen mulatságos volt. mert keverte a magyart a szlovákkal. A lány u- gyan magyarul keveset értett, csupán annyit, ami másfél év alatt Komáromban az egészségügyi intézetben ráragadt, de azért jól szórakozott. Laci az utat figyelte, csupán néha vetett egy-egv pillantást a lány fplé. Észrevette, hogy olykor- olykor. a beszélgetés szüneteiben Dana arca elkomorult. Ha bele látott volna a lánv gondolataiba, ha olvashatta volna azokat a zilált gondolatokat, melyek végigvonultak a szépen domborodó homlok mögött, ilyen rapszódia kerekedett volna ki előtte: — Most kilenc őrá? Két órával ezelőtt még nem hittem volna. hogv ma nevetni is fogok. Hogy férfira nézzek. Mind elátkoztam őket. most meg egv autóban ülök velük és nevetek minden szamárságon, amit ez a vén szoknyavadász mond. Még a fülemét is csókoiuatia és én azt sem bánom... Ha Laci megláthatta volna azt a képsort, amelyet a lány a múlt éjszakáról visszapergetett megtudta volna hogy Dana este tízig szolgálatban volt a Slovnaftban, azután rohant az állomásra, éjfél után érkezett Komáromba. Szinte rohant a kórházba? a portás ismerte, tudta, miért jött. — Józsi» nincsen szolgálatban — ábrándította ki a lihegő lánvt. — De hiszen este telefonon beszéltünk, azt mondta, itt lesz... A portás csak vállat vont, micsoda fajzat ez a lány, gondolta magában, már a kórházból is kidobták, áthelyezték, mégsem hagy neki békét. Nős ember után szaladgál... Dana köszönés nélkül elsietett. Az éjszakát az utcán töltötte sétálva, fázott, didergett. de csak várt. várt. Aztán végre fél hat körül villanyfény gyúlt Józsiék ablakában. No most, most... a lány szíve a torkában dobogott. Hosz- szú percek múltán megjelent az imádott ápoló alakja a kapuban. Dana hozzálépett. — Te igazán eljöttél? Mondd, normális vagy? Tűnj el valahová. kit érdekelsz! Ezt hallotta a lány, nem is értette jól. csak a hang hidegét érezte. Hányadszor már! Gyötrő ürességtől, céltalanságtól visszhangzó percek következtek. ki tudja mennyi. Csak arra eszmélt fel. hogy lefékezett mellette egv 603-as. a sofőr felajánlotta, hogy elviszi Dunaszerdahelyig. Ha arra számított, hogy legalább lesz kivel szórakoznia, eloszlatnia a reggeli álmosságot, tévedett. Dana egész úton komor, szótlan volt... Most azonban történt valami. Az Octávia utasai jókedvre derítették a lányt, furcsa, de igaz. Dana nevetgélt, talán arra gondolt, hogy nemcsak egy férfi van a világon, vagy arra, hogy nem szabad a bánatba belepusztulnia. Ki tudja miért, de mosolyog, szórakozik, mintha pótolni akarná az elveszített perceket, vagv még inkább, mintha meg akarná bosszúim a megaláztatást. Bratislava előtt már beleegyezett, hogy e- gyütt megy a két baráttal Budapestre és azt gondolta, bárcsak látná őt Józsi is. amikor majd végigrobognak Komáromon. És arra is 'gondol, hogv küld majd neki egv képeslapot odaátról és aláíratja Jancsival meg Lacival. Pukkadjon meg a féltékenységtől,. Igen ám. de mit szólnak majd a szülei! Miért akar Pestre menni, kivel, hogyan? Jancsi legyint az egészre, számára ez egyszerű dolog. Osztag Bender, a híres török alattvaló utódai pnnél többre is képesek1 A személyazonossági igazolványa már a zsebében lapult, ott hevert a szék mellett, még jó, hogy otthon csúszott ki. nempedig a lokálban, ahol az éjszakát töltötte. Most tehát minden agysejtje Dana ügyére összpontosulhat. a z autó tovább robog Pezinok felé. Dana szüleihez Jancst elosztotta a szerepeket. Helyzetismertetés: Budapesten nagyszerű labdarúqó mérkőzés lesz. Magyarország — Ausztria, a Slovnaft- bó! két autóbusz indul. De mind a kettő megtelt már. Dana későn jelentkezett, így már csak egy lehetőség van. hogy Lacival megy maid, aki, mint az üzemi csapat kiváló labdarúgója szintén kíváncsi a mérkőzésre és saját kocsijával megy Budapestre. Vele utazik Jancsi is. a sportegyesület előadója, hogy már előre intézkedni tudjon a belépőjegyek ügyében. Kezdődhet a játék. Dana szülei egyszerű emberek, hálásak a sportreferensnek hogy az ö lányuk érdekében ennyi áldozatra kész. borral kínálják a vendégeket, a koccintás közben a hagyományos találkozó sikerét emlegetik. Az édesanya kissé csóválja a fejét sosem történt még meg. hogv az ő lánva futballmérkőzést nézett volna. Jancsi még csírájában eloszlatja gyanúját: — Ugyan kérem, hát ez a két autóbusz talán mind a labdarúgás kedvéért megv Budapestre? Szó sincs róla! Látni a- karják a legszebb Duna-menti várost, vásárolni szeretnének valami szén kardigánt, bort kóstolni, aztán a családfő felé kacsintva folytatja. Már csak hoz a lánya egy üveg Kecskemétit... az pedig itt Pezinokban is kedves. Egyszóval a szülőknél minden jól sikerült, még szerencsés utat is kívántak a kirándulóknak. A petróleum-kék Octávia estefelé érkezett Budapestre. A magyar fővárosban Osztap Bender szellemi örökösének újabb ötletet kellett kisütnie. Felesége ugyanis egy nappal előbb érkezett oda. és már várta őt. Tudtára kellett adni tehát, hogy élete párja jől van. nincs spmmi baja. csak éppen nem érkezett meg. Ugyanis nem vonattal, autón utazott, s mint történni szokott, a motorban hiba esett, semmi különös, reggelrp minden rendben lesz. Az üzenetet eqy budapesti ismerős hölgy, a feleség barátnője (és a féri barátja) adta át az állomáson türelmetlenül várakozó asszonynak. Végre tehát gond nélkül van a két barát, nemsokára megérkezik a barátnő, aki Janósl „tatabányai” telefon-üzenetét átadta. Danának tetszik az esti Budapest, lesz heje-huia. dínom-dánom. Presszó, borozó, tánc — szórakozik, mulat a vidám társaság. Éjfél rég elmúlt már. Dana úgy érzi, hogy Laci nemcsak Dótolni tudja Józsit, sokkal több tud lenni nála. Ma- gánházná! kaptak szállást és csöppet sem zavarja, hoqy házastársakként tartják őket számon. Szinte kacéran les ki a párna alól és várja, hogv .Laci mellé bújjon... De a várakozás pillanatai lassan múlni kezdenek és egy- re több emlék fér el bennük. Józsi úqv búit mindiq hozzá mintha mágneses erő hajtotta volna, hangja olyankor elcsuklott. csak simogatta, és reszketett a keze... Józsi olyan tud lénni amilyen talán senki. Nem tudja biztosan, mert eddig senki mást nem ismert... De, nem is akar megismerni... Dana először összerezzent, aztán befordult a fal felé Éppen akkor feküdt az ágyba Laci. Türelmetlen vagy már kis bogár — simogatta meg a lányt, de az félrelökte a férfi kezét. Laci előbb csak játéknak vélte az egészet de Dana hajthatatlan maradt. Végül összekuporodott az ágy sarkában és elcsukló hangon, vádolva és panaszkodva kiöntötte lelke bánatát. Beszélt Józsiról, aki őt mint kezdő, tapasztalatlan ápolónőt elcsábította szüleiről, akik mindia a szobába zárták és kénvszerítették, hogy zongorázzon, de egv szóval sem oktatták. hogyan kell egy lánynak viselkednie. Beszélt a tanítóiról, osztálytársairól, beszélt, és folytak a könnyei. Hangja monoton volt. csak néha fulladt zokogásba, de a belső szenvedés hol váddá, hol gúnnyá, hol szemrehányássá színezte. L acinak egyszerre megfordult a fejében? hogy te oyámoltalan liba. kit érdekel hoqv téged rosszul nevelte^. hogv félrevezettek. Maradtál volna otthon, vagy a Józsidnál, vagy akárhol, feleslegesen áldoztam fel áz éjszakámat... de nem volt ereje ezt megmondani, mert érezte, hogy a lánynak Igaza van. Laci és Józsi réggel csak későn találkoztak. Az Idősebbik barát azt várta, hogv útitársa elégedett csettintéssel nyugtázza majd a kalandot és legalább fél szóval, meghálálja a szerencsés lebonyolítást Amikor mindez elmaradt, csak méltatlankodott. Hogyisne, Dana titkát csak Laci értette. Petrik József új ifjüSáR 3 Hát ilyenek vagyunk? 1946 decemberében Prágába utaztam. Pedig szlovákul alig. csehül két szót sem tudtam talán. Nem én voltam az ü- gyetlen, aki ezt tette akkor * sok hontalannak tartott közül. Munkát ugyan kaptam volna, de tanonc szerettem volna lenni a ŐKD-ban. Nem sikerült. Ta- none volt elég. Csalódtam, a- zért valami mégiscsak megvigasztalt. Idegen városban voltam, és mégsem éreztem magam idegennek. Egy évre rá, a kitelepítéskor másutt próbálkoztam. De fehér lap híján egyszerűen kitessékeltek a galántai állomáson megrakott szerelvény vagonjából. Mi mást tehettem, minthogy a tele kofferokkal hazafelé vegyem az irányt. így aztán a kitelepülteket szállító egyik MATEOSZ gépkocsiveze- , tőjéhez fordultam: — Szeretném. ha segítenének, 10 kilométerre lakom. — Van pénzed, kisöcsém? — hangzott a válasz. Pénzem volt. de nem szóltam. Két óra múlva, ha holt- fáradtan is. de otthon voltam. És maradtam is végképp. Egy év múlva már kirándulóként érkeztem Prágába. Egy húszéves egyetemi hallgató az elkísért az állatkertbe, s egy idős néni a várba ment fel velem Pedig csak az utca nevét, a villamos, illetve a troli számát kérdeztem tólük. mely az előbbi, illetve az utóbbi helyre visz. Jó néhány évvel később Pes- •ten állt meg velem a vonat,. A Cinkota felé tartó HÉV szerelvényre szálltam fel. A jegykezelőtől a Mátyásföldi megálló felől érdeklődtem tisztelettudóan. — Innen a harmadik megálló — mondta gépiesen, elfordulva tőlem. A műit év nyarán Jaltában jártam. A város egyik legelőkelőbb éttermében a Felszállott a pává-t játszották. Lassan dúdolni kezdtem. A szünetben valaki megszólított. A zenekar vezetője Gajdos Dódi volt. Járt már erre? — kérdezte. — Most vagyok itt először, de szeretnék jobban körülnézni. Különben Bratislava környéki vagyok. — Ez jó — mondta. — Akkor holnap körülnézhetnénk. De éij messzebbre szeretnék menni. Szimferopolba. — No és? Holnap ott is lehetünk. — Jől megértettük egymást az ungvári fiúvá!. Nyáron a Dalmát tengerparton jártam. A Kék Lagúnánál fürödtünk. A többség vízben volt. csajt én voltam a partón a sok idegen között. Valaki magyarul rámszólt a vízből. — Nézd meg. hány óra? — Hiába ‘.néztem az órámra, az öltözőben hagytam. Először szlovénul. később németül próbálkoztam. Tízen is válaszoltak. Tizenegy — mondta egy idős német hölgy. Mellettem egy fiatal pár ült. Csak később vettem észre, hogy magyarul beszélnek. — Pesten is ilyen szép napsütés van? — kérdezte a riú. — Talán — hangzott a válasz kurtán, pedig egy nyelvet beszéltünk. Másnap a kis dalmát fürdö- városka Porecs egyik szűk utcájában sétélgsttam. A kirakatokat. a külföldieket figyeltem. Az egyik kirakat előtt valaki rámszólt: — Talán ismerősnek tűnik?... — Mire gondol, uram? — Azt hittem, hogy a feliratot nézzi. — Most már valóban o- danéztem. — László Kiss, tri- zőr, olvastam a cégtáblán. —> Jöjjön be egy pillanatra, vendég nélkül vagyunk. Kiss László már inkább a hatvanhoz van közel, mint az ötvenhez. Szívélyesen elbeszélgetett velem. Ö- rült a magyar szónak. Sárkány Árpid
