Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-03 / 40. szám
4 új ifjúság Tompa Mihály „Szerettelek ... most Is híven fogadlak, Halvány képeddel, csendes, tiszta ősz! Bús kéje van érzésnek, gondolatnak, Amely szivemben kísér s megelőz. Ez érzés tán még bölcsömben fakadt: „Ősszel szlilettem, hervadt lomb alatt!“ Tompa Mihály költő, a népl- nemzetl irány egyik legjelentősebb képviselője 1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban. Szegény iparos- családból származott. Szüleit korán elvesztette, s Igricibe, nagyszüleihez került. Szomorú gyermekkora volt, verték, dolgoztatták. Ä vaksors szeszélye volt, semmi más, hogy a kis falusi gyerekből tanult ember lett. Az iskola új rektora, a szintén szegény sorból származó Bihari György pataki teológus, egyik Iskolalátogatása alkalmával felismerte a jó eszü gyermeket és ö beszélte rá a tanulásra, így került Tompa a pataki kollégiumba (1832—1845). Szolgadiákként tanult, gazdag osztálytársai mellett inaskodott. 1844- ben házltanítói állást vállalt Eperjesen. Itt Ismerkedett meg Kerényl Frigyessel, és Itt találkozott először Petőfivel is. Találkozásuk és barátságuk (mely később Petőfivel megszakadt) emléke az együtt, költői versenyben megénekelt Az erdei lak. a természetlelrás három szép remeke. 1845 végén már Pesten volt, írókkal ismerkedett, és folytatni akarta a kollégiumban már tanult jogot, ügyvéd szeretett volna lenni. Betegsége azonban megakadályozta ebben. A gyorsabb és biztosabb kenyér reményében 1846-ban papi vizsgát tett Miskolcon, s lelkész lett Bején. A szabadságharc bukása után. 1849-ben Bejéről Kelemérre ment. Itt vette feleségül Zsoldos Emíliát. Innen 1851-ben Hanvára hívták, ahol haláláig maradt. Tompáik 1840-től folyamatosan jelentek meg versei az Athenaeumban, az Életképekben, a Pesti Divatlapban s még a Honderűben is. 1847-ben tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. Tompa korán mutatott fogékonyságot a nemzeti és társadalmi kérdések iránt, de költészetének igazi nemzeti jelentősége az önkényuralom éveiben bontakozott ki igazában. Aranyhoz hasonlóan ő Is megértette, hogy a költők hivatása a nehéz időkben a szabadságharc hagyományainak az ébrentartása, az ellenállás és az elnyomók iránti gyűlölet szitása. Ebből az időből való egyik nagy verse A gólyához című is: „Te boldogabb vagy, mint mi jó madár. (Neked két hazát adott végzeted, / Nekünk csak egy — volt! az Is elveszett!/ Tompa ezért a versért sok üldöztetést szenvedett. Bebörtönözték. De szabadulása után sem mond le arról, hogy ha jelképesen is, de buzdítsa a nemzetet és emlékeztesse a nagy eseményekre. 1868. július 30-án halt meg Hanván. abban a faluban, amely azóta is kegyelettel őrzi emlékét. Abban a faluban, amelyről ő maga Is Így vallott egyik levelében: ..En jobban szeretek Hanván mint Pesten élni ... Itt nincs fővárosi őrjöngés, de van csend és béke.“ És tegyük még hozzá: és vannak emberek, akik nemcsak most születésének 150. évfordulóján emlékeznek költőjükre. hanem mindig, s mindörökké. TÖTH ELEMER: Von A T o n- tollrajzok „Megindult a föld alattunk, Vagy magunk előre Hajtunk? Hol vagyunk most, a pokolban? Hosszú barlang szája horkan. Csattog, fölsikolt a sárkány. Tarajos flistfelleget hány. Rajzik a szállongó szikra..." A tülke megtelt. Sőt a vonat is. A fiatalembernek az ablaknál jutott hely. Alig helyezkedik el az ülésen, a mozdony rövidet rikkantva maga után rántja a szerelvényt... Vagy... igen, a tüzes-bika dühös horkantásaitól megrémültek a villany- oszlopok, lámpák, s most nekiszaladnak a sötét éjszakának? Ahogy így a groteszk gondolatsor végére jut, már tudja, hogy a pillanat-varázs őrei ott benn, abban a kis csontlexikonban Vaida János versénél nyitották fel a zsilipeket. Ezen elmosolyodik. Aztán a szemben ülő idősebb nénire téved a szeme — a néni visszamosolyog rá. Apró csillagok tízezrei suhannak el az ablak előtt. — Már tudja? — Most már tudja, de mh tehet? Ha elválik, ugrik a háj fele is. Meg minden. Ez a törvény. Pedig a menyecske... 3. A KÉT MÉRNÖK. Prágába ü- taznak gyűlésre. Mindketter szemüvegesek. „Olyanok mintha ikrek lennének" — gondolja a fiatalember. Aztán azt próbálja megállapítani magában, hogy miért is érzi űgv hogy a szemüvegesek hasonlítanak egymáshoz... — Kérem, kölcsönözné i Smenát? — a mellette üti mérnök szólt hozzá. — Hogyne, természetesen mondja. — Köszönöm. A fülkében csend lesz. csal az újság ropog néha-néha közbe, amint olvasója fordít. „Vajon miért is érzem úgy. mintha a szemüvegesek hasonlítanának egymáshoz..." Morfondíroz magában a fiatalember. — Nohát, még ilyet?! A Smenát olvasó mérnök kiáltott fel. — Hallgasd csak? — fordu kollégájához. „Ami az iskolá- rendszerünket illeti, igazát nem tudom, hogy a józan és: és a logika az uralkodó-e benne. A magyar nemzetiségi gyermekeket az AKI-ban magyarra és oroszra tanítjuk Aztán tanúi vagyunk, hogy a: AKI-t végzett diák anélkül kerül ki az életbe, hogy szlovákul megtanulna. A vele egyidőí szlovák fiatalokkal, Szlovákiá ban, oroszul érteti meg ma gát". — Hallottál már ilyet' De várj csak, itt van még a: is. hogy a magyar tannyelv! AKI-ban kötelező tantárggv: kellene tenni a szlovák nyel vet. — No és? — Hát nem érted? Hiszen é: az olvasók félrevezetése. Tudomásom szerint az elemi má sodik osztályától tanítanál szlovákot a magyar iskolákon s a szlovák órák heti átlag: 1. AZ ÖREG ASSZONY. A fiatalember újságot szed elő táskájából. A néni még mindig mosolyog, aztán égy kicsit közelebb hajolva megkérdi: — Magyarnak tetszik lénni? A hangjában van valami, szinte földöntúli bizakodás, kérés — a fiatalember érzi, hogy ha nem is lenne az, csak egyféleképpen válaszolhatna: — Igen, persze az vagyok. — De jó! — sóhajtotta a néni. — Jó? — Már azt hittem, hogy senki ismerős nem akad — adja még a magyarázatot. — Beszélgetve majdcsak hamarabb elszalad az idő. Tudja én Mariánské Lázne-ba utazom fürdőre. Vesére operáltak, aztán... A néni hangja apró kis gyűrűbe fogja a fiatalembert. Már a családjáról beszél, de benne' még mindig az az egy szó vibrál — ismerős... 2. KÉT MUNKÄS. Az ajtónál ülnek. Az idősebb kezében sörösüveg. Föl-fölhajtja. A fiatalabbik, akár a fia is lehetne, zsírpapírba csomagolt ropogós kacsasültet eszik. Brnó- ba utaznak, a munkahelyükre. — No és Jánosnak megérte? — kérdi a fiatalabbik az idősebbet. — Nem, az már szent igaz, hogy nem — mondja az öreg. — No látja?! De mondtam én neki is. „Várj csak, várj, Felépíted a házad, aztán majd kakukkfiókát nevelsz benne." Hát még nekem akart jönni, hogy hogy merek én az ő feleségéről ilyesmit föltételezni. Pedig akkor már az egész falu tudta a menyecske ügyeit, csak ő nem. Az csak dolgozott, hogy így a pénz, meg úgy a pénz! Mindig csak ezt hajtogatta. Hathetenként ha haza jött. És most tessék! Felépítette a házat, közben meg akkora szarva nőtt, hogy akkora szarv nincs is. — négy! Méghogy be kellene vezetni... — Ki Irta azt a cikket? — Várj csak? Valami Božena Semanova, azt hiszem levelező. — Az nem köteles tudni... — Hogyhogy nemköteles, dé rendben van tegyük fel. hogy neked van igazad, de azt a- zért tán te is elismered, hogy azoknak akik Ilyen rossz ízű valótlanságot leközölnek a lapban'; a szerkesztőknek, ilyesmit mégiscsak illene tudniuk... Vagy... 4. PÄROSAN, MINT A GALAMBOK. A két munkás alig lépett ki a fülkéből, amikor a helyükre egy kis kövérke ci- gányasszonv nyomult be. ötven felé lehet. Szürke kosztümféleség van rajta. A fején seszínű kendő. — Gyere be! — szól hátra, a folvősőra. ellentmondást nem törően. — Az urammal vagyok — néz körbe az utasokon. Aztán lassan bejött a férfi is. Pontosan az asszony ellentéte. Magas, sovány ember, kopott barna ruhában. Az ingét is régen cserélhette. Leül. körülpislant és már húzódik is a sarokba, aludni. — Fáradt — mondja az asz- szony. Nem szól senki. Az asszonyka azonban beszélgetni akar, hát mondja tovább a magáét mintha kérdésekre válaszolna. — Munkát keresünk. De kinek, meg hol kell már az ö- reg. Pedig mi még tudunk dolgozni?! Májustól járjuk az országot. Egyik helyről a másikra. Nem és nem találunk nekünk valót, meg persze lakást is hozzá. — Hát miért hagyták ott az eddigi munkahelyüket ha eny- nvlre dolgozni akarnak? — kérdezi a fiatalember. Az asszonyka hallgat. — Nem vagvunk ám mi olyan szélhámos clgánvok mint sokan — mondja aztán. — Sok pénzük lehet megspórolva, ha májustól nem dolgoznak, hanem csak utazgatnak? — Ä, — nevet fel az asz“ szonvka és szemében apró lángocska lobban — nincs nekünk egy fillérünk se. Ahol megállunk bemegyünk a nemzeti bizottságra és mindenütt kapunk 100 vagv 150 koronát. — Tyűha — fiittyent a mérnök. — Nem is rossz kereset... 5. LÄNY, FIÚVAL. A lány nagyon csinos. A szeme, a tekintete perzsel. A fiú német. A tekintete vizes-kék. — Csodálatos volt ez a hét. Marta te olyan csodálatos vagy. Csodálatos... — Jól van kis-hülvé. Né hisztlzz — mondja a lány — úgysem értek belőle sokat. — Én nagyon szeretlek. — Ennyire hülyének azért ne nézz. Ezt nálunk már a kismacskák is tudják. Érted? .A kismacskák is. Miau... miau... — Prága. Én újra visszajövök Prágába. — Felőlem — mondja a lány. — Itt ismertem meg a szerelmet. no l’amur. ljubiť... Visszajövök hozzád. — Tisztára hülye vagy — mondja a lány, aki nagyon csinos, és akinek a szeme, a tekintete gyújt, perzsel. A fiatalember, akinek az ablaknál jutott hely, kibámul oldalán a reggel hírnökével sápadozó éjszakába. Bámul és közben arra gondol, hogy mily jó Is lenne legalább most, ebben a pillanatban, legalább most egy pillanatra egyszerre látni a világot, a világ dolgait, a világ többi vonatát... Aztán ahogy az utitárs vándorok emlékeit idézgeti magában a vándorló költő, Cendrars sorai villannak eszébe: „A harangok megkondulnak A „Paris-Midi" hírül adja hogy égy német profesz- szort Kongóban a kannibálok megettek Jól tették Az „Intransigeant" ma este verseket közöl levelezőlapok számára Hülyeség a cslllagjósok kifosztják az eget Már nem látni semmit Kivallatom az eget A Meteorológiai intézet rossz időt jósol Nincs futurizmus Nincs szimultanizmus Bodin megégetett minden boszorkányt Nincs semmi Nincs már horoszkóp és dolgozni kell Nyugtalan vagyok A szellem Utazom És elküldöm ezt az ócska költeményt barátomnak R.nek. „Talán ez történik most is a világban" — gondolja a fiatalember... Aztán lesegíti az öreg néni bőröndjét. CIN! avagy ZALATNAY SAROLTA Érdekes lenne megfigyelni, miként válik néhány hónap alatt példaképpé, bálvánnyá egy ember, a- kiról azelőtt mit sem tudott a világ. A sláger útjai kifürkészhe- többek, — csak éppen megmagya- rázhatatlanok. Szemünk előtt zajlott !e a Magyar Rádió és Televízió ezévi Táncdalfesztiválja. A fülünk hallatára váltak slágerekké azok a dalok, melyek eleinte még nekünk is furcsák voltak, de most már úton-űtfélen fütyüljük, dúdoljuk őket. Miért? Hiszen a szövegük alig változott az előzőekhez viszonyítva. A dallamuk Is alig talán. És mégis. Zalatnay Sarolta jelen pillanatban a legnépszerűbb magyar tánc- dal-énekesnő. Talán sehol sem érvényes annyira az egyszer fent, egyszer lent elmélet, mint éppen itt. Most. sikere tetőpontján tudatosítja ezt? Igen. Ezért tervezem azt. hogy néhány év múlva abbahagyom az éneklést. Többet úgysem tudok már elérni Kozmetikus vagyok, azonfelül nyelviskolába járok, angolnémet nyelvből vizsgázom, a jö- vőm tehát be lenne biztosítva. Ha akkor szakit az ember, amikor még népszerű, kellemes emlékekkel távozhat, s talán a kozmetikai szalonba Is szívesebben járnak majd az emberek. I Milyen a siker? Milyen érzés? Meddig tart? Nagyon jó érzés. A Táncdalfesztlvál óta tart, bizonyára elmúlik. mint minden, de most (nagyszerű. Az emberek megismernek az utcán, és ez jó. Sok-sok számot énekelt már. Mégis: melyek azok a táncdalok, melyeknek hangulata és szövege a legjobban szívéhez nőtt? A legrégibb a Hol jár az eszem című, tulajdonképpen ezzel váltam Ismertté. Rendkívül tetszik, mindig szívesen éneklem a Szervusztok, régi barátok-at is. A Nem várok holnapig kezdetben nem tetszett. Meg voltam róla győződve, hogy nem lesz sikere, de a döntőn már nagyon-nagyon szívesen énekeltem. A gálaesten, amikor külföldiek énekelték a legsikeresebb új dalokat. Liz Brady adta elő a díjnyertes számot. Tetszett? Nagyon. A francia szöveg remek volt, és a magyar betoldás Is jől jött ki. Ami különösen tetszett, az liz Brady ragyogó tánca volt előadás közben. Ügy érzem, ezzel csak nyert a szám, ez a pár ritmikus lépés még Inkább kifejezővé tette. A külföldiek, főleg a nyugatiak valahogy otthonosabban mozognak a mikrofon előtt. Miért? Az ausztriai fesztiválon én is ezt tapasztaltam, s meg Is értem. Minden külföldi énekesnek van egykét tanára, akik beleoltják a mozgás kifejező eszközeit, a mikrofon-előtti idő helyes beosztását, egyszóval mindent, ami hozzájárul ahhoz, hogy a fellépés a lehető legjobban előkészített, legtökéletesebb hatású legyen. Nálunk ilyesmi nincs, mi a saját ötleteinkre vagyunk utalva, s ez aztán észrevehető. Kit tisztel leginkább kortársai közül? Koncz Zsuzsával általában elég keveset vagyunk együtt, ő más típus, mint én, viszont Kovács Katival nagyon jöl megértjük egymást. Együtt járunk fellépésekre, és ilyenkor még a buszban is é- neklünk, mert mindketten nagyon szeretünk dudorásznl, amire a kezdet kezdetén majdnem ráfizettünk, mert az előadásra sokszor alig maradt hangunk. Mikor kezdett énekelni? Még az iskolában. Mennyit kellett könyörögnöm, amíg a zenekar tagjai megengedték, hogy fellépjek! Most meg már ez lett a foglalkozásom. Mit szóllak hozzá a szülők? Én egyszem gyerek vagyok, de a szüleim még sem gördítettek terveim elé semmilyen akadályt. Az ujján karikagyűrű csillog. Mit jelentsen ez? Menyasszony vagyok. A vőlegényem zenész. A Latlnovlts-Bujtor testvérpár öccse. Mindketten Inkább magányosak vagyunk, nem nagyon szeretjük a társaságot. Vannak persze jóbarátaink. Az 0mega és Metro együttes .tagjaira gondolok, a vőlegényem Is itt zenél. Amikor l.atinovltséknál vagyunk, mindig megcsodálom a Latinovits-Rutkay párt, mert régen tisztelem őket, de a magánéletükben is remek emberek. Az énekesek az éjjeli órákban dolgoznak, amikor az emberek többsége pihen. Megszokta ezt az életritmust? Nem nagyon. Szeretek sokat a- ludnl, és nem cigarettázom s nem is iszom. Egyébként is nagyon kl- merítőek az utazások és a fellépések. s ráadásul a honorárium sem nagy. Ha bárban énekel, mennyit kap egy estéért? Százötven forintot és ezt még megadóztatják. Januártól talán kétszázötvenre emelik. A lemez- felvételért is egyszer fizetnek csak, függetlenül a példányszám- töl, s attól, hányszor -sugárazza a rádió vagy a tévé.-0Zalatnay Sarolta érdekes ember. Lassan oldódik fel. de ha feloldódik, végtelenül kedves és őszinte. Ennél szebb emberi tulajdonságot úgysem találunk, ne is keressük hát, s kivágjunk nagyon sok sikert pályáján, amelynek jellegzetessége: egyszer fent. egyszer lent, mint a körhinta hajója. Balta György X K. S. Rozsnyó: Verse kezdetleges, naív. Közlésétől már csak azért is hí“ tekintünk, nehogy magunk“ ra és önre haragítsuk az ünnepeltet, valamint rokon“ sáoát. Lebeszél lük! A „Szivi": Vers? túlsá“ gosan is állóvízszérfl. Az ot“ vasóban nem indít el sem“ mit, nem láttat veié sem“ mit. Rengeteg a próza, ponqvola sor is benne. E“ zénktvül következetlen is? az él só versszak után na-' gvon nehéz azt a vas-iz“ mű. szikár, szálfa termetű, érős, édzett embert élkép“ zelni. Tanuljon! A „Carmen 63“: Ha ön“ nek gyönyörűség a versírás, ám né mondjon lé róla — egyetlen kurta versé alap“ ián azonban mi se lebeszél“ ni, sé pediq bíztatni nem tudjuk. Küldjön talán töb“ bet... A ..Én mindenkiben esa“ lődtam": Ha jól émlék“ szünk annak ideién a szer“ kesztői üzenetekben már a te versedből is közöltünk biztatásként. Nem értjük hát a világfájdalmad! Ami Fábry. Zoltán véleményét illeti — Igaz! Csakhogy a rossz sorokat mi nem ja“ víthatjuk ki hél vetted, kü“ lönösen ha annyi a rossz sor. A most küldött ver“ seidről se mondhatunk mást. Rosszak, Télé ma“ gvartalanságoal. rossz rím“ mell stb.: /Könnybe szökik’ két nagy barna szemem, / amint szólítja anyám a né“ vem. / Aztán mikor remeg“ ve megcsókol, / csak állok, állok és semmit' sem szó“ lók./ stb. Nézzük talán ezt a négy sori közelebbről is. Először — a szem könnybe lábad, vagy könnyben úszik (esetleg könnybe borul), de jó a könny szökik a sze“ mébe is — csak az nem jó ahogy te Írtad! Másodszor — a nevet mondani szokták, vagy suttogni, kiáltani, or“ dítani esetleg bömbölni, de az embert nevén is szók“ ták szólítani olvkor olykor — csak éppen a nevet nem szokás megszólítani. Har“ madszor — nem emlékez“ tét téqed ez a vers vélet“ lenül Petőfi Füstbe ment tervére? Negyedszer — mióta rímel a megcsókol ige’ a szólok iqével? A tanulásról nem beszélünk le most sem! S hogy lásd komo-- !yan is qonoljuk amit mondunk idézzük néked Weö“ rés Sándor (gondoljuk nem kel! különösebben neked sem bemutatnunk) vers- véleményét a versről: „.„A jó vers: élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva vissza- néz, mást mond az éhesnek s a ióllakottnak. és más a fán. a tálon és a szájban, végső tartalma vagv formája nincs is. csak él és éltet. Vajon mit jelent. nem tudja és nem kérdi. Egv s ezer jelentés ott s akkor fakad belőle, mikor nézik, tapintják. ízlelik." A M. B. Csiga: Amíg ön titkolja a nevét, mi is eltitkoljuk a véleményünket! A „Ködös táj": A vers valahol gondolat is. a vers valahol kén is. a vers valahol vers is: s ezt az utóbbit még önnek sem szabe“ na elfelejteni. Az fgv r másra zsúfolt szö-na nak semmi, dé semmi telmük. Lebeszéljük! A ..Tizenöt éy": Kői tekintve nemhogy a gondolatokat. de még a helyesírási hibákat sem kérhetjük számon. Tanuljon, talán előhb és aztán nró“ bálkozzon a versírással. \
