Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-09-05 / 36. szám
A PRÁGAI TELEFONKÖZPONT az utóbbi években a szokványos szolgálatokon kívül még egy rendkívüli segítséget nyújt. Segítségére siet azoknak, akik elhagyottnak érzik magukat. Azoknak, akik úgy érzik, hogy életüknek nincs értelme, nincs miért és nincs kiért élniük. A telefon segítségére siet a meghasonlott, szerencsétlen embereknek, azoknak, akik kilátástalannak látják jövőjüket. Embereknek, akik nem tudják megoldani lelki problémáikat, konfliktusaikat. Embereknek, akik már talán bevették a halálos mérget, megírták búcsúlevelüket. Embereknek, akik ott állnak egy- magukban a Moldva partján és farkasszemet néznek a halállal. Embereknek, akik kábultan odavonszolják magukat a telefonfülkéhez, mert úrrá lesz rajtuk az életösztön. Mert az ember nem úgy hal meg, mint ahogy átmegy egyik szobából a másikba. Mert nehéz ám átlépni azt a bizonyos küszöböt. Mert a fellobbanó életösztön kezükbe nyomja a telefonkagylót. Mert felötlik bennük, hogy olvastak vagy hallottak arról: a telefonközpont segít. Igen, segít az embereken, akikben felgyülemlett a keserűség, a reménytelenség, akikből hiányzik a képesség, hogy alkalmazkodjanak környezetükhöz. Embereken, akikben nincs meg a biztonság, és védettség érzése. Embereken, akik vágyódnak a megértés, gyöngédség, vagy elismerés után. Embereken, akik csalódtak, akik menekülnek önmaguk, a belső üresség, a közöny elöl. Segít a fiataloknak, akik nem találják helyüket a világban. Azoknak, akik túl érzékenyek, akik valamikor gyermekkorukban megsérültek és azóta nem tudnak magukhoz térni, felnőtté válni. Nem bírják a hangos szavak áradatát. Nem képesek a valóságnak megfelelő képet alkotni maguknak a világról. Nem bírnak megszabadulni a hétköznapok apró kis zsörtölődé- seitől. A telefon segít azokon is, akik elhatározták, hogy eldobják maguktól az életet. Azokon, akiknek a röpke pillanat számít az egyetlen valóságnak, a közvetlen élvezet, az élet egyetlen értelmének. Embereken, akik nem fogják fel a távoli célok összefüggéseit. Embereken, akiknek emberi segítségre van szükségük, sokszor talán csak egy jó szóra, egy jó tanácsra, egész egyszerűen csak arra, hogy meghallgassák őket. • HOGYAN NYCJIHAT SEGÍTSÉGET mindezeknek a telefon? Kit hívjanak fel? Milyen számot? Prága város kétkötetes telefonjegyzékében melyik számot keressék ki? Mire van szüksége annak a kétség- beesett. öngyilkosságra elszánt embernek, amikor a telefon- kagylóhoz nyúl? Mire? Arra, hogy meghallgassák. Valakire, aki bizalmat önt belé. Szeme révetegen olvassa a telefon- jegyzéket... Nevek... nevek... Közömbös emberek nevei. Olyan emberek nevei, akiktől elidegenedett. Akikkel talán egy hatalmas bérházban együtt lakott, de nem ismerte őket. Lehet, hogy talán ugyanazon a munkahelyen együtt volt velük, de nem tudott szólni hozzájuk. VONALÁN A telefon ma már természetesen hozzátartozik *z életünkhöz. Haragszunk, amikor nehezen kapunk kapcsolást. Szidjuk, amikor késő éjjeli órákban legjobb álmunkból felver a telefón csengése. Áldjuk, amikor baleseteknél, súlyos betegség esetén gyors segélykérésünket közvetíti. A telefonközpontok egyre több szolgálatot tesznek előfizetőiknek. Bratislavábán a 161-ik szám bemond.ia a pontos időt, a 16o-as számon tanácsot adnak a háziasszonyoknak. megmondják, mit főzzenek. Telefonon megérdeklődhetjük, milyen a tévé- vagy a rádió-műsor, Milyenek a Sportka vagy a Sazka-eredmények. Sőt. ha a 167-es számot tárcsázzuk fel, megtudjuk, milyen időjárás várható. Ha korán akarunk elutazni, telefonon ébresztenek fel a megadott időben Van olyan telefonközpont is, amelyet, ba már a szülők kifogytak a meséből, felhívnak — és egy női hang altató meséket mond a gyerekeknek, Ä gyerekek telefonon felhívhatják télapót és elmondhatják, milyen- ajándékot szeretnének. Az ínyencek telefonon megtudhatják az egyes ételek receptjét Más telefonközpontok * helyi érdekek szerint tanácsot nyújtanak * turistáknak. Sőt, a telefon-előfizetők egyes városokban kipróbálhatják a hallásukat is, S ha nem tudják megkülönböztetni a kisugárzott különböző hangokat, akkor egy udvarias hang fülspecialistához utalja őket. Akik diétát tartanak, bármikor megtudhatják, mennyi kalóriát tartalmaz például a puncs-torta, A telefonra sokszor haragszunk. A telefont szidjuk A telefont dicsérjük. Most azt várja, hogy valaki szóljon hozzá és azt mondja: Ne tedd. ne tedd! Hidd el. túl- sötéten látod a dolgokat. Meglásd, áthidalod maid a nehézségeket Nézz önmagádba, talán te vagy a hibás. Nem az a nő, akit szeretsz. Nem a szüleid. Nem a környezeted. Nem. Ezt mondja az az emberi hang a 23-64-02-e? szám alatt, a „bízalom-telefonvonal“ (linka dúvéry) túlsó végén. A hang azt mondja, amit a szerencsétlen öngyilkos-jelölt hallani akar. Nem az a tompa hang szólal meg. amely aépiesen jelzi a pontos időt. Nem az a magnetofon-hang. amely bemondja a Sportka vagy a Sazka nyereményszámait. Az a hang a telefonkagyló membránján keresztül is megremegteti a tárcsázó agyonzaklatott s^- vét. s amikor összpontosítja figyelmét és kénytelen összefüggően elmondani problémáP a u l a č k a felvétele ját, máris megkönnyebbül, mert megmondta, ami a lelkét nyomja. Mert elmondta, milyen körülmények között telefonál. Egyszeriben mintha máris megoldódott volna a problémája, a konfliktusok is mintha eltörpülnének. • KI SZÓLAL MEG A „BIZALOM-VONAL“ TÜLSÖ VÉGEN? A nap minden órájában, éjjel-nappal? A prágai pszichiátriai klinika ismert docensei, tanársegédei. Kiváló szakemberek. — Még sose fordult elő — felelte kérdésemre dr. František Faltus pszichiáter tanársegéd, hogy visszaéltek volna a bizalmunkkal és valaki „csak úgy” idetelefonált volna anélkül, hogy valóban szüksége lett volna segítségünkre. Persze, sokat segít majd, ha általános lesz az olyan telefonkészülék, melynél nemcsak halljuk a telefonálót, hanem látjuk is — fűzte hozzá mosolyogva. — Hol Is kezdik a beszélgetést, amikor a telefonálót behívják a klinikára vagy szükség esetén érte mennek? — Van olyan esetünk, hogy az illető valóságos regényt beszél el, de akad olyan is, akiből minden szót harapófogóval kell kiszedni. Sokszor előítéletek, erkölcsi gátlások akadályozzák az embereket abban, hogy érzelmeiket, indulataikat nyilvánítsák. Rendszerint már az első beszélgetésnél megállapítjuk, hogy szükséges-e hosz- szabb kezelés, vagy sorozatos beszélgetés. Sokszor egyetlenegy beszélgetés után is megnyugodva távoznak az öngyilkos-jelöltek. Természetesen, az ismételt beszélgetések jobban felszínre hozzák a konfliktusokat, és az érzelmi állapot mindig más és más megvilágításban kerül felszínre. Gyakran előfordul, hogy a páciensünk már eleve „megállapítja a diagnózist“, és annak megfelelően mondja el panaszait. Sokszor sokáig tart, míg őszintén feltárja helyzetét. Nagyon nehéz ilyenkor megállapítani, hogy mi zavarta meg a beteg — mert mi annak nevezzük — életét, munkáját, társadalmi beilleszkedését. • MILYEN ESETEK FORDULNAK ELŐ A LEGGYAKRABBAN? — Az esetek 60 százalékánál az emberek, a partnerek közötti konfliktusok idézik elő a lelki válságot. A fiatal nemzedék ma korántsem „kapcsolatszegény“, mint ahogyan mondják, de nagy többségében „kötöttség nélküli“. A fiatalok közül nem-egy rokonszenvesebbnek tartja az érzelem-nélküliséget, mint a szuperlatívu- szokat, amelyek egészen elkábították a szülők nemzedékét. — Az ifjúság erős anyagi érdeklődése nemcsak a szülők nevelőmunkájának számlájára Írandó, hanem általában annak a társadalmi propagandának, amelyet lényeges változtatás nélkül a felszabadulás óta folytatunk. Meggyőződésünk szerint a mi társadalmunkban lehetséges az érvényesülés és a fiatalok élnek is ezzel. Az eseteknek csak a 10 százaléka torpan meg anyagi, illetve egzisztenciális okok miatt. Az érvényesülés lehetősége helyesebben tükröződne a mai fiatalok tudatában, ha általánosan minden szakmában kidolgoznánk az úgynevezett kezdő állások rendszerét. Megnyugtatóan hatna. ha a fiatalember a kezdő állás vállásánál már tisztán látná az érvényesülés távlatait. # AMI A LÉLEKTANI V0* NATKOZÄSA1T ILLETI, feltét- lesül kl kell hangsúlyoznunk — »osdt# dr. Faltus — hogy a fiataloknak szükségük van a siker élményére ahhoz, hogy megelégedettek legyenek Ahogy a kisgyerek egy bizonyos életkorban maga akar öltözködni, maga akar enni a tányérból, úgy ez a vágy állandóan fokozódik benne és az élét egyre komolyabb mozzana-' taira is irányyL Nem kell mindig. parancs ahhoz, hogy a fiatal engedelmeskedjék. És nem kell a fiatalt mindig „Vezetni"’ ahhoz: hogy. azt tegye, amit mi akarunk. Sajnos, azt a bizonytalanságérzetet, amely az atomkorszak légköréből ered,' nem távolíthatjuk el. Meg kell tanulnunk és gyakorolnunk kell a bíztatás lélektanát. Meg kell győznünk a fiatalt arról, hogy amit tőle megkívánunk, arra o valóban képes és mindig számíthat a társadalom támogatására • A NEVELÉSNEK AZ EDDIGINÉL ALAPOSABBAN, szakszerűbben és emberíebben kellene előkészíteni a fiatalokat a szerelmi életre. Tapasztalatunk szerint nem tudják megkülönböztetni a szerelmet a szenvedélytől vagy a puszta rokonszenvtől. A fiatalon kötött házasságoknál gyakran nem eléggé átgondolt a párválasztás. Ezért növekszik a válások arányszáma, ezért van annyi tragédia. Még nem ment át a köztudatba, hogy a fiatalok házasság előtti nemi kapcsolatát csak akkor minősíthetjük erkölcsösnek, ha igazi szerelmen alapul, ha mindkét fél pszichikailag, erkölcsileg érett, ha anyagilag független, és ha a tartósság igényével létesül. — Már a párválasztás időszakában, még a kapcsolatok elmélyülése előtt tisztázniuk kell a fiataloknak, hogy életcéljaikban, törekvéseikben, nin- csenek-e alapvető ellentétek. Olyan nézeteltérések, amelyek az együttéléssel járó megszokás hétköznapjaiban végzetessé válhatnak. A kölcsönös bizalom légkörét még nagyon sokszor az alakoskodás, kölcsönös megalkuvás, kölcsönös áskálódás, röviden a bizalmatlanság légköre helyettesíti. Az igazi közösségi embert nem a közösségi tevékenységben való formális részvétel teszi azzá, hanem embertársaival szemben érzett mélységes felelősség, társaival szemben érzett együttérzés segítökészség; udvarias, figyelmes és előzékeny érintkezés, vagyis az igazi, őszinte emberiesség. Ha az emberek ezt megfogadnák és ilyenek lennének, akkor ritkábban kerülne sor arra, hogy embertársaik a halálba meneküljenek. • A „BIZALOM-TELEFONVONALAT“ nyugati minta szerint vezettük be. Ott a „vonal végén“ lelkészek ülnek és maga a „tanácsadó telefonszolgálat“ magánvállalkozók kezében van. Az adott tanácsokért és az esetleges gyógykezelésért fizetni kell. — Mi a tanácsokat természetesen ingyen adjuk, és a szükségesnek mutatkozó gyógykezelést díjmentesen nyújtjuk. A „bizalomvonal“ már annyira ismert, annyira beidegződött a köztudatba, hogy naponta átlag 18 ilyen telefonhívást intézünk el. A statisztikai adatok bizonyítják a legjobban, hogy milyen arányban csökkent működésünk óta Prágában és vidéken az öngyilkosságok száma. — A telefon ma már természetesen hozzátartozik az életünkhöz. Haragszunk rá és szidjuk. De dicsérjük is. Azt szeretnénk ha a bratislavai és többi nagyobb városunk telefonközpontja is bevezetné a „bizalom-vonalat“. Michal Márta új ifjúság „Vizet csak Szent Pétertől kaphatnak“ Lassan taposom a pedált. Elhagyom Jányokot, Nagymagyarnak tartok. Mindenütt ugyanaz a kép fogad. Az üt két oldalán a vizszö- rók csakúgy ontják a vizet. Nagymagyar szélén, ahol a Somorjit Szenccel összekötő új müút ke- resztülszeli a Kismagyar irányában csillogó aszfaltozott utat, megállók néhány pillanatra. Szeretném megszámlálni a csillogó napfényben a magasba törő vízsugarak sokaságát. Már a századiknál tartok, de tovább nem megy. Cjabb vízsugár tör a magasba mindenfelé, amerre csak a szem ellát. Csodálatosan szép látvány. Bent a községben is, még mindig a határban látottak hatása alatt vagyok. És kísérőm, egykori osztálytársam, Pajger Ferenc helybeli tanító figyelmeztetésére van szükségein, hogy az itteni változásokat is észrevegyem. Pedig ritkán fordul elő nálam az ilyesmi. A nemrég új burkolatot kapott út a modem új üzletház és a gyalogjáró építésén szorgalmaskodé munkások láttán úgy érzem, hogy a határban látott nagyszerű öntözőrendszer és Nagymagyar tatarozása és fiatalodása egy és ugyanazon folyamat tartozéka. — Tanító úr. jöjjön csak hozzánk egy pillanatra — szólítja meg kísérőmet egy fiatal traktoros. — A kuglizónái várom — teszi hozzá, és elrobog gépén a jelzett irányba. — No, látod, jó, hogy szólt a fiú, erről meg is feledkeztem volna. Rövid az út a vendéglő udvaráig. Egynéhány fiatalra meg idősebbre találunk Itt. A nemrég tető alá hozott tekepálya befejezésén dolgoznak. Nyolcán, tízen lehetnek. Szabad szombatjuk van. de bizonyára akadna otthon is dolguk. De indul a bajnokság, az idő sürget. — Tanító úr, kevés a kavics! — Mindjárt hozzák, épp az előbb beszéltem a fiúkkal. — Akkor holnap Is dolgozhatunk!... — Természetesen, már többen is szóltak, de most sietnem kell. Délután röplabda-mérkőzés lesz. a pályára kell mennünk, a dióspa- tonyiak jönnek. A község túlsó fele, Gomba irányába tartunk. A sportpályához érve fiatalok jönnek elénk. A röplabdapálya rendbehozásán dolgoznak. Arcukról még nem tűnt el a felháborodás nyoma, amikor a hírt közük kísérőmmel. — Lekapcsolták az öntöző berendezést! És a parancs az parancs...! Ügy látszik kísérőmet nem lepi meg a hír. — Gyere most már, mutatok valamit, és gondolkozzál rajta. A csatorna-hálózat bekötéséig igazán rövid az út. Talán háromszáz méter sincs. És a hír igaz. A négy csavar elárvultán hever a hidrám tövében. Szétkapcsolták a vízvezetéket. Pedig nem egy nagymagyari fiatal és idősebb sportbarát munkájába került, míg az öntözócsatorna hídjának csen- kei oldaláról kihúzták a sportpálya öntözését szolgáló csőhálózatot. A négy vizszóró-fej valóban szárazon fekszik a sportpálya nemrégen épült pénztárának tövében. Pedig nagy szolgálatot tehetnének most a sportkedvelő nagymagyari közönségnek, öntözés nélkül bizony könnyen megbosszulhatja magát a futballpálya gyepe. Az egyik fiú — bizonyára jó matematikus lehetett diákkorában — máris közli velünk, — Pedig az öntözés ára nem lehet több havi 18 koronánál. És ez a többiek véleménye is. Talán aki a futballpálya öntözését a nagymagyari sportszerető közönség számára Ismeretlen okból megszüntette, mags is tudja ezt. Bizonyára ba! lábbal kelt fel aznap, egy álmatlan éjszaka eltöltése után, mikor az utasítást kiadta. Sárkány Arpád