Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-22 / 34. szám

3 új ifjúság PASCAL (1623—1662) f.ÄZ EMBER ERÉNYEIT NEM ERŐFESZÍTÉSEIN kell mér­ni, HANEM AZON, AMIT RENDSZERINT CSELEKSZIK." Blaise Pascal a francia iro­dalom első klasszikus prózaí­rója. Már fiatalon örök nevet szerzett a matematikában és fizikában — korának egyik leg­nagyobb tudósa, a valószínűség- számítás megalapozója, a leve­gő súlyos voltának bebizonyitó- ja és számos más, matemati­kai, geometriai és hidrosztati­kai tétel felfedezője, 1654-ben azonban, elfordult az egzakt tudományoktól és a világtól, s a párizsi Port-Royal apát­ságba. a jensenisták fellegvárá­ba vonult vissza. Ez a bencés apátság olyan hitvita központja volt, amely a század második felének egész szellemi életét felkorbácsolta, s amelynek végső hullámai csak a francia forradalommal ültek el. Pascal 1656-ban kapcsoló­dott be ebbe a hitvitába és megírta a VIDÉKI LEVELEKet, amelyek félelmetes logikával és gyilkos gúnnyal pellengérezték ki a jezsuiták erkölcstelen ta­nait és mesterkedéseit, s ez­zel olyan csapást mért rájuk, hogy egy évszázad múlva, 1773- ban történt feloszlatásukig sem tudták egészen kiheverni. 1657-ben Pascal hirtelen ab­bahagyta a VIDÉKI LEVELEK sorozatát, mert attól félt, hogy a jezsuiták elleni támadása vé­gül Is a hitetlenek malmára hajtja a vizet. Ekkor határoz­ta el, hogy olyan mü megírá­sába fog, amely vitathatatlanul meggyőzi a kétkedőket isten lé­tezéséről. E művének, PEN- SÉES. a KERESZTÉNY VALLÁS APOLÓGIÁJA elmen tervezett munkájának csak töredéke ma­radt ránk, súlyos betegsége, majd halála meggátolta annak befejezésében. A mü teológiai része ma már idejét múlta, GONDOLATAINAK azonban her­vadhatatlan érdeme, mélységes erkölcsiségében, önvallomásá­nak megrendítő líraiságában és az emberi lélek titkainak feltá­rásában rejlik Halálának 305-ik évforduló­ján idézzük hét egyik tanítá­sát: „Az ember csak egy nád­szál, a természet legtöréke­nyebbje, hanem egy gondolkodó nádszál. Nem kell hozzá, hogy az egész mindenség felfegyver­kezzék, ha el akarja tiporni. Egy kis gőz, egy csepp viz meg tudja ölni. De ha a min­denség eltiporná is. akkor is az ember maradna nemesebb annál, aki eltiporta, mert ó tudja is, hogy meghal, míg a mindenség semmit sem tud ar­ról az előnyről, amivel az em­ber fölött áll. Így minden méltóságunk a gondolatban rejlik. Ezáltal kell feltámadnunk, és nem térben és időben. Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez az erkölcsi kiindulás." (t) Pascal halotti maszkja Ha az ember vágyakkal, s ko­moly művészi ambícióval tele érkezik Rómába, de bizonyos idő után be kell vallania, hogy egyáltalán nem mennek rend­ben a dolgai — az felettébb kellemetlen, s olyasvalami, amit egy fiatal lánynak nehéz átvészelni. Daniela Rocca küz­delmes életutat és művész­pályát futott be, míg tizedik filmjével, a „Válás olasz mód­ra” cíművel eljutott a világ­hírig. 1937 szeptember 12-ért szü­letett a szicíliai Cataneban, s azt állítja, hogy gyermekko­ráról nincs mit mondania. Szülei nem voltak módos em­berek. s arra sem nagyon ju­tott idejük, hogy különösebben ajnározzák lányukat: megadták neki a legszükségesebbet, egyébként élhette a maga éle­tét. Daniela szép játékokra vágyott, s ha álmodott egyál­talán, többnyire játékboltokba álmodta magát. Az iskolában eleinte sok baj volt vele — vadóc természete nem nagyon tűrte az egyhely- benülést, s csapongó fantáziája nehezen barátkozott meg a rendszeres tanulással. Három évbe telt, míg az elemi iskola és Daniela kialakította a békés egymás mellett élésnek azt a formáját, amelynek kereté­ben a kislány lassan az osztály első tanulójává emelkedett. Tízéves korában már úgy be­szélnek róla a tanév végén, mint az iskola egyik legszor­galmasabb tanulójáról. Szüleit sok aggodalom után örömmel tölti el a hír, és úgy döntenek, hogy lányuk kezébe biztos szakmát adnak. Ezért kereskedelmi iskolába íratják: ki tudja, egyszer talán még valamelyik catanei vállalkozás üzletvezetője, vagy helyi cég-' vezetője is lehet... Mire Daniela Rocca elvégzi a kereskedelmi iskolát — kő-1 zépmagas, érdekes arcú lánnyá növekszik. Jellegzetes délolasz. Széles, csontos arc, finoman ívelt, de vastag száj, enyhén ferdevágású nagy barna sze­mek, nagycsontú, erős fizikai felépítés. Ha a kereskedelmi érettségi előtt álló leány bele­néz a tükörbe, aligha találja magát filmsztárnak . .. Igaz, nincsenek is filmmel kapcsolatos vágyai, még mozi­ba sem nagyon jár. Állást kap egy kereskedelmi vállalat irodájában, s időről időre különféle hivatalos utak­ra indul — így jut el egy nap Rómába is. Áz „örök Város“- ban éri a cég távirata: néhány hétig, míg egy üzlet lebonyo­lódik; ott kell maradnia. És Daniela Rocca eze k alatt a napok alatt találkozik először a színházzal. Rabja lesz. Esté­ről estére más-más színházat látogat, s mint egy ínyenc, ki új csemegét talál — nem tud betelni vele. Előadás után szál­lodai szobájában, a tükör előtt, el-eljátszik egy-egy jelenetet az éppen látott darabból, s tu­lajdonképpen már ekkor meg­születik benne a vágy, hogy színésznő legyen. Hogy Rómában maradhasson, állást változtat. Délelőtt dolgo­zik — este egy amatőr-színé­szeket képző tanfolyamra jár. Beszélni és mozogni tanul. Évfolyamtársai azonban nem jósolnak neki túl nagy kar­riert. Úgy tartják, nehezen fényképezhető arca van — s tí­pusa is messze esik a divatos sex-bombáktól. > S valóban, amikor olcsó, de mégis már bizonyos előadói rutinnel rendelkező, statisztá­kat keresnek a „Leánykereske­dők“ című filmhez, akkor, 1959- ben, a 22 éves Daniela Roccát. néhány szavas szerepre kérik fel: egy meggondolatlan leányt alakít, aki szegény, de becsü­letes vőlegényét, a gondoktól nem mentes, de boldog családi élet lehetőségét hagyja el, a könnyű kereset reményében. Ha hűek akarunk lenni az igazsághoz, meg kell monda­nunk — Dánielét sem a kriti­kusok, sem a közönség nem vette észre ebben a szerepben. Kalandos évek kezdődtek. Daniela Rocca megvált állásá­tól, hol színházakban, hol fil­mekben szerepelt. Szerencsé­jére 1959 és 1960 a nagy tör­ténelmi és bibliai tárgyú filmek éve volt a Cinecittában — s egy volt évfolyam-társnője segítségével sikerült bekerül­nie az amerikai szuper-pro­dukcióba. Még 1959-ben kis szerepet kapott a „Kleopátra légiói“ című filmben. 1960 elején Abel Gance, később híressé vált „Austerlitz“ című filmjében volt néhány mondata, és éppen ennek a filmnek a révén is­merkedik meg Claudia Cardi- nale-val (aki ekkoriban még ugyancsak kezdő), a már híres párizsi színésszel, Pierre Mon- dy-val és sok más neves sztár­ral. akik részben ingyen, Ábel Gance iránti tiszteletből és széretetből vállaltak kisebb- nagyobb szerepeket ebben a tulajdonképpen sikerületlen filmben. Azután film filmet követ életébem. 1960-ban epizódista a „Judit és Holofernész“-ben, az „Eszter és a király“-ban, majd 1961-ben első ízben kerül ki nagyobb betűkkel a neve a főcímre: a „Marathoni csata“ című, részben Görögországban készült filmben már a fősze­replőkkel is volt egy-egy jele­nete. Az a céltudatos, törekvő szorgalom, amely mindig is jellemezte egyéniségét, meg­tetszett az amerikai vállalko­zóknak. s egyre nagyobb sze­repeket bíztak rá. „Az amazo­nok királynőjé“-ben (1961) már a negyedik női főszereplő, a „Barbárok bosszújáénak főcí­mén neve a harmadik helyen szerepel... A „Rablók“-ban (1962) pedig a főszereplőnő első számú riválisa ... És akkor egy nap Pietro Germi keresi, az ismert szí­nész és filmrendező, és próba- felvételre hívja új filmjéhez. Daniela Rocca elolvassa a for­gatókönyvet és fellelkesedik. Germi több napon át próbál- tatja, míg végül őt választja, s ettől kezdve a fodrászok és maszkmesterek legnagyobb fel­adata, hogy az érdekes arcú fiatal színésznőt, megfelelően elcsúfítsák. Négy napig kísér­leteznek, amíg maradéktalanul sikerül... Germi új filmjének címe: „Válás olasz módra“ — s eb­ben Daniela Rocca valóban megmutathatja rendkívüli szí­nészi képességeit. A film egy- csapásra híressé teszi és egy évvel a bemutatója után már világhírű. Nem sokkal a bemu­tató után rendező rendező után keresi és egy évvel előre nincs egyetlen szabad perce sem. Még 1962 végén Gianni Puccini, az ismert filmrendező, foglal­koztatja „ĽAttico“ című film­jében. Alighogy elkészült a film, máris új forgatásába kezdett. „A misztifikálok“ Rómában és részben Párizsban készült, majd a „Cote d’azuri Don Jüanok“ című vígjátékban, először mu­tatkozott be egy sexbomba szerepében. És itt is remekül helytállt... Daniela Rocca, Catane lánya, nem olyan szépség, mint a ma még divatos nagy sztárok, de jelentős művésztehetség és kiemelkedő művészi egyéniség. És a filmművészet történeté­nek eddigi tapasztalatai szerint a művésztehetséggel, a .jelen­tős művészi egyéniséggel lehet messzebb, a maradandóbb al­kotásig jutni... F. Gy. Daniela Rocca — civilben Meghalt Áprily Lajos (1887-1967) A visegrádi hegységben lakom, S ha itt halok meg, az mi válto- tozást hoz? Ô, nem sokat, csak ennyit: egy napon szorosabban ölel a hegy magához. (A változás) ÁPRILY LAJOS, JÓZSEF ATTILA­dIjas költö, műfordító életé­nek 80. ÉVÉBEN, 1967. AUGUSZTUS 7-ÉN ELHUNYT, Gyásszal terhes az idei nyár, nagy aratása volt a halálnak; Kassák La­jos, Füst Milán után most Áprily Lajos is elment. Olyan költők dől­tek ki a sorból, akiknek költésze­te nemcsak önmagában hatott, ha­nem áttételeken keresztül egész i- rodalmunkat megtermékenyítette, föl­mutatva a líra sokféle lehetőségét, mindazt a határtalanságot és kime­ríthetetlenséget, melyet magunk és az élet megismerése kínál. Áprily Lajos is itthagyott bennün­ket. Tízezrek ismerőse volt, szinte személyes ismerője azoknak is, akik talán sohasem látták szikár alakját, világra, emberekre, fiatalabb és idő­sebb pályatársakra, tánítványokra és olvasókra mindig annyi szeretettel, figyelemmel néző tekintetét. Szelíd volt, de hajthatatlan. Magát teremtette meg a nyolcvan eszten­dő alatt. Valami szuverén harmóniát, teljes egészet, ami nem mást pótol, de nem is pótolható. „EMBER VOL­TAM, REMEGŐ, DALOLÓ“ — mond­ja egyik versében. Egész költészete, egész élete ad súlyt, vérvörös iz­zást, hitelt, ennek a sornak. Áprily Lajos, (családi nevén: Jé- kelyj 1887. november 14-én született Brassóban. Nagyenyedi tanárkodása alatt az erdélyi irodalmi élet bonta­koztatja ki költői tehetségét. Első kötete (Falusi elégia, 1921) arány­lag későn jelenik meg. További kö­tetei: Esti párbeszéd (1923); Ras­mussen hajóján (1926); Idahegyi pásztorok (verses dráma, 1929); Az aranymosó balladája (1934); A lát­hatatlan írás (1939); Ábel füstje (1957) stb. Jelentős műfordítói mun­kássága is. Különösen a német és az orosz vagy szovjet irodalom nagy alkotásait ültette át nyelvünkre: leg­ismertebb és nagy népszerűségre szert tett fordításai: Puskin Anye­ginje, Ibsen Peer Gyntje, Schiller Wallensteinje. A román költők kö­zül Tudor Arghezi és Cosbuc verseit tolmácsolta, ismertek Turgenyev-, Lermontov-, Nyekraszov- és Gogol- fordításai is. Míves mester volt a szó legszoro­sabb értelmében, amymíves, mint szellemi ősének vallott ötvös-őse: mestere a hamis hang nélkül zen­gő formának, a makulátlanul töké­letesre munkált soroknak, a zavar­talanul zenélő rímeknek, a pontos képeknek, a hibátlanul végleges fo­galmazásnak. Költészete nem a zenekarok vi­harzásával szólt, hanem a magános havasi fuvolaszó megrendítő tiszta­ságával. Áttetsző és üditő, mint az annyiszor megénekelt hegyi patakok, s váratlan mélységeket villantó, mint a rejtett tengerszemek. Haláláig nem szűnő megrendült áhítattal bolyon­gott a természetben, otthonosan ha­jolt a világ apró dolgai fölé, szemé­lyes ismerősei voltak a cinkék, pi­rókok, gyurgyalagok, „a rumlánggal égő őszi kikericsek“, a „napos gye­pen fehér fénnyel vakító vászon“, a változó évszakok újra és újra visz- szatérő, s mindig új fénnyel ragyo­gó képei. Úgyszólván az utolsó pil­lanatig dolgozott. Lírája egy tartal­mas élet mélységeivel ragyog. HÉTFŐN, 1967. AUGUSZTUS 7-ÉN, ÉLETÉNEK 80. ÉVÉBEN, MEGHALT ÁPRILY LAJOS, JÓZSEF ATTILA-DI- JAS KÖLTŐ, MŰFORDÍTÓ. MEG­HALT? MEG. ÉL? ÉL! MÜVEIBEN ÉL KÖZÖTTÜNK TOVÁBB! Erdő-koszorúból jött. Messze vitt a Házsongárd alól a hosszú út. Erdélye helyett megtalálta itt a visegrádi erdő-koszorút. Hegyes hazája, hol világra jött, így üdvözölte: Ave, újszülött. Visegrád völgye így: Ave, halott — s megszenvedett testének sirt adott. '£ „Hajnal“; A néhány verse alapján is úgy lát­juk; tehetséges. Pontosabb fogalmazásra és nagyobb gondolati tisztaságra kell azonoban törekednie ha to- tább akar fejlődni; ahhoz pedig, hogy közölhetőket is írjon feltétlen szüksége van a fejlődésre. Olvasson, ta­nuljon ! £ „Piruló gyermek“: A kapcsolat -fenntartásának egyetlen módja van; jó í- rásokat küldjön szerkesztő­ségünkbe. (Ezt persze ő- szintén reméljük is!) Pró­báljon arra a címre írni, a- mit a bemutatásnál feltün­tettünk! A „S. M. diáklány“: ...sok versem közül merészkedem Önökhöz két versemet be­küldeni, hisz nagyon sze­retném, ha próbálkozásaim és reihényem nem vészne porfelhők árnyalata közé“ — írja levelében, s higgye meg, ha túl szigorúak akar­nék lenni ennek alapján is lebeszélhetnénk. Mert írni a nyelv ismerete híján körül­belül annyi, mint házat é- píteni minden építőanyag nélkül. De nézzünk verseiből egy részletet: / Vannak o- lyan ajkak, mik sohasem beszélnek / de reggel a gyűrött, nedves párnák min­dent elmesélnek / stb. — szerencsétlenségére a nótát mi is ismerjük — csak sok­kal pontosabban! Lebeszél­jük! A „és“: Ha elolvassa a Szerkesztői üzeneteket el- megv a kedve a versírástól — írja többek között leve­lében. Most verseivel meg­ismerkedve megértjük el- kedvetlenedését, sőt örülünk is neki. Talán idézzünk: /Fogadjuk, kémiát / tanu­lunk. / És tegnapi leckét / magolunk. / Mindennek vé­gére / tanulunk, / De úgy, hogy érettségin / Meg bu­kunk./ stb. Miért akar Ön verset írni? Tegve le a lan­tot! A „Coca cola cifri“: A „Lemondjuk“ Szó valóban furcsán hangzik, ezért hasz­náljuk mi helyette a Lebe- széljük-et! higgye meg, nem véletlenül üzentünk valami hasonlót önnek is; és még csak nem is azért, hogy el­lenséget szerezzünk ma­gunknak. esetleg, hogy ha­talmunkat fitogtassuk; egy­szerűen csak arról van szó, hogy borzalmasan rosszak a versek,'s úgy gondoljuk ak­kor járunk el becsületesen, ha mindjárt megmondjuk „ügyfeleinknek“ mire szá­míthatnak. mert meggyőző­désünk, hogy egy évi hite­getés után a csalódás két- szerte jobban fájna, mint így a mi kerek-perec cso­magolásunkban. önt lebe­széltük, de újra küldött verseket, sőt nagyon sok verset — de mint ahogy e- lőször nem, úgy most sem találtunk egyben sem költé­szetet. Talán idézzünk: /Si— koltva borulok sírod hant­jára / Zokogva ölelem ma­gamhoz fejfádat / Sírva be­szélek könyörgök hozzád / Ájultan esek össze, sötét­ség borul rám / stb. Az í- rásról lebeszéljük ugyan, de ama sötétség eloszlatására, a tanulásról n e m!. A „Tévedés“: Valóban az! A „Babi“: Versei egyelő­re élettelen, iskolás fogal­mazványok, híjával minden költészetnek. A szokványos témák, szokványos kifejezé­sekkel, szokványos keretben elmondva. Élményei ponto­sabb. tisztább visszaadására kell törekednie. Olvasson, tanuljon! Idővel jelentkez­zen újra! (Akkor amikor úgy érzi, hogy már nem azt; műveli amit eddig!),

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom