Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-22 / 34. szám
w • ui A szóban forgó madarász, de 'egész pontosan: solymász MAROSI IVÁN. Az ország legjobb solymásza, de Ausztriában, külföldi versenyen, amely már- már Európa-bajnokságnak is beillett, sem vallott szégyent, ott is első lett. Most Znojmó- ra került, ahol Podébrad-em- lékünnepet rendeznek, korabeli jelmezekben, s merthogy milyen király az. akinek nincs solymásza. Marosi Iván is ott lesz majd a jelmezesek között, és ott is sokan csodálják majd, éppen úgy, mint bárhol eddig. Őszinte leszek, én nem valami •okát. tudok a sólymokról, csak annyit, hogy szépen repülnek és vadászni tudnak, meg Mátyás királynak is volt solymásza, így inkább Marosi Ivánnak adom át a szót. „Szép, érdekes foglalkozás a solymászat, először itthon, Rozsnyón, később Liptovský Hrádokon, az erdészeti ipariskolában, és most Zólyomban csináltam és csinálom. Felkutattam minden könyvet, amely ezzel kapcsolatos, nincs valam. nagv szakirodalma, de .felvettem magyarországiakkal a kapcsolatot, és írtam egy idős szovjetunióbeli vadásznak is. A madárhoz úgy jut az ember, hogy járja az erdőt, és kivesz a fészekből egy fiókát. A soly- mászok között szabály az, ha csak egy fióka van a fészekben. nem szabad bántani, és egytől többet egy fészekből u- gyancsak nem szabad kivenni. Á kis madár nőni kezd, főleg madarakkal táplálkozik, de ha azt nem sikerül lőni, akkor a vágóhíd segít ki. persze minőségi különbség van a madár és a vágóhídi húsok között, mert az előző a belső szerveket is tartalmazza, a vágóhídi hús csak izmokat, vagyis csak azokat az anyagokat tartalmazza. amelyek az izomban találhatók. Ha csak lehet, mindig szerzek kisebb madarakat e- tetésre. A sólymot fokozatosan meg kell röpülni, körözni tanítani, ami úgy történik, hogy egy darab húst kap, ha egy kört csinál, de másnap már csak két kör után kap enni, és így tovább. A jól edzett sólyom akár félórát is eltölt a magasban. A versenyeken persze nemcsak ezt mérik, hanem a kitartását is. ami any- ryit jelent, be kell mutatnia, hány alkalommal tud támadni. M V SOLYMÁSZ vagyis puska nélkül vadászik Nyugdíjas szülei vannak. Id. MAROSI: „Hozott, tnár gyerekkorában is mindenféle madarakat haza. siklót is egyszer. Szerette az erdőt, a természetet, hiába mondogattam, menjen valami praktikusabb iskolába. 6 csak erdész akart lenni “ MAROSI NE: „Ebben a lakásban mégsem lehet madarakat tartani, de a régiben volt több is. még sas is, olyan hatalmas, hogy szárnya hossza elérte a két métert is. Most. hogy a zólyomi erdészetire jár. gyakran utazik, kezén a madárral. A múltkor is mesélte, hiába volt zsúfolt a busz, a közeléből elhúzódott mindenki, féltek a madártól, pedig senkit nem bánt az." A támadás bábura történik, azt kell előtte forgatni és elkapni. akkor kénytelen újból felszállni. és újból támadást indítani. Amig százat meg nem csináltatok vele, nem megyünk haza. Ausztriában hatnál abbahagyták a többiek, a madár ki volt merülve, nekem hetven sikerült. Maga a vadászat is versenyág, fácánra vagy nyúlra történik, az ausztriai versenyen nem nagyon vágtuk ki a rezet ebben a kategóriában, a- mi azzal magyarázható, hogy ki voltunk mindketten, én is a madár is merülve, két napi u- tazás után, késve érkeztünk, s addig rázódni a vonatban a madárral sem, velem sem tett jót. A külföldiek jobban vadásztak, nekik külön területek állnak rendelkezésükre, ebben gyakoroltabbaknak bizonyultak, az én sólymom viszont fegyelmezett volt, ült' szépen a kezemen." Id. MAROSI: „Egyszer elszállt neki egy sólyom, sokáig kereste, egész szomorú volt, de a madár nem jött vissza." „A madárral minden nap edj zeni kell. Minden nap ki kell vele menni, röptetni, köröztetni, mert ha ez nem történik meg, elszokik, s elszáll. Vannak a vadászatnak további szabályai is. Amennyiben a fácánnak, nyúlnak vagy más állatnak sikerült elszabadulnia, aznap már nem szabad mégegy- szer megtámadni. Ha a solymász valami oknál fogva nem tud a sólyommal foglalkozni, másra ne nagyon bízza, hanem vadítsa vissza az állatot, tehát ismét tegye- olyanná, hogy féljen az emberektől, s engedje el. vissza az erdőbe. Vadászunk mi szarkára, varjúra is. Maga a vadászat úgy történik, hogy megy a solymász, kezén a madárral az erdőben, vagy a réten, és figyel. Ha szar-> kát vagy varjút fedez fel, elengedi a sólymot, hogy az a magasba tudjon óvatlanul e- melkedni, ne zavarja el a szarkákat, mert az a fontos, hogy föléjük emelkedjen, s lecsapj jón. A sólyomnak kicsi a kéz* dősebessége, ha viszont fent van, összehúzza magát, és szabadeséssel zuhan métereken át, mint egy kő, és két lábával beleüt az áldozatba, ami tökéletesen elég ahhoz, hogy megölje. A varjúkkal más a helyzet. A varjú túlbecsüli magát. versenyre kel a sólyommal, száll, száll, eqyre messzebb a földtől, egyre magasabbra, de többnyire befogja őt a légi vadász. ha föléje került, akkor vége már, lehozza, és lent a földön üti bele a kimerült állatba a csőrét.“ . MAROSINÉ: „Ivánt szeretik a madarak, amikor a kezén ülnek hozzásimulnak. Egyszer senki sem tudott egy megvadult sassal mit kezdeni, de I-> ván kezessé tette.“ A solymászatnak hagyománya van, de a rakéták korában nemigen jut erre kedv és idő, meg alkalom, az ember úgyis egyre messzebb kerül a természettől, maholnap nincs egy csendes rész, mindenütt aszfaltozott utak és virslidoboz- maradványok. Iván sem Mátyás -korabeli szemléletű ember, érdekli a jégkorong és más is, sok levelet kap külföldről s, az ország minden részéből hozzáfordul, aki most akarja kezdeni. Sok követője van már Rozsnyón, Liptovský Hrádokon és Zólyomban. A tanulmányait jól végzi, és majd ha erdész lesz, talán éppen egy hatalmas erdőbe kerül, ahol kedvére solymászhat, reggeltől estig, mert bármilyen területen tevékenykedjen is az ember, mindig az a lényeges, hogy munkájában szépséget, 5- römöt találjon. Id. MAROSI: „Jó gyerek ez az Iván, kitudja honnan szedte ezeket a hajlamokat. Igaz, gyermekkoromban én is lehívtam füttyel a fáról a levelibékát, és ha iskola után hazaértem, egy tyúk mindig hozzámszaladt a kert végéből, hagyta, hadd simogassam." Batta Gőörgy t>aS K© Rozsnyó gondja Rozsnyón mondta, egy I- dösebb ember, a város és a vidék értője: „A rozsnyói járás az öregek járása volt és maradt, mert a fiatalok hamar kiröppennek innen. Nincs megfelelő munkalehetőségük, és szórakozni sem tudnak különösképpen. A bányában csökken a termelés, könnyűipar, vagy más egyéb nincs. A városnak, s magának a vidéknek is szüksége lenne tehát valamire, ami ezt a helyzetet megoldaná. Vagy az említett és hiányolt könnyűipar, vagy — az idegenforgalom. A város és környéke gyönyörű. tele van természeti kincsekkel, barlangokkal, erdőkkel. Ezt nemcsak az őslakos, hanem a világot járt utazó is megállapítja. Ezt kellene kihasználni! A főutcán így is látni külföldi rendszámú autókat, de megnövekedhetne a számuk. Van aztán még egy gondunk: a kórház, ötvenezer ember alkotja a körzetét, de nagyon elavult már a százötvenesztendös épület. Kopott falak, sötét folyosók, fénynélküli kórtermek. A higiéniát így lehetetlen betartani. Üj kórházra lenne szükségünk, korszerűre, napfényesre, tisztára, de még mindig nem kezdik meg az építését, pedig több alkalommal is ígérték." Később, egy fiatal lány mondta: „„Alig lehet itt csinálni valamit. Nyáron für- denénk, de ritkán tiszta a viz, s a gyanús színű lébe ki veti magát örömmel?“ Lapunk helyt ad a kívánalmaknak is, s mi is örülnénk, ha a rozsnyóiak vágyai teljesülnének. A fagylaltozó lányok közül ő a legbarnább. Kicsit irigylem is. Frissen lesült hátam javában ég, sajog, míg az ö bőre már megállapodott sötétbarna színű, akár egy csokoládégyár készítménye. Az első pillantásra látszik, túl van a nyaraláson. — Hol égetett le ennyire a nap? — kérdezem. — A bolgár tengerparton — vágja ki büszkén. — És magát? Sóhajtok. Töredelmesen bevallom, hogy én csak az Ipolyig jutottam el. Azután kifaggatom két hetes nyaralásának története felől. — Közel 3.000 km-t tettünk meg Szako László tanár vezetésével — me séli Sirgel Éva, a Füleki Általános Középiskola el- sőosztályos tanulója. — Útiprogramunk igen gazdag volt: Magyarország. Románia. Bulgária és Jugoszlávia. — Négy ország — négy főváros. Képzeld el, hogy • négy főváros benevezett A nyaralásról múltidőber egy szépségversenyre, és te zsűri tag vagy. Milyen sorrendet állítanál fel? — Az első helyet Budapestnek adnám, másodikra Szófiát helyezném, az előkelő harmadik helyre Belgrád kerülne, a negyedikre pedig Bucurest. 58 nyaralótársamnak különben majdnem azonos a véleménye. (Ezt csak azért tettem hozzá, nehogy azt higyje, „hazabeszéltem“, amikor Magyar- ország fővárosával nye- rettem meg a „szépség- versenyt".) Elhiszem néki, hogy nem beszélt haza, hiszen már én is jártam Budapesten. — Bárki jelentkezhetett a nyaralásra? — Hát... egy kicsit a tanulási átlag is számított. — Milyen városokat látogattatok meg? — Van egy atlasza? — Van. — Köszönöm, de ha lehet, ne tartsunk földrajzórát. jó? — kérlel. — Jó — egyezem bele. — Rád bízom, mit mondasz. F őleg Bulgáriát dicséri, ahol öt napig laktak camping táborban, és a tengert. Meglepte őt, milyen sok cseh és német turistával találkozott. A másik meglepetést az okozta, hogy végre az orosz nyelvtudására is szükség volt. Rengeteg várost, múzeumot, műemléket látott (kész káosz), inkább ne kérdezzem, az ilyesmire a tanárok tudnának pontos választ adni: Vassányi Aurél és Lóska Lajos. Az utóbbinak főleg az irodalmi vonatkozású emlékek okoztak roppant élvezetet. — Legkellemesebb élményed ? — Megcsípett egy pók, feldagadt az arcom. De más bajok is voltak velem. Romániában — Konstanca kikötőben másfél óráig feltartottam a társaságot. Hatvan lei volt nálam, ezt föltétlenül el kellett költeni. Mindenki izgult, de megúsztam egy „tanári dicsérettel“. Tudtam, hogy behozzuk a késést, hiszen Románia kitűnő autósztrádákkal rendelkezik. — Anyagi körülményeid, hogy alakultak? — Ajjaj, néha kedvem lett volna elénekelni azt a divatos slágert, mely úgy végződik, hogy: „Minden rendben van, jól érzem magam, csak a zsebpénz volna több“. — Biztosan számos ismeretséget kötöttél, új barátokat szereztél... Sokatjelentően elmosolyodik. — Meghiszem azt. Noteszom megtelt címekkel. Két makacs fiú az autóbusz sárhányójára irta fel nevét és lakhelyét (sofőrünk nagy örömére). Ha megsajnálom őket, lehet, hogy írok nékik. De ez még nem biztos. Csak azt tudom, hogy jövőre is szívesen részt vennék hasonló utazáson. S mivel az ilyen nyaralóutak a füleki diákság között már hagyományoknak örvendenek. remélem sikerülni fog. — Maradék vakációdat hol töltőd? — Itthon, Adával. — Az kicsoda? Magasra emeli szeretett kiskutyáját, arcához szorítja ... — Ajándékba kaptam a tizenhetedik születésnapomra, melyet közvetlenül hazaérkezésem után ültem meg. Elnézem őket, s hirtelen alig tudom megállapítani, ki a barnább: Éva, vagy kiskutyája, Ada ? Újból erőt vesz rajtam az irigység. (Sebaj! Vasárnap kimegyek az Ipolyra!) Avdamica Ferenc
