Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-15 / 33. szám

• • •• #•

KÖLTÖZKÖDNEK A TANONCQK

A

W az utóbbi napokban végighaladt a Csehszlovák Hadsereg utcán és bepillantott az egykori kaszárnya alacsony rácsos ablakain, az láthatta, hogy a nagy, hodályszerű, boltozatos szobákban ágyak sorakoznak sűrűn egymás mellett. Egy-egy ilyen szobának 14-16 lakója volt. A lakók valamennyien tanoncok. Korán reggel indultak munkába és a délutáni órákban érkeztek vissza munkahelyükről.

A kaszárnya a Doprastav vállalat tanoncinternátusa volt. Más épület híján itt laktak, étkeztek és tanultak ideiglenesen az ország minden részéből érkező fiatalok, akik a kőműves, ács, vasbetonozó, útburkoló, villanyszerelő és lakatos szakmát akarták elsajátítani.

Aznap, amikor a tanoncokat otthonukban meglátogattam, e- gyesek éppen a költözködéssel voltak elfoglalva. Az ágyakat szétszedték, a matracokat a folyosóra rakták, holmijukat pedig bőröndjeikbe csomagolták és várták a parancsot, hogy az állomásra és onnan évvégi szabadságra haza indulhassanak.

Az új internátust — amely 4,5 millió korona költséggel é- pült számukra, és amelyben a jövő tanévben már lakni, étkezni és tanulni fognak — még nem látták. Mindössze annyit tudtak róla, hogy a hideg-meleg vízzel és központi fűtéssel ellátott korszerű épületben csak hárman laknak egy szobában, amelyben szónyeg lesz, meg zuhanyozó a fülkében és az ablakban majd virág nyílik.

Mindez álomszerű, a jövőbe vetített kép volt számukra és pillanatnyilag nem annyira a jövő, mint inkább a jelen foglalkoztatta őket. hogy innen.

rád belőlük. Az egyik szoba falán rajzokat fedeztem fel. többnyire női arcok voltak, hosszú, göndör fürtökkel, de volt az ábrák közt rakéta is. meg revolver, ezenkívül egy mértani pontossággal megrajzolt atombomba. Az egész o- lyan volt, mint egy képregény, mindössze a szöveget kellett volna odaírni, de arra már nem jutott idő, mert közben felépült az új tanoncotthon, az új inlemátus.

M

ielőtt bárkivel is szót váltanék, Rakšáni Šimon igazgató elvtársat keresem fel, akinek az irodája már az új internátusbán van. Aznap költözött be és én, az újságíró vagyok az első fél, a- kit aznap fogad. .

Rakšáni igazgató eredeti foglalkozása lakatos, mindössze 44 esztendős, de már közel húsz éve foglalkozik tanoncoktatás- sal. Munkáját 1948-ban a galán- tai tanonciskola szervezésével kezdte meg. Ott két évig maradt onnan a Magasépítő Vállalathoz került, majd 1964-ben a Doprastavhoz. ahol azt a feladatot kapta, hogy a vállalatnak biztosítsa a szakemberek utánpótlását. A feladat megvalósítását 1965 szeptemberében kezdte meg. Először épületet keresett, hogy elhelyezhesse azokat a tanoncokat, a- kik különböző munkahelyeken dolgoztak, de'sem rendes szállásuk, sem. étkezdéjük nem volt, F zűrzavarban felfedezte az említett kaszárnyát *és itt összpontosította a tanoncokat.

Munkáját 130 tanönccal kezdte. azóta ez a szám 5703rc e- melkedett. A jövő tanévben, az öl internátus megnyitásakor a tprv szerint 350 tanoncról kell gondoskodniuk, 1979-ig pedig kerek 700 tanoncot képeznek

évben. Ez az év válságos tanácstalansággal van tele. De aki túlesik ezeken a nehézségeken. az idővel jó szakemberré válik.

— Volt például egy tanon- cunk — folytatta — nem mondom meg a nevét, mert bizonyára zavarba hoznám. Elvált szülők gvermeke volt és a fiú a családi élet meghittségét nem ismerte. Senki sem törődött vele, az iskolába is alig járt. Ide. a vasbeton szakmához került, de itt is a lustasága lépett előtérbe. Nem volt kedve sem tanulni, sem dolgozni. Már-mér űgv alakult a helyzet, hogv kiesik... és ekkor a tanítók és nevelők 3sz- szefogtak. beszélték a gyerekkel, törődtek vele és ennek eredménye az lett. hogy a fiú a csoportjában olyan kiváló szakemberré fejlődött, hogy tanonckodása harmadik esztendejében pzernégvszáz, sőt ezerötszáz koronát is keresett havonta

— Húszéves tapasztalataimból sok hasonló példát tudnék kiragadni — mondja az igazgató. — Sokan keresnek fel, mint kész, megbecsült emberek. Nem egyszer olyan tanonccal

gépészmérnök lett, vagy komoly vezető állást tölt be e- gyes üzemünkben. Meg sem Ismerem. ő jön hozzám, szorongatja a kezemet. mosolyog rám, mint régi ismerősre és mosolyában hirtelen felfedezem az egykori csínytevő ta- noncót. 'Éppen ezért, mert 1- lyen tapasztalataim vannak, nem tudok egyetérteni azokkal. akik azt mondják, hogy a fiatalság könnyelműbb, egykor mi voltunk. Ez meg a valóságnak.'"

ebből a kaszárnyából végleg kiszabadulnak.

Örömüket megértettem. A kép amit a folyosó és a szobák nyújtottak. olyan volt hogv merengeni, álmodni is nehezen lehetett ebben az épületben. A földszinti folyosón a szétszórt matracok mellett, a szobákból kirakott óriási vaskályhák sorakoztak, szinte á- radt belőlük az ócska tárgyak avittsága és hiábavalósága. £?- ilyen volt az egész épület, pisz kos. poros falaival, roskata* mellékhelyiségeivel és mosdói val. Az egyik szoba ajtókerete már olv rozoga volt, hogy ajtóstól Akidóit a vastag falból mintha a keret már belefárad' volna szerepébe és úgy tűnt hogy a vastag falaknak is má' elegük volt a sok állásból leg szívesebben ők is ledőlnének.

Ezeknek a falaknak már minden mindegy, por és közöny ák) különböző szakemberekké. Az igazgató hangsúlyozza, hogy 1970-ig műhelyek, tornatermek és más korszerű sportlétesítmények épülnek fel az inter- nátus szomszédságában.

Kinézek az ablakon, a hatalmas építkezések mellett óriási darukat és poros, üres telkeket látok. De az igazgató már mutatja, hol lesznek a sport- létesítmények. öröm ragyog a izemében, az a benyomásom, hogy már látja a kész épületeket és berendezésüket. Az gazgató hangjából, mozdulataiból optimizmus érad. Egész magatartásán látni, hogy rendkívül türelmes. Kérdéseimre higgadtan és őszintén válaszol.

Arra a kérdésre például, vol- ak-e intézetükben olyan ta- loneok is, akik idővel Wmarad- tak, a következőket válaszolja:

— Voltak, de csak az első

Inkább azt mondhatnám, hogy, a mai fiatalok többet tudnak az életről, mint mi tudtunk, nagyobb lehetőségeik is vannak, tehát igényesebbek.

— Fényes biztosíték erre az is, hogy" tanoncaink, mostoha körülményeik ellenére — hisz látta a kaszárnyát, — kulturális életre vágytak, és nevelőink, tanítóink segítségéve! meg is teremtették a lehetőségeket. Már van egy tizenhéttagú fúvós-, egy öttagú tánczenekarunk, ezenkívül egy esztrádeso- portunk. Alkálmi ünnepeken már fellépnek egész estét betöltő kultúrműsorral. A zenekar tagjai között szép számmal magyar tanoncok is vankérdés ezután, hogy a tanoncok közt mennyi a magyar, önként adódott.

— Pontosan nem tudom, mert

a tanoncokat nem nemzetiségük szerint tartjuk számon, — volt a válasz — de azt hiszem, harminc, harmincöt százalékuk maavar lehet.

— Bizonyára nehézségeik vannak.

— Vannak, ez tagadhatatlan. A műhelyben többnyire megállják a helyüket, mert vonzódnak szakmájukhoz, de elméleti téren az első esztendőben bizony nehézségeik vannak. Attól tartok, — folytatta — hogy a magyar iskolában nem fordítanak kellő gondot a szlovák nyelvre. Pedig érdemes volna, mert nekünk itt az a legfontosabb. bogy nemcsak jó hanem olyan művelt szakembereket adjunk a társadalomnak a- kik mindenütt megállják a helyüket. Hisz láthatta az új internátust, ez is ezt a célt szolgálja.

— Láttam, — válaszoltam, sőt a régit is láttam, és a különbséget fel tudom mérni. Végigjártam az emeleteket, benéztem a szobákba, ahol a tanoncok élni fognak és ahol a szakkörök működnek majd. Láttam az olvasó- és tantermeket. Igaz még üresen álltak, hisz csak most folyik nagyban a takarítás, mégis lent a hallban már láttam az új kényelmes foteleket, úgyhogy el tudom képzelni a pazar berendezést a fényözönben fürdő helyiségekben. Különösen az tetszik nekem, hogy két-két lakószobát olyan folyosó köt öszsze. amelv zuhannyal is rendelkezik. Ahogy végigjártam az internátus emeleteit, az volt a benvomásom, hogy egy modern szállodában járok és őszintén szólván nem hiszem, hogy a főiskolás diákoknak különb in- ternátusuk volna. Lájttam az éttermet, a könyvtárat és az olvasótermet. Szóval minden e- gyütt igen szép és rendkívül megnyugtató, viszont azt hiszem, helyes volna, ha könyvtárukban magyar könyv is volna.

— Ezt a gondolatot magam is helyesnek tartom — válaszolta az igazgató.

— Azonkívül nem ártana, ha olyan tanár tanítaná a magyar tanulókat szlovákra, aki jól tud magyarul és aki figyelmeztetné diákjait arra is, ha a magyar nyelvben hibát ejtenek. Biztos vagyok benne, hogy hamarább tanulnának meg szlovákul és haladásuk eredményesebb lenne.

— Ezt sem tartom rossz elképzelésnek — bólintott az i- gazgató, — és majd gondolkodom a kérdés megoldásán.

E

zután az igazgató tanácsára meglátogattam Rácsén a műhelyt, ahol 170 tanonc tanulja a géplakatos, továbbá a villanyszerelői szakmát. Hatalmas műhelyek, az udvaron rengeteg gép áll, várva a segítő kezet, hogy újra megindulhasson. Bent a műhelyben pedig a zaj közepette fogókkal és kalapácsokkal felszerelve maszatos arcú tanoncok tesznek-vesznek a szétszedett baggerek és buldozé- rok között és alatt, hogy mozgást, életet leheljenek belé- iük.

Vávra Jozef, a főmester magyarázza, hogy a tanoncok csoportokban, hetenként váltva egymást dolgoznak, ami annyit ielent, hogy az egyik héten tanulnak, a másikon gyakorlati munkát végeznek. Az évvégi bizonyítvány pedig a tanonc gyakorlati és elméleti eredményeit tükrözi.

Két tanonccal váltok néhány szót. Az egyik a 16 esztendős sikabonyi Húsvéth Lajos géplakatosnak készül. Egy éve tanul ebben a műhelyben és a- hogy mondja, itt tanult meg szlovákul. Dicséri a mestereket. Most végezte el az első esztendőt. Bizonyítványában mindössze négy kettes volt, a többi egyes. Most szabadságra megy és Balázsfán fog dolgozni a szövetkezetben, hogy valamit keressen- A másik tanonc Egyházfáról való, šišulik Karolnak hívják. Apja szlovák anvja magvar. Cgv beszél szlovákul mint maavarul. Villanyszerelőnek tanul. Az első évet kitüntetéssel végezte.

Mindkét tanonc igen örül az ni intemátusnak. Azt mond- iák leoalább kénvetemhen készíthetik el a szakmáinkhoz szükséges rajzokat.

De nem minden tanonc ítéli meg ilyen komolyan a pályáját. Amikor visszakerültem a „kaszárnyába“ és ott az egyik tisztán öltözött tanoncot — a kövező és aszfaltozó szakmából — megkérdeztem, tetszik- e neki a mestersége, habozva azt válaszolta, hogv nem nagyon, mert szívesebben ment volna katonaszakácsnak. E titkos vágyát azzal indokolja, hogy akkor szép egyenruhában járhatna. Gyerekes. ártatlan, naiv mosoly kiséri vallomását, majd megmutatja a könyveit. A vaskos detektívregénvek között Sherlock Holmes kalandjai tetszenek neki a legjobban.

Az álmoknak szándékoknak a valósáéi szab határt. A valóságot ezúttal a tanítók, mesterek és nevelök képviselik. Habočík Jozef, a főnevelőhelyettes azt mondja, hogy jó bánásmóddal és helyesen alkal- nveket lehet elérni a tanoncok- mazott szigorral szép eredmé- nál. Vannak, akik rossz tanulóként jöttek ide és a szakmában gyengének bizonyultak. E- zért — mondja — nekünk nem szabad előítélettel fogadni e- zeket a fiatalokat. Segítenünk kell őket a rend. a fegyelem betartásában, hogy zavartalanul tanulhassanak és kollektív szellemben szórakozhassanak.

A nevelőkkel való beszélgetésem során megtudom, hogy a bennlakó tanoncok. akik díjtalanul kapják az internátust, az első évben 40-60 koronát kapnak havi zsebpénz fejében. Ez az ösz- szeg a második évben 40-120- ig növekedik. A harmadik esztendőben a tanonc elvégzett munkája után fizetést kap és koronára rúg. Keresete átlag- keresetéből fizetheti az internátust. ami havonta 400-450 ban eléri a 700-800 koronát, de aki jól ért a szakmájához és szeret dolgozni, az 1400-at is kereshet.

Cukan nAton nevelőtől, — a- W a zenekarokkal foglalkozik — megtudom, hogy a két zenekar hangszerei 50 ezer koronába kerültek. Arról is értesülök. hogy a zenekar tagjai rendkívül fegyelmezettek, a tanoncok kitüntetésnek veszik, ha az együttes tagjai lehetnek. A zenekarok már többször I- gen szép. színvonalas műsorral léptek fel. Most a jövő tanévben az új internátusbán, a CSISZ irányítása mellett új műsorral készülnek megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az a meggyőződése, hogy a CSISZ munkája csak most, az új internátusbán fog igazán érvényesülni.

összegezve a látottakat és hallottakat ez a véleményem: a tanítóknak és a nevelőknek oda kellene hatniuk, hogy a- zok a szlovák és magyar tanulók. akik tudnak szlovákul, és jól tanulnak, segítsék azokat az inasokat, akik a szlovákban még gyengék. Ezzel kifejlesztik a fiatalokban azt a szolidaritást, amely minden öntudatos munkás sajátja és nagy értéke.

Befejezésül pedig arra kérem a szülőket, hogy a jövő tanévben feltétlenül kísérjék el fiaikat a trnávkai új internátusba. Elgyönyörködhetnek a

szép látványban és saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy szocialista rendszerünk mennyi gondot fordít gyermekeik nevelésére és jólétére.

Szabó Béla

iil ifjúság 3

A 2807-es

37/b a Komárom-Bratis- lava-i vonal száma a körzeti vasúti menetrend 67- ik oldalán. Szinte betéve tudom már a vonatok érkezését az egyes álloma sokra, fölfelé és lefelé egyaránt. Régen megbékültem már ezzel a vonattal is, mint a többivel országszerte. Tudom például, hogy a tavaszi és az őszi csúcsforgalom idején nem tanácsos várni az ISOO-asszá- mú vonatra, melynek indu lási ideje Bratislavából 5 óra 50 perc s hozzánk a menetrend szerint 6 őrá 3 perckor kellene érkeznie. Késni szokott nemcsak a csúcsforgalom idején, de gyakran télen is. Nyáron azonban más a helyzet, különösen mostanában. sés nélkül érkezik és indul. De ez a helyzet az ellenkező irányú vonattal is. Például a 2807-essel. Már az indítása is menetrendszerű pontosan 14.30-kor Ko máromból. IS.tt-jwr mér Bogyán vagyok és 16.05-kor Dunaszerdahelyen. ...

De mi másnak is örül hetne az utazni kényszerülő jámbor halandó, mint a pontosságnak, különösen ha a naptár piros betűi vasárnapot jeleznek. Ilyenkor bil zonv súlya van mindert percnek. Annyira, hogy a* apróbb rendellenességet

észre sem veszi, különösen akkor, ha kissé fáradt is.

így tettem én is a minap. Utolsó, még tisztának

mondható zsebkendőmmel a megszokott mozdulattal to niltem le a mübórulést és helyet foglaltam a ™enet iránnyal szemben a dohány zókocsi egyik ablakánál.

Az ellenkező oldalon, de egy ablakkal tovább négyen ültek. Szép, szabályos karikákban eregették a Sza- vária cigaretta kellemes ü latú füstjét. ...............

Nem tudom az államvas utaknál milyen a szabad szombati munkabeosztás, de

á vonaton itt-ott még észleltem az előző nap í^- hát szombati), a Csallóközön végigsöprő szélvihar mát. Ezek után nem is cső dálkoztam, hogy útitársaim nem nagyon tartják magú kát az otthon bizonyara megszokott rendjéhez. Mellőzték bizony a dohányzó- kocsi nyújtotta előnyöket, a hamutartókat.

— Vasárnap van, a kalauz is elnézőbb, vagy már megszokta a hasonlókat — gondoltam. Hisz úgyis jön a nagytakarítás a végállomáson. De fő a nyugalom és a pontosság — véltem.

Szendergésemet a kalauz szakította meg.

Nagylég — hallottam a nyitott ablakon keresztül. Az új utasoktól hangos lett a kocsi. Többségük helyet foglalt. Hárman vagy négyen állva maradtak, bár nekik is jutott volna hely.

— Miért nem ülsz le, Laci? — mondta az egyik i- dős néni nyilván az unokájának. Az nem válaszolt mindjárt. Végignézett e- lesra vasalt szürke nadrágján és elmosolyodott

— Nem vagyok fáradt — mondta némi szünet után, miután végighúzta ujjait az ülésen.

Barátai egyébként Nagynak szólították. Mielőtt rágyújtott volna, megkínálta őket is. Szórakozottan fújták a füstöt A hamutartókat ók sem használta?. A* éppen érkező kalauzt néven szólították és viszont ő sem szólt nekik, ezek u- tán én sem éreztem magam hivatottnak arra, hogy figyelmeztessem őket. (»ydj

n