Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-15 / 33. szám
'£ "v- B “: M*«1 leveléből kitűnik — kíméletlen kritikát — vár. Higgye el. nem nehéz feladat elé állított bennünket. A versíráshoz élmény kell; az ön vietnami verse pedig csak szólamokat, jelszavakat tartalmaz. A Csacska kis szikra című, valamint a Tudom már című Is eléggé csacskák ahhoz, hogy a versírásról lebeszéljük, hiányzik belőlük az önálló látás, sorai nehézkesek, sok e- setben a rímei is rosszak. Verset csak akkor érdemes írni, ha a hétköznapi gondolatokat nem hétköznapi módon tudom elmondani. Tanuljon. A „Jókaváry": Sajnáljuk, hogy nem találkoztunk, de újra csak arra kérhetjük, hogy keresse fel szerkesztőségünket a verseire ugyanis már nem tudunk visszaemlékezni. Jó lenne tehát ha azokat Is magával hozná. A ..l egdrágább szó a világon béke": Életkorának ismeretében még nem beszéljük; le; sokat, nagyon sokat kell azonban tanulnia, ha azt akarja, hogy verseivel komolyan foglalkozzunk. A most beküldöttek naiv, Iskolás próbálkozások. A Ármány*: Az, hogy ön mit, hogyan képzel — az ön dolga. A megíráshoz sincs semmi megjegyzésünk — az eredményhez a hozzánk élküldött vershez azonban már annál Inkább. És hiába mellékel most, utólag használati utasítást a vershez, a tényeken mitse változtat: rosszak, zavarosak voltak. Ä költészet képes, képletes beszéd, de a képeknek bármily messze essenek Is egymástól valahol kapcsolódniuk kell. Az új „verse“. Petőfi áthallás! A .,!• N.“: Verseit elolvasva, csak lebeszélni tudjuk! Hogy Petőfivel szóljunk: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd./“ A „Bánat“: Engedje meg, hogy az ön novelláival kapcsolatosan is Bóka László tanítását idézzük: „A novella könyörtelen müforma. Nem hágy Időt az írónak, mint a lassú áradású regény, hogy helyrehozz!), feledtesse Ihlete fáradtabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, kápráztató segedelmeket, mint a színpad szemfényvesztő keretében virágzó dráma. Még a kötött, formájú versnél is kegyetlenebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetlenebb: ritmus nem segíti, rím nem díszíti, s nincs o- lyan vastörvény, mely határát megvonná. Az a kicsi szabadság, ami a novellalrő sajátja, csak arra jó, hogy örök bizonytalanságban maradjunk a novella törvényei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem Ismerjük, de halálos biztonsággal megérezzük mégis, ha vét ellene az Író. Ha nem ragad meg első szavával, ha második szavára ellankad a figyelmünk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi úgy, mint a családi perpatvart a bevágott ajtó csattanása, akkor csatánál többet vesztett az iró.“ A „Minden ember boldog a- kar lenni": „Várom válaszukat és a lapban verseimet" — írja levelében. Nézzük hát e nagy magabíztonság .forrását, a verset: /A múlt héten pénteken Budapesten voltunk. / Már kora hajnalban útnak is Indultunk./ stb. — „zengnek" Budapest cimü versének kezdő sorai, hogy aztán Budapest Idegenforgalmi nevezetességeinek felsorolásán keresztül, eljusson egy ilyen „frappáns" befejezésig: /Közben heesteledett, s a szép Budapest elcsendesedett./ /Ml autóbuszba ültünk, / S hazafelé száguldottunk./ — Le a beszéljük \ új ifjúság A Morse-féle távírókészülék feltalálása óta az emberiség további vágya az BELL, a telefon feltalálója WALDEMAR MATUSKA Ötközben azon gondolkodtam, hogy mennyire kiszámíthatatlan az élet útja, mennyi meglepetést tartogat mindegyikünk részére: kellemeset, kellemetlent egyaránt: Egy a sok közűi, akit a szerencse istennője pártfogásába vetu WALDEMAR MATUŠKA. A prágai Rokoko színház tagja. Itt kerestem és itt tudtam meg a hírt: Brüsszelbe utazik. Ha sietek, még talán odahaza találom... Szerencsém volt: a lépcsőházban találkoztunk. Megegyeztünk, hogy útban a repülőtér felé válaszol kérdéseimre. Míg taxira várakoztunk, néhány felvételt Is készítettem. — Milyen emberek közül váélöbeszéd közlésének lehetőségére irányult. Ezt a lehetőséget 1875-ben teremtette meg B. Graham Alexander Bell a távbeszélő, vagyis telefon feltalálásával. Bell, a későbbi angol filozófus 1847-ben, 120 évvel ezelőtt született Edinburghban. Már fiatal korá« ban sokat foglalkozott beszéd-, hang- és zenei tanulmányokkal. Gyakorlati tapasztalatait azután süketnéma gyermekek oktatásánál hasznosította. Süketnéma feleségét is ő tanította beszélni. 1871-ben kivándorolt Kanadába és a bostoni egyetemen a hang filozófiájának tanárává nevezték ki. Egv évvel később már vesz- szőoaripája lett az élőbeszéd továbbításának kutatása. Éjt nappallá tévé dolgozott. amíg 1875-ben végre siker koronázta fáradozását. Olyan készüléket szerkesztett, amelyben a hang vékony vaslemezt rez- dít meg, ami által egy közelben tévő mágnes segítségével áram keletkezik a vezetékben. Ez az áram a vonal másik végén — mondjuk a vevőállomáson — 'elhelyezett mágnesben, illetve vaslemezben ugyanolyan rezgéseket vált ki. mint a- milyenek az „adóállomáson“ keletkezett rezgések voltak. A vonal túlsó végén lévő vevőkészülék eredeti hangon. érthetően adja vissza az adóállomáson elhangzott beszédet. Külön battériára, villamos telepre tehát nem volt szükség. Áramforrás nélküli találmányát Bell az 1876. évi philadelphiai világkiállításon mutatta be. ahol érthető feltűnést keltett. — Négy évvel később, 1880- ban Sumner Tainíer segítségével Berlinben feltalálta a fotofont. A távbeszélő találmány elsőségének kérdésében Gray ugyan megtámadta Bellt, pert indított ellene, de tizenkét évi pereskedés után mégis Bell került ki győztesen, neki ítélték oda a szabadalom jogát. Bell 1922-ben halt meg Baddeck-ben. Közben Alva Thomas Edison, a „nagy“ feltaláló, megszerkesztette a ma is használatban lévő telefont, amely erősebben ad.ia vissza a hangot 'elődje készülékénél. De ha Bel! találmánya ezáltal manapság háttérbe is szorult, ha korszerűbb készülékek kerülnek forgalomba, nem vitathatjuk él a fiziológia egykori tanárának érdemeit. Az úttörő minden kétséget kizáróan Bell volt, akinek emlékét kegyelettel őrzi a tudományos világ. Eeldolgozta: K. E. — Szívesen válaszai až újságl- tók kérdéseire? — Nem szívesen, de ml mást tehetnék?... — Mit ajánlana azoknak a fiataloknak, akik nem jutottak be a Színiakadémiára? — Üjra meg kell próbálni! — Elárulhatna valamit a családjáról? — A nagyanyám énekesnő, az a- nyám énekesnő, az apám zenész. — Milyen érzéseket vált ki önben. ha újra megnézi régebbi filmjeit? — Istenem, hogy rohan az idő... — Árulja el a hobbyját. — Lovaglás és íjászat. — Ha sok pénzt nyerne, mit csinálna vele? — Ugyanazt, amit mindenki más. Elkölteném... — Gondolt valaha arra, hogy emlékeit Irodalmi formában dolgozza fel? — Hogyne! — Kapott valaha kettest magaviseletből? És miért? — Igen, kaptam, éneklés miatt. — Lámpalízas a fellépés előtt, vagy alatt? — Néha előfordul. — Megérti a mai fiatalokat; ml a véleménye róluk? — A mai fiatalok nem értik meg önmagukat, de ebből majd kinőnek idővel... — Ha választani kellene" a film és a színház között, melyiket választaná? TUDÓSÍTÁS Mindenekelőtt el kell mondani azt, hogy százhúszan voltunk. A három évvel ezelőtti ötletek és törekvések eredményezték a csehszlovákiai magyar fiatalok első nyári táborozását. Idén bizonyosodott be, hogy a pelsőci fennsíkon egy olyan mozgalom vette kezdetét, amelyről Lörincze Péter ezeket mondta: „— lehet, hogy elfogultan. egy elfogulatlan véleményt, vagy fordítva, de mindenesetre egy olyan gondolatot, amely mindannyiunkban motoszkál" ......lehet, hogy ez a mozgalom oda vezet, hogy a fejlődés során egyszer majd kultúrtörténeti, irodalomtörténeti tényt képvisel.“ 9 ha már Lörincze Péterrel beszélgetünk. hadd tegyünk fel neki pár kérdést. Péter budapesti diák, diplomáciai kapcsolatokat és pub- llcistikát tanul az egyetemen. — Hogyan kerültél a csehszlovákiai magyar fiatalok közös nyári táborozására? — Tavaly egy erdélyi barátom táborozott együtt az itteni fiatalokkal s nagy lelkesedéssel beszélt élményeiről. Elhatároztuk, hogy az idén mindketten eljövünk. Sajnos, neki ez nem sikerült s Így kerültem ide én egyedül. Egyedül u- gyan nem maradtam, mert nagyon kedves barátokra leltem — szinte azonnal. — A táborozás során mi jelentette számodra a legnagyobb élményt? — Elsősorban természetesen az, hogy egyáltalában létezik ilyesmi. S Szabó Gyula festőművésznél tett látogatásunk során olyan élményeket szereztem, amelyek ma- radandóak számomra. Erdélyből egy, Magyarországról tizenegy fiatalt láttunk vendégül. S ezeket leszámítva is meghaladja a százat a csehszlovákiai magyar fiatalok száma, akik lakhelyükhöz a legközelebb eső klubokba tömörültek, s Így részt vetI tek a közös nyári táborozáson. Ennek csak -számbeli értékelése is o— A színházat. — Mit tart élete legnagyobb sikerének? — A Rokoko színházban most futó előadó-estemet: „Waldemar Matuška 8 szerelme...“ — Megengedné a gyerekeinek, hogy színészek legyenek? — Igen. — Megtörtént önnel, hogy rossz kritikát kapott annak ellenére, hogy ön épp ellenkező nézeten volt? — Ritkán. — Melyik országokban szerepelt? — A Szovjetunióban, Ausztriában, Svájcban és mindkét Németországban. lyan eredmény, mely kellemes érzéseket vált ki az emberben. Az idei táborozásra a losonci járás egyik kisközségének határában, Pincén került sor. A koncepció a Losoncon élő hatvan éves Szabó Gyula köré s a környék kultúrtörténeti emlékei köré csoportosította a fiatalokat. Az első, — Szabó Gyulánál tett közös látogatásunk akalmával természetesen nem fértünk be a lakásba, s Így a következő napokon kisebb-na- gyobb csoportok látogattak el a művészhez, aki mint ember és mint vendéglátó is remekelt. S természetesen Szabó Gyula is eljött a táborba, — nem is egy alkalommal. Nem diszkapu, de százhúsz lelkes fiatal fogadta. Messzi — és mégis közel volt Pinchez Alsósztregova, Szklabonya, Stósz, Hanva. Mélyen megrendültén róttuk le kegyeletünket a Ma- dách-emlékmü előtt. Felháborító a- zonban, hogy a múzeum panelfeliratainak még mindig nem akadt korrektora; pedig a rémesen stilizált magyarázószöveg a legnagyobb magyar dráma alkotójának életéről szól. Szklabonyán Mikszáth szülőházát láttuk, ahol még egy emléktábla sem őrzi az Író emlékét, * a szólasztja ki a barátait? — Az Igazmondók közül. — Szeretném tudni, hogy sok olyan nőt ismer-e, akik megfelelnek elképzelésének? — Nem sokat... Csak egyet: Titka Zeienohorskát, a feleségemet. — Mitől, vagy kitől fél a legjobban? — A rosszakaratú emberektől. — Gondolt valaha arra, hogy az éneklést abbahagyja? — igen... 1962-ben... mikor mindenki azt tanácsolta, hogy nézzek más foglalkozás után. — Milyen kérdést tesz fel önmagának leggyakrabban? — Mi lesz a jövőben,..? bábán, ahol Mikszáth született, most a jelenlegi lakó tévé-antennákat barkácsol, és marharépát raktároz. A másik házon, ahol Mikszáth gyermekéveit töltötte, egy jókora repedés tátong az emléktábla mellett. Mindezek után ámultunk, amikor Hanvára értünk, hogy megtekintsük Tompa Mihály emlékét. A gyönyörűen karbantartott kúria, az emléktábla, a Tompa család sírboltja, a templom, — szerető, gondos kezekről tanúskodnak. Stószon sem fértünk el valamennyien Fábry Zoltán lakásában, de a „vox humana“ így is elfért lelkűnkben, gondolkozásunkban. Fábry Zoltán különben a pár héttel ezelőtt elnyert Madáeh-dlj pénzjutalmát a magyar ifjúsági kluboknak ajándékozta. Pinc. Egy egyszerű falucska neve, de számunkra többet jelent, hiszen az egyre ritkábban észlelhető emberszeretet, segítőkészség, megbecsülés példaképe lett számunkra. Olyan emberek lakják, akik kivétel nélkül, a legmesszebbmenőkig segíteni akartak s ahol csak tudtak, segítettek is. Nemcsak a hivatalos szervek a szövetkezet, a HNB, de talán a falu minden egyes lakója. Szinte hi« Megérkeztünk. Sietve eltűnik a ^ámörök ajtajában. Magamra maradtam. Nemsokára Brüsszelben énekel majd a televízió kamerái előtt ez a közvetlen, rokonszenves énekes. Irta és fényképezte: Ko« vács Antal. A TÁBORTŰZ — Mit értékel legjobban egy nőnél? — Ha hallgatni tud. — Viszontlátjuk rövidesen a filmvásznon, főszerepben? — Sajnos, nem. — Boldog a magánéletében? — Ki boldog? És mi a boldogság? — Mi a nézete a szerelemről? — Hogy az élet fűszere! — Nem vágyódik a régi foglalkozása után? — Ritkán, de akkor nagyon. A nyugalom miatt... — Mi tudja ont leginkább felingerelni? — Ha valaki hazudik. — Van valamilyen rossz szokása? — Bizonyára, úgy mint mindenkinek. — Ha ön lenne Prága polgármestere, mit intézne el leghamarabb? — Sürgősen rendbeszedetném Prágát...! — Hol szeretné idei szabadságát eltölteni? — Šumavában. — Mi a nézete a nők egyenjogúságáról? — Ez olyan dolog, amiről egyedül csak a nők dönthetnek^* u- gyanúgy, mint mindenről az életben, még a férfiakról is... — Mit üzen magyar olvasóinknak? — Dicsőség a jóakaratú embereknek... MELLŐL hetetlennek tűnt, amikor az egész tábort meghívták égy plnci lakodalomra. Mi pedig viszonzásul egy egész estét betöltő műsorral léptünk fel. — Ünnep volt, amíg itt voltak — mondta a HNB elnöke. Bár hálánk annyira maradandó lenne számukra, mint emberségük a mi részünkre. De szóljunk a tábor belső életéről is. A leggyakoribb program az evés volt. Szakácsunk, aki remekül főzött, civilben nyugdíjazott jogász. A fürdéssel problémáink voltak, mert a tábortól elég mesz- sze esett az Ipoly. A víz mellett egy statisztikai adatot Is megtudtam: miszerint a táborozáson ösz- szesen tizenegy' üveg napolaj fogyott el. A legtöbb „szabad foglalkozást* a fahordás jelentette, hiszen a hatalmas tábortüzekhez kellett az „anyag*. Főleg olyan bőkezű tűzmesterek mellett, mint Kiss Miska és Zlrig Árpád. Az e- gyik civilben Csemadok titkár, a másik jelenleg nem tanító, mert tart a nyári szünidő. Kiss Miskáról lévén szó. Hadd szóljunk a kitűnő énekkarról, a- mely a tábortűz mellett óriási sikert aratott Kiss Mihály karnagy vezénylésével. A táborban lezajlott előadások és játékok közül kettőt összekapcsoltunk. Az egyik előadást Szűcs Ferenc tartotta a „Modern fizika szerepe a filozófiában" cím alatt, s az egyik játékot Neményi Éva szervezte „Gyertek haza libuskáim“ címmel. Utólagosan megállapíthatjuk, hogy mindkét előadás nagyon színvonalas volt. A július 22-i szombat esti tábortűznél ott volt a fél falu. A- jándékokat kaptunk és adtunk, barátságokat pecsételtünk meg. Megköszöntük a plnciek emberiességét s ők is csak hálálkodtak. A vasárnapi sátorbontás után már csak az emlékek s a tervek maradtak műsoron. Készé li gerenc
