Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-24 / 4. szám

\

2 új ifjúság -------------------------————i^l—MM———waMP-jg: ■ >■ ■*• ama i n „ . . . W4 ...

SZOMBAT, JANUÁR 14.

Kiesinger bonni kancellár és kíséretének párizsi tárgyalásain a fő téma a kelet-európai szocialista országokhoz fűződő viszony volt. A kancellár kifejezte ama szándékát, hogy javítani igyekszik hazája kapcsolatait Kelet-Európával, amivel de Gaulle is egyetértett. Hírmagyarázók azonban megjegyzik, hogy a közeledést a francia és nyugat-német álláspont között felszín alatti zátonyok veszélyeztetik.

Mindkét kormány „rokonszenwel“ fogadta az olasz kormánynak azt a javaslatát, hogy az Európai Gazdasági Közösség országainak kormányfői tavasszal csúcsértekezleten találkozhassanak egymással.

VASÁRNAP, JANUÁR 15.

A togői puccs hátterében törzsi ellentétek és klikkharcok állnak. Eyadema alezredes, az államcsíny útján hatalomra került togői kormányzat vezetője, kijelentette: ,,A togői nemzet legfőbb érdekében történt a vértelem hatalomátvétel és az államcsíny során eltávolított Grunitzky elnök is egyetértett lépésével“.

HÉTFŐ, JANUÁR 16.

U Thant, az ENSZ főtitkára levélben hívta fel Izrael és Szíria kormányát, hogy tartózkodjanak minden olyan katonai akciótól, amely konfliktust idézhet elő. Ojabb incidensek elkerülése érdekében hivassák össze a fegyverszüneti vegyes

bizottságot.

KEDD, JANUÁR 17.

Befejeződtek az amerikai hadműveletek a Mekong deltavidéken. A felvonultatott nagy apparátushoz viszonyítva az eredmény meglehetősen siralmas.

Az amerikai szenátus külügyi bizottsága megkezdte az Egyesült Államok külpolitikai kérdésének megvitatását. Rusk beszédében elemezte az Egyesült Államok politikáját Vietnamban. Kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak folytatni kell

Észak-Vletnam bombázását.

SZERDA. JANUÁR 18.

A francia minisztertanács értékelte Kiesinger párizsi látogatását. Az a tény, hogy Couve de Murville a minisztertanács ülésén nem tett említést a nemzetközi problémákról, csak megerősíti, hogy a német és francia kormány álláspontja a lényeges nemzetközi kérdésekben nem közeledett egymáshoz.

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 19.

Az olasz szocialisták elnapolták a kormányválság kirobbanását. Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára cikkében rámutatott arra, hogy új kapcsolatokat kell kiépíteni a baloldali katolikus és laikus erőkkel.

PÉNTEK, JANUÁR 20.

Feszült a helyzet Chilében A kereszténydemokrata képviselők le akarnak mondani mandátumukról. Ezzel esetleges ÚJ választások kiírását is kikényszeríthetik.

A délafrikai kormány további 20.000 tartalékos katonát küld az amerikai agresszorok segítségére. Felvételünk Soulban, a délafrikai „Fehér ló" nevű hadosztály búcsú ünnepségén készült, melyen Path Csong-hi elnök is részt vett.

Még John F. Kennedy életében szivárgott ki a hír, hogy mielőtt elvette volna Jacquellnt, az amerikai elnök már nős volt. Most, hogy a világsajtó újból olyan sokat foglalkozik Kennedy személyével, Nerin Gun amerikai újságíró tollából jelent meg az a hír, hogy Kennedy első feleségét Durie Kerr-nek hívták. Mielőtt Kennedyhez feleségül ment volna, már kétszer elvált.

— Miért hozza most nyilvánosságra a titkot, melyet a Kennedy család eddig olyan féltve őrzött? Hiszen az egész világ tudja, hogy milyen Ideális férj és apa volt!

— Éppen ezért — felelt az újságíró, — hadd tudják meg az emberek, hogy egy elvált ember is jó férj lehet. sőt még az Egyesült Államok elnöke is. Viszont igaz, hogy Kennedy mint hithű katolikus sohase foglalhatta volna el a helyét a Fehér Házban, ha tudták volna, hogy elvált asszonyt vett el és azután ő maga is elvált. Hogyan is történt?

John F. Kennedy Palm

Beach fényűzően kiépített tengerpartján, közvetlenül a második világháború befejezése után, 30 éves korában ismerkedett meg a 32 éves csinos, elvált asszonynyal, akit lánynéven Durie

innen

onnan

Makóimnak hívtak. Első férje Firmin Deslonges, második férje Kerr, a harmadik pedig Kennedy volt. Kennedy tudta, hogy a családja sosem bocsátja meg ezt az ismeretséget. Kennedy apjának leghőbb vágya az volt, hogy egyik fia feltétlenül amerikai elnök legyen. Miután a legidősebb fia a háborúban elesett, Johnnak kellett volna beváltani az apja vérmes vágyait. John azonban szerelmes lett a forróvérű Duriebe és 1947-ben Oyster Bay-ban házasságra lépett vele. Az eseményről csak utólag értesítette a családot. Az apja akkor szigorúan közbelépett és John kénytelen volt elválni. Nem tudni, hogy az öreg Kennedy mivel rázta le Duriet. Pénzre nem volt szüksége, mert egy igen gazdag bankár egyetlen lánya volt. Néhány hónap múlva Durie megvigasztalódott, negyedik férjét Thomas

H. Shelwyn-nek hívják. Ez John F. Kennedy első házasságának hiteles története.

i '* *

Egy libanoni bíróság, távollétében hét és fél évi börtönre ítélte Abdulah Nadzim katolikus püspököt, mert beigazolódott, hogy egy dollárhamisító banda élén állt. A dollárhamisító gépet abban a kolostorban találták meg, amely a püspök hatáskörébe tartozik.

WATFORDBAN

Egy régi kocsma épületét le kellett bontani. A sörkészletet nem volt érdemes elszállítani és ezért a törzsvendégek között ingyen felosztották. Amit a vendégek nem tudtak elfogyasztani azt a vízvezetékbe öntötték ki.

BLACKPOOLBAN

Egy három éves Janet Bavdell nevű kislány és Dusty nevű cicája egy üveg whiskyt ittak ki. Súlyos alkoholmérgezési tünetekkel vitték be a lánykát a kórházba. csak nagy nehezen mentették meg az életét.

KENTUCKYBAN

Michelle Robins most lett 3 éves. Szüleivel együtt New Yorkba repült. Nagyot néztek az utitársai, amikor a kislány újságot kért és abból hangosan felolvasott. Állítólag már 14 hónapos kora óta ismeri a betűket.

..........................................................................................................................................................................................................................................................

(Befejezés az előző számból)

A forradalom győzelme húsz millió ember életébe került. Könyörtelen volt az a küzdelem is, mellyel fentmaradását bebiztosították és megszilárdították. Rengeteg ellenforradalmárt kellett- likvidálni a burzsoázia. az értelmiség és a földbirtokosok soraiból. De megmenekültek volt milliomosok is, ha bekapcsolódtak Űj Kína építésébe. Mindnyájan tudunk a „nagy ugrásról", mely kudarccal végződött. Munkások millióinak kellett volna három rövid esztendő alatt olyan müvet megvalósítani, amire másutt évtizedekre van van szükség. De még ez sem csökkenti a kínai sikereket, melynek nagysága csak a mi nézőszögünkböl lehet relatív. Kínában, ahol évente tizenöt millióval szaporodik a lakosok száma, ahol megszüntették az évezredek óta fenyegető örök ellenséget, az éhhalált — mindez a vezérnek és elveinek a lángeszét dicséri. Azt a zsenialitást, melyet versekkel és jelszavakkal fejeznek ki. Mert Kína már hat évvel megelőzte Indiát az egy főre eső átlagos keresetben... Mert Kína tízszer kevesebb külföldi kölcsönt vett fel, mint déli szomszédja S ehhez hozzászámíthatjuk még az a- szályos éveket, melyek a Kínához hasonló országokban felérnek egy nemzeti tragédiával... Ezek után pedig nem csodálkozhatunk azon, hogy e- gyes nyugati lapok a legnagyobb elismeréssel méltatják a kínai nép sikereit.

SZÁZ VIRÁG

Sok hivatott egyén gondolkodik mindmáig azon, mit is jelentett tulajdonképpen annak a száz virágnak elmélete, amelyeknek egyszerre kellett volna kinyílniuk. Lehet, hogy csak egy rosszulsikerült kísérlet volt. Az 1956-os magyarországi események idején dolgozta ki Mao a szocializmus belső ellentéteiről szóló elméletét, a nép és a vezetőemberek közti ellentétről. Ezen elmélet gyakorlati eredménye a vezetők leváltása lett. Ebből az időből származik Mao egyik igen „humoros" mondása: „AKI ÚGY VÉLI, HOGY ÖT ÉLVE NEM LEHET ELMOZDÍTANI A HELYÉRŐL, AZT ELMOZDÍTJÁK HALVA."

De a száz viárg nem nyílt ki és •z elméletnek is igen kellemetlen következményei lettek. A kínai reakció úgy vette, hogy ez felhívás bizonyos liberalizálódásra, a párt vezető szerepe vita tárgya lett és kommunista ellenles szervezetek is alakultak. Szigorú intézkedéseket kellett foganatosítani. S közben állandóan születnek az új és új jelszavak. Kommunák alakulnak, a személyvonatok emberek helyett acélt szállítanak. Aki megérti mindezt, az megérti Kínát.

SÁRGA VESZEDELEM?

Sztálin életében úgy tűnt, mindert a legnagyobb rendben van. Mao próbált megfeledkezni kellemetlen emlékeiről, mert Kína belső és külső bebiztosítása érdekében szüksége volt a szovjet segítségre. Sztálin halála után sem látszott még a két álMAO CE -TUNG

Karel JEZDINSKÝ

len igazi“ hirdetője Mao Ce-tung maradt, s az egyetlen ország, mely „té- vedhetetlenüi" halad a kommunizmus felé — Kína.

Ennek a fejlődésnek az okairól már nagyon sokat írtak, sajnos inkább más országokban, és nem nálunk. Ogy vélem, Kína fejlődésének ily- irányú menetére addig nem találhat senki megfelelő magyarázatot, amíg nem veszi tekintetbe és nem érti meg a keleti embernek a miénktől teljesen eltérő mentalitását. Mao Ce-tung sok tapasztalattal rendelkező forradalmár és úgy érzi. joggal lehet a

lamfő nézetei között az ellentét. De azt már senlki sem tudja, mit beszélt Mao és Hruscsov, amikor a szovjet államfő amerikai látogatása után visszarepült Moszkvába és út közben megállt Pekingben. Kína sohasem nyugodott bele abba, hogy Jugoszlávia visszatért a szocializmus táborába, egyre inkább eltávolodott a kommunizmus új fejlődési irányától. A békés egymás mellett élés gondolatát Kína revizionizmusnak bélyegezte, az általános leszerelést szolgáló javaslatot pedig a proletár internacionalizmus elárulásának. A Szovjetuniónak az a törekvése pedig, hogy a könnyűipar fejlesztésével emelje a lakosság életszínvonalát — Mao szerint, — a kapitalizmus restaurálása a Szovjetunióban. így tötrént azután meg, hogy Lenin tanításának „egyetnemzetközi forradalmi mozgalom vezéralakja. A csaknem nyolcszáz millió ember bizonyára tudatában van annak, mit jelenthet a világtörténelem továbbalakulására nézve a kínai nép. Az eltérő feltételek között kifejlődött kínai forradalom, a kínai nép végtelen türelme és áldozatkészsége, amely már az önkínzással határos lemondással utasítja el az európai kényelemszeretetet, mint a forradalom elárulását, ezek mind o- lyan tényezők, melyeket akarva nem akarva számításba kell vennünk. De vannak egyéb ilyenl okok is: az USA elszigetelő politikája Kínával szemben, hogy egy ilyen nagyhatalom nem vehet részt a legjelentősebb nemzetközi tárgyalásokon, az a feltevés, hogy egy ilyen hatalmas ország a- tombomba nélkül maradhat, a befolyás kiterjesztése Ázsiára és Afrikára — ezen tényezők mind nagyon is befolyásolják a kínai politikát.

Viszont tudunk arról is, hogy Kína területi igényekkel lép fel Indiával és a Szovjetunióval szemben. Maga Mao Ce-tung is tett ilyen kijelentéseket. De nem lehet ez vajon az idegesség megnyilvánulásának egy módja? Vagy inkább gondoljuk azt, hogy szocialista államban is lehetnek kapitalista tendenciák?

1964 jelentős esztendő volt Mao é- letében. Hruscsov leváltása után egy nappal felrobbant az első kínai atombomba. Nemrég próbálta ki első a- tomtöltésű rakétáját is Kína. S Nyugaton egymás után születnek a regények meg a filmek a sárga veszedelemről. Talán nagyon is eltúlozzák a dolgokat és talán nem is kell, hogy nyugtalanítson bennünket mindez. A szakemberek azon töprengenek, hogy mire is képes Kína meg mire nem. A sárga veszedelem még kevésbé reális, mint az „amerikai papírtigris“. S ezzel bizonyára Mao Ce-tung is tisztában van. Az igazi veszedelem egy más elméletben rejlik, mely a „szegény színesbőrüekről szól, a- kiknek egyesülniük kell a „gazdag fehérek" ellen. (Kínában természetesen nem ilyen durván fogalmazták ezt meg!) De az a hangsúly amivel a földünk egyik jelentős részéről beszélnek. a bőr színiéről vagy arról az elméletről, mely szerint az amerikaiak és a Szovjetunió összefogott Kína ellen, olyan dolgok, amiket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a „színesbőrű világ" éhezik. És arról sem, hogy radikális szociális forradalomra áhítozik. S ezekben az országokban a forradalom feltételei inkább azokhoz hasonlítanak, amik Kínában voltak, mint a mieinkre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lelkileg is közelebb állnak a keleti emberek Kínához, mint Európa szívéhez. Így azután megtörténhet, hogy ennek a számunkra olyannyira ismeretlen világnak a problémája más arcot és komolyabb vagy akár fenyegetőbb jelleget ölt. De azért nem szabad ennek a veszélyét sem túlértékelnünk — ezidáig. Viszont minél előbb be kell bizonyítanunk nekünk és az egész világnak, hogy az éhség és a nyomor problémáját, a szociális egyenlőség kérdését is csak békésen lehet megoldani,

a haladó és a demokratikus erők ösz- szefogásának jegyében,

EGYENLET CSUPA-CSUPA ISMERETLENNEL

Mao úszóteljesítménye a Sárga folyóban nem zárja ki a további spekulálás lehetőségét: „Mao Ce-tung, és aztán mi?“ Valamelyik lapban azt is olvastam, már, hogy az említett folyó vizében nem is Mao úszott. I- gaz az is, hogy sok vezér nézete száll sírba a vezérrel együtt... Igaz az is, hogy - Mao Ce-tung-nak nagyon sok nézete nem állja meg helyét ennek a világnak nukleáris lehetőségei között. Ezzel bizonyára sok kínai is tisztában van. A Kínában folyó tisztogatás már nem az ellenforradalmárok ellen irányul. Az úgynevezett nagy kulturális forradalomban már nincsen meg a „nagy ugrások" pátosza és ideálja; s inkább azok ellen irányul — akik valóban vagy feltehetően — nem alkalmazzák Mao tételeit. S hogy a tisztogatási akció nem pár ember ellen irányul, azt majd talán később megtudjuk valamelyik kínai Szolzsenyicín-től. Közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy több száz millió ember számára Mao az új Buddha. S azt is vegyük tekintetbe, hogy Mao Ce-tung sem érzi még úgy, hogy hosszú útja végére ért volna. Az egyszerű paraszt fiának, a tanítónak, költőnek, katonának és egy hatalmas nép vezérérének még egy álma és vágya van — hogy a világ proletariátusának, a világforradalomnak vezére lehessen inkább trockista mint sztálinista, inkább fantasztikus mint realista elképzelések szerint. Ha Mao tisztában van azzal, hogy az idő rohan, bizonyára gondot okoz neki, hogy ki kerül halála után a helyére. Hogy a hozzá hasonló személyiségnek lehet- e egyáltalán megfelelő utódja, ez már egészen más kérdés.

„A kínai nép elsősorban szegény és másodsorban tudatlan. S ez hibának tűnik, pedig a valóságban nem az. A szegények változtatni akarnak a sorsukon, forradalmat akarnak. Lelkűk fehér papírján még nincsen semmi, s így rájuk festhetjük a legszebb képeinket."

(Mao Ce-tung)

ford.: NLE