Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-08 / 32. szám
Uosszú piros épület.. Ban** dukolok mellette, nézelődöm. A lányok azt mondták, itt lesznek Szerelők futkosnak mellellent nagyon komolyak — szőrit a határidő — most van a nagy hajrá. — Keres valakit? — állít meg egy fiatalember. — Igen. Keresek — mondom. — De az építkezés zárt terület, itt nem lehet csak úgy... — ön az építésvezető? — A munkavezető vagyok, Smolinský. fin is bemutatkozom. — Ja. az más — mondja errgj — A fájlok itt dolgoznak, jöjjön, megmutatom. Tudja. fg^ átadás előtt már a belső szerelések folynak és bizony, ha nem vigyázunk, akadnak jóakaróink... — Semmi baj — mondom. — Volt már jónéhány esetünk. azért... — Semmi baj — mondom. * * * 1/ acagás röpköd elénk, " ahogy ballagunk a mes- ierrelaHmMmMj — So, Itt lesznek a lányok. Én tovább nem is megyek. — Köszönöm — s indulok magam. Az ablakban közben megjelennek az első megfigyelők. de rögtön el is tűnnek. Kápolnai csend fogad. Csak a kezek sietnek, mintha a világon nem is létezne csak fal, gitt, és a falon apró kis pör- senések. amelyeket be kell tömni. Tóth Károly, a csoport irányítója, vezetője, siet segítségemre: —* Mindjárt tízóraizunk, akkor beszélgethetnek. Megjön ám ezeknek a kedvük, várjon csak! Hát várok. Közben be-benézek hol az egyik, hol a másik szobába. — Jól dolgoznak — szólal meg Tóth Károly a hátam mögött. — j Amióta itt vannak a kezem alatt, a fal „kilövéseit* javítják. Gipszelik. Megmagyaráztam nekik, megmutattam, s most már úgy csinálják, mintha mindig itt lettek volna. Pedig alig több, mint két hete kezdték ezt a munkát. Közben a lányok a táskák körül matatnak. Előkerülnek a kis tfzörais csomagocskák és letelepednek a lépcsőre. Nagyot harapnak a vajas kenyérből^ ____________ C gymés után röppenek föl ™ a nevek: — Ľuba. — Böske — Magda — Júlia — Rózsika — Maja — Ľudmila — Erzsébet / — Anna — Božena — Ružena — Klára. A ceruza a nevek után szalad a papíron, de közben félszemmel a lányokat lesem. A kíváncsiság lámpái már kigyúl- tak bennük s még lei sem ütöm a fejem, amikor talán öten is megkérdik, egyszerre persze: — A mester elvtárs küldte hozzánk? — Igen — mondom. — Azt mondta, hogy maguk nagyon jól dolgoznak. Eg.y kicsit eltűnődnek a válaszomon. így aztán most már én kérdezhetek. így tudom meg, hogy a legtöbbjük pozsonyi. Sokan tizen- kétévesbe járnak, Ľudmila egészségügyibe, vannak, akik Prerovba készülnek finommechanikát tanulni, Ľuba pedig az építészeti technikumot látogatja. Itt kerültek először össze, itt ismerkedtek meg. de a parti már „szenzire“ együtt van. és hogy így jól megy a munka is. Reggel hét órakor kezdenek és délután négykor végeznek — ebből a kilenc órából azonban egy óra ebédszünet. Augusztus közepéig maradnak, s azért jöttek dolgozni, mert egy kis pénzt akartak összehozni ruhára, meg mindenféle apróságra. „Az egész nyarat mégsem lóghatjuk át a szülők nyakán“ — mondta egyikük s a többiek mintegy a mondottakat igazolva rábólintottak. Megtudtam azt is, hogy bár reggeltől késó délutánig dolgoznak, a nyár örömeiből is kiveszik a részüket — ugyanis minden szombatjuk szabad, s ha jó idő van fürödnek, napoznak. Van akinek az apja is itt dolgozik az építkezésen, a többiek azonban véletlenül kerültek ide. Ez a kis fizikai munka nem árthat senkinek, s ők különben sem cukorbabák. S elmondták még azt is. hogy körülbelül 7—800 koronára számítanak, de pontosan nem tudják, mert eddig még nem mondta nekik hivatalosan senki, persze ha több lenne, annak rettenetesen örülnének és. hogy Károly bácsi „rettenetesen“ szigorú hozzájuk. És, hogy a másiké női csoport tagjai, akik állandó alkalmazásban vannak itt az NévSt a nap Bratislava Üj, Poáeii nevű negyedének házai közé — kacagás röpköd a falak közt, ahol 12 lánv dolgozik. Nyár — brl- pádosok — fiatalok — nevetés. Ez mind ide tartozik, fes együvé tartozik. Az égen ragyog a nap — >l kacagás röpköd s faiak kö- j zött. 'ahol a tizenkét lány j dolgozik. Néha megfájdul j a nyakuk és a derekuk-, de j egy-egv jó kiadós kacagás j ezt is meggyógyítja, mórt a tSkedv csodálatos orvos- i ság. Nvár — brlgádosok — j fiatalok — nevetési Ez Ij mind ide tartozik, ez mind együvé tartozik. Az égen nevet a nap. A lányok kihalóinak az- ahlakon, s vléz- szánevetnek ráTOTH ELEMÉR I építkezésen, nagyon „fújnak“ rájuk. Pedig ők igazán nem tehetnek róla, hogy most ókét osztották erre a munkahelyre, erre a munkára ... * * * A lányok ülnek a lépcsőn és ^ majszolják tízóraiukat. — Munka közben nem szabad énekelnünk — mondja egyikük kis kuncogással. Erre a többieknek is csillogni kezd a szemük. — Miért nem szabad? — kérdezem. — Azt nem tud juk, csak nem szabad — s a kuncogás erősödik — Betiltották! — Betiltották? — Be — mond iák s nevetés búikéi hangjukban. Károly bácsi felé pislognak aki egy kicsit pironkodva áll. — Ki tiltotta be? — Hát Károly bácsi! — s egyszerre szakad fel bennük a jókedv. Csak Károly bácsi zsörtölődik a lépcső tetején: — Várjatok csak. várjatok, ti csúfságok, majd visszaadom én ezt még nektek — s most már versenyt nevet ö is a lányokkal. Aztán elkomolyodva fordul hozzájuk: — Tudjátok ugye. hogy titeket semmiféle fizetési kategóriába nem lehet besorolni. Ezt a munkát, amit csináltok, órabérezni sem lehet. Tehát marad a teljesítmény. Emlékeztek, hogy mit mondott a mester? Ha lesz eredmény, lesz fizetés is. Na? A lányok komolyan bólogatnak. a szemükből azonban nem tűnt el a jókedv, nem is állják sokáig a komolyságot, s egyikük „szepegve“ suttogja Tóth Károly felé: — Azért mégsem kellett volna .. S a lépcsőn újra kirobban a nevetés. * * * Czért is fizetnek? — ill “ meg a jókedv láttán egy „montérkás“ mérges kis ember. — öt korona az órabérünk — vágja rá az egyik kislány. — Mennyi?? — öt korona. — Te jó Isten! Huszonöt éve dolgozom a szakmában és 6,26 az órabérem. Hallottak már ilyet? Te, hallod? — szól oda a szerszámos ládát cipelő kollégájának — Hallod, öt korona. — Tehetünk ml róla? — húzza a kislány. — Nem mi kértük, adták. — Én három koronát sem adnék. Ez a munka nem is érdemel többet. Nem viccelek, az én órabérem hathúsz. Pedig milliós értékek vannak a kezemen. Még a három korona is sok ezért a munkáért. — Hisz akkor egy orkánka- hátra valót sem keresnék meg egy hónap alatt — szól közbe egy másik lány. — És mondjuk, ha a maga lánvai dolgoznának itt, akkor is sokallaná a három koronát? — kérdezi a vitázó. Emberünket a kérdés egv kicsit meghökkenti. Hátranéz, észre veszi, hogy a kollégája már messze jár. hát utána- kiált: — Várj meg — sietve indul a nyomába, de még nevetve visszaszól. — Az más. az egészen más. A lányok is nevetnek. Tóth Károly jegyzi meg: — Egyike a legjobb szakembereknek ... Szeret így kötődni. * * * A tízórai elfogyott, a lányok ** felszedelözködnek. Előkerülnek a szerszámok és újra indul a munka a maga csörgés-zörgésével. Tóth Károly a falat mutogatva magyaráz valamit két lánynak a másik szobában. Azok komolyan bólogatnak. Már a szakembert hallgatják, a szakmából valamit megsejteni akarók. Elbúcsúzom s indulok haza felé a hosszú, vörösre festett ház mellett. * * * Cikerült? — állít meg a * mester, kilépve az egyik ajtón. — Sikerült — mondom. — Köszönöm. Nagyon talpraesett gyerekek. — Azért az előbbi félreértésért meg ne haragudjon ... — Én már el is felejtettem. — Tudja, volt már egy pár esetünk, azért állítottam meg. — Semmi baj. örülök, hogy megállított — mondom. A kézsmárki sírnál > A mikor a kézsmárki auEó- buszállomáson leszálltam az öfüredi kocsiról, megkérdeztem két leányt, aki velem utazott, merre van Thököly vára és sírja? Utoljára ugyanis az ipolysági gimnázium tátrai kirándulása alkalmával jártam itt. Azóta pedig „csak“ négy évtizeddel lettem idősebb. Thököly,... Thököly... gondolkoztak el a leányok, aha. azé volt, ugye, a vár? Hát akkor ott lesz a sírja is... A várba eltalál, ha nincs is magaslaton. Látja? Ott látszik egy kis darab a tornyából, menjen csak abba az irányba.., Nekem négy évtized ködén át is úgy rémlett, hogy Thököly sírja valamelyik templomban van. de múlik az idő — és romlik az emlékezetem — gondoltam, és elindultam a régi utcákon Thököly vára felé. Mert Kézsmárk igen régi város. Történelmet .lehel a régi városháza, a harangtorony, vagy a korai barokk pálosrendi templom egyaránt! Valaha halászok és határőrök lakták, Amikor ezeket a tatárok elpusztították, IV. Béla németeket telepített a Szepesség- be! Aztán a husziták jártak falai közt. Jiskra kapitányai Mikuláš Brcal és Bartoš emelték a jólétet, mert akkoriban a város igazán virágzott. Járt itt Corvin Mátyás, és amikor Reuber János, Észak-Magyar- ország kapitánya zálogjogát átruházta a gazdag Thököly Sebestyénre. a két név egybefonódott: Kézsmárk és Thököly Még annak ellenére is, hogy a város száz éven át pereskedett a Thökölyekkel! A pernek az vetett véget, hogv a Thököly- esalad általában szabadságszerető volt és II. Thököly István részese volt a Wesselé- ívi-féle királyellenes összeesküvésnek. s mint ilyet vagyonelkobzásra ítélték. Fia, Thököly. Imre, a „kézsmárki gróf“ (született 1657 szeptember 17- én) szintén fellázadt, mikor I. Lipót lábbal tiporta az alkotmányt és a vallás szabad gyakorlásának jogát. Soká tartott a harc, amelynek folyamán Felső-Magyarország ura és Erdély fejedelme is lett — török segítséggel. De végül is legyőzte ót a túlerő. Menedékjogot kapott a törököktől és a kisázsiai Izmidben halt meg 1705 szeptember 13-án. Közben elérkeztem a várhoz, amely robusztus köralakú tornyával a város 'peremén úgy áll ott. mint a szabadság jelképe. Talán ezért végezték ki a németek éppen a régi udvaron a partizánokat, akik a szabadságért 1944-ben fegyvert fogtak és kiknek emlékére emelt szobor a kápolna mellett áll. A várban, amelyet épp most tataroznak, nem találtam Thököly sírjára, csak egy festményre az emeleti szobák múzeumában. Ezt a múzeumot az emléktábla szerint Szelényi Oszkár (1872-1930) orvos létesítette. Detersné, aki a múzeumban kalauzolt, elmondotta. hogy jól emlékszem: a sír az új evangélikus templomban van a város másik végén. Köny- nyen megismerem, jellegzetes épület, és azonkívül a híres kézsmárki fatemplom mellett áll. . Csakhamar ott jártam az e- vangélikus plébánián, ahol mint mondották, a templom kulcsait őrzik. Az asszony, aki a templomok műemlékeit magyarázza. valóban jól ismeri azoknak még legkisebb részleteit is, hiszen 19 éve kalauzolja az idegeneket. Télen, vagy az átmeneti időben nem nagy a forgalom, de nyáron 20-30-as csoportokban érkeznek a tátrai kirándulók, hogy Thököly sírját megtekintsék. A régi templomot valóban tiszta fából építette Mütter- man építész a váró* falain túl — mert ez volt a parancs, — még a szögek is fából vannak! Műremeket alkotott vele, a- mely 1717-ben készült el. Unikum továbbá az ugyancsak fából készült szószék, Lerch János kézsmárki szobrász remekműve. Az új templomot Hansen bécsi építész építette 1879 és 1892 között, benne van a mauzóleum, az erdélyi fejedelem: Thököly Imre sírja. Beléptünk az oldalfülkébe, melyben a sír van. Ott fekszik a pompás márványkoporsó, felette ott leng Thököly, a szabadságharcos harci zászlaja. Oldalvást a falon kifeszítve fe- iedelmi palástja látható. A koporsó felirata elmondja, hogy a hamvakat a nemzet kegyelete 1906 október 31-én szállíttatta Thököly szülővárosába Kisázsiából. Tavaly volt ennek tehát hatvan éve. A falon lévő szlovák és német nyelvű táblák ugyanezt ismertetik. Az evangélikus egyház koszorúja mellett két új, de kisebb koszorút láttam: nemrégiben hozták a koszorúkat magyarországi diákok — magyarázta kísérőm. — Azt mondották. idén van Thököly születésének 310-ik évfordulója. Nem is kerek évforduló, de a magyarországi diákok mégsem feledkeztek meg róla. De vajon felkeresi-e a sírt minden kirándulőcsoport, iskola, EFSZ, vagy üzemi csoport, amely nyári vagy őszi tátrai pihenőre érkezett? Gondoljanak a két ismeretlen magyarországi diákra, akik hosszú kilométereket tettek meg azért, hogy lássák a kézsmárki szabadságharcos sírját és elhelyezzék ott kegyeletük jelképét, a koszorút. Mártonvölgyi László KEDVES FŐSZERKESZTŐ ELVTÁRSI Olvastam lapjukban, amit az a csapos írt és nagyon meglepett, hogy önök, még Uyen semmiségnek is helyet adnak. De aztán arra gondoltam, hogy a közléssel bizonyára azt akarták demonstrálni, hogy a vendéglátóüzemi alkalmazottak is emberek — érzékeny emberek. Akik figyelik, lesik a kedves vevő illetve fogyasztó minden szavát — s persze hogy meg- bántódnak, ha már egy olyan kis semmiségen Is fennakadnak a vendégek, mint a pohármosogató vfz. De ez már így van! Mindig voltak, vannak és lesznek is emberek, akik előszeretettel ütik bele mindenbe az orrukat, akik előszeretetei o- koznak másoknak fájdalmat... Eszembe jut, hogy amikor még mint kezdő dolgoztam, ha ilyesmi előadódott, ha a vendég gorombáskodott, mindig slrhatnékom volt. Most azonban, tíz év után már csak azt mondom: ugrál. hepciáskodtk a kedves vendég? — ugráljon! A végén úgyis öt Úti meg a guta. De erről jut eszembe az a múltkori eset ami nálunk történetesen az én rajonomban történt. Bejött a kerthelyiségbe (mert Így szezonban ott dolgozom) egy nagy mélák. bajúszos, szemüveges pasas és azt kérdi, hogy mit kaphatna enni. — Van debrecenink mustárral és gulyásunk knédlivel — sorolom neki az étlapot. Erre azt mondja: — Micsoda választék; de hozzon akkor gulyást, knédli nélkül. — Igenis! — mondom, s megyek a konyhába. A lehető leggyorsabban, úgy tiz perc múlva ki Is hoztam neki. — Tessék parancsolni — mondtam mosolyogva ahogy illik, ahogy azt a szocialista vendéglátás nagykönyve előírja. Erre valami olyasfélét böffentett, hogy nem is tudta, hogy Itt minden adag gulyást külön, frissiben készítenek el. Lenyeltem a nyilvánvaló sértést, hiszen az elvem... ugrál, hepciáskodik a kedves vendég? — Ugráljon. A végén úgyis őt üti meg a guta. Otthagytam. Ám alig lépek vagy tizet a- mikor visszakiabált az asztalához. — Kérem ezt nem lehet megenni — mondja s a gulyásra mutat. — Ne tessék ilyet mondani — érveltem — hiszen kitűnő szakácsunk van. — Én elhiszem, hogy kitűnő a szakácsuk, de a gulyásban öt légy van, s ezért nem lehet... — No ne tréfáljon — vágtam a szavába — öt légy, öt légy nincs is. Errefel elkezdett ordítani, hogy majd ő megmutatja, meg hogy hívjam azonnal az üzemvezetőt. Hívtam is, és mindjárt a kedves vendég előtt megállapítottuk, hogy nincs igaza: az öt légynek vélt fekete kupackából ugyanis kettő bors, szemesbors volt. Hát kérem tetszik látni Fő- szerkesztő Elvtárs. Ilyenek manapság az emberek. Hajlamosak a túlzásokra; minden semmiségből olyan nagy felhajtást csinálnak meg minden. Es tessék elképzelni; bebizonyítjuk neki, hogy tévedett, mert nem öt légy volt a gu- lyásban — csak három, és még ezek után sem volt hajlandó megenni. tisztelettel: — tó — • gíncét i
