Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-01 / 31. szám

új ifjúság A klasszikus, hosszú ujjú fehér ingblúz mindig szép, mindig divatos és viselője úgy hat, mintha „ska­tulyából lépett volna ki“. Ké­pünkön a hagyományos ing­blúzon egy nagyon ötletes dí­szítő megoldást mutatunk be; keresztöltéssel hímzett öv és gombok. A minta virágfűzért képez; tarka színekkel varr­juk. A gomb mintáját az e- gyik motívum adja. JELMAGYARÁZAT: pont - halványsárga, kör * arany­sárga, körben pont = na­rancssárga, két balra dűlő vo­Kereszt- szemes öv és iíszgomb nal = barna, jobbra dűlő vo­nal = halványzöld, dűlt ke­reszt = középzöld, háromszög = méregzöld, tömött kör *■ sötétzöld függőleges vonal “ halvány rózsaszín, vízszintes vonal = rózsaszín, egyenes kereszt = sötét rózsaszín, kis négyszög = piros, tömött négyszög = sötétpiros, kocka = alapszín (feh£r blúz eseté­ben fehér, krém blúzhoz krém­színű.) í, ¥4' ... - < PROBLÉMÁK „Huszonegy éves vagyok, jelenleg katona. Csak­nem két évi ismeretség után eljegyeztem egy lányt. Amióta bevonultam, (január) levelezünk, jobban mondva, csak én írtam gyakran, ő húsvétig mind­össze két levelet írt. Húsvétkor otthon voltam és megegyeztünk abban, hogy májusban megesküszünk, de mikor visszajöttem, megint csak hiába vártam a leveleit. Végre, április végén irt, hogy legjobb lesz szakítani. Május elején szabadságot vettem ki és hazamentem. Kibékültünk, a szüleivel együtt nálunk is voltak. Megegyeztünk, hogy mégis össze­házasodunk. Azt ígérte, minden héten három leve­let fog írni, de nem kaptam egyet sem, sőt még a születésnapomra sem. Júniusban ismét hazamen­tem és kezdődött minden elölről. Kibékültünk, ter­veztük, hogy összeházasodunk. Kérdésemre, hogy miért nem Irt nekem, azt válaszolta, hogy nem akaródzik, mert sokat dolgozik. Nagyon szeretem, de nem tudom higyjek-e neki, nem fog-e megint becsapni? A választ. „9991/KATÓ j eligére várom. „Nővéremnek udvarolt egy fiú. Később összevesz­tek. Én erről nem is tudtam, csak egyszer talál­koztam a fiúval és ő mondta. Találkozásunk oda vezetett, hogy a fiú szerelmet vallott nekem. Hu­szonegy éves vagyok, de nem tudok dönteni, hi­szen a nővérem volt udvarlójáról van szó. Jelige: „EGY SZERETETRE VÁGYÓ KISLÁNY". Válasz a „BOLDOGTALAN BOLDOGSÁG“ jeligére: „Én ugyanabban a helyzetben voltam, mint Ön. Amikor szükségem lett volna valakire, mindenki el­hagyott, még a szüleim is. Rá akartak beszélni, hagyjam el a gyermekemet. Akkor tizenhét éves voltam, de inkább elmentem a gyermekemmel e- gyütt hazulról, és elhatároztam, hogy én nevelem fel. Azóta férjhez mentem olyan férfihez, aki nem kívánta tőlem, hogy hagyjam 1 tel a gyermekemet. Mert szeret engem és rajtam keresztül őt is. Na­gyon boldog vagyok, hogy akkor nem hallgattam senkire és nem adtam oda a gyermekem. Ha a férfi igazán szeretné, nem kérné ilyen áldozatra, nem kívánná, hogy a saját — esetleges — boldog­sága árán szerencsétlenné váljék a gyereke. Be­látná, hogy az apa nélkül felnövő gyereknek két­szeresen szüksége van az anyjára, tehát nem akar­ná elrabolni tőle őt is, ahelyett, hogy az apa he­lyettesítésére vállalkozna. Szakítson a férfivel, . mert nem lenne boldog. Viszont később találhat még olyan férfit, aki mindkettőjüket boldoggá te­szi. „MEGÉRTŐ 29 ÉVES SZlV" PROBLÉMÁK „BORZALMAS TÜKÖRBE NÉZNI": Egyelőre csak any- nyit tanácsolhatunk, visel­jen jó szabású, csináltatott melltartót, nem is hiszi, az ( mennyire segít. A melleket lehet ugyan plasztikaiig o- perálni, de nem ilyen fia- s-j tál korban.:És ha már nemiül nőnek tovább a mellei, -• Ui felnőtt korra így normális is, — tehát a kétségbeesés-U re nincs oka. „ZINAIDA“: A rövid szók-“« nya valóban előnyös lenne%\JU) a blúzok közül azonban a- lacsonyaknak inkább a be­kötős illik. Trapézvonalú ruhákat nyugodtan viselhet. Ha a lábszára vastag, elő- nyösebb a csikós harisnya (mert kettéosztja a lábat), a cipősarok félmagas le­gyen. Semmi akadálya, hogy nadrágot viseljen, sőt UJ jól áll majd, mert ha ala- csony is, vékony. A zsoké­sapkák már nem divatosak, a barett-formájúak igen. Ősszel-télen majd közlünk néhány divatos modellt. A- mi a frizurát illeti, lábat­lanban nehéz tanácsot adni, közlünk majd frizurákat is, válasszon közülük. „EMLÉK MARADSZ TE NEKEM": Csupán azt a le­velét kaptuk meg, amely­ben a fürdőruhák miatt kér tanácsot és utal egy előző levélre. Ezt nem kaptuk meg. Amennyiben a levél illetve a kérdés még aktu­ális lenne, kérjük. Írja meg ismét szerkesztőségünkbe. Lapunkban írtunk a fürdő­ruha-divatról és néhány na­gyon szép modellt is közöl­tünk. gondoljuk tájékozta­tásul szolgáltak a vásárlás­nál. tünkben, vagy csak futólag ismerünk. Utóbbi eset­ben ne tálaljuk ki házasságunk kényes problémáit vagy anyagi gondjainkat, mert az ilyen bizalmas­ság partnerünk részére Inkább kellemetlen, mifit megtisztelő. Továbbá ne kezdjünk órákig tartó elő­adásba szakmai kérdésekről, ha partnerünk járat­lan hasonló dolgokban. Sose beszéljünk kizárólag magunkról (és családtagjainkról) mindig érdeklőd­jünk partnerünk (és családja) hogylése felől is. (De nem úgy, hogy feladjuk a banális kérdést „hogy van?" s a feleletet meg sem várva, da­ráljuk a saját mondókánkat). Ezzel szemben a jő modorú ember meghallgatja partnere elbeszélését akkor is, ha a téma nem érdekli, nem sérti meg azzal, hogy a szavába vág vagy ásítani kezd. A KELLEMES EGYÜTTLÉT A TÁRSASÁG MINDEN EGYES TAGJÁN, annak viselkedésén múlik. Ha na­gyobb a társaság és kisebb csoportokra oszlik s hozzá akarunk szólni a másik csoport, témájához, ne kiabáljunk a szoba egyik sarkából a másikba, vagy az asztalnál ne szóljunk át három ember fe­jén keresztül, hanem csatlakozzunk a csoporthoz s úgy kapcsolódjunk bele a társalgásba. AMIKOR ÓVA INTÜNK ATTÓL, hogy állandóan ml vigyük a beszélgetést fonalát, nem azt jelenti, hogy a jó modor érdekében hallgatni kell. A hallgatag ember, aki legfeljebb mindenre rábólogat, épp olyan unalmas, mint a sokat fecsegő, sőt néha olyan be­nyomást is kelthet, hogy a társalgás nem elég ní­vós, ezért nem is tartja érdemesnek, hogy részt vegyen benne. VÉGÜL, ÜGYELJÜNK MAGARA A BESZÉDRE IS, azaz ne beszéljünk túl hangosan, ne harsogjunk, de ne beszéljünk olyan halkan sem, hogy az sutto­gásnak tűnjék s partnerünknek fülelnie kelljen é* még akkor se hallja jól, miről is van szó. Több olvasónk kérésére öszeállltottuk a tengerparti nyaraláshoz szükséges ruhatárat. Az első modell alkalmi ruha mintás tisztaselyemből. Fazonja a váltakat a legújabb divat szerint szabadon hagyja. Az alkalmi kompié fehér burettből vagy santungból készüljön. A kámzsa gallér kissé el­álló. Nagyon jól kihasználható ruhadarab. Egyszínű vászonruha, elől középen végig húzózárral. A ruhát a rajz szerint tűzés és két nagy rátett zseb díszíti. Strandruhának is alkalmas fürdőruha fölé. Utazáshoz nagyon praktikus a rövidujjú vászon kiskosztüm. Legpraktikusabb a sötétkék, mert neu piszkolódik, de szép búzakékben és pirosban is. Amennyiben a kosztüm kék, úgy pirosfehér csíkos karton legyen a blúz és ezzel az anyaggal szegélyezzük a kabátkát, az ujjak szélét és a szoknya alját. Ha a kosztüm piros, a blúz és a csíkozás kék-fehér. A blúz ujjatlan és piros övvel is viselhető. Jól jön egy csíkos kartonruha is. A modell odalt végig gomboiós, széles fehér pántmegoldással. A most annyira divatos nadrágkosztüm anyaga lehet vászon vagy vékonyabb teszil. Blúzokkal, könnyű pulóverekkel viselhető és persze a nadrág a kabátka nélkül is jó szolgálatot tesz. Für­dőruhából föltétlenül kettő szükséges: az egyik egyrészes, a másik kétrészes legyen. Háztartási tanácsadó Ahhoz, hogy konyhaedényünk több évi használat után is olyan legyen mint az új. tudni kell keze­lésének és tisztításának módját. AZ ALUMÍNIUM EDÉNY igen tetszetős és praktikus Is, mert gyorsan fő meg benne az étel, de ha nem vigyázunk rá, könnyen megfeketedik. Ezt elkerülhetjük, ha még az első használat előtt forró víz­be mártjuk. Ha ez* elmulasztottuk és már megfeketedett, főzzünk benne almahéjat: ismét szép fe­hér lesz. A vízmelegítéstől lerakodott vlzkövet ecettel mossuk le, de vízmelegítésre alumínium edényt inkább ne használjunk. Tisztítására csakis mosópor (nem surolópor) felel meg és a víz természete­sen forró legyen. Az alumínium edény étel tárolására nem alkalmas, a maradékot inkább zománc­edénybe öntsük át. A ZOMANCEDÉNYNÉL arra kel! vigyázni, hogy ne pattogjon le róla a zománc, mert a szilánk az ételbe kerülhet, ami igen veszélyes. A zománc nemcsak ütéstől pattoghat le, de hirtelen hőmérséklet változástól is, ezért forró edénybe hideg folyadékot önteni nem szabad. Megbámult zománcedényben burgonyát főzünk, éjszakán át állni hagyjuk benne, majd még egyszer felforraljuk. Sokáig eltart a zománcedény, ha első használat előtt félig töltjük vízzel, lassan felmelegítjük és fél óráig for­raljuk. A PORCELÁNEDÉNY szép fényes lesz, ha időnként szappanos vízzel mossuk meg. Esetleges piszok­réteget sóval dörzsölünk le róla. A ROZSDAMENTES EVŐESZKÖZT mosó- vagy súrolőporral súrolni nem kell (éppen ezért föltétlenül szerezzünk be magunknak) és ugyancsak nagyon szép lesz, ha időnként szappannal mossuk meg és természetesen többször leöblítjük. A FAKANALAKAT ÉS K1SDESZKÁKAT előbb forró, majd hideg vízzel súrolődróttal súroljuk és meg­törésük után először szárítjuk, csak azután tesszük a fiókba. Ha használat előtt hideg vízzel lesú­roljuk, a vizet szívja magába és nem az étel ízét. Mindamellett legyen külön fakanalunk a sütéshez (tésztakeveréshez). Főzés közben pedig sose hagyjuk az ételben, mert erős szagot kap. Ha hagymát vagy fokhagymát vágunk a kisdeszkán, mielőtt forró vízbe tesszük, hideggel öblítjük le, ezzel eltávo­lítjuk a hagyma ill. fokhagyma szagát. A VAS ÉS ACÉLTÁRGYAKAT (húsvágó kés, darálók, stb.) ajánlatos a használat után azonnal elmos­ni, nehogy a piszok rászáradjon, és megtörülni, hogy ne rozsdásodjon meg. A faedényekhez hasonlóan, mielőtt a helyére rakjuk, száradni tesszük. HA CSAK MÓDUNKBAN ÁLL, lássuk el háztartásunkat tűzálló, jéna-edénnyel. Könnyen tisztán tartható: a benne tálalt étel gusztusos. Praktikus is, mért tálalhatunk benne. Használat közben arra kell vigyázni, hogy ne tegyük nyílt lángra és ■ benne fövő ételhez hozzáöntött víz mindig meleg legyen, Mosóporos vízzel tisztítjuk. Egy kis illemtan A JÓ MODOR0 EMBERT MINDENKI SZERETI. Hogyan lesz valaki jő modorú? Ha betartja az er­re vonatkozó szabályokat. Hiszen tulajdonképpen udvariasságról van szó. A lényeg az, hogy nem tartjuk magunkat arra hivatottnak, hogy mindig mi szórakoztassuk az egész társaságot, mert i- lyenkor előfordulhat — sőt többnyire ez a hely­zet — hogy mi ugyan szórakozunk, a többiek vi­szont unatkoznak, esetleg bosszankodnak, hogy ők nem jutnak szóhoz. JEGYEZZÜK MEG: bármilyen fontos mondaniva­lónk van. nem vágunk senkinek a szavába, meg­várjuk, míg befejezi. Ugyanígy nem szabad meg­szakítani két személy beszélgetését. Ha sürgős kö­zölnivalónk van. előbb bocsánatot kérünk a zava­rásért s csak azutan beszélünk. NE ISMÉTELJÜNK MINDUNTALAN „bevált" tör­téneteket azzal, hogy közbevágunk valakinek a be­szédébe „erről jut eszembe“, s elmondjuk az ille­tőnek huszadszor ugyanazt az esetet. Ha már itt tartunk, megjegyezzük, hogy mindig olyasmiről be­széljünk, ami partnerünket, ül. nagyobb társaság­ban legalábbis a többséget érdekli. Őrizkedjünk at­tól, hogy műveltségünket olyanokkal szemben fi­togtassuk. akikről tudjuk, hogy nem tudnak hoz­zászólni. Ez már magában véve müveletlenség, az illetlenségről nem is beszélve. Ne használjunk ide­gen szavakat sem, ha nem vagyunk biztosak ab­ban, hogy azokat mindenki megérti. Természete­sen másról beszélgetünk barátainkkal és jő isme­rőseinkkel és másról azzal, akit először látunk éle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom