Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-08 / 32. szám

Egy magános lovas Hol sohasem voltál azelőtt, az Arany Partok mentőn Most gondtalan csatangolsz. Äm, ha rádköszönt az alkonyat s az árny elédbe lép, Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé. Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigái s hol gyorsan kavarogva Füstöt vet a fény s eliramlik ... S ami túl van az alkonyaton, Derengni kezd és szinte felmagasztos ul. És csend van mindenütt. Akár az álomlátás íze, oly fanyar a sárga táj S akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl az égő messzeségeken S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? És mért oly ismerős? Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? — A néma mozgalom Nem tudja, nem felel... S hiába bámulod, leselkedel a tüzes ég alá, — Hogy kit szerettél ott, már nem emlékezel. így élsz most egymagad. S el-elcsodál kozol, ha este van. Majd lőporos­táskádból estebédedet Előszeded... S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, mely enni kezd, Iszonytató két állkapcsod ropog s egymásba kap. Amit hamisnak és tart­hatatlannak látunk, azt akkor is éppúgy el kell vetnünk, amikor nincs mivel helyettesítenünk, mint amikor euklidészi bizonyosságú tételt állít­hatunk helyébe. A téve­dés mindenképpen téve­dés, akár pótoljuk igaz­sággal, akár nem. VOLTAIRE XVI. évf. 1967. VIII 8. n A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 80 fillér FÁBRY ZOLTÁN OLDALAINKON hetven esztendeje Van-e csehszlovákiai magyar irodalom? Talán túlságosan provokatív egy ilyen kérdést felvetni, ép­pen Fábry Zoltán hetvenedik születésnapja alkalmából. De mikor és hol lenne helyénva­lóbb egy ilyen kérdés, ha nem most, ha nem itt? Aligha szo­rul bizonyításra, hogy a cseh­szlovákiai magyar irodalom — ha létezik egyáltalán, hiszen létének félévszázada alatt há­nyán kétségbevonták már, — Fábryn áll vagy bukik. Amikor Fábry hozzá intézett kérdé­sekre válaszolva, azt magya­rázza. miért nem írhatja meg ő a csehszlovákiai magyar iro­dalom történetét, egyik recen­zensének megállapításával ér­véi: ennek az irodalomtörté­netnek egy jó része éppen Fábryval kellene, hogy foglal­kozzon. hogyan írhatná hát meg ezt maga Fábry. S ezzel benne is vagyunk az egész problematikában, a szűkös vi­szonyokban, a kevés alkotó­komplexusban, mindabban, amit az ilyen kisebbségi irodalom­nak a léte magával hord. Hogyan tudott Fábry felül­emelkedni ezeken a problémá­kon. túl látni e gondokon, hogyan volt képes létrehozni önmagában is impozáns élet­művét? Sokan kifogásolták a stószi remeteséget, a világtól való elzárkózást, a mindennapi élettől, az aktuális kérdések elől való kitérést. Ne bonyo­lódjunk most bele, mennyire zárkózott el Fábry ezek elől a problémák elől, hogy meny­nyire volt időszerű vagy idő­szerűtlen, vizsgáljuk most meg azt, hogy enélkül a remeteség nélkül képes lett volna-e erre az életműre? A válasz aligha lehet kétséges: nem. Még a nagyobb irodalmak kevésbé mostoha körülmények között élő alkotóinak is szükségük van életük egy bizonyos pontján arra, hogy elvonuljanak bar­langjukba, távol kerüljenek az állandóan záporozó napi prob­lémáktól. Hát még nálunk! Ahol az alkotó ember nem teheti ki a lábát anélkül a házból, hogy azonnal valami sürgős problé­mába bele ne ütközne, ami aztán napról-napra kilendíti alkotó gondjaiból. Lám, Fábry is, még stószi magányában is, még legutóbb is. Egy többre hivatott napilapban megjelenik egy karikatúra. Fábry azonnal kilendül remete-voltából, s egy olyan dörgedelmes, európai, vagy legalábbis közép-európai kérdéseket görgető cikket ír, amelynek ki kellene a világot sarkaiból forgatni. A világ persze nem fordul ki sarkaiból, marad a régi helyén, s Fábry is ír tovább, tetézi egyre gya­rapodó életművét, de képzel­jük el, ha még Stószon is így ki tudja hozni a sodrából egy- egy karikatúra: mi történne, ha nem remeteségben élne, hanem mikrokozmoszunk kel­lős közepén, ahol naponta ta­lálkozhat az ember, ha akar, efféle karikatúrákkal. Szokatlan talán ilyen neve­zetes jubileum alkalmából ef­féle profán dolgokról beszélni, de meggyőződésünk, hogy ezek nélkül aligha értheti meg bárki is a Fábry-problematikát. An­nál is inkább, mert a „klasz- szikus" remetékkel szemben Fábry egyáltalán nem remete­alkat. nem az az ember, aki a fellegekben él, épp ellenke­zőleg. mindenekelőtt, talán a kelleténél jobban is, publicista. S hogy elsősorban publicista, nem költő, próza- vagy dráma­író. filozófus, vagy szociológus, az megint csak helyzeti adott­ságaiból. a csehszlovákiai ma­gyar irodalom körülményeiből adódik. Illyés Gyula, aki maga is egyik kristálytisztaságú képlete az effajta publicista, alkotónak. Németh László Iszo­nyának francia kiadása elé írt előszót, amelyben a közép­európai viszonyokkal, illetve, az itt élő írók problémáival próbálja megismertetni az ide­gen olvasót. Ezt írja Illyés: Ha Magyarországon kiönt a Duna, előszedik a költőket: írjatok verseket! S a költők írnak verseket. A következő évben megint kiönt a Duna. Előszedik a költőket: írjatok verseket. S a harmadik évben ugyanez, a következőben ugyanez. — Jó, jó — mondja Illyés, — de egy francia olva­sónak egyszercsak eszébe jut­na, hogy dehát hol vannak a vízügyi hivatalok? Nem, még mindig nem ka­nyarodtunk el a jubilánstól. Fábrytól. Mert az ő sorsa tipi­kusan és tragikusan valódi közép-európai írósors: ha kiönt a Duna, ő írja a cikket, ha 1930-ban éheznek a kárpátaljai szegények, ő írja a riasztót, Hitler még csak első beszédeit mondja a harmincas évek ele­jén, Fábry, Stószon, már fi­gyelmeztet, s ha egy karika- turista kutyákkal kísérletezik, máris dörgi prédikációit. Vannak, akiket nem elégít ki Fábry életműve. Vannak, akik a filozófust hiányolják benne, vannak, akik a költőt, mások a tudományos alaposságot —, meggyőződésünk, hogy ezek azt követelik Fábrytól, amit nem adhat. Amit nem is akar adni. Mert ahogy Fábry szinte egymagában jelenti mindazt is, amit egy normális vérke- ringésű irodalomban százak és százak kellene, hogy jelentse­nek: filozófusok, pszichológu­sok. szociológusok, költők, próza- és drámaírók, esszéis­ták és publicisták. Polihisztor hát Fábry? Sze­rencsére nem az. Volt hozzá egy bizonyos „tizedik“ érzéke, hogy elkerülte ezt a számára oly csábító veszélyt. Megma­radt inkább publicistának. Pub­licistának, akinek olyan fenn- költ a stílusa, hogy bármely költőnk megirigyelhetné, tör­ténésznek, akinek feldolgozott adat-őserdejét éppen az Euró­pa elrablása alkalmából szinte mintten recenzense végigámul- ta. s finomtollú esszéistának, akinek helye ott van legjobb kortársai: Szerb Antal, Halász Gábor, Bálint György, Németh László között. — Van-e csehszlovákiai ma­gyar irodalom? Fábry Zoltán hetvenedik születésnapja ugyanúgy sürgeti a választ erre a kérdésre, mint a viharosan közelgő másik évforduló, a csehszlovákiai magyarság lété­nek félévszázados jubileuma. Persze, hogy nem ažt akarjuk ezzel bizonyítani, hogy a fal fehér, a szén fekete. Csehszlo­vákiai magyar irodalom termé­szetesen van. Mint szociológiai ténv. De létezik-e csehszlová­kiai magyar irodalom úgy is, mint esztétikai tény? Mint mű­vészi eredmény? Ne áltassuk magunkat, állan­dó kételyünk nem minden ok nélkül való. Hiszen hány felől, s hány alkalommal vonták már kétségbe létünket. Hányszor és hányféléi érte már méltány­talanság'Fábryt is az ilyen — olyan díjak, kitüntetések oda­ítélése alkalmából. Jogos-e hát örökös kételyünk? S nem túl­ságosan ünneprontó-e, ha épp Fábry jubileuma alkalmából kínozzuk magunkat ismét ezzel a kérdéssel? Mivel válaszoljunk, mivel nyugtassuk meg önmagunkat? Van A gondolat igaza című Fábry-könyvben egy csodálatos bevezető —, mint ahogy, jel­lemzően, minden Fábry beve­zető csodálatos: Számadást háromezer évről. Goethével kapcsolatban idéz ott valakit Fábry, mondván: „Dobd a sze­métdombra Goethét, ha tudod, ha mered!“ Van-e csehszlovákiai magyar irodalom? Dobd a szemét­dombra Fábryt, ha tudod, ha mered! • LEVELEK — VÉLE- MÉNYEK: „MI LESZ VE­LED EMBERKE" • ÖT PEPIK A FŰBEN • LÁNYOK AZ ABLAKBAN 0 A KÉZSMÄRKI SÍR­NÁL 0 FÁBRY ZOLTÁN 70 ÉVES • MEGHALT FÜST MILÁN • BOR AMBRUS — BELOSZ- TÄLY • VERSEK • VERECKE — LVOV — KIJEV (ÜTINAPLÖ) • A NEMI BETEGSÉGEK­RŐL ÁLTALÁBAN (III.) • TARZAN 0 A FEL­LEGVÁR KINCSEI • SPORT 0 MIRIAM A HETES • MESTERSÉGE: RÉZMŰVES • FELEKI - ROUS • HUMOR • TV-MŰSOR • RE.JT- VÉNYKLUB (KILENC- HETES NYÁRI MINI- REJTVÉNY) • MI LE­GYEN A HÁZI PATIKÁ­BAN? • itfjrsárj 9 CSISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának lap­ia 0 Megiplenik minden kedden 0 Kiadja a Smena, a CSISZ Közpon­ti Bizottságának kiadó- vállalata 0 Szerkesztő­ség és adminisztráció Bratislava. Pražská 9 0 — Tel. 485-44-45, — Pos­tafiók 30 — Főszerkesz­tő: Szőke József — Nyomta: Západosloven­ské tlačiarne 01 0 Elő­fizetés 41,60, félévre 20.80, negyedévre 10.40 0 Terjeszti a Posta Hírlap- szolgálata, előfizetni lé­hét minden postán — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk visz- sza 0 — A lapot külföld számára a PNS Ostredná expedícia tlače útján le­het megrendelni 0 Cí­me: Bratislava. Gottwal- dovo námestie 48/VII. K—18*71370 CSELÉNYI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom