Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-11 / 28. szám

A Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának néhány diákjával hónapokkal ezelőtt ismerkedtem | meg. A Juhász Gyula Ifjúsági Klub éppen gyűlést ta rtott, és a diákok arról vitatkoztak, hogy a klubnak I mi volna a feladata. A vita — mint minden olyan ifj úsági gyülekezeten, amelyen felnőttek is részt vesz- I nek — nehezen indult meg. Később azonban lendü letet vett és az egymással merőben ellentétes néze- i tek keményen összecsaptak. Volt olyan diák, aki azt mondta, hogy az ifjúsági klub azért tanácstalan, 1 mert tagjai nem eléggé pártosak és nem tudnak határozott irányt szabni gondolataiknak, terveiknek. I Egy másik diák erre azt válaszolta, hogy nem egészen a pártosság körül vannak a bajok, mert minden | értelmes diák lényegében híve a szocializmusnak, ha nem az a baj, hogy az ifjúság közönyös. Annyira | közönyös, — ismételte hévvel — hogy még szeretni sem tud rendesen, még ezt sem tanulta meg. És a j klubnak elsősorban az lenne a feladata, hogy ezt a k özönyt áttörje. MOLNÁR EDIT KECSKÉS OTTÓ KRIZSÁN ERZSÉBET A diák felszólalását csend fo­gadta. Amolyan magábaszállás vett erőt a jelenlévő fiatalokon, nyilván számot vetettek ma­gukban. tudnak-e szeretni vagy nem. A diák kijelentései sokáig visszhangzottak, s tár­saiban és bennem egy gondo­latsort indítottak meg. Gondo­lataimat nem rejtettem véka alá, és a diáknak a nagy iz­galom közepette azt válaszol­tam, nem kell az ifjúságot a- zért lebecsülnie, mert nem tud még szeretni. E „tantárggyal“ úgy vagyunk, hogy nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek sem tanulták még meg olyan alaposan, ahogyan a fiatalok hi­szik. A világirodalom nagy al­kotásai tulajdonképpen ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Dosz­tojevszkij Bűn és bűnhődésé- től kezdve Solohov Csendes Donjáig, Balzac Emberi komé­diájától egészen Proust és Du Gard halhatatlan művéig lé­nyegében, száz meg száz for­mában ezt a kérdést tárja e- lénk. Ezért a nemtudásért, te­hát nem kell az ifjúságot el­marasztalni, lebecsülni. Válaszom látható megköny- nyebbülést teremtett az ifjak körében. De megegyezést — mondanom sem kell — ez a fe­szültséget oldó megkönnyebbü­lés sem hozott. Mégis ez a vita késztetett ar­ra. hogy most felkeressem a Nyitrai Pedagógiai Fakultás ve­zetőit, Ing. Pastier Jozef dé­kánt, és dr. Csanda Sándor prodékánt. Arra a kérdésre, mi a véle­ménye az ifjúsági klub műkö­déséről, a dékán azt válaszol­ta. hogy rendbelevönek tartja. Mindössze azt nem tartja he­lyesnek, hogy tagjai az isko­lán kívül tartják összejövete­leiket, holott az iskolában ren­SZERETETET IS TANULNI KELL Igénynövekedés e Nyitrai Pedagógiai Fakultáson delkezésükre áll a terem és a könyvtár. Ami pedig a magyar tagozat problémáit illeti, a dékán hang­súlyozta, hogy Csanda doktor, a Drodékán, a magyar tago­zat vezetője intézi azokat ta­nár-társaival, Az eddigi gya­korlat bizonyítja, hogy ez így helves. Az utolsó esztendőkben a szlovák és magvar diákok között jó az összhang, súrló­dásokra sehol sem került sor. Csanda Sándorral, továbbá Onódi Jánossal és Csizmadia Dezsővel, a marxizmus-leniniz- mus tanszékének tanáraival be­szélgettem a pedagógiai fa­kultás magyar tagozatának problémáiról. Nekik is, akár a dékánnak, az a nézetük, hogy amióta módjukban áll válogat­ni a jelentkezők közül, azóta javult a fakultás magyar ta­gozatának a színvonala. A vá­logatás azt jelenti, hogy ta­valy például 540 jelentkező diák közül 80-at vettek fel. I- dén közel 300-an jelentkeztek, és ezekből e napokban 98-et vehetnek fel, tehát l&-al töb­bet mint tavaly: Ez a változás azért történt, mert Kelet-Szlo- vákiában kevés a magyar­szlovák szakos tanító. A jövő tanévre egyébként egy újítást is bevezettek. Eddig ugyanis az volt a helyzet, (hogy csak há­rom évig kellett tanulniuk a fakultáson. A negyedik eszten­dőben a hallgatók már taní­tottak, és év végen letették a záróvizsgát. De mert sok diák nem tette le idejében a záró­vizsgát, bevezették, hogy a ne­gyedik évfolyamot Is Nyitrán kell végezniük, három-három heti gyakorlattal. Ez az újítás a tanulási igény fokozását je­lenti, és biztosan hasznára vá­lik a hallgatóknak, mert egy­részt tudásukat gyarapíthatják, amire határozottan szükségük van, másrészt nem lesznek megterhelve a tanítással, és a záróvizsgákat halogatás nélkül, idejében letehetik. Ottjártamkor tanúja voltam a záróvizsgák izgalmainak. A vizsgák elég jól sikerültek. 22 diák közül 48 sikeresen helyt állt. Néhánnyal közülük elbe­szélgettem. Ött : ültek kint a folyosón, már a vizsga után voltak, de az eredményt még nem ismerték. Türelmetlenül tekintgettek az egyik ajtó felé, ahol Barát Ernő és Kulacs De­zső vizsgáztatták társaikat. Várták, hogy befejezzék végre a kérdezgetést, utána kihirdes­sék az eredményt, hogy szi­lárd talajt érezzenek végre a lábuk alatt. Ezt a várakozást ugyanis a bizonytalanság iz­galma fűti, szinte látni rajtuk, hogy amolyan lebegés-féle ál­lapotban vannak. Ott ülnek u- gyan. de gondolataik messzire el-eikalandoznak. Beszélgetnek velem, mosolyognak is, szívé­lyesek, de hangom mintha va­lahonnan nagyon messziről ér­kezne hozzájuk. Krizsan Erzsébet Párkányból származik, de Gútán tanít. Ma­tematika-zene szakos és a hatodikosok osztályfőnöke. Azt mondja, hogy már gyermekko­rában, amikor az elemibe járt( elhatározta, ha felnő, tanítónő lesz. Svec Irén, aki az első osz­tálytól az ötödikig tanította, szerettette meg vele ezt a pá­lyát. Ma, egy évi tapasztalata után már látja, hogy nem könnyű tanítónak lenni, a sze- retetért a tanító nem mindig kap szeretetet, mégis bízik e- rejében, bízik tanítványaiban, és örül, hogy ezt a pályát vá­lasztotta. A másik tanítónöjelöltet Obra- necnének hívják. A saját lány­kori nevét nem is mondja, mintha ez nem is lenne töb­bé fontos, mintha megfeledke­zett volna róla. Fontosabb a tizenháromhónapos kisfia, és a másik, akit már a szíve alatt hord. Érsekújvári, férje mun­kás az Elektrosvitben. Napon­ta utazik be Szimőre tanítani. Azt mondja, remek emberek a szimőiek, a szülők megbecsü­lik a pedagógusokat. A taní­tók viszont megbecsülik őket, amit az is bizonyít, hogy a tanításon kívül a község kul­turális életében is aktívan részt vesznek, örül, hogy vég­re a záróvizsgánál tart, mert bizony nem könnyű egyszerre anyának, feleségnek, tanítónő­nek lenni, és emellett záró­vizsgára is készülni. Ő is osz­tályfőnök a hatodikban. Szí­vesen tanít, és örül szerény e- rédményeinek is, mert ered­ménynek tartja, hogy a rábí­zott gyermekeket megtanította oroszul írni, olvasni. Termé­szetrajz- és orosz-magyar sza­kos. A besenyői Kecskés Ottó Bé­lven tanít. Odasodorta a sors. Természetrajz- és mezőgazda­sági szakos. Az új környezetet nehezen szokta meg, bár a köz­séget igen rendes és becsüle­tes emberek lakják. Viszont az iskolában — amelyet 19H0-ban építettek. — télen nem lehe­tett fűteni, mert víz árasztot­ta el a fűtőkazánt. A szlo­vák és a magyar tanítók tanu­lóikkal együtt dideregték vé­gig a telet, és sokan közülük megbetegedtek, ú is ezek kö­zé tartozott. Ennek ellenére ha­tározottan állítja, nem bánja, hogy a tanítói pályát válasz­totta. Most azonban nagyon ö- rülne, ha már kihirdetnék, hogy sikeresen letette a záró­vizsgát. Ezt mondja a füleki Molnár Edit is, aki Losoncon tanít bio­lógiát és földrajzot. Nem új számára a tanítói szakma, mert apja a füleki középiskolában tanít. A tanulás és a tanítás légkörében nőtt tel. A záró­vizsga izgalmaitól azonban ö sem tud szabadulni. Valameny- nylüknek most ez a vizsga a legnagyobb élménye. Egy fél­óra sem telik el, és a kihirde­tés megtörténik. A jelöltek egyszerre mint kész tanítók tó­dulnak ki a szobából. Íme. a szerencsések, akiknek négy évvel ezelőtt sikerült a felvételi vizsgájuk és most a záróvizsgájuk. De a kérdés ön­ként felmerül; mi történik a- zokkal, akik már a felvételi­nél is buktatókba ütköznek. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a most jelentkező 300 é- rettségizett diák közül sokat azért nem veszik fel a fakul­tásra, mert van jobb náluk. E- gvébként ők is megfelelnének. Csanda Sándor azt válaszol­ja, hogy ez a kérdés országos méretű, a cseh és szlovák diá­kokat is komolyan érinti, még­is. mert a magyar diákság zö­me a pedagógiai fakultásra je­lentkezik, és felvételük arány­száma a többi főiskolán kicsi, a kérdéssel foglalkozni kell, és üdvös lenne minél előbb meg­oldani. Egyébként ezek a diá­kok többségükben a mezőgaz­dasági főiskolára, vagy a mű­egyetemre jelentkeznek, ahol nagyobb a lehetőség felvéte­lükre. Onódi János megjegyzi, hogy sokan munkaviszonyba lépnek, és azt tapasztalta, hogy 20 százalékuk az év elmúlta után újra jelentkezik felvételre. Szóvá tette azt is, hogy a fel­vétel» jelentkezők többsége nő, holott' a községekben több­nyire férfitanítót kémek és úgy véli, ezzel a kérdéssel is kellene foglalkozni. Ezzel kapcsolatban azt is megtudom, hogy a nők kitü- , nőén beválnak az alsóbb oszJ , tályokban, és különösen az el* só osztályban, a kis nebulók előrehaladásában kiváló ered- £ ményeket érnek el, de a fel- | sőbb osztályokban — amikor • suhancokat kordában kell tar- tani — a tanítóké az elsőbb- :J ség. Arra a kérdésre, vajon a* j összes diákok internátuslakók- * e, azt a választ kapom, hogy csak a magyar diákokkal kap- I csolatban lehet igennel vála- szólni, mert az ország legtá- 4 volabbi vidékeiről érkeznek ide * tanulni, viszont a szlovák diá- kok közül sokan közelebb lak- ■ nak, tehát naponta 'hazautaz­hatnak. Befejezésül még megkérdem, milyen fejlődést tapasztaltak a fakultás működésében? Csanda Sándor erre azt vá­laszolja, hogy az utóbbi évek- j>, ben az igények megnöveked­tek. Bármily furcsán is hang­zik, meg kell mondania, hogy ^ a helyesírási gondok ma már Ü megszűntek, mert ha — amint i ez tavaly történt — 55 magyar- jj szlovák szakra jelentkező diák I közül ötöt vettek fel, ezek 3 nemcsak magyarul, hanem-szlo- vákul is kifogástalanul tudtak. ■ Az igény növekedése minden | területen tapasztalható. Ta- ! valv 37 jelentkező közül 40- i et vettek fel a matematika­szakra. nyilvánvaló tehát, hogy ezek értettek a matematiká- t hoz. Feltétlenül hiszi, hogy ezt j az igénynövekedést a most vég- j ző tanítók átviszik munkahe- j lyükre, az iskolába, mert csak így remélhető, hogy a tudás­sal felfegyverzett magyar diá­kok tábora növekedni fog, többen jelentkeznek majd a többi főiskolára, és ott is meg­állják a helyüket. fizahá Béla új ifjúság 3 mmmmmmmmammmrnm A minap borozgatás közben egy öreg szinehagyott, cím nél­küli könyv jutott az eszemb% Otthon a padlás egyik zugá­ban akadtam rá még a tavasz« szál keresgélés közben, a ré­gi könyvek, családi Iratok kö­zött. Közmondások, anekdóták sokaságára leltem benne. Bi­zonyára nagyapám, s komái lapozgatták szorgalmasan an­nak idején. Én is így tettem a számom­ra különös lelet láttán. Bele­lapoztam és rájöttem bölcs a- lödeim turpisságára, ők sem vetették meg a jó borocskát^ sőt a gyengébb nemről szóló, anekdötákat sem. Legalábbis ezt állapítottam meg az öreg anekdötáskönyv (mert bizonyá­ra az állott valaha a címlapján la) olvasása közben. A leg­jobban megtépázott lapok u- gyanis a borról és a gyengébb nemről szóló részek voltak. Bizonyára önigazolás céljá­ból, de szerintem mégis csak spontánul történt mindez, bér számítottam hazaérkezésem i- dejének némi eltolódására, Csakhamar mellőztem az anek- dótákban és hasonló mondások­ban rejlő „igazságokat“, mert rájöttem, hogy sokkal régeb­ben szeretem már a bort, mint mielőtt a nagy csokorra való bölcsességet olvastam róla. Különben sem maradhattam tovább az efajta elmélkedő» bűvkörében, mert a közeli asz­taltól Ismerős hangon szólított valaki. Rosszat sejtve fordul­tam a hang irányába. Nem té­vedtem. Gecső Béni, hajdani jópajtésom, termett azon nyom­ban az asztalomnál. S Iám, gondoltam mindjárt, 6 sem az anekdötás könyvből szerette meg a bort, jól Ismervén „be* tüszeretetét“. így csakhamar egy asztalhoz kerültünk. Borozgattunk tovább és mindenesetre vigasztaltuk’ egymást a kimaradási idő ba nem tartásának bizonytalan kö­vetkezményeiért. De végül Is Béni megvigasztalt. — Van kibeszéd — mondta. — Te én­rám... — és rövid Szünet utáá még hozzátette — én pedig terád... Nem igaz? — Hisz régen láttuk egymást. — Hát akkor — mondom én — borozgassunk tovább, Béni barátom azért mégsem nyughatott. Egyre jobban iz- gett-mozgott a nehéz tölgyfa szék ülőkéjén, míg végre se­gítségemet kérte. — El kell mennem valahováj te nem jössz? — kérdezte ki*- sé megsárgulva. — Dehogynem, ott vagyunk mindjárt, csak meg kell ta­lálnunk a lépcsőt — mond­tam. — Csak nem vagy te is be­teg? — Nem, — válaszoltam. -* Csak sok itt a folyosó, lépcső, — Akkor sebaj, gyerünk! —* Te tudod, hogy mi a szeren­cséd? — Nem. — Akkor hallgass! És egy öreg, nagyon régi slágerbe kez­dett. Valahogy így: Pénztár­cámnak üres a belseje... — És gondolod, hogy csali nekem van szerencsém?... Nem válaszolt, mert az ajtó­hoz értünk. WC férfiak, alat­ta hibátlan helyesírással; A kulcs a portán. — olvastuk szinte szótagolva. Egymásra néztünk. Béni egyre hálává* nyabb lett. Kint az utcán még megkérdezte: Hol is voltunk?, A Kis Ferenceseknél — vála­szoltam. De hiába unszoltam, hogy próbáljon szerencsét a Grandban. Aprót keresve a zse­bében elsietett a taxiállomás irányába, ahol lépcső vezet a földalatti... Mire észbekaptam, már csak kalapja csücskét lát­hattam, ahogyan lefelé haladt * lépcsős, ******

Next

/
Oldalképek
Tartalom