Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-07-11 / 28. szám
% új ifjúság GERSHWIN Volt az, aki azt mondta, több melódia van a fejében, mint amennyit száz év alatt leírhatna. Ma Hollywoodban elhunyt..." Harminc évvel ezelőtt, július 11-én, ezzel a mondattal adta tudtul a világnak az NBC bemondója a megdöbbentő hírt, hogy George Gershwin, a „Por- gy and Bess“ halhatatlan komponistájának ujjal alatt a fekete-fehér billentyűkön nem születik többé újabb melódia. Elnémult hát az a Gershwin, a- kl a zenetörténet legnagyobbjainak népszerűségével vetekszik, mert hiszen ma szinte nincs olyan nap, hogy az éter hullámain ne csendülne fel valamelyik melódiája, ts nincs olyan tánczenekar, melynek műsorán ne születne újjá jellegzetes motívumainak egyike. Zenéje közkincs, melyen a komoly zene hívei éppúgy elgyönyörködnek, mint a könnyű zene népes táborának rajongói. De ki 6, honnan, s hogyan Indult el, hogy életútja meredeken a magasba tört, aztán hirtelen, egy elhaló futamként, a semmibe veszett. A kezdet meghökkentő ellentmondások sorozata. A nagyszülők Szentpétervárról vándoroltak át az új hazába, s gyermekeik — Morris Gershwitz és Róza Bruskin — New York keleti negyedének egyik pincelakásában kötnek házasságot, hogy ebből a frigyből megszülessen a ..legamerikaiabb“ zeneszerző, George Gershwin. Az ősök között még véletlenül sem akadt zenész, avagy csak zenekedvelő egyén, s Így annál váratlanabbul ért mindenkit a felfedezés, hogy George, az Iskolát nem szerető, verekedő kis utcagyerek — a zenéhez vonzódik. A zongora billentyűi kerítik hatalmukba, s élete végéig ez marad kedvenc hangszere. Kitartó tanulás és szorgalom e- redményeként ragyogó zongorista válik belőle, s mint ilyen alig tizenhat évesen kerül egy dalokat népszerűsítő cég szolgálatába: Ezzel egyidoben kezdi komponálni első dalait, melyek rövidesen a Brodway re- vűszinházainak műsorára kerülnek. A világsikert a ..Swanee“ (Hattyúcska) című dal indítja el, melyből egy év alatt kétmillió hanglemez fogyott el. Közben azonban — további ellentmondásként — a könnyű zene áradatában „komoly“ müvek is születnek. A „Rhapsody in BIue“-t a Zongoraverseny követi, majd az ,,Egy amerikai Párizsban“ és a „Kubai nyitány" s mindennek csúcsaként egyetlen operája a néger halászok életéből merített „Por- gy and Bess“. Csupán 38 évet élt, egy későn felismert agydaganat vitte el. Életének felét azonban a siker aranyozta be, s közben páratlan tehetségével szinte a semmiből teremtette meg — a néger spirituálék dallamvilágának, sajátos ritmikájának és az európai szimfonikus zene zseniális ösz- szeolvasztásának eredőjeként azt az amerikai zenét, melynek egyszemélyben ő volt a múltja, a jelene és jövője. y_arga József A fesztivál sajtóközpontjának tágas büféjében beszélgettünk. Szőkésbarna haj, gömbölyű arc, örökmozgó szemek, jellegzetes orr, és ami mindenkinek — még régi ismerőseinek is — szokatlan: a növekvőiéiben lévő körszakái. Első pillantásra ez Bill Ramsey portréja. Aki azonban csak egy percig is figyeli őt, rájön, a fentieken kívül még a szüntelenül mosolygó száj a kiváló svájci énekes elmaradhatatlan jellemzője. — Mondjon először önmagáról valamit! — Tizenhárom éves koromban é- nekeltem először nyilvánosan, de az első honoráriumot csak három évvel később kaptam. Példaképeim Stan Kenton, Count Balse, és Nat „King“ Cole voltak. A blues és a spirituálék iránti vonzalmamat pedig még a szülői házból hozom, ahol pólyáskoromtól több néger alkalmazott vett körül. Gondolom ennek, és sajátos hangszínezetemnek köszönhetem, hogy sokan, lemezeimet hallgatva, négernek vélnek. — Mit énekel a legszívesebben? — Nehéz kérdés. Egyszerűen,; mindenem az ének. Az utóbbi időben többet foglalkozom a beat zenével, no de nem hanyagolom el a népdalokat és a dzsesszt sem. Erről éppen az októberi prágai dzsesszfesztiválon tettem bizonyságot. — Miképpen hozza összhangba a tánczenét az eltérő jellegű spirituálékkal? — Akárcsak a színház a komoly darabot és a vígjátékot. Számomra a táncdal a szórakozás, a spirituálék a művészet. — Mondott önről valaki olyan Az örökvidám BILL véleményt, amire még ma is emlékszik? — Ella Fitzgerald: „Csak a szemet kell behúnyni“ — mondta, és azt gondolta ezzel, hogy hangom révén akár néger is lehetnék. — Az Old Shatterhandban egy komikus szerepben filmszínészként ismertük meg... — Huszonhat filmet forgattam eddig. A legnagyobb élményt a fenti, és a Kataríne Valentevel készített Szerelem, tánc, és ezer sláger című film jelentette számomra. Legutóbb Budapesten két kiváló gyerekfilmet forgattam. — Az a hír járja, hogy mindig lázba tudja hozni közönségét: Van ennek valami titka? — Van: szívvel-lélekkel énekelek és azonnal személyes, közvetlen kapcsolatot keresek a közönséggel. Sosem lépek színpadra „tartalékolva erőimet“, hanem mindig a maximumot nyújtom. Egy fotoriporter fedez föl bennünket. Bili észreveszi őt, de mielőtt elkattanna a gép, a képhez, — kellékül, —' egy pohár szódát kér, és nagyszerű mimikáját kihasználva mulatságos arcot ölt. — A reklám is fontos — mondja nevetve. — Mióta visel szakáit? Tréfásan kacsint. — Május elseje óta. Tudvalévő, ekkor nemigen szokás dolgozni, s Így én sem borotválkoztam meg. Nem tagadom, másnap megtetszettem magamnak borostásan és azóta sem vettem igénybe a borotvámat. — Családi állapota? — Nős vagyok és egy kisfiam van. Feleségem a titkárnőm volt valaha, de rájöttem, olcsóbban megúszom alkalmazását ha feleségül veszem... Remélem, Önök értik a tréfát, és neki pedig nem kerül a kezébe ez a nyilatkozatom... — Mit tart fontosabbnak — jó énekesnek, vagy sztárnak lenni? — Ez az alanytól, az embertől függ: ha csak kedvtelésből, ennek kielégitéáéért énekel, akkor jobb ha jó énekes az illető, de ha lélektani okokból, vagy megélhetési forrásként énekel, úgy inkább sztár legyen. — És mi segített önnek, hogy a nemzetközi „show-bussines“ e- gyik legkeresettebb énekese lett? — Sok, kitartó munka. — Kedvenc nőtipusa? — Nálam sosem az alak, vagy a hajszín döntött elsősorban, hanem a társaságbeli magatartás. O- lyanokat kedvelek, akikkel őszintén, közvetlenül lehet beszélgetni. — Ha három kívánságát teljesíthetném, mit kérne? — Csak egyet: hat hét szabadságot. Hol tölteném el? Vagy az Alpokban, vagy alaposan megmutatnám családomnak szülővidékemet, Ohlot és egész Észak-Ame- rikát. (Miklósi Péter) Két napon át, több tízezrek ünnepeltek Gombaszögön. A csehszlovákiai magyarok XII. országos dal- és táncünnepélye volt ez, és a CSEMADOK Központi Bizottsága, a Szlovák Nemzeti Tanács Művelődés és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatala, a keletszlovákiai kerület, valamint a rozsnyói járás párt- és közigazgatási szerveinek közreműködésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében került megrendezésre. Általában az ünnepségről Vártuk, nagyon vártuk ezt a .július-beköszöntőt, annál is inkább, mert a CSEMADOK- központ is tett róla, hogy ne aludjon az „ügy“ — hirdették újságokban, sőt pár héttel az ünnepségek előtt idejükből és erejükből még egy sajtótájékoztatóra is futotta. S már ott megtudtuk, hogy jön a Magyar Állami Népi Együttes egész estét betöltő műsorral, s a műsorban ott lesz a nagyszerű Ecseri lakodalmas, a fergeteges Cigánytánc és a gyönyörű Háromugrős is; hogy sokkal több lesz a sátor mint tavaly vagy az elmúlt években bárGOMBASZÖG 1967 mikor; hogy a csapokból ivóvíz csörgedezik majd, s a higiéniai berendezések számát is növelik ... így röppentek szét a hírek — s a Magyar Állami Népi Együttes itt is volt, el is hozta a beharangozott táncokat sőt, még sokkal többet is hozott. Több volt a sátor is kétségtelen — mert most mindenki hozzájuthatott ételhez, italhoz tolakodás, sorbanállás nélkül is, különösen, ha akkor ment, amikor valamilyen mű- sorszám éppen a színpad elé csábította a tömeget —, a csapok is megvoltak csak éppen ivóvíz, sőt semmilyen víz sem csörgedezett belőlük, s a higiéniai berendezések száma — akinek volt kedve és „ideje“, sorba állhatott,.. A MŰSORRÖL Legalább kétszázan kérdezték tőlem is — nem mintha kíváncsiak lettek volna a véleményemre, hanem inkább azért, hogy a saját benyomásaikat ellenőrizzék — na, hogy tetszett? S én minden esetben csak azt tudtam mondani; végre megértük, hogy olyan műsort kapott Gombaszög lelkes közönsége, amilyen megilleti, amit megérdemelt volna már régen —, ha másért nem, legalább a lelkességéért. Persze. ebben az esetben nem volt nehéz lelkesnek lenni — mondhatná valaki. Igaz! így van! Mert amit a Magyar Állami Népi Együttes produkált, — minden elképzelést fölülmúlt. A tömeg végigtombolta a szombat estét, végigülte a vasárnapot, hogy újra láthassa a tánc, a zene, az ének művészeit. Ezt látva gondoltam arra, hogy bár mindig így lehetne, lenne az elkövetkezőkben. Nem, nem a Magyar Állami Népi Együttessel; de azon a színvonalon. Hogy ne kelljen többé, mint ahogyan az eddig sok esetben megtörtént, nekünk pirulnunk a színpadon magukat produkáló vendégművészek „ezerszer“ hallott dolgai miatt. A vasárnapi műsor összeállítása is jól —, de talán egy kicsit hosszúra sikerült. Azt nem tudnám megmondani, hogy mit kellett volna kihagyni belőle, mert ügy éreztem és érzem, hogy az egész kétnapos műsor felépítése szinte egy tudatosan megkomponált táncszám volt magában is. Kezdődött ugye a Magyar Állami Népi Együttessel, folytatódott vasárnap a legjobb gyermek- csoportjaink műsorával, majd a kelet-szlovákiai kerület népi együttesei mutatkoztak be. Délután, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi manifesztáciő után a Testvéri Kézfogás című műsorban legjobb hazai együtteseink mellett az ukrán, és a szlovák együttes is fellépett, s utána újra, mintegy az egész műsort összefogva a Magyar Állami Népi Együttes örvendeztetett meg bennünket. Mindezt azonban csak állításom igazolására hoztam fel, soroltam el. Maga a műsor-összeállítás egyike volt a legszínesebb, legszebb „táncoknak“. Az országos dal- és táncünnepélyeink történetében talán először mondhatjuk el, ez valóban ünnepély volt; köszönet érte mindazoknak, akik „összehozásán" fáradoztak. A KÖZÖNSÉGRŐL Mondtuk már — hálás, mond-* tűk már — kitartó, mondtuk már — szóval már sok mindent elmondtunk róla. Talán azt is, hogy értő, érző közönség. Lehet, hogy ezt is elmondtuk. nem hiszem persze, d« csak azért nem, mert most újra le akarom Írni ezeket a dicsérő jelzőket: értő, érző közönség, s idekívánkoznék még a kitartó is. Mert e hármasságból hámozható tán ki legpontosabban a két nap közönségének színvonala, erkölcsi, emberi nivója. Értő, érző, kitartó közönség! Aki hallotta tapsolni, aki látta arcukat felragyogni, aki végignézte, hogy a rekkenő hőséggel mit se törődve a műsorra összpontosítanak, figyelnek — minderre csak rábólinthat. ÖSSZEFOGLALVA A Gombaszöget körülölelő dombok mögött lement a nap. így fejeződött be a tizenkettedik találkozásunk. Az ünneplők már otthon vannak, de tudom, hogy e két napra nagyon sokáig fognak még emlékezni, s velük együtt sóhajtják a kívánságot; vajha jövőre is így, ennyire örülhetnénk Gomba- szögnek. TÖTH ELEMÉR 0lillllilllllllilllillll1llllllllllllllllllllilllllllllllHIUIllll!llllll1IIIIHUIIIIIIHHIIIHHIIIIIIIIIIIHnillllli!l!IIIIIHIIIIIllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIillllllllHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIII!lllllllllllllllllllllllllllillllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllll|lllil|lllll|lil|ll||||||lll||||||II||||||||||l|||l||||||UIIIII 1814—78-ig a magyar színpad Szigligeti Ede monopóliuma volt: írói tehetsége, s ezirányú munkája megfelelt a közönség Ízlésének, munkássága a legnagyobb befolyással volt színköltészetünk fejlődésére. Szigligeti hazafias lelkesedésből lett diákból színésszé, színészből színműíróvá majd a Nemzeti Színház igazgatójává. De mi a Liliomfi eszmei tartalma? Egy nemes fiatalember a társadalmi és vagyoni kötöttség helyett a szabad színészetet, a magyar szó hirdetését vállalja, de ugyanakkor az érdeknélküli tiszta szerelemért is lelkesedik. Liliomfi szerelme, pályaszeretete, színészi képessége, józan észjárása, harcos magatartása példakép volt egy o- lyan korban, ahol a fiatalságot téveszméken nevelték. Pefőfi vándorszínész korának hőseit látjuk viszont. Kár, hogy a komáromi bemutatón egy más Liliomfit láttunk. S mivel igaz a műsorfüzetből idézett szöveg, hogy Szigligeti „fölényes lrőtechnikai tudása arra volt jó, hogy megszerettesse és terjessze a haladást szolgáló demokratikus eszméket“, fölösleges volt hát „át“ — és „hozzá“ — Írni holmi szövegeket, amelyek az a- múgy is hosszúra nyújtott előadást károsan befolyásolják. Nem azért, mintha a vígjáték nem lenne így is elfogadható. De Szigligeti műve igazán megérdemelte volna, hogy minden ize, romantikus alkotóeleme öröksége lehessen a tna nemzedékének is. ÉrdéLILIOMFI Szigligeti Ede vigjátéka a Területi Színházban kesebb lett volna, ha a rendező kezdeményező célkitűzése mellett a megőrző szerepét is vállalja, hogy az előadás ne billenjen pusztán j.időszerűsített” szórakozássá, ahol Liliomfi jelenléte csupán a női szíveket hódító, mindenkit becsapó ügyes vagány-lovaggá minősül, amivel a vígjáték is bizonytalan bohózattá válik. A szereplőknek, mint alkotóknak súlya is devalválódik a műben jelenlévő, de ma már kissé naivnak tűnő problémával együtt. A rendező (Béke Sándor) igyekezetében lehet, hogy hagyományt is tisztel, de hogy az előadás mégis a polgári bohózat kelleténél erősebb jegyeit tükrözi, annak az okát a központi alakok célzatosan irányított játékában, a helytelenül értelmezett és fölöslegesen „korszerűsített“ zenei „mismásban“ (a zenekar összetétele sem megfelelő!!) és a félvállról kezelt szokványos koreográfiában kell keresnünk. No és abban, hogy a rutin-hiány nemigen tudja áthidalni az elmélet és a gyakorlat közötti olykor nagyon mély ellentéteket. Pedig feltételezzük, hogy a rendező a színészekkel alaposan tisztázta a kort, s benne Liliomfi helyét és küzdelmét, de úgylátszik nem disztingvált eléggé. így azután a félig megoldott és gyengébbekre sikerült mozzanatok a várt hatást is késtetik. Ne,m a „diszmagyarra“ gondolunk — hanem arra, amit Szigligeti elmond az akkori világ színházáról, és arra a „többletre", amit a rendező ^korszerűség“ címen fölöslegesen ad hozzá az eredeti játékhoz-szö- veghez. Ez a mű egy meghatározott társadalmat tükröz, annak harcát, reménykedő optimizmusát, ahol a tartalom, sőt a forma is determinált és a darab ritmusa a címszerepet alakitó színész tehetségétől függ. A jövőben több önvizsgálatra lesz szükség. Komoly színészi teljesítményt nyújt Dráfi Mátyás, Szellemi! szerepében. Maszkkal és modorral jól jellemzet figura, aki mértéktartó játéka mellett még énekelni is tud! Thirring Viola is jól játszik. Szépen formálja meg Mariska bájos alakját. A címszerep Gálán Géza nevéhez fűződik. Előnyös külső adottságai mellett a szerep lehetőségeit kihasználó helyzeteiben rászolgál a közönség-sikerre. Mindkettőnek viszont még sokat kell gyakorolnia a színpadi éneklést. A népes szereplőgárdából Fazekas Imrét, részben Tóth Lászlót, s talán még Csendes Lászlót keli megemlíteni. Lengyel Ilona, Siposs Ernő, Bugár Gáspár, Boráros Imre egy-egy jől sikerült eplződfl- gurát alakit. A társulat játékával egyébként elégedett lehet a néző! Jől tette a színház, hogy műsorra tűzte a Liliomfit, mert a közönség biztosan hálás lesz érte. A sok dráma mellett az ilyen zsáner már nagyon hiányzott a MATESZ színpadáról. De hogy a siker teljes legyen ahhoz még sok mindent meg kel! oldani! Szuchy M. Emil
