Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-04 / 27. szám

új ifjúság 7 AllItOLAG: a rock and roll, a twist, a scheik és a töb­bi modern tánc megváltoztatta a fiatalok men­talitását. Ezek a táncok gyógyítóak, pozitív hatással vannak a fiatalok szellemi és fizikai fejlő­désére. Amikor megjelent a beat, senki sem tartot­ta valami különösen újnak. Csak a szórakoz­tató zene egyik újabb, múlandó változatát lát­ták benne. Ma már azonban a beat-korszak, a je-je-korszak is szóba kerül, és világossá vált, hogy a kócos együttesek nemcsak a fiatalok zenei ízlését változtatták meg. Lassan eltűnnek a hagyományos éjjeli mu­latók, homályos hangulatvilágításukkal, csen­des zenéjükkel, és kissé hazug intimitásuk­kal együtt, s felváltják őket a hatalmas, füst­tel és éktelen lármával telített csarnokok. El­múlt az egymáshoz simító táncok korszaka, a tánc törzsi szertartássá vélt, amely az egyént közvetlen kapcsolatba hozza a közönséggel, s itt minden szentimentalitás, minden különvá­lás lehetetlenné válik. A surf a legfiatalabbak tánca, és ez a fő jellegzetessége. A zene rit­musában a fiatalok mindenben teljesen elsza­kadnak az idősebbektől. A beat nem véletlenül született, nem egy zenész pillanatnyi szeszélyéből, nem reklám- trükkből. Gyökerei felfedezhetők a múltban, természetesen a közelmúltban. Ha futőlag át­lapozzuk a közelmúlt zenei történetét (a szórakoztató zenéről van szó), talán könnyeb­ben megértjük, hogyan is jutottak el a schei- kig. A VÉGZETES 1957. ÉV A második világháború után az amerikaiak hozták Európába a boogie-woogie-t, amely a felnőtteket az őrült rángatózásra emlékez­tette. Természetesen nem először fordult elő, hogy az idősebbek megrökönyödtek a fiatalok táncain: százötven évvel ezelőtt még szigo­rúbb és elmarasztalóbb szavak hangzottak el a keringő számlájára. De hasonló sorsot élt meg a tangó és a swing is. A boogie-woogie újabb divatot is hozott. A szűk pantallót, a farmernadrágot, a testhez simuló pulóvert és a gumicipőt. Az idősebb nemzedék táncolha­tott ugyan a gyors és vidám ütemre, de öltöz­ködésben már nem kísérhette a divatot. Ezt követte egy rövidebb, csendes korszak. Majd tíz éven keresztül a fiatalok és az idő­sebbek jól megegyeztek: ugyanazokban a he­lyiségekben szórakoztak, mindenki ugyanaz­zal a tánccal, amelyet kedvelt. Most, hogy visszapillantunk, szinte hihetetlennek tűnik, hogy a fiatalok tíz éven keresztül meg tudtak elégedni ugyanazokkal az aránylag lusta és komótos táncokkal. Az 1957. év volt a végze­tes. Megkezdődött az. amit a pszichológusok a teeneger-korszaknak neveznek. Amerikából ér­kezett a rock and roll, amely áramütéssze- rűen ébresztette fel a bóbiskoló fiatalokat. Az új táncot és a vele járó divatot tulajdon- képen a Rock Araound the clock (Rock nap­estig) című film népszerűsítette Európában. Mint az ilyen filmekben szokott lenni, a me­se itt sem volt fontos, de a zene magával ra­gadta a fiatalokat, pontosabban Bill Halley és zenekara lett népszerűvé. Az angliai és fran­ciaországi mozitermek tánctermekké váltak, a lemezboltokat pedig megrohanták a fiatalok, mindenki rock and roll lemezeket keresett. Akkor ezeket a lemezeket még 78-as forgás­számra gyártották. TÁNC ÉS GEOMETRIA A moralisták a már tőlük megszokott mó­don reagáltak, mégpedig, hogy a rock erkölcs­telen, izgató, érzéki, tehát be kell tiltani. De a rock után már következett az újabb tánc, a délamerikai ritmusú cha-cha-cha. Xawier Cou- gat teremtette meg, s felesége Abbie Layne népszerűsítette. A cha-cha-cha mozdulatai me­revek és szabályosak, mint valami geometriai tétel, de mégis sok hívet szerzett magának főleg azok közül, akik koruk vagy egészségü­gyi okok miatt a rock and rollt nem táncol­hatták. Az ismert zenekarok klasszikus dzsessz-számokat is átírtak és játszottak cha- cha-cha ritmusban, és a korszak a Dél pilla­natnyi győzelmét jelentette Észak felett. Következik az 1958. év. Amerikából újabb tánc és újabb név érkezik: a calypso és Har­HÖDlT A TWIST Századunk hetedik évtizede egy kis krízis jegyében kezdődik. A rock és a cha-cha-cha kezdenek elavulttá válni. Oj énekesek jelent­keznek, Johny Holliday, Cliff Richard, Connye Francis, de új ritmus nincs. Akkor, amikor a lemezgyárak már kezdenek komoly gondba es­ni, 1961 végén megjelent a várva várt új tánc, a twist. A twist egy ismert és közkedvelt mulatóban New York 45. utcájában született meg. Meg­teremtője Chabby Cheecker zenekarvezető és zeneszerző. Hála az alapos reklámnak, a twist néhány hónap alatt meghódította az egész vi­lágot. Mert a twist valóban hozott valami ú- jat, ami eddig nem volt egyetlen táncban sem. A férfi és a nő meg sem érinti egymást, egy helyben mozognak, térdükkel, csípőjükkel. És ami mindennél fontosabb, az új táncot rend­kívül könnyű megtanulni. A pszichológusok azt állították, hogy a twist feloldja a komple­xumokat, az orvosok pedig azon vitatkoztak, hogy egészséges mozgás-e, vagypedig gerinc­ficammal veszélyeztet. A tánc nem udvarlás ry Belafonte. Egyesek azt bizonyítgatták, hogy a calypso kiszorítja a rock and rollt, de té­vedtek, mert hála a műszaki újdonságoknak a tranzisztornak, a 45-ös forgásszámú leme­zeknek és a zeneautomatáknak, a rock csak megerősítette pozícióit. A fiatalok vásárlási képessége is megnövekszik, és kezdik ők irá­nyítani a lemezpiacot. A szórakoztató zene te­hát milliókat jövedelmező üzletté válik. •v:" A twist aranykora két évig tart. Társul hozzá néhány új tánc is. Brazíliából érkezik a bossa nuova tulajdonképpen modernizált samba, minden meghatározott szabály nélkül. Maga a bossa nuova megteremtője vallotta, hogy ez a tánc inkább bizonyos hangulat ki­fejezője. mint tánc. Azt is mondják, hogy a bossa nuova .lean Cocteau egy megjegyzése alapján keletkezett, mely szerint az ismert írók és filmrendezők feletti sajnálatát fejezte ki, hogy az újabb táncokban nem használják fel a népi elemeket. A bossa nuova sikere mégiscsak azzal magyarázható, hogy a tánc-1 kedvelők a twist után kívántak már valami­lyen újabb, kissé nyugodtabb, csöndesebb táncot. 1963-ban hangos reklám kíséretében, de nem valami nagy sikerrel jelenik meg a me- dison. Ez már kollektív tánc, amelyet több pár táncolhat egyszerre, körben állva. A twist kezd kimenni a divatból. De a közönség min­dig újabb ritmust, újabb dalokat, újabb kivi­telezőket követel. A pszichológusok és a np- velők lassan kezdik megérteni, hogy a tánc és a szórakoztató zene már nemcsak esti szó­rakozás, hanem jelentős helyet töltenek be a fiatalok életében. 1964 a hully-gully születésének éve. Meg- teremtője Van Price, New York-i zenész. A hully-gully alaplépése ugrás az egyik lábra, közben kézmozgás, ez az egész pedig a néger rabok táncára emlékeztet. A hully-gully és a bossa nuova is a táncosok improvizációs tehetségétől függ. % 1964 végén ismét egy újabb tánc érkezik Amerikából, a surf. Nevét a Floridán és Kali­forniában annyira közkedvelt hullámlovaglás­tól kapta. A mozdulatok egyszerűek. A táncos lábát nem emeli fel, nem mozdítja el helyéről, egész testében mozog azonban, kezével körö­ket ír le. A legismertebb surf-szerzemény a Ha kalapácsom lenne című dal. A TÁNC NEM UDVARLÁS S miközben terjed a beat nevű betegség, és lassan, de biztosan nő a fiatalemberek haja, ismét két újabb tánc jelentkezik, bár igen szégyenlősen és csendben. A letkis és a sirta- ki. Áz elsó az egyik latin-amerikai táncból vette alaplépéseit, végtelenül egyszerű. A tán­cosok megfogják egymás kezét, bal lábbal kettőt előre lépnek, majd jobb lábbal tesznek két lépést, azután összetett lábakkal három­szor előreszökkennek. A sirtaki lényegesen nehezebb tánc és először a Zorba című görög filmben láttuk. A mozdulatok teljes harmó­niáját követeli. Ezek az új táncok, amelyekkel megszűnik az egymáshoz simulás, egy újabb tendenciót követnek. Ezt rövidesen így lehetne megfogal­mazni: tisztes távolból, vagy mondjuk így: a tánc nem udvarlás, hanem a fiatalok szóra­kozása. A zene csak a ritmust szolgálja, a fia­talok együtt táncolnak, énekelnek, tapsolnak. A surffal kapcsolatban ez az állítás még inkább bebizonyosodik. A pszichológusok azt állítják, hogy nemcsak táncdivatról, hanem a fiatalok mentalitásának megváltozásáról van szó. Mindenesetre a dolog érdekes, mert tanul­mányozzák pszichológusok és orvosok is. Meg­született már a tánccal való gyógyítás elmé­lete is. Azt állítják, hogy- a tánc és a zeme megszabadít a komplexumoktól, egészsége­sebb. emotív életre-ösztönöz. Ma egyesek szinte holtbiztosán állítják, hogyha a surf kimegy a divatból, helyébe egy újabb kollektív tánc lép, s hogy végérvénye­sen letűnt a keringő és a tangó korszaka. T arzan betegen, sebesülten kelt útra, hogy eljusson a tenger­parti kunyhóhoz. Lassan ván- szörgott, s csak másnap érte el a kunyhót. Hogy sebei gyorsabban gyó­gyuljanak, az elkövetkező tíz napban keveset mozgott. Amikor sebei be­forrtak, és kellően megerősödött, el­indult, hogy ruhát szerezzen magá­nak a feketék táborában. Eltökélt szándéka volt ugyanis, hogy ezzel je­löli meg azt a különbséget, amely őt az állatoktól elválasztja. A fák ágai helyett most az ösvé­nyen haladt. így találta magát szem­be egy bennszülött harcossal. A har­cos megriadt, és rémült ordítozással menekülni próbált. Tarzan a*fák á- gain eredt a nyomába. Csakhamar e- libe vágott. Néhány pillanat múlva három menekülő férfit pillantott meg. Ott ült előttük, az ösvény fölött, egy ágon. Az első kettőt hagyta, hogy el­fusson alatta, de annak, akivel az ös­vényen összetalálkozott, nyakába dobta a lasszóját. Halálos ordítás verte fel az őserdő csendjét. Amikor az elől futó har­cosok megfordultak, csak annyit lát­tak, hogy társuk a levegőbe emelke­dik és eltűnik a lombsátorban. To­vább menekültek. Tarzan néhány pillanat alatt vég­zett áldozatával. Elvette fegyverét, harci díszeit, és lehúzta zöld nadrág­ját. Ennek örült a legjobban. Azon­nal magára is öltötte. Amikor vég­zett, vállára vette a hullát, és óvato­san a bennszülöttek faluja felé in­dult. Ugyanis fogytán voltak a nyíl­vesszői. Amikor, megszokot őrhelyére, a fa­lu szélén álló hatalmas fa tetejére ért, látta, hogy a bennszülöttek közt nagy a felfordulás. A megmenekült harcosok sehogy se tudták elmonda­ni a történteket, hiszen ők Tarzant nem láthatták. Mbonga király hara­gosan rájuk förmedt: — Hazudtok! Nem meritek beval­lani az igazat! Mirandára oroszlán ugrott, és ti cserben hagytátok... Gyávák! Alig fejezte be szavait, megrecs- csent fölötte egy ág. Riadtan tekin­tettek a fára, és látták miként hull Miranda teste a földre. Egy szempil­lantás alatt szétfutottak, mind egy szálig eltűntek az őserdőben. Tarzan leereszkedett a fáról, ké­nyelmesen besétált a faluba és ösz- szeszedte a bennszülöttek nyílvesz- szőit. Magához vett egy ügyes dárdát is és távozott. Amikor a kunyhó közelébe ért, fur­csa színjáték fogadta. Az öböl nyu­godt tükrén nagy hajó állott, a par­ton csónak pihent. A legfurcsább a- zonban az a néhány fehér férfi volt, akik a kunyhó körül forgolódtak. Tar­zan látta, hogy pontosan olyanok, mint ő. De csöppet sem voltak bi­zalomgerjesztők. öklüket rázták, ve­rekedtek. Lehettek vagy tizen. Egy patkányképű, alacsony ember rácsapott társa vállára, és a kuny­hó felé mutatott. Társa, ez a nagy­darab férfi a kunyhó felé indult. Ek­kor a patkányképű elővette revolve­rét és az óriás hátába lőtt. Az szét­csapta karjait és a földre roskadt. Az első lövés, amit Tarzan életé­ben hallott, ámulattal töltötte el, de egészséges idegzete nyugodt maradt. A látottakon sehogy se tudott eli­gazodni. Minden öröme elpárolgott. Ezek az emberek sehogy sem tet­szettek neki. Még jő, hogy nem ro­hant azonnal közéjüjk, s nem üdvö­zölte őket, mint testvéreit. Világos, hogy semmiben sem kü­lönböznek a feketéktől. Kegyetleneb­bek, mint a majmok. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a többiek nekiugra- nak a patkányképűnek, de aztán jó­kedvűen csónakba szálltak és a hajó felé eveztek. Amikor Tarzan látta, hogy felka­paszkodnak a hajóra, a kunyhó felé indult. Az idegenek mindent szétdo­báltak, és a kunyhó padlójára szór­tak. Tarzan lelkét sötét harag száll­ta meg. Szerencsére, legféltettebb kincsét, a vaskazettát s benne a nap­lót, meg a fényképeket, nem fedez­ték fel. Ettől megkönnyebbült. Rendet akart teremteni, de újabb zaj ütötte meg a fülét. Az ablakhoz ugrott, és látta, hogy a hajóról csó­nakot bocsátanak vízre. Tarzan pa­pírt keresett, ráírt néhány monda­tot, és az ajtóra erősítette. Magá­hoz vette legféltetebb kincseit, vala­mint a fegyvereit és eltűnt a renge­tegben. Most két csónak érkezett, és tar­ka népség lépett az ezüstszínű ho­mokpartra. Vagy húsz lélek lehetett. Belőlük tizenöt marcona matróz, ö- ten szemlátomást ‘elütöttek tőlük. E. R. BURROUGHS — SZŐKE J.: XIII. A SAJÁT FAJTÁJA Közéjük tartozott egy fehérhajú. szemüveges öreg, aki elpiszkolódott frakkjában, cilinderkalapjában rend­kívül mulatságosan hatott itt, az ős­erdő peremén. Mellette egy magas homlokú, nyúlánk, türelmetlen tekin­tetű fiatalember haladt; mögöttük pedig egy testes néger nő bandu­kolt tarka ruhájában, csomagjaival. A partraszállók utolsó csoportjá­ban volt egy tizenkilenc éves lány, akit karjai közt vitt szárazra egy ma­gas, fiatal férfi. A lány hálásan meg­köszönte, és kedvesen mosolygott. Nyomukban a matrózok nagy ládá­kat, csomagokat cipeltek a partra. A társaság szótlanul lépegetett a kunyhó felé, ahol a férfiak földre e- resztették csomagjaikat és megáll­tak. Most vették csak észre azt a cédulát, amit Tarzan az ajtóra akasztott. — Ni csak! Hát ez mi? — kiáltott az egyik matróz. — A nyakamat ten­ném rá, de egy órával ezelőtt ez még nem volt itt... A többiek is odagyűltek, forgatták, tapogatták, de egyik sem tudott ol­vasni. Odaintették a cilinderes öreg- urat. — Hej, professzor! Gyere, olvasd el ezt a macskakaparást! Az öregúr kényelmesen odaballa­gott, megtörölte a szemüvegét, el­olvasta az üzenetet, és csak eny- nyit mondott: — Érdekes, nagyon érdekes! — ezzel visszaadta a papírt és ellépé- getett. — Hej, te vén csont! — rivalltak rá. — Azt hiszed, azért hivattunk, hogy magadnak olvasd el ezt ostoba­ságot? Gyere csak, te vén pápasze­mes kígyó, és hangosan olvasd!... Az öregúr, aki már ellépegetett, most megállóit és visszafordult: — Öh, hogyne, drága uram! — dadogta. — Kérem, ne haragudjanak... Nagyon figyelmetlen voltam... Ismét megnézte a papírlapot, de megint csak elfelejtette felolvasni. Egy matróz galléron ragadta és rá- rivallt: — Hangosan olvasd. — Öh, igen... Természetesen, azon­nal — mondta a professzor szelíden. Még egyszer megtörölte a szemüve­gét, és reszkető hangon olvasta: „Ez a ház Tarzané, aki sok vadál­latot és sok fekete embert ölt meg, ne bántsátok ami Tarzané. Tarzan fi­gyel. A majmok Tarzanja.“ — Az ördögbe is! Ki ez a Tarzan? — kiáltott az iménti matróz. — Az egészből csak annyi tűnik ki, hogy angolul beszél — mondta a professzor mellett álló fiatal férfi. — De mit jelent az, hogy „a maj­mok Tarzanja“? — kérdezte a fia­tal lány. — Porter kisasszony, azt már nem tudhatom, — felelte a fiatal férfi — hacsak nem azt jelenti, hogy a lon­doni állatkert egy megszökött maj­mára bukkantunk, aki európai ne­velésben részesült. Magának mi a feltevése, Porter professzor úr? — fordult az öreghez. — Én azt hiszem, hogy többet ez az öreg barom se tud mondani — szólalt meg a háta mögött a pat­kányképű. — Fogd be a szád! — förmedt rá dühtől halványan a fiatal férfi. — Megölted a tisztjeinket, kiraboltál bennünket!... Kezedben a sorsunk, de az öreg professzorral így ne meré­szelj viselkedni, mert puszta kézzel csavarom ki a nyakadat!. Közelebb lépett a matrózhoz, de az riadtan elugrott és kezét a revolve­re felé mozdította. Hogy mi történt volna, nem lehet tudni, mert várat­lan tényező avatkozott az esemé­nyekbe. Tarzan az egyik fa ágai közül fi­gyelte az eseményeket. Sehogy se tetszett neki az a patkányképp a- lak, és mivel most már ismerte a, revolver hatását, gyorsan cselekedett. Célba vette a tengerészt, de a mér­gezett nyílvessző elcsúszott az ágon, és messze szállott. Hirtelen a dárdá­ját kapta elő. Amikor Porter kisasszony , látta, hogy a patkányképű a revolveréhez kap, rémülten sikoltotť, ugyanebben a pillanatban mint a villám csapór dott le Tarzan dárdája, A tengerész felordított, a dárda vállon találta, és a revolverből kiröppenő golyó a le­vegőbe szállt. , ., Mindenki a mozdulatlan erdő felé fordult. A fiatal férfi a patkányképű- höz ugrott, és észrevétlenül felkap­ta a földre hullott revolvert. — Ki lehetett? — kérdezte Por­ter kisasszony suttogó hangon. — Azt hiszem, hogy a majmok Tar­zanja figyeli minden mozdulatunkat — mondta bizonytalanul a fiatal férfi. — Csak azt szeretném tudni, hogy kire dobta a dárdát. Ha Snipesou-ra, akkor ez a ..majom“ a mi barátunk. De az istenért, hová lett Porter pro­fesszor? Kiabálva hívogatták, de Porter pro­fesszor és titkára Philanter eltűnt az őserdőben. A motrózok menekülésSzerűen csó­nakba szálltak. A fiatal férfi a kuny­hóba vezette Porter kisasszonyt és az öreg néger szolgálót. Nekik adta a revolvert, hogy szükség esetén véde­kezhessenek, maga pedig az eltűnt professzor keresésére indult. Mielőtt azonban az őserdőbe lépett, magá­hoz vette Tarzan dárdáját. Amikor a két nő meglátta a kuny­hóban heverő csontvázakat, rémül­ten kérdezte: — Micsoda szörnyű helyre kerül­tünk? Aztán a lány lassan megnyugodott. Nézte a csontvázakat és megílletőd- ve suttogta: — Milyen szörnyű tragédia játszód­hatott itt le? A néger nő tovább rémüldözött, si­ránkozott. Csak azután hallgatott el, amikor a lány rászólt: — Hagyd már abba, Esmeralda! Ezután megvizsgálta" az ajtót, és Esmeralda segítségével elreteszelté. Leültek, összeölelkeztek, és vártak. Következik: Az őserdő veszedelmei

Next

/
Oldalképek
Tartalom