Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-04 / 27. szám

S úf ifjúság

Josef Masopustkismadár

A

kkor, ezerkilencszázöt- venötben szenzációszámba ment: a háború befejezése óta először látogatja meg brazil csapat Prágát. A Botafogót sokan a cipőgyáros Baťa csapatának hitték. A brazilok elképesztettek mindenkit. És a jobbszélen furcsalábú játékos bicegett: Garincha. Igen, ha lépegetett, bicegett. Ám ha megindult, süvöltött! A lába szerint? Bizony nem vették volna be egyetlen csapatba sem. Hogy cselezett! Štádler az akkori balhátvéd holta napjáig nem felejti. Pedig egyszerűnek látszott az ügy: testesei balra, a labda elörepöccintése jobbra, öt-nyolc-méteres vágta, és könnyed ívelés középre. Egyszerű! Csakhogy a klasszikusan egyszerű már művészi is! A tucatszurkolók szidták szegény Stádlert: ezt az ötlet- telen srácot sem képes lefogni, az egy és ugyanaz csellel? Egy ilyen egyszerű mozdulatsor végén lőtték a brazilok a | mérkőzés egyetlen, győzelmet jelentő gólját. Štádler igazát három év múlva bizonyította az idő. A svédországi világbai- nokságon ez a bizonyos Gar- rincha a világ valamennyi bal- hátvédjét becsapta. Azzal az egyszerű csellel. Egy évvel a Botafogó prágai vendégszereplése után a pályán is találkoztam vele. Antwerpenbe repültünk egy nemzetközi tornára a Dukla csapatával. A belga stewardess hazája lapjait osztogatta a játékosoknak. Hlaváček felkiáltott: „Srácok, holnap a Botafogóval mérkőzünk!“ Kö- rülrajzottuk, hogy feketén-fe- héren lássuk a tényeket, illetve piroson, mert a brüszseli sportújságot piros papírra nyomják. Gratulálok kispajtás, szólt oda Šafránek Lád'a No- váknak. Te fogod majd a kismadarat, Garrinchát. Antwerpenben együtt laktunk a brazilokkal. megcsodáltuk színüket, mozgásukat, életstílusukat. Reggelenként narancslevet és kávét ittak, a várost taxival járták, és fizetéskor egy köteg bankjegyet vettek elő zsebükből; a topincér mindig busás borravalóhoz jutott. Mi zavartan kotorásztunk zsebeinkben minden frankot be kellett osztanunk. és még levelezőlapokat sem küldhettünk minden havernak. A nézők nyakkendőben, fehér ingben kedvesen, de tartózkodóan fogadták pályára lépő csapatunkat: a Dukla akkoriban vajmi keveset számított a világban. A brazilokat üdvrivalgás fogadta, ők a közönséget is üdvözölték. Rögtön felfedeztem a hol o, hol x-lá- bú Garinchát közöttük. Fülembe csengett edzőnk szava: Garrinchára Borovička ügyel a brazil, Novák a Dukla térfelén. és Masopust segédkezik még szükség esetén. Garrincha majdnem a saját kapujáig járt a labdáért, és ha a lábára ragasztotta. nem lehetett elvenni tőle. Én is szembetaláltam vele magam. Még a meccs e- lött mefogadtam, nem nézek sem rá, sem a labdára, haA NAP GYERMEKE VAGYOK, KÜLVÁROSI, EGY SZERŰ EMBER, MINT AHOGY A BARÁTAIM IS MONDJÁK. SEMMIT SEM CSINÁLOK KITARTÓAN. MÉG A LABDARÚGÁST SEM. OLYAN FIGYÉLEM- REMÉLTÖAN HANGZIK, MIKOR AZT MONDOM, REMEKÜL ÉRZEM MAGAM, HA JÄ1SZOM?

GARRINCHA

1 J UMU

sohb (

P

nem a testesei utáni pillanatban jobbra mozdulok, lesz ami lesz: Ügy is tettem, Garrincha balra dőlt, de én jobbra mozdultam. Olyan könnyen gurult hozzám a labda, hogy el sem hittem. A közönség tapssal jutalmazott. A következő percekben ismét jött a kismadár. Nem csapsz be kiskomám, léptem ismét jobbra. Csakhogy mire felocsúdtam, a kismadár messze járt már. Balra is u- gyanolyan tökéletesen cselezett. Megúsztuk gól nélkül, sót, egyet rúgtunk, így mi nyertük a találkozót. A belga közönség már nemcsak udvariasságból tapsolt. Csakhogy akkor még nem az igazi Garrincha játszott a jobbszélen. Igazi formáját később érte el.

au Grande Brazília e- gyik kisvárosa. Olyan, mint a többi, házak és emberek vannak benne. Am Pau Grande mégis jelent valamit egy idő óta a világban: innen indult el a furcsalábú, bicegő-billegő futballista, akit e- redetileg Manóéi Francisco dós Santosnak hívtak, ám akit mindenki csak Garrincha néven ismer, és aki furcsa mozgásáért a kismadár elnevezést érdemelte ki. Ez a játékos egy egyszerű brazil család hetedik gyermekeként pottyant a világba. Gyengelábú kisfiúcska volt, a görbe, erőtlen végtagok sokáig nem tudták cipelni a kis testet. Egyszer ő is megpróbálkozott a járással: erősebb bal lábára nehezedett, a jobbal meg támogatta magát, mint egy bottal. A szomorú apa nem bírta beteg fiát nézni, és egy alkalommal háromkerekűt csinált neki. s este ha munka után hazatért, a hetedik srácot elvitte j a triciklin sétálni. Egy ideig j tolta, vagy húzta a kis Mano- ! élt, majd magára hagyta, hajt- i son ö. A fiúcska nemsokára kiáltott: papa, segíts, nem bírok már! Az apa hajthatatlan maradt, a tervezett adagot mindig lekarikáztatta a sráccal. Az egyszerű gyógymód rövidesen segített. Manóéi lábai erősödni kezdtek. Járni, majd futni kezdett, bicegve ugyan, de mégis, s rövidesen a focizó srácokhoz merészkedett. Nem vették be a csapatba. Egyszer aztán mégis megkönyörültek rajta, és ő meghökkentette társait. A jobb lábára még mindig sántított. Szégyelte magát, balra dőlt, beteges lábával a labdát ellenőrizte. Balra jelezte a testeseit, de másik lábával jobbra görgette a labdát, jobbra szaladt. Talán éppen testi hibája adta a világhírű csel ötletét. Emiatt Garrinchának keresztelték. Egy trópusi kismadár neve ez: jellegzetessége hogy sohasem röpül, mindig ugra-bugrál, billeg. Senki sem tudja megfogni. Ilyen volt Manóéi is a fociban: ugra-bugrált billegett, nem futott úgy, mint a többiek, de sohasem lehetett megfogni.

játék megedzette Garrincha másik lábát is. Tizennyolcesztendős koráiban már senki sem mondta volmegfo

A

na, hogy a szélsöjátékos valaha háromkerekűn szenvedett. A kamasz dós Santos, Pau Grande legjobb labdarúgója volt már. Tízéves kora óta gyári segédmunkásként dolgozott, tehetségét látva többen javasolták: próbáljon Rióban szerencsét. Két klubból dobták már ki a lába miatt, amikor a Bo- tafogőnál kopogtatott. Itt aztán meseszerü ajánlatot kapott, és hosszú ideig itt is maradt. Pedig amikor először meglátták a nézők kinevették a lába miatt. Megkezdődött a mérkőzés, s a furalábú fiú ugrált az ellenfél védőinek gyűrűiben, rendre faképnél hagyta őrzőit, Végre pénze volt. Hatalmas házat vásárolt, de jól tette, mert! rövidesen megnősült, és első i szerelme, a fekete Noir olyan természetességgel ontotta a gyermekeket, hogy az már borzalom. Mind lány lett! Chilébe utaztakor hét lány lengette kendőjét apja felé, és mire j visszatért a világbajnok apa. i megszületett a nyolcadik gyér- j mek is. Természetesen hölgv i A Botafogo ötvenhét.ben brazil | bajnokságot nyert, és Garrincha csillaga ettől a pillanattól fényesedik. A válogatottban e- redetileg Jullnhoval és Saharává! számolt a jobbszélső posztjára a szövetségi kapitány, de az európai próbakör- útón egyik sem vált be. Ekkor Didi. a Botafogo játékosa beje- jelentette, hogy csapatában nagyszerűen megérti magát Garrinchával. aki nemcsak jól j cselez és lő, hanem pontosan j passzol is. Délamerika labdarú- j góbajnokságán. alkalmat adtak a szakvezetők a kismadárnak. És a kismadár ezt a lehetőséget nem szalasztotta el. Svédországba már ő utazott. A brazilok rendkívül alaposan készültek a vébére. Külön orvosuk, gyúrójuk, pszichológusuk volt, dr. Grossling már egy évvel a svédországi rajt előtt szétnézett a színhelyen, tárgyalt az elszállásolás feltételeiről. a kosztról. A csapat pszichológusáról sokat beszéltek Európában is. Igazat mondtak, vagy lódítottak? Ki tudja. Garrincha állítólag egyetlen egy kérdésre sem tudott válaszolni egy írásbeli felmérésen. Dr. Carvachals lélekbúvár be is jelentette az edzőnek. hogy a jobbszélső tízéves gyermek benyomását kelti, valamiféle bűvkörben él, idegállapota rossz, és nem javasolja a válogatottba. Talán ezért játszott az első két selejtezőn másvalaki helyette. Anglia ellen bajok voltak a csatársorral, és Feola félredobta a felmérés e- redményeit, a Szovjetunió ellen már Garrincha is szerepelt. A- lig futottak ki a brazilok a gyepre, az együttes legidősebb játékosa, Nilton Santos, Garrincha mellé pöndörödött. Didivel együtt ő is harcolt a jobbszélsö szerepeltetéséért, és most kötelességének érezte nyugtató szókkal ellátni társát: „Ne félj semmitől, nyugodtan 1 focizz, és mi nem veszthe- I tünk“.. Olyan izgatottan rebegte ezeket a szavakat, hogy a hidegvérű Garrincha kötelességének érezte megnevettetni i- closebb barátját. „Nézd azt a taccsbírót“ mondta. „Olyan mint Chaplin“. Nilton Santos elvigyorodott, és Garrincha ö- rült, hogy bebizonyította, jó- minóségúek az idegei. A francia bíró sípjába fújt, de akkor még fogalmuk sem volt a szovjet srácoknak, mi várja őket a brazil csatársor jobboldaláról. Sohasem látták, nem is ismerték a kismadarat. A harmadik percben elíutott-bicegett-ug- rált a jobbszélen, beívelt, és Vava már be is helyezte a gömbölyű bort Jasin kapujába. Garrincha úgy játszott, mintha fél éve éhezne már egy kis labdára. Hátraszaladt, és kérte a labdát. Társai kiérezték csatakedvét, és mindent jobbra adtak. Kuznyecov sohasem felejti ezt a találkozót. Végülis az egész szovjet védelem Garrincha körül sürgölődött, de a kismadár gyönyörűen trillázott, A brazil fergeteg húsz percig tartott. Életem legborzalmasabb percei voltak ezek — nyilatkozta a holtsápadt Kacsaim. A második gól a második félidőben esett. Ugyencsak Vava lőtte, ugyancsak Garrincha dolgozta ki. Garrincha most már beverekedte magát a csapatba, és meg is hálálta a bizalmat, senki sem tudta lefedezni. A brazilok világbajnokok. Garrincha sztár lett. Á világ legjobb szélsője úgy vonul be a Iabdarúgó-történeiembe, mint a Garrinchacsel feltalálója, és a „hulló falevél“ nagy mestere. (f' Iliiébe új edzővel, de szinte ugyanazzal a kerettel érkeztek a világbajnokok. A brazilok minden mérkőzését láttam, négyet saját szemem láttára nyertek meg, kettőt a tévé képernyőjén figyelhettem. Chilében Garrincha volt csapata legjobb, legeredményesebb csatára. Felé rögtön megsérült, Didi nem volt már a régi. A kismadár teljes erőbedobással hajtott valamennyi találkozón. Ennek is volt egy titka: fájt a térde, és ő nem akart rágondolni, és nem akart kipottyanni. Nemcsak passzolt, középen is betört Pelé helyén a védőfalba, és gólokat lőtt. Érdekes, kevés hiányzott ahhoz hogy Garrincha ne utazzék Chilébe. Az összpontosítás alatt összeszólalkozott egy vezetővel, majd hóna alá kapta holmiját, és elment. Két napig sehol sem találták. Harmadnap kutatták fel szülővárosában, amint apró kölykökkel focizik, Más játékost azonnal kizárnak azért a súlyos szabálysértésért a csapatból. Garrinchára nagy szükségük volt, s végeredményben helyesen tették, mint később kiviláglott. Nélküle Brazília nem védte volna meg világbajnoki címét. Nagy élmény volt tanulmányozni ezt a srácot játék közben, kivéve persze azt az esetet, amikor a mi életünket keserítgette. A kismadár I tulajdonképpen maga játszik. Ritkán vált labdát összekötőjével. többnyire saját erejéből töri át magát ugra-bugráló mozdulataival a védőkön. Nem kér segítséget, de nem is nyújt segítséget, egész a határvonalig. Onnan mesterien benyesett labdákkal szolgálja ki a belső- csatárokat, és a belőtt gólokból rendkívüli öröme van. Teljesen egyéni a játékmodora. Nem hasonlít sem a lökhajtá- sos Gentóra. sem Bobby Charl- tonra Talán Matthewsre itt- ott. Nem szereti a szélsőknek küldött tipikus hosszú passzo- kat. A harmincméteres vágtákban alulmarad. A négy-öt méteresekben soha. Garrincha mindezt tudja, és erre építi támadásait. Tökéletesen vezeti a labdát, az szinte a testrésze, a lábához nőve. Két méterre előtte áll és hátrál védője, a- kinek merően reflektoroz szemei közé a jobbszélső két szeme. Egyszerre megáll. A védő is kénytelen lefékezni. Ekkor Garrincha vár egy kicsit, szinte eland?lítja a hátvédet, és amikor az teljesen nyugodt, jön a hagyományos csel. Ha a bekk nem maradt le nagyon, a nyomában van. megsarkallja a bőrt. vár egy kicsit, és az e- gész folyamatot megismétli e- lölröl. A fejét mindig felemeli, mindig látja a többieket, nyesett labdái ezért mindig pontosak. Cseleinek hetven százalékát jobbra valósította meg Chilében. Ellenfelei akkor már ismerték. mégsem tudták lefedezni. Közép-betörései újak voltak. Az angoloknak úgy csavarta be gólját, hogy olyan rést talált, amely sem a középhátvéd. sem a fedezet által nem védett sáv. Mielőtt észhez tértek volna. Springett már ki is küldte középkezdéshez a labdát. Előzőleg fejjel továbbította a hálóba gólját, így hulltak ki Chilében az angolok. Többször megfigyeltem, hogy ezt a kismadarat a pályán semmi sem hozza ki a sodrából, ez a fiú semmire sem reagál. Rúgták, lökdösték, marták. semmi. Játékkedve változatlanul tartott, s úgy vette a durvábbnál durvább belemené- seket is. mint a játék egy részét. Soha nem maradt a fü- vön, és soha sem tiltakozott. Az elődöntőben is nagyszerűen kezdett. Chile ellen kettő- nullra vezettek a brazilok, s a nyolcvanezres hazai tömeg pokollá tette a stadiont. Egyszerűen nem tudtak veszteni. Rojas és Rodriguez is követte a jobbszélsőt. Leterítették, labda nélkül rúgták, és Garrincha nyugalma is kezdett fogyogat- ni, olyannyira, hogy tíz perccel a mérkőzés befejezése e- lőtt, amikor Landa leterítette, ököllel rohant ellenfelére. A piperkőc játékvezető kiállította. Este rádióbeszédben kért bocsánatot a chileiektől. „Alighanem azért vesztettem el a fejem, mert sok sebet szerez tem a találkozón. Sajnálom, bocsássanak meg."

G

arrincha lelkiismeretét a ílegkisebb fegyelmezetlenség sem piszkolla, tehát a rendezóbizottság úgy döntött, hogy a döntőre nem függeszti fel játékengedélyét. Csehszlovákia ellen nem hiányzik majd, és ennek szívből ö- rültünk mindannyian. Képzeljék csak el, mit szólt volna a világ, miféle döntő lett volna az, amelyen sem Pelé, sem Garrincha nem játszik!

Hittük, hogy van ellene vó- dőszerünk. Talán magabiztosnak tűnik kijelentésem, amikor azt állítom, hogy a Garrincha- féle veszedelemmel csapatunk küzdött meg a leghatásosabban. Kétszer kilencven perc a- latt sem gólt nem lőtt, sem gólra nem játszott be jobboldalról. Természetesen egész védelmünk Láda Novákot támogatta. Kvašňák, Popluhár és Jelinek is. Novák sohasem támadta őt addig, amíg nem volt valamelyikük a közelben. A pálya szélére tolta, igyekezett minél távolabb tartani a kaputól. Ez sikerült is neki. Az e- gész döntő alatt mindössze egyszer hagyott faképnél valamennyiünket Garrincha hagyományos cselsorozatával, szökkenéseivel. Vava lábára játszott, és egy akkora kapufát kaptunk, hogy csaknem beleö- szült mindenki. Ezen a találkozón is bűbájos volt a kismadár, és az ő érdeme is, hogy Brazília kétszer nyert vébét. Hazája ugyanolyan szenvedéllyel fogadta fiait, mint Svédország u- tán. Garrincha nemzeti hős lett, az egyszerű, hozzá hasonlatos emberek példaképe. Pau Grande beadványban kérte az illetékes szervektől, kereszteljék át Garrinchára a városkát. A torinói Juventus ezer Fiat autó árát kínálta a kismadárért, án^j Botafogo nem engedte el.

C gyszer azonban mégis

E'történt valami, ami még \ szenvedélyes brazil közvéleményt is lehűtötte, kiábrándította. Garrincha elfeledkezett Pau Granderől, Rióban élt, és kék Volkswagen gépkocsija egyre ritkábban tűnt fel háza előtt, ahol felesége és nyolc lánya várta. Sokmindent beszéltek róla. Egy kávébőrű énekesnővel látták együtt, a recsegőhangú Elzával.

Később fényképeik jelentek meg a lapokban, majd egy alkalommal, amikor Elza a televízióban dalolt, a bemondónő Garrinchát is a kamera elé kérte. A sok jóslás, találgatás tehát valóság! Millióan győződtek meg saját szemükkel az igazságról, egész Brazília látta a kismadarat, illetve most már iómadarat Elzával, a kávébőrű énekesnővel, és ez a Brazília tudta, és nem felejtette, hogy otthon vár Noir, és nyolc Tanya, a feleség és a gyermekek. Egy időre Garrincha is eltűnt a pályákról. Chilében kezdődő térdbántalmai kiújultak, erősödtek, és az orvosi”tanács operációt javasolt. A műtét sikerült, ám így is hónapok peregtek le, amíg újra a pályán szerepelt a kismadár, kifürkészhetetlen cseleit produkálva. f. b. gy.

Ez kissé szokatlan becenév, fogalom volt a húszas és harmincas években nemcsak a losonci, hanem a szlovákiai, majd a csehországi labdarúgásban is. A Toso nevet a hosszabb Tivadar helyett még akkor kapta, amikor későbbi klubtársaival e- gyütt látástól vakulásig kergette a rongylabdát a losonci Tugár téren..

A régi losonci sportrajongók emlékezetében kitörölhetetlenül él ez a tizenegy név: Eszter — Zadrobilek, dr. Mazár — Zdechován. dr. Rainisch, Schönfeld, — Sleicher It.. Szirák Paragi, Molnár, Tulák (Bacsay). Ez volt minden idők legjobb losonci együttese, a LAFC „aranycsapata", 5 benne Toso. — azaz Paragi. Az ő lövéseitől, fejeseitől rettegett az ellenfél kapusa, az ő góljai hozták leginkább lázba a közönséget. Ez a csinos. jóképű főiskolás volt a csapat sztárja sztári allűrök nélkül.

Djramt abban az időben úgy emlegették, mint Pozsonyban Bulla A jót, Kassán Vitézt, Füleken Fischlt Ritkán akadt olyan mérkőzés, amelyen ne lőtt volna gólt A rimaszombatiak egyszer különösen jól megismerték. Két csapata volt akkor Rimaszombatnak. a R POŠ és a R ME. Mindkettő ó:0-ra vesztett a bajnokin Losonc ellen, s a U gól közül tizenegyet Farag: lóit! Elegáns játéka, góllövö képessége sikert aratott. Eltnaradha- lattanul jöttek tehát a csábítások.

A harmincas években tálán sehol nem volt annyi mint az egykori gyárvárosban, Losoncon. Az árván maradt fiúnak egyre nagyobb gondot szerzett a megélhetés. Ezt a zsolnai Scheer- Wcörgyár oldotta meg. Losonc elvesztette Tosot, a csehszlovákiai labdarúgás azonban megtalálta Paragit. Játszott az SK Žilinábaň, Žatecen, Teplicén, s közben 'bejárta — portyauta- kon — Angliát, lro>szágot, Németországot, Dániát, Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot; Svájcot, Ausztriát. Egy angol láp karikatúrájára emlékezünk. Paragi futbaücipöit ágyúk helyettesítik. Volt éve, amikor különböző mérkőzéseken 106 gólt rúgott. A ma is népszerű, fiatalos Toso már 50 éves. a vendéglátóipar dolgozója, a fülek; vasúti vendéglő vezetője. Az egykori gólkv-ály! a mai gólszegénység okairól kérdeztem:

— Nem élek annyira a futballban, hogy az okokat én soroljam fel annyi azonban kétségtelen, hogy az én időmben a csatárok 'lkán cseleztek a tizenhatoson, viszont annál többel vették célba r. kapu!. Már gyermekkorunkban belénkideg- zó dőlt: a futbali gMra megy! Elengedhetetlen a játékosok fizikát felkészültsége, csakhogy kortársaimmal szemben nem kellett ilyen követelményeket támasztani. Mi úgy kerültünk a nagyok közé. hogy előzőleg kora tavasztól késő őszig naponta többször kilencven percet futballoztunk. mert éltünk-hal- tunk a labdáér’ A szükséges fizikai erő! játszva, a labdát ■ kergetve szereztük meg Mi nem tudtuk, mi az . alibi"-futball. Sem voltak oldalra tologató, a labdát és fe’eľósséget lerázó játékosok A csatárok megszokták, hogy hosszú átadásokat, meredek szbkteté*éket kapták, s kifejlődött bennük a helyezkedést érzék Én má- inkább csak a képernyőn látom a nagy futba/'vsatáknt de ott is hiányolom a villámgyorsan végzett. vagy kapásból leadot• nagy. és helyezett lövéseket, s még inkább a aóiokat. Hát még szükebb hazámban, egykori sikereim színhelyén. Sólyom László