Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-05-02 / 18. szám
új ifjúság 7 VI. Pál pápa Miért nem házasodhatnak a katolikus papok ? FÉLELEM ÉS SPAGETTI — A LEGJOBB RECEPT AZ ÖNMEGTARTOZTATASRA. Long és Longo, két katolikus pap egyre jobban eltávolodott egyházától, mígnem szakításra került sor. Gábriel Longo örökre levetette reverendáját, mert „tisztességes szerelmet“ akart. E- zután megírta és kiadta egyházi pályafutásának történetét. A félresikerült lelkipásztor címmel. Longo angliai sorstársa, Georg Long, szintén kiugrott, ö is megírta visszaemlékezéseit. Míg pap volt, három nővel került közelebbi kapcsolatba: egy á- palónővel, egy manikűrös lánnyal és egy stewardessel. Mindhárman megkérdezték tőle, miért is lett lelkész. Végül ő maga is feltette ezt a kérdést önmagának, s válaszképpen kilépett az egyházból. A világi élethez szükséges kezdeti tökét a könyvéért kapott tiszteletdíjból akarja megszerezni. A katolikus egyház vezetőinek ko- noksága. hogy mindenáron kitartanak a cölibátus mellett, veszélyes következményekkel járhat a vallásra nézve. Ugyanis az utóbbi néhány évben 60 000 pap lett hűtlen az egyházhoz, csak azért, mert megtiltotta nekik, a- mit híveinek az egyedül üdvözítő életmódként hirdet: a házasságot. Angliában és Amerikában az elmúlt hetekben valóságos tömegmozgalom keletkezett. Százan és százan hagyták ott papi hivatásukat, hogy házasságot kössenek. Az Egyesült Államokban már külön munkaközvetítő irodát nyitottak a kiugrott papok számára. Sokan azonban el akarják kerülni a botrányt, és szabályosan szeretnének kilépni az egyházból. Rómában az egyházi hatóságokhoz állítólag 10 000 folyamodvány érkezett azoktól, akik kérik a kegyelemben való elbocsáttatásukat. A pápa csak kevésnek teljesíti ilyenfajta kérelmét. Attól tart, ha híre megy, hogy könnyű megkapni a felmentést, újabb tízezer folyamodvány fut be. A papi házasság hívei nagy reményekkel tekintettek a második vatikáni zsinat elé. A reformisták a lelkészek körében rendezett véleménykutatás eredményeire támaszkodva szóvá is akarták tenni az ügyet. Az ankétből azt a következtetést vonták le, hogy sok lelkészben természetellenes nemi ösztönök ébrednek amiatt, hogy nem házasodhatnak meg, és hogy a nőtlenség káros következményekkel jár szellemi képességükre. A cölibátus ellenzői arra hivatkoznak, hogy Jézus tanítványaira bízta, megnősülnek-e vagy sem. Nős volt Péter a- postol, a pápaság atyja is. A zsinat résztvevőinek nagy meglepetésére VI. Pál a cölibátus ügyében a következőket mondta: — Minden e- rőnkkel megvédjük ezt a régi, szent törvényt, sőt értelmezését meg is szigorítjuk. A pápai tekintély azonban ma már nem a régi. Száz és száz lelkipásztor lép fel a pápa által támogatott cölibáDenis Janney angol lelkész megnősült, és átlépett az anglikán egyházba tus ellen. Hollandiában egy körkérdés kimutatta, hogy a papok 40 százaléka ellenzi a nőtlenséget. (Egyébként tavaly 120 holland lelkész fordított hátat az egyháznak.) Az Egyesült Államokban a lelkészek 62 százaléka van a nőtlenség ellen. Harminchét százalékuk nyíltan vallja, hogy megházasod- na, ha az egyház megengedné. Franciaországban — Lyon püspökének a Le Monde-ban közzétett nyilatkozata szerint — az egyházi személyek szenvedélyesen vitáznak a cölibátusról. Tekintélyes teológusok is fölemelték szavukat a házasságtilalom ellen. A francia Marc Oraison megírja, milyen módszert ajánl Ottaviani bíboros, a szent hivatal főnöke a testi vágyak elfojtására: félni kell a bűntől és diétásán étkezni. Pizarro bíboros szerint a legjobb recept: félelem és spagetti, (azaz sovány, hústalan táplálék). A félelem és diétás koszt ellenére is akadnak azonban vétkező lelkészek. St. Petersburgban (Egyesült Államok) az újságok nemrégen egy képet közöltek, amelyen egy pap látható egy fiatal nő és egy gyermek társaságában. De ő nem vetette le a reverendát, írták a lapok, mert nem érzi magát bűnösnek. Egy nemrég nősült angol lelkész, Arnold Mc Mahon kijelentette: — Az isten akarata, hogy megházasodjam és pap maradjak — jelentette ki, majd hozzátette, hogy továbbra is harcol-* ni fog Róma szellemi imperializmusa ellen. Az utóbbi időben olyan gyakran közölnek az újságok hírt katolikus papok házasságáról, hogy ez már senkit sem lep meg. Nemrégen Charles Da- wis, vezető angol teológus, szintén kilépett a katolikus egyházból, és egy anglikán templomban házasságot kötött. Esetével kapcsolatban Herbert McCabe, a New Blackfriars című katolikus folyóirat szerkesztője megjegyezte, hogy a lelkészeknek is úgy kellene élniük, mint a családos embereknek, nem pedig, mint a raboknak. (Der Spiegel) IV. A FEHÉR MAJOM Kala gyöngéden gondozta, nevelte Új gyermekét, s csak azon csodálkozott, hogy nem nő, erősödik és ügyesedig olyan gyorsan, mint a többi majomgyerek. Csaknem egy egész év •ltelt, mire megtanult járni, és ami • fára mászást illeti — óh, istenem, sokkal ügyetlenebb volt! Kala gyakran tanakodott az idősebb nőstényekkel, de egyik sem tudta megmagyarázni, hogy a gyermek miért fejlődik oly lassan, hogy még ■ saját élelmét sem képes megszerezni. Tublat, Kala párja komolyan nyugtalankodott, de mivel Kala a gyermeket sohasem hagyta magára, nem tudta elpusztítani. — Ebből nem lesz nagy majom — mondogatta Halának. — Egész életedben gondoznod, cipelned kell. És mi haszna lesz belőle a törzsnek? Semmi. Csak nyűg a nyakunkon. Hagyjuk el valahol a fűben, amikor alszik, hogy más, erősebb majmokat szülhess, akik gondunkat viselik, ha majd megöregszünk. — Soha, te Vágottorrú! (Tublat a majmok nyelvén: Vágottorrú) — fejelte Kala. — Ha egész életemben cipelni fogom, akkor sem! Tublat felkereste Kerchakot, hogy az főnöki hatalmával kényszerítse Halát a kis Tarzan elhagyására (a kis lord Greystoknak ugyanis a Tarzan nevet adták, ami annyit jelent: Fehér Rózsa). Amikor Kerchak figyelmeztette Halát, Kala azzal ijesztette meg a főnököt, hogy elhagyja a törzset, ha a kis Tarzannak nem hagynak békét. A dzsungelben ugyanis mindenkinek szent joga: ha elégedetlen saját törzsével, otthagyhatja. Ezt Kerchak nem akarta, mert Kala szép nőstény volt, és a törzs sokat veszített volna vele. Amidőn Tarzan kissé megnőtt, gyorsabban kezdett fejlődni. Tíz éves korában már ügyesen mászott fára, és a földön olyan bámulatos dolgokat hajtott végre, hogy minden majom megcsodálta. Testalkata is sokban különböződ a társaiétól. Szellemileg fejlettebb volt. Növekedésében és fizikai erőben azonban továbbra is elmaradt, mert az óriásmajmok tízéves korukig teljesen kifejlődtek, elérték a hat láb magasságot. Tarzan anyja példáját követte, a- mikor a kezét kiskorától arra használta, hogy egyik ágról a másikra áthimbálja magát. Apró társaival ó- rákig ugrándozott a fák ágain. Tíz éves korában erősebb és ügyesebb volt egy harmincéves férfinél. És az élete? Mondhatnánk boldog volt. mert nem sejtette, hogy más is létezik a világon, mint őserdő, vadállatok és majomélet. Először tíz éves korában vette észre, hogy közte és társai közt nagy a különbség, hogy nincs szőrzete, hogy sima mint a kígyó és a többi csúszómászó. Szégyellni kezdte csupasz mezítelenségét. Ezen úgy próbált segíteni, hogy tetőtől talpig bekente magát sárral. De a sár lepergett és különben is kényelmetlen volt. Szégyenét tehát kénytelen volt tovább viselni. Abban a hegységben, ahol törzse időről időre megtelepedett, volt egy tiszta vizű tavacska. Tarzan ennek a tónak a tükrében látta meg először az arcát. Ez úgy történt, hogy az egyik testvérével vizet ment inni, és amikor lehajoltak, mindkettőjük arca jól látszott a víz síma tükrében. Tarzan megrémült. Nehezen viselte el. hogy nincs szőrzete, de az arcát egyenesen szörnyűnek találta. Most már nem csodálkozott, hogy a többi majom megbámulja. Szegény, reménytelenül áhítozta, hogy olyan szép legyen, mint társai. Tarzant annyira elfoglalta saját arcvonásainak vizsgálata, hogy nem hallotta, amikor megzörrent mögöttük a fű. Társa se vett észre semmit. Éppen ivott, és a víz hangos kortyolása elnyomott minden hangot. Sabora, az öreg oroszlán, lopakodott óvatosan feléjük. Zajtalanul, árnyékként közeledett. Már csak tíz lépésre volt a mit sem sejtő játszótársaktól. Ugrásra készen maga alá E. R. BURROUGHS — SZŐKE J. húzta a lábait, izmai megfeszültek. Egy pillanatig mozdulatlanul várt, aztán rémes üvöltéssel előre lendült. Sabora kitűnő vadász volt. Ha valaki nem elég bölcs, könnyelműségnek tűnhet, hogy ez a nagyszerű vadász ugrás közben elordította magát. Nem lett volna okosabb hangtalanul előre lendülni? Hiszen a kiszemelt áldozat utolsó pillanatban is elmenekülhet. Sabora jól ismerte az őserdő majmait. Tudta, hogy csodálatosan finom a hallásuk és szinte hihetetlen a fürgeségük. Azt is tudta, hogy az ugrása teljesen zajtalan nem lehet. Azért ordított hát, hogy szörnyű hangja megrémítse az áldozatot, hogy az mozdulatlanná merevedjen az ijedtségtől. Ez a szempillantásnyi idő elegendő, hogy karmait beleváj- ia az áldozat puha húsába. Ami a majmokat illeti, Sabora helyesen gondolkodott. A fiatal majom valóban megdermedt a rémülettől, és ez a végzetét jelentette. De Tarzan, az ember fia, nem veszítette el lélekjelenlétét. Az őserdő veszedelmei örök éberségre szoktatták. Egy pillanatra sem lanyhulhatott a figyelme. Magasabb intelligenciája gyors cselekedeteiben is megnyilvánult. Nem csoda hát, hogy, az oroszlán ordítására egyetlen pillanat leforgása alatt cselekedett. Előtte a tő vizének mélye feketél- lett, mögötte a kérlelhetetlen halál. Csak ha a szomját oltotta, akkor kedvelte a vizet. Nem szerette, mert hideg és kellemetlen volt, a- mikor trópusi eső formájában a nyakába zúdult. Félt a villámoktól, dörgéstől és a széltől is, amely az esőt kísérni szokta. Kala nemegyszer óva intette, nehogy a tóba essen. Mindez együttvéve viszolygást ébresztett benne a vízzel szemben. Most azonban a kisebb veszedelmet választotta. Amikor az oroszlán élőre lendült, Tarzan feje felett összecsaptak a tó hideg hullámai. Úszni nem tudott, és a víz túlságosan mély volt. Mégsem veszítette el lélekjelenlétét. Mint a kutya, amikor a vízbe pottyan, mozgatni kezdte ke- zét-lábát, hogy a "felszínre jusson. Ösztönösen evezni kezdett. És valóban! A feje néhány pillanat múlva a víz felszínére bukkant. Azonnal rájött, ha evez. nem merül a víz alá, sőt előre is úszhat. Ez a véletlen felfedezés nagyon meglepte és megörvendeztette. Gondolkodásra azonban nem volt ideje. Á párt mentén úszott, ahol a vérengző vadállat társa testéből lak- mározott és rá lesett. Tarzan kiabálni kezdett. Jelt adott törzsének a szerencsétlenségről. Hívására negyven-ötven felnőtt majom válaszolt. A fák ágain hihetetlen gyorsasággal a szerencsétlenség színhelyére igyekeztek. Kala haladt az élen. mert megismerte védencének hangját. Mellette törtetett annak a kicsinynek az anyja, aki most Sabora mancsai közt hevert. Az o- roszlán azonban nem várta meg az érkezőket. Nagy ugrásokkal eltűnt a bozótban. Tarzan a parthoz úszott, és kika- oaszkodott a vízből. Frissnek és fürgének éreaté magát. A hideg víz teljesen felüdítette testét. Ezen meglepődött. Ettől az Időtől fogva egyetlen fürdésre kínálkozó alkalmat sem mulasztott el. Ha tehette, mindig meg- fürdött a folyóban, a tóban, vagy. az óceánban. Ezt a szokását Kala képtelen volt megérteni: mert az óriásmajmok, ha tudtak is úszni, soha sem mentek önként a vízbe. Ez a kaland az oroszlánnal izgalmas esemény volt Tarzan életében. Különben egyhangúan teltek napjai, minden idejét táplálékszerzéssel töltötte. A törzs, melyben élt, mintegy száz négyzetmérföldnyi területen vándorolt az őserdőben, közvetlenül az óceán partján. Az éjszakákat ott töltötték, ahol a sötétség éppen meglepte őket. Földön aludtak, fejüket pálmalevéllel takarták le, és egymáshoz bújtak, hogy ne fázzanak. Tarzan is így aludt hosz- szú ideig Kala karjai közt. Minden kétely ellenére biztos, hogy ez a hatalmas vad szerette, és ő, mintha csak fiatal és szép édesanyját szeretné, viszonozta ezeket az érzelmeket. Ha rendetlenkedett, Kala megverte, de sohasem durván, kegyetlenül. Gyöngéden büntette. Kala párja, Tublat viszont soha sem szerette Tarzant. Nem egy alkalommal az életére tört. De Tarzan mindig visszafizetett. Magasabb intelligenciája, találékonysága lehetővé tették, hogy ördögi dolgokat •- szeljen ki Tublat bosszantására. Már kicsi korában megtanult kötelet fonni, és örökös játszadozása során arra is rájött, hogyan lehet a kötélből hurkot készíteni. Egy alkalommal játék közben a hurkot fűtő társának a nyakába dobta, miközben a kötél végét kezében tartotta. Társa fuldokolva a földre zuhant. Ez volt aztán a játék! Tarzan fáradhatatlanul. nyugodtan, addig gyakorolta, míg tökéletesen megtanul! lasszót dobni. Ettől kezdve Tublat életé pokol lett. Sehol sem érezte magát biztonságban, mert sose tudta, mikor hull a rettenetes hurok a nyakába. Kala ezért gyakran megbüntette Tarzant, és Tublat bosszút esküdött ellene. Tarzan azonban nem vette komolyan az egészet A többi majom viszont jól szórakozott, mert Tubla- tot senki sem szerette. Következik: HARC A DZSUNGELBEN v
