Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-02 / 18. szám

új ifjúság 7 VI. Pál pápa Miért nem házasodhatnak a katolikus papok ? FÉLELEM ÉS SPAGETTI — A LEGJOBB RECEPT AZ ÖNMEGTARTOZTATASRA. Long és Longo, két katolikus pap egyre jobban eltávolodott egyházától, mígnem szakításra került sor. Gábriel Longo örökre levetette reverendáját, mert „tisztességes szerelmet“ akart. E- zután megírta és kiadta egyházi pálya­futásának történetét. A félresikerült lelkipásztor címmel. Longo angliai sorstársa, Georg Long, szintén kiugrott, ö is megírta vissza­emlékezéseit. Míg pap volt, három nő­vel került közelebbi kapcsolatba: egy á- palónővel, egy manikűrös lánnyal és egy stewardessel. Mindhárman megkér­dezték tőle, miért is lett lelkész. Vé­gül ő maga is feltette ezt a kérdést ön­magának, s válaszképpen kilépett az egyházból. A világi élethez szükséges kezdeti tökét a könyvéért kapott tisz­teletdíjból akarja megszerezni. A katolikus egyház vezetőinek ko- noksága. hogy mindenáron kitartanak a cölibátus mellett, veszélyes követ­kezményekkel járhat a vallásra néz­ve. Ugyanis az utóbbi néhány évben 60 000 pap lett hűtlen az egyházhoz, csak azért, mert megtiltotta nekik, a- mit híveinek az egyedül üdvözítő élet­módként hirdet: a házasságot. Angliában és Amerikában az elmúlt hetekben valóságos tömegmozgalom keletkezett. Százan és százan hagyták ott papi hivatásukat, hogy házasságot kössenek. Az Egyesült Államokban már külön munkaközvetítő irodát nyitottak a kiugrott papok számára. Sokan azon­ban el akarják kerülni a botrányt, és szabályosan szeretnének kilépni az egy­házból. Rómában az egyházi hatósá­gokhoz állítólag 10 000 folyamodvány érkezett azoktól, akik kérik a kegye­lemben való elbocsáttatásukat. A pápa csak kevésnek teljesíti ilyen­fajta kérelmét. Attól tart, ha híre megy, hogy könnyű megkapni a fel­mentést, újabb tízezer folyamodvány fut be. A papi házasság hívei nagy remé­nyekkel tekintettek a második vati­káni zsinat elé. A reformisták a lelké­szek körében rendezett véleménykuta­tás eredményeire támaszkodva szóvá is akarták tenni az ügyet. Az ankétből azt a következtetést vonták le, hogy sok lelkészben természetellenes nemi ösz­tönök ébrednek amiatt, hogy nem há­zasodhatnak meg, és hogy a nőtlenség káros következményekkel jár szellemi képességükre. A cölibátus ellenzői arra hivatkoznak, hogy Jézus tanítványaira bízta, megnő­sülnek-e vagy sem. Nős volt Péter a- postol, a pápaság atyja is. A zsinat résztvevőinek nagy megle­petésére VI. Pál a cölibátus ügyében a következőket mondta: — Minden e- rőnkkel megvédjük ezt a régi, szent törvényt, sőt értelmezését meg is szi­gorítjuk. A pápai tekintély azonban ma már nem a régi. Száz és száz lelkipásztor lép fel a pápa által támogatott cölibá­Denis Janney angol lelkész megnősült, és átlépett az anglikán egyházba tus ellen. Hollandiában egy körkérdés kimutatta, hogy a papok 40 százaléka ellenzi a nőtlenséget. (Egyébként ta­valy 120 holland lelkész fordított há­tat az egyháznak.) Az Egyesült Álla­mokban a lelkészek 62 százaléka van a nőtlenség ellen. Harminchét százalé­kuk nyíltan vallja, hogy megházasod- na, ha az egyház megengedné. Fran­ciaországban — Lyon püspökének a Le Monde-ban közzétett nyilatkozata sze­rint — az egyházi személyek szenvedé­lyesen vitáznak a cölibátusról. Tekintélyes teológusok is fölemelték szavukat a házasságtilalom ellen. A francia Marc Oraison megírja, milyen módszert ajánl Ottaviani bíboros, a szent hivatal főnöke a testi vágyak el­fojtására: félni kell a bűntől és diétá­sán étkezni. Pizarro bíboros szerint a legjobb recept: félelem és spagetti, (az­az sovány, hústalan táplálék). A félelem és diétás koszt ellenére is akadnak azonban vétkező lelkészek. St. Petersburgban (Egyesült Államok) az újságok nemrégen egy képet közöltek, amelyen egy pap látható egy fiatal nő és egy gyermek társaságában. De ő nem vetette le a reverendát, írták a la­pok, mert nem érzi magát bűnösnek. Egy nemrég nősült angol lelkész, Ar­nold Mc Mahon kijelentette: — Az is­ten akarata, hogy megházasodjam és pap maradjak — jelentette ki, majd hozzátette, hogy továbbra is harcol-* ni fog Róma szellemi imperializmusa el­len. Az utóbbi időben olyan gyakran kö­zölnek az újságok hírt katolikus pa­pok házasságáról, hogy ez már senkit sem lep meg. Nemrégen Charles Da- wis, vezető angol teológus, szintén ki­lépett a katolikus egyházból, és egy anglikán templomban házasságot kö­tött. Esetével kapcsolatban Herbert McCabe, a New Blackfriars című ka­tolikus folyóirat szerkesztője megje­gyezte, hogy a lelkészeknek is úgy kel­lene élniük, mint a családos emberek­nek, nem pedig, mint a raboknak. (Der Spiegel) IV. A FEHÉR MAJOM Kala gyöngéden gondozta, nevelte Új gyermekét, s csak azon csodálko­zott, hogy nem nő, erősödik és ügye­sedig olyan gyorsan, mint a többi majomgyerek. Csaknem egy egész év •ltelt, mire megtanult járni, és ami • fára mászást illeti — óh, istenem, sokkal ügyetlenebb volt! Kala gyakran tanakodott az idő­sebb nőstényekkel, de egyik sem tud­ta megmagyarázni, hogy a gyermek miért fejlődik oly lassan, hogy még ■ saját élelmét sem képes megsze­rezni. Tublat, Kala párja komolyan nyug­talankodott, de mivel Kala a gyer­meket sohasem hagyta magára, nem tudta elpusztítani. — Ebből nem lesz nagy majom — mondogatta Halának. — Egész éle­tedben gondoznod, cipelned kell. És mi haszna lesz belőle a törzsnek? Semmi. Csak nyűg a nyakunkon. Hagyjuk el valahol a fűben, amikor alszik, hogy más, erősebb majmo­kat szülhess, akik gondunkat vise­lik, ha majd megöregszünk. — Soha, te Vágottorrú! (Tublat a majmok nyelvén: Vágottorrú) — fe­jelte Kala. — Ha egész életemben cipelni fogom, akkor sem! Tublat felkereste Kerchakot, hogy az főnöki hatalmával kényszerítse Ha­lát a kis Tarzan elhagyására (a kis lord Greystoknak ugyanis a Tar­zan nevet adták, ami annyit jelent: Fehér Rózsa). Amikor Kerchak figyelmeztette Halát, Kala azzal ijesztette meg a főnököt, hogy elhagyja a törzset, ha a kis Tarzannak nem hagynak bé­két. A dzsungelben ugyanis minden­kinek szent joga: ha elégedetlen sa­ját törzsével, otthagyhatja. Ezt Ker­chak nem akarta, mert Kala szép nőstény volt, és a törzs sokat ve­szített volna vele. Amidőn Tarzan kissé megnőtt, gyorsabban kezdett fejlődni. Tíz éves korában már ügyesen mászott fára, és a földön olyan bámulatos dolgo­kat hajtott végre, hogy minden ma­jom megcsodálta. Testalkata is sokban különböződ a társaiétól. Szellemileg fejlettebb volt. Növekedésében és fizikai erő­ben azonban továbbra is elmaradt, mert az óriásmajmok tízéves koruk­ig teljesen kifejlődtek, elérték a hat láb magasságot. Tarzan anyja példáját követte, a- mikor a kezét kiskorától arra hasz­nálta, hogy egyik ágról a másikra áthimbálja magát. Apró társaival ó- rákig ugrándozott a fák ágain. Tíz éves korában erősebb és ügye­sebb volt egy harmincéves férfinél. És az élete? Mondhatnánk boldog volt. mert nem sejtette, hogy más is létezik a világon, mint őserdő, vad­állatok és majomélet. Először tíz éves korában vette ész­re, hogy közte és társai közt nagy a különbség, hogy nincs szőrzete, hogy sima mint a kígyó és a többi csúszómászó. Szégyellni kezdte csu­pasz mezítelenségét. Ezen úgy pró­bált segíteni, hogy tetőtől talpig be­kente magát sárral. De a sár leper­gett és különben is kényelmetlen volt. Szégyenét tehát kénytelen volt tovább viselni. Abban a hegységben, ahol törzse időről időre megtelepedett, volt egy tiszta vizű tavacska. Tarzan ennek a tónak a tükrében látta meg elő­ször az arcát. Ez úgy történt, hogy az egyik testvérével vizet ment in­ni, és amikor lehajoltak, mindket­tőjük arca jól látszott a víz síma tükrében. Tarzan megrémült. Nehe­zen viselte el. hogy nincs szőrzete, de az arcát egyenesen szörnyűnek találta. Most már nem csodálkozott, hogy a többi majom megbámulja. Szegény, reménytelenül áhítozta, hogy olyan szép legyen, mint társai. Tarzant annyira elfoglalta saját arcvonásainak vizsgálata, hogy nem hallotta, amikor megzörrent mögöt­tük a fű. Társa se vett észre sem­mit. Éppen ivott, és a víz hangos kortyolása elnyomott minden han­got. Sabora, az öreg oroszlán, lopako­dott óvatosan feléjük. Zajtalanul, ár­nyékként közeledett. Már csak tíz lépésre volt a mit sem sejtő játszó­társaktól. Ugrásra készen maga alá E. R. BURROUGHS — SZŐKE J. húzta a lábait, izmai megfeszültek. Egy pillanatig mozdulatlanul várt, az­tán rémes üvöltéssel előre lendült. Sabora kitűnő vadász volt. Ha va­laki nem elég bölcs, könnyelműség­nek tűnhet, hogy ez a nagyszerű va­dász ugrás közben elordította magát. Nem lett volna okosabb hangtalanul előre lendülni? Hiszen a kiszemelt áldozat utolsó pillanatban is elme­nekülhet. Sabora jól ismerte az őserdő maj­mait. Tudta, hogy csodálatosan finom a hallásuk és szinte hihetetlen a fürgeségük. Azt is tudta, hogy az ugrása teljesen zajtalan nem lehet. Azért ordított hát, hogy szörnyű hangja megrémítse az áldozatot, hogy az mozdulatlanná merevedjen az ijedtségtől. Ez a szempillantásnyi idő elegendő, hogy karmait beleváj- ia az áldozat puha húsába. Ami a majmokat illeti, Sabora he­lyesen gondolkodott. A fiatal ma­jom valóban megdermedt a rémület­től, és ez a végzetét jelentette. De Tarzan, az ember fia, nem veszítet­te el lélekjelenlétét. Az őserdő ve­szedelmei örök éberségre szoktatták. Egy pillanatra sem lanyhulhatott a figyelme. Magasabb intelligenciája gyors cselekedeteiben is megnyil­vánult. Nem csoda hát, hogy, az o­roszlán ordítására egyetlen pillanat leforgása alatt cselekedett. Előtte a tő vizének mélye feketél- lett, mögötte a kérlelhetetlen ha­lál. Csak ha a szomját oltotta, ak­kor kedvelte a vizet. Nem szerette, mert hideg és kellemetlen volt, a- mikor trópusi eső formájában a nya­kába zúdult. Félt a villámoktól, dör­géstől és a széltől is, amely az esőt kísérni szokta. Kala nemegyszer óva intette, nehogy a tóba essen. Mind­ez együttvéve viszolygást ébresztett benne a vízzel szemben. Most azonban a kisebb veszedel­met választotta. Amikor az orosz­lán élőre lendült, Tarzan feje felett összecsaptak a tó hideg hullámai. Úszni nem tudott, és a víz túlságo­san mély volt. Mégsem veszítette el lélekjelenlétét. Mint a kutya, amikor a vízbe pottyan, mozgatni kezdte ke- zét-lábát, hogy a "felszínre jusson. Ösztönösen evezni kezdett. És való­ban! A feje néhány pillanat múlva a víz felszínére bukkant. Azonnal rá­jött, ha evez. nem merül a víz alá, sőt előre is úszhat. Ez a véletlen felfedezés nagyon meglepte és megörvendeztette. Gon­dolkodásra azonban nem volt ideje. Á párt mentén úszott, ahol a vé­rengző vadállat társa testéből lak- mározott és rá lesett. Tarzan kia­bálni kezdett. Jelt adott törzsének a szerencsétlenségről. Hívására negyven-ötven felnőtt majom válaszolt. A fák ágain hihe­tetlen gyorsasággal a szerencsétlen­ség színhelyére igyekeztek. Kala ha­ladt az élen. mert megismerte véden­cének hangját. Mellette törtetett an­nak a kicsinynek az anyja, aki most Sabora mancsai közt hevert. Az o- roszlán azonban nem várta meg az érkezőket. Nagy ugrásokkal eltűnt a bozótban. Tarzan a parthoz úszott, és kika- oaszkodott a vízből. Frissnek és für­gének éreaté magát. A hideg víz teljesen felüdítette testét. Ezen meg­lepődött. Ettől az Időtől fogva egyetlen für­désre kínálkozó alkalmat sem mu­lasztott el. Ha tehette, mindig meg- fürdött a folyóban, a tóban, vagy. az óceánban. Ezt a szokását Kala kép­telen volt megérteni: mert az óriás­majmok, ha tudtak is úszni, soha sem mentek önként a vízbe. Ez a kaland az oroszlánnal izgal­mas esemény volt Tarzan életében. Különben egyhangúan teltek napjai, minden idejét táplálékszerzéssel töl­tötte. A törzs, melyben élt, mintegy száz négyzetmérföldnyi területen vándorolt az őserdőben, közvetlenül az óceán partján. Az éjszakákat ott töltötték, ahol a sötétség éppen meglepte őket. Föl­dön aludtak, fejüket pálmalevéllel ta­karták le, és egymáshoz bújtak, hogy ne fázzanak. Tarzan is így aludt hosz- szú ideig Kala karjai közt. Minden kétely ellenére biztos, hogy ez a hatalmas vad szerette, és ő, mintha csak fiatal és szép édesany­ját szeretné, viszonozta ezeket az ér­zelmeket. Ha rendetlenkedett, Kala megverte, de sohasem durván, ke­gyetlenül. Gyöngéden büntette. Kala párja, Tublat viszont soha sem szerette Tarzant. Nem egy al­kalommal az életére tört. De Tar­zan mindig visszafizetett. Magasabb intelligenciája, találékonysága lehe­tővé tették, hogy ördögi dolgokat •- szeljen ki Tublat bosszantására. Már kicsi korában megtanult kö­telet fonni, és örökös játszadozása során arra is rájött, hogyan lehet a kötélből hurkot készíteni. Egy alka­lommal játék közben a hurkot fűtő társának a nyakába dobta, miközben a kötél végét kezében tartotta. Tár­sa fuldokolva a földre zuhant. Ez volt aztán a játék! Tarzan fá­radhatatlanul. nyugodtan, addig gya­korolta, míg tökéletesen megtanul! lasszót dobni. Ettől kezdve Tublat életé pokol lett. Sehol sem érezte magát biz­tonságban, mert sose tudta, mikor hull a rettenetes hurok a nyakába. Kala ezért gyakran megbüntette Tar­zant, és Tublat bosszút esküdött el­lene. Tarzan azonban nem vette ko­molyan az egészet A többi majom viszont jól szórakozott, mert Tubla- tot senki sem szerette. Következik: HARC A DZSUNGEL­BEN v

Next

/
Oldalképek
Tartalom