Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-22 / 8. szám
CSIZMÁR MIKLÓS: ■ bl — 110 éve halt meg Párizsban gyöngén álltam !valuta dolgában, s így olcsó szállodát kerestem. A véletlen révén a Montmartrei domb tövében találtam egy ilyen hotelt. Soha jobb véletlent! Jól megismertem a híres bohémnegyedet, még ha a későbbi utódja már a Montparnasse is lett. Naponta végig jártam a boulevard de Clichyt, inkább nem ebédeltem, de este ott szürcsöl- tem a feketémet Toulouse Lautrec híres Moulin Rouge - ben, melynek vörös szárnyai tna is ott világítanak a fényreklámok tengerében. Megnéztem mindent, amit Montmartre takart. így jutottam el Montmartre temetőjébe is, mely 'csak pár lépésnyire van a kabarék zajos világától — s melyben mégis oly nyomasztó a csend. Szabályos utcák (divi- sónok) szelik ezt a nagy temetőt, melyben az emberiség sok szellemóriása pihen, és az örök bárkit elkalauzolnak Zola síremlékéhez (mely azonban csak a szívét zárja körül), a Kamé- liás hölgy, vagy a mű szerzője, ifjabb Dumas sírjához, Gautier, Murger, Delibes, Offenbach, Berlioz vagy a cseh Vaclav Broívk emlékműhöz. Az egyik sír előtt önkéntelenül megálltam. Egyszerű mellszobor volt, alatta márványba öntött lant és rajta rövid felirat: Heinrich Heine. Alatta ugyanüyen egyszerűen: frau Heine. Aztán egy négy soros német versidézet. Igen, a német költő sorai. Mintha megérezte volna, hogy soha sem jut el utolsó pihenőjére hazája hársai alá — pedig ma Goethe mellett a német nép legnagyobb lírikusának tartják. Az akkori német uralHEINE... kodórendszer azonban nem akart tudni róla. II. Vilmos császár még Korfu szigetéről is eltávolíttatta Heine szobrát, melyet annak idején Erzsébet királynő emeltetett neki! Egyszerűen azért, mert Heine az ellen a rendszer ellen küzdött verseiben, és főként ezért választotta második hazájául Párizst is, melynek földjében aztán örökre megpihent. Düsseldorfban született 1794. december 13-án. Szülei kereskedőnek akarták kitaníttatni. Nagybátyja jómódú bankár volt. A fiatal Heine azonban hátat fordított ennek a világnak, mely neki jólétet és gondtalan életet biztosított volna, s már egészen fiatalon eljegyezte magát a szabadság eszméjével, amit haláláig hirdetetett, és hitében nem tudta megtörni semmi. Saint Simon szocialisz- tikus tanításának lett híve, megbecsülte az abszolutizmus ellen küzdő Napóleont, akinek emlékét a Két gránátosban meg is örökítette. Minden sora lángoló vádirat volt a korabeli társadalmi rend igazságtalansága ellen. 110 éve, 1856 február 17-én halt meg. Mártonvöígyi László z w a ■w > o H O hJ < 3 < Az ifjúsági alkotóverseny alapelveit múlt év őszén határozták meg. Eddig bizony nem esett róluk túlságosan sok szó és így történhetett meg, hogy sokan nem vették figyelembe és nem is ismerték alaposan az ifjúsági alkotóverseny új koncepcióit. Ezért igen sok vitára került sor azok között, akik részletesebben foglalkoztak vele. Miért? Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy égy év leforgása alaít nem lehet úgy megrendezni az aikotóversenyt, hogy minden művészeti ágazat sorra kerüljön. A szervezőknek örök problémája volt, melyik művészeti ágazat maradjon ki és melyiket részesítsék előnyben? Az alkotóversenyek úgy a szakmai mint a művészi oldala megszenvedte ezt, az anyagiakról nem is beszélve. A kétéves ciklus lehetőséget nyújt arra, hogy az összes művészeti ágazat sorra kerülhessen. Ezzel aztán bebiztosították azt is, hogy a versenyzőknek és a szervezőknek egyaránt több idó álljon rendelkezésükre. így természetesen jobban felkészülhetnek majd az alkotóversenyekre. Szlovákia területén ebbe a munkába bekapcsolódott a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottsága, a szlovák szakszervezeti tanács (ROH), Iskolaügyi Megbízotti Hivatal (SNR) és az alsóbb szervek is. A versenyek szervezésével és irányításával egy bizottságot megbíztak Szlovákia területén, s ez a bizottság januári első ülésén úgy döntött, hogy ebben az évben Szlovákiában a társasági táncokból lesz verseny, megtartják a műkedvelő tánc és dzessz zenekarok seregszemléjét és sor kerül az énekkarok, a műkedvelő bábjátszók és filmesek versenyére is. Az ifjúsági alkotóverseny szabályzata értelmében ez érvényes egész Szlovákiában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy járási és kerületi viszonylatban nem kerül sor ebben az évben egyéb versenyszámokra is, de ezek megmaradnak a járási és kerületi keretek között. Most pedig röviden vázoljuk a sorra kerülő versenyekkel kapcsolatos elképzeléseinket. A társasági táncok nagy közkedveltségnek örvendenek a fiatalok körében. Ebben az évben a társasági táncoknál és a szabad táncoknál értékelni fogják az összeállítást, a technikai kivitelezést, a kifejezésmódot és az összhatást. A legjobb táncjelenet kiértékelésénél a bizottság tekintetbe veszi a koreográfiái feldolgozást, a kivitelezést, továbbá az esztétikai és művészi szempontokat. Szlovákia területén megtartják a legjobb tánc és dzessz együttesek és táncdalénekesek seregszemléjét. Sor kerül itt a modern tánczenére, a jazz- ra, a big-beat-re és a western-rc is, bár ez az utóbbi nálunk még nem örvend oly nagy közkedveltségnek, mint a Cseh országrészben. Ezen versenyek alkalmával sor kerül majd tapasztalatcserére a részt vevők és a hivatásos művészek között. A verseny döntőjét a tévé is közvetíteni fogja. Teljes hat év telt el azóta, amikor lezajlott az énekkarok versenye Szlovákiában. Tehát nem hiába szorítottak helyet a karéneknek az alkotóversenyek számai között. Szerepelni fognak a vegyeskarok, a gyermek és ifjúsági énekkarok. Az elődöntő során a bizottság meglátogatja az énekkarokat és javasolja ókét a döntőbe. Ott azután minden énekkarnak öt kötelező énekszámot kell elénekelnie. Mint minden évben, a szavalóversenyek most is Rubinban lesznek. Fősúlyt a gyermekszavalókra helyezik és körülbelül 25—30 résztvevőre számítanak — hét és tizennégy év közölt, — meg egy szavalókórusra. A dramaturgiai seregszemle során megmutatkozik a fiatalság érzelemvilága és eszmei gazdagsága, s egyszersmint a régi és új művészi szövegek modern előadásmódja. Žilinán találkoznak az 19C5—66-ban legsikeresebben szereplő bábjáfszó együttesek. Náluk főként a előadás művészi színvonalát értékelik. Brati- slavában szemináriumokat rendeznek a bábszínház etikus és esztétikus hatásáról. Az amatőrfilmeseknek bemutatója két részből áll majd. Első rész lesz maga a verseny, a második pedig az új filmek bemutatása. A versenyben szerepelhet négyféle film: technikai, publicisztikai, játékfilmek, továbbá a munka biztonságát célzó filmek. A ben.utaló után megtárgyalják az amatőrfilmekkel összefüggő technikai és publicisztikai problémákat is. S mi lesz 1967-ben? Javasolták a gyermek-tánccsoportok, az ifjúsági énekkarok, színi együttesek, szavalóversenyek és a képzőművészeti alkotások bemutatóját. Ezekről a versenyekről 1966 márciusában döntenek véglegesen. ford.: N. László Endre A hallgató helyei a rádió hallgat... A bratislavaJ körzetben 27 kW- al gyöngült a rádió magyar adásának hangereje. Somorjától Komáromig, jóformán nem Is hallani. Csallóközben, ahol a legtöbb magyar él, mert a főrévi adót technikai okokból leszerelték. Az a- dások technikai színvonala annak ellenére sem, hogy 30 kW-tal sugároztak, nem volt a követelményeknek megfelelő. A magyar a- dásnak már régebben egy másik erősebb adót szántak. Ez az adó azonban tűzvész áldozata lett, de mégsem hisszük, hogy az egyetlen megoldás a 3 kW-os adó, vagy inkább adócska beiktatása lett volna. 30—3. Nem jó ötlet, de újítás. Mindenesetre ez az újítás is ott van a csehszlovákiai magyar publicisztika újévi ajándékai között. Csakhogy, míg ez keserű ajándék, a többinek már inkább örülhetünk. Az Új Szón például annyira segített az újítás, hogy a rossz nyelvek szerint még saját szerkesztői is olvassák. Példányszáma hétről hétre növekszik, de az is lehet, hogy csak azért, mert a kíváncsiság-hajtotta emberek szeretnék legalább a hételeji Oj Szóban elolvasni, hogy mit nem hallhattak vasárnap. Érdekes, nemde ? Nem tudjuk azonban, hogy vajon mit szólnának a kedves illetékesek, ha kedvenc lapjukban a betűk egyszerre tízszeresen halványÄÉsk volna el T Gágyor reler fr.l. Látogatóban az IRODALMI SZEMLE szerkesztőségében A csehszlovákiai magyar irodalom terjesztésében és fellendítésében a legnagyobb szerepet az Irodalmi Szemle tölti be. Ez végeredményben érthető, hiszen küldetésénél, terjedelménél és szerkezeténél fogva ez az egyedüli fórum, amely irodalmunk kérdéseivel és terjesztésével foglalkozik. A folyóirat összeállítását, szerkesztését írók és költők végzik. — HOGYAN VÉLEKEDIK DOBOS LÁSZLÓ, AZ IRODALMI SZEMLE FŐSZERKESZTŐJE IRODALMI FOLYÓIRATUNK KÜLDETÉSÉRŐL? — Egy folyóirat fejlődésének, kibontakozásának meg vannak a maga szakaszai. Sokáig kezdők voltunk. A folyóiratszerkesztés kezdeti gondjaival sokat bíbelődtünk. Közismert dolog, hogy 1958-ban kezdtük negyedéves folyóiratként, aztán kéthavi lap lettünk és 1962-től havi lapként jelenünk meg. Az Irodalmi Szemle ma már a nyolcadik évfolyamába lépett. Nem lehetünk örökké kezdők, most már többről van szó: helyet kell keresnünk az irodalmi folyóiratok számos táborában és meg kell találnunk azt a helyet, azt a nézőpontot, ami egyrészt kifejezi a csehszlovákiai magyar irodalom helyzetét, problémáit és azt a szellemi vezetéket, amelyre rákapcsolhatunk. Irodalmunk alapkérdése a regionalizmus és az egyetemesség. Természetesen nem léphetünk túl önmagunkon, de önmagunk kifejezésével keressük a kapcsolatot az egyetemes szellemi áramlatokhoz. Helyet kell szorítani magunknak egyrészt a magyar nyelven megjelenő lapok seregében — 90n- dolok itt a magyarországi irodalmi folyóiratokra — másrészt pedig szükségét érezzük annak, hogy más irodalmi lapokkal is kontaktust építsünk ki. Gondolok itt a jugoszláviai és az erdélyi magyar irodalomra, s természetesen nem utolsó sorban élő kapcsolat kiépítésére törekszünk a cseh és a szlovák lapokkal. — IRODALMUNKBAN AZ UTÖBBI IDŐBEN EGYRE TÖBBET BESZELNEK A KÖLTÉSZET ÉS A PRÓZA HELYZETÉRŐL. A PRÖZA TERÜLETÉN — HA NEM IS ANNYIRA MINŐSÉGBEN, DE MENNYISÉGBEN BIZONYOS ELMARADÁS MUTATKOZIK. MI ENNEK AZ OKA DOBOS LÁSZLÓ SZERINT? — Prózánk és költészetünk viszonyáról beszélünk, mégis az az érzésem, hogy a próza alapvető kérdéseivel keveset foglalkozunk, inkább viszonyítjuk a költészethez így, vagy úgy és ha mégis szóba kerül a próza és a költészet viszonya, a vita rendszerint azzal fejeződik be, hogy prózaírásunkat elmarasztaljuk. Elmarasztaljuk anélkül, hogy közelebbről megvizsgálnánk a dolgot, meggondolatlanul ismétlünk véleményeket, pedig véleményem szerint a helyzet ma már más, mint például öt évvel ezelőtt volt. A költészet és a próza viszonyát iile'Eően summás és általános vélemények ma már keveset mondanak, s egyáltalán helytelennek tartom a két műfaj ilyen felületes konfrontálását. Szerimem ez kritikai mellékösvény. Ha érdemben akarunk szólni költészetünk és prózánk viszonyáról, akkor elsősorban az életjelenségekkel kell konfrontálnunk, ha az megtörtént csak azután , beszélhetünk a költészet és a próza viszonyáról, olyan értelemben, hogy melyik műfajnak van jelenleg nagyobb művészi hitele. Az elmúlt években jónéhány írás jelent meg, amelyek közül ki kell emelnünk Turcel Lajosnak az Irodalmi Szemlében közölt tanulmánysorozatát, melyben prózánk minőségi változásáról beszél. Igaz, az elmúlt három-négy évben jelent meg egynéhány mű, amelyek feljogosítják a kritikust arra. hogy bizonyos következtetéseket vonjon le prózánk minőségi változását illetően. Gondolok itt Rácz, Duba és Mács könyveire. A baj csak az, hogy ez a minőségi változás lassan bontakozik ki és túlságosan hosszú az átmenet. Mi olyan irodalmi organizmus vagyunk, amely lassan reagál a változásokra. Az átmenet szakaszai valahogy sokáig tartanak. Tulajdonképpen miben mutatkozik a minőségi átváltás? Véleményem szerint elsősorban a sematizmus elvetésében. Ma már tudatosan nem akarunk sematikusak lenni. Ez viszont csak az első lépés. Ami a prózában újnak mondható, az jelenleg még nehezen körvonalazható. Nehéz névvel illetni. Talán az, hogy merészebb, szókimondóbb, többet vállal. Prózánk gondolkodási módja még mindig egyszerűsítő. Ez összefügg egyrészt falunosztalgiánkkal, tapasztalatlanságunkkal és a publikálás bizonyos konjuktúrájával. Hat-hét évvel ezelőtt (és régebben is) kiagyalt széphistóriákat Irtunk, most ki-ki a maga élményeit mondja el. Azonban még itt is kísért a szépítés veszélye. Ellentétes jellemek, ellentétes életjelenségek összebékitésének a szándéka kísért. Prózánk jelentős része konfliktus mentes, nincsen feszültsége. Sajnos érvényes ez az idősebb prózaírókra és jelentős részt a fiatalokra is. A szerkesztőségbe sok kéziratot kapunk, de szinte valamennyi kéziraton érezhető a szépítés szándéka, valami jámbor békítgetésnek a jegye. Természetesen prózánk valóságszemlélete és prózaíróink gondolkodás- módja rányomja bélyegét a nyelvre, a stílusra és a müvek szerkezetére is. A feszültség hiánya és életünk konfliktusainak egyrészt a szépítése, másrészt a megkerülése nem kényszeríti eléggé prózaíróinkat új szerkesztési és szerkezeti formák keresérére és alkalmazására. A mi prózánk zömében még ma is mondva elbeszélő, anekdotizáló. Ez nem egy globális vélemény, viszont egyrészt a szerkesztés gyakorlata, a szerkesztőségbe kerülő és került kéziratok ismerete alapján mondom ezt és természetesen a megjelent müvek ismeretében. — Napjainkban nagyon sok vita tárgyát képezi a modern irodalom — vannak, akik mellette, vannak, akik ellene foglalnak állást. Mi a véleménye BÄBI TIBORNAK a modern irodalomról és a csehszlovákiai magyar irodalomban hogyan tükröződnek a modern világirodalmi hatások? — Modern irodalom annyit jelent, mint korszerű eszközökkel kifejezni a mai embert. Ilyen törekvéssel lehetetlen szembefordulni. Az ember, ha elítél valamit, akkor nem a modern irodalmat, hanem a moderneskedést Ítéli el, ami viszont lényegében epigón jelenség. Azonban konkretizáljunk: A próza leszokott a valóság fényképezéséről, bensőségesebbé vált, mondhatnám azt is, hogy a líra felé inklinál. Ez formailag a cselekmény idejének megbontását, az „én“ alkalmazását jelenti, nyelvezete árnyaltabb, finomabb, jellemábrázolása főleg az emberi világ erkölcsi konfliktusait ragadja meg, mint például Dobos Messze voltak a csillagok, és Szőke Katica bogár című regénye. A lírában a m'etafórák, a szürrealista asszociációk gyakori alkalmazása és a szabad vers jelzi a fejlődést. Persze mindez nem olyan egyszerű. Változott a költői szemlélet, a költő gondolkodásmódja elmélyült. Az emberi világot sokdimenziós egységként fogja fel: innen ered a bonyolultabb költői eszközök, az asszociációk és a metafórák alkalmazása. — Ai Irodalmi Szemle soron következő szerkesztője TÖZSÉR ÁRPÁD, akitől a csehszlovákiai magyar versolvasók sokat vártak és várnak ma is. Mi az oka annak, hogy Tőzsér Árpád eddig még csak egy kötettel jelentkezett?, — Én ugyan azt tartom, hogy az író ne beszéljen, hanem írjon, ne a műről szóljon, hanem müvet szóljon. A mi viszonyaink között azonban az író sokszor saját maga esztétája, kritikusa és publicistája is, és ezen mégcsak megbotránkozni való sincs, mert két-három, sőt több műfajban nagyot és maradandót alkotók neve is ismert irodalmainkból. Csakhogy az én esetemben, akit eddig első s mindeddig egyetlen verskötetem alapján költőként tartanak számon, lassan nem lesz miről beszélni, mert a Mogorva csillag megjelenése óta nem írok rendszeresen verset. Ennek persze rengeteg szubjektív oka is van. de mivel nem egyedi példa, gondoljunk a Literárni noviny és a Kultúrny život ilyenfajta elmeire, hogy Csend a költészetben, vagy A költők abszenciája stb. El kellene gondolkodnunk a fölött is, hogy vers-e napjaink műfaja, s nem inkább a publicisztika, vagy egyszerűen az elméleti irodalom? A mai embernek, a költőnek nem lehet kizárólagos életformája a vers. A lengyel Rózewicz mondja valahol, hogy „Reggel ötkor nem vagyok se kommunista, se költő“. Ez a reggel öt a mai költőnél egyre tágul, a költői állapot pedig egyre szűkül. Mindezt nem magam igazolására mondom, de tény, hogy a Mogorva csillag óta sokkal több riportot, kritikát, recenziós cikket írtam, mint verset. Ezeket az írásaimat is hamarosan kötetbe gyűjtöm és nyomdába adom. írtam persze verset is, de ezek szélsőségesen szubjektívak, pontosan úgy, ahogyan a költészet általános fejlődését sejtem, visszatérnek a líra ős tárgyához, a költőhöz. Tárgyuk a modern ember halálélménye s ami ezzel összefügg az ember erkölcsi értékeinek, a hősiességnek, az igazságérzésének és a többinek revíziója. Ezekből állítottam össze űj kötetemet, amely háromnegyed részben már kész van és le is adtam a kiadónak.
