Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-04 / 1. szám

-L. e •» •• VII. Felnőttek világa a tizenhétévesek szemével ».MI NEM TETSZIK A FELNŐTTEKNÉL?“ Ha a fiatalok előtt' ilyen „példaképek“ le­begnék, nem is gondolkozhatnak másként a felnőttekről. Nem ezt igazolja a következő fe­lelet is? — Én azt hiszem, hogy a tulajdonságok és a viselkedés nagyjából egyforma a fiatalok­nál és a felnőtteknél. Tehát: ha a felnőtteket kritizálnám, önmagamat kritizálnám meg, s ezt természetesen nem teszem meg! Mindaz amit eddig elmondtunk szöges el­lentétben áll a Nyugaton egyre inkább elter­jedő nézettel, hogy a család jelenleg krízisen megy át, hogy e^yre gyengülnek a családot összetartó szálak, s éppen ezért a gyermekek­re — és főként a serdülőkre — egyre kisebb a befolyása. Kutatásainkból kitűnik, hogy nálunk a csa­lád befolyásolja leginkább a fiatalokat, a csa­ládi környezet határozza meg, hogyan viszo­nyulnak a fiatalok a társadalmunkhoz és a felnőttek világához. És most lássuk csak, mit mondanak a fia­talok arról a családról, melyben felnőnek...? „MEGÉRTENEK-E A SZÜLEID ÉS TE MERÉR- IED-E ŐKET?“ Erre a kérdésre a megkérdezett fiatalok­nak csaknem fele így válaszolt: .„Általában igen.“ A fiúknak és leányoknak két százaléka pedig így: „Általában nem.“ öt százalékuk egyáltalán nem válaszolt, a többiek pedig így: ».Van, amiben igen, van, amiben nem.“ De nézzük csak meg a fiatalok és a felnőt- fek viszonyát a családban aprólékosan. Nagyon érdekes jelenség, hogy például csak a szülők tizenhat százalékát érdekli az, mit is csinál a gyermekük a szabad idejében. A tizenhétévesek túlnyomó része csak a legritkább esetben segít valamit otthon. A szülők többsége (hatvanhárom százaléka) ad fiú vagy lánygyermekének ötven korona költőpénzt. Csupán a tizenhétévesek hat szá­zaléka nem kap egyáltalán zsebpénzt. Viszont tizennyolc százalékuk havonta több, mint száz koronát kap, s vannak olyanok is, akik ennek az .összegnek több, mint kétszeresét kapják szüleiktől. Az apáknak és anyáknak csak egyötöde kér­di meg a gyerekét, mit is csinált ezzel a pénzzel. A kutatás során tehát kiderült, hogy a megkérdezettek többsége olyan családban él, ahol teljes az összhang. Bebizonyult az is, hogy ott, ahol demokrácia van a családban, ahol a 'tizenhétévesek élve­zik szüleik bizalmát, ott a szülők vannak a legnagyobb befolyással a gyermekeikre. Az i- lyen légkörben alakul ki a leghelyesebb vi­szony a felnőttek és a felnövekvő nemzedék között. MI A BIZALMATLANSÁG LEGGYAKORIBB 0- KA? Ha a szülők és serdülő gyermekük között nincsen meg az összhang, ennek oka rendsze­rint az, hogy mindkét fél nagyon egyoldalúan értékeli és lebecsüli a másikat, A szülök egy­oldalú gondolkodása rendszerint abban nyil­vánul meg, hogy egyáltalán nem tudják ma­gukat beleélni fiúk vagy leányuk lelkiállapo­tába, s ezért úgy bánnak velük, mint kisko­rukban. Ezzel azután elidegenítik maguktól gyermeküket. Rákényszerítik azt is az egyol­dalú gondolkozásra és megítélésre: kifejlesz­tik bennük a hajlamot, hogy mielőbb felnőtt­nek érezhessék magukat,- hiszen több külső jelből a tizenhétéves fiatal arra következtet, hogy ő már felnőtt. Ilyen külső jel például a, testmagasság, a testsúly és a testi erő stb. Ezen külső jelekből kiindulva a fiatalok úgy vélik, joguk van éppen úgy viselkedni, aho­gyan a család felnőtt tagjai viselkednek, mi­vel ők is egyenjogú családtagnak érzik már magukat. Ilyenirányú törekvésüket nagyban előmozdítják a szülőknek helytelenül alkal­mazott „nevelési elvei“, az erkölcs-csőszködés az állandó oktató hang; hogy mit szabad és mit nem szabad tenniük stb,, S közben a ti­zenhétéves fiúk vagy lányok elég gyakran tanúi lehetnek otthon vagy környezetükben, hogy a szülök a sző legszorosabb értelmében „vizet prédikálnak és bort isznak“. Ilyenkor kerül aztán sor arra, hogy a szülőket a saját gyermekeik kritizálják meg nagyon hevesen és szigorúan... ... sajnos éppen akkor, amikor a fiatal vá­laszút előtt áll, amikor a legtöbb a problémá­Tizenhétévesek Ú. lm ......................................... ja, mint például a pályaválasztás, vagy éppéif az élettárs kiválasztása... egyszóval akkor, Imikor a legnagyobb szüksége lenne egy ta­pasztaltabb, idősebb barát tanácsára,- aki őt •jól ismeri, s aki feltétlenül csak jőt akarhat neki, S mit mondjunk még? Bizonyára érdekelni fogja önöket, mit is kérdeznek a fiatalok az olyan tanítóktól, akinek sikerült a bizalmuk­ba férkőzni. Ezekből a kérdésekből 'nagyon is kicsendüi, mennyire fontos a tizenhétéves fia­taloknak a harmónikus családi élet. — Hogyan is számolhatnék be anyámnak mindenről, ha már egyszer visszaélt a bizal­mammal és megtiltotta, hogy azzal a fiúval járjak, akit szeretek? — A szüleim nagyon is törődnek velem. Tu­dom azt is nagyon jól; hogy nekem ők rosz- szat nem akarnak. De mit ér mindez, ha nem értenek meg engem? Azt akarják, hogy állan­dóan csak a könyvet bújjam, tanuljak és ta­nuljak. Ha véletlenül valamiből hármast ka­pok, szörnyű nagy ügyet csinálnak belőle és a szememre hányják, hogy ők tartanak el... Lehet, hogy ez önöknek nevetséges lesz, de éppen ezért azután nem engednek el sem mo­ziba, sem táncolni, sem korcsolyázni, egyszó­val sehová. A szüleim éppen ezzel veszik el kedvemet a tanulástól. Tessék tanácsot adni,: hogy mit is tegyek? — Az én szüleim gyakran veszekednek. Na­gyon szerencsétlennek érzem magam ezért. Azt szeretném tudni, hogy van-e jogom ilyen­kor közbeszólni? Vagy csak hallgassam a ve­szekedésüket sző nélkül? Szörnyű, amikor az apám késő éjjel jön haza, és veszekedni kezd anyámmal. Szeretem édesanyámat,- és tudom{ hogy a veszekedés nagyon árt neki. Tudom azt is, hogy a szüleim sokkal jobban tennék, ha elválnának. Máskor viszont arra gondolok, hogy hiányozna nekem az apám. Mert őt is szeretem, bár néha majdnem gyűlölöm. Valószínűleg hasonló élményekről számol­hatna be a megkérdezett tizenhétévesek nem egész egynegyede, akik erre a kérdésre: „Mit szeretnél legjobban?“, a harmincnyolc nagyon is csábító lehetőség közül ezt a választ adta: „Ha jó és megértő szüleim lennének!“ A következő rész címe: ŐK ÉS A KOR, MELYBEN ÉLNEK Kell-e tanulni anyanyelvűnket? Sokan megkérdezték már t'ó- A beszélővel kapcsolatban lünk: mi értelme van magyar más a helyzet. Hiszen anyanyel- nyelvtant tanulni, s mire való vét senki sem iskolában vagy az egész nyelvművelés. Hiszen tanfolyamon sajátítja el, hanem — mondják — magyarok, va- kicsikorában környezetétől, gyünk, tudjuk a magyar nyel- utánzás útján. S nem is csak vet, megértjük egymást. egyes szavakat tanul meg így. Való igaz: általában mind■ hanem kész formulákat (pél- annyian — a tanultak is — dául a zöld fü), sőt egész ösztönösen beszélünk. És ez az mondatokat is tömegével (pél- ösztönösség (vagy jobb így dául: A kutya ugat; Süt a nap; mondanunk: a tudatosság ki- Jönnek a tehenek stb.). Ha kapcsolása) nagy előnye beszéd- a velük kapcsolatban megszo- tevékenységünknek. Ha a gon- kottákhoz hasonló helyzetbe dolatközlés módjának, forrná- kerül, ezek a fordulatok osztó­jának minden apró részletén nősen történnek. Nem elemzi, eltöprengenénk, nem tudnánk sőt nem is alkotja őket: nem eléggé összpontosítani figyel- gondolkodik rajta, nem is veszi műnket a közlendő tartalomra, észre, hogy például egyeztette Vegyünk ide egy hasonlatot, az állítmányt az alannyal Aki autót vezet, nem figyelhet („Jönnek a tehenek"), hiszen külön-külön mindenre: az utat ezt a mondatot mindig így hal­tarkító gödröcskékre, az út kö- lotta, s így idegzett be; nem is zepén húzódó felező vonalra, az tudná másképpen mondani, út jobb szélén sorjázó szegély- Mindezekre nem gondol, hí- kövekre, az előtte haladó és szén igazság szerint ezt nem is szemben jövő járművekre, az csinálta végig, hanem szoká- útjelző táblákra stb., stb. Ha savnak kelléktárából, készen elő- valamelyik mozzanatra külön, rántotta a „tehenet“ alakot, erősen figyelne, szem elöl té- melyet az adott beszédhelyzet vesztené a többit. A gyakorlott megkívánt. Lényegében úgy kocsivezető már öntudatlanul, cselekedett tehát, mint a jó szinte ösztönösen kerüli ki az sofőr, aki a mellékút torkola- eléje bukkanó gödröt és követ, tához érve lekapja lábát a gáz­szeme sarkából veszi észre az pedálról, s minden eshetőségre útjelző táblákat, „érzésre" vált készen a fékre helyezi, bár sebességet, automatikusan lép közben nem is gondolt semmi- át a gázpedálról a fékre, érzé- re, és nem is határozott el keiben hordozza a szükséges semmit. távolságot kocsija és az általa Csakhogy a beszélő, ha a előzött jármű között. A jó so- nyelvhasználatnak ezen a fokán fór tulajdonképpen „ösztönö- marad, még nem a sofőrhöz sen", azaz automatikusan vezet; hasonlít, hanem — sértő szán- s figyelmének és cselekvésének dék nélkül mondva — inkább sokirányú lekötöttsége mellett csak autóvezető, jól idomított és ellenére látja még a mellet- majomhoz. Aki az utánzás elve te elsuhanó nagyobb tájat is. alapján egészen jól ellátja a Nos, valahogy ilyesféleképpen dolgát: — csak épp azt nem működik egész „beszélöberen- tudja, hogy mit miért és ho- dezésünk" is, az agytól az aj- gyan csinál. S ami a legfőbb: kokig; az ösztönösségig begga- akit a kritikus helyzetekben koriolt automatizmus elve alap- cserbenhagynak. sőt becsapnak ján. S a jó sofőr és a művelt az ösztönei, mert nem képes beszélő között nincs is lényeg- azokkal mérlegelve cselekedni, be vágó különbség. De köztük (Lám: a kezdő női vezető, ha s a nyelvileg műveletlen beszé- a karambolt már elkerülhetet- lö között bizony van. lennek látja, befogja a két sze­A kocsivezető cselekvése mét, azaz elsődleges ösztöneit ugyanis már öntudatlan. Begya- követi; a gyakorlott sofőr vi- korolta, automatizálta, reflex- szont tovább cselekszik, még szerűvé érlelte tevékenységé- a reménytelenség pillanataiban nek minden mozzanatát; tehát is, mert az ő reflexei másod­tudatosság nélküli mozgása a tagosak, tudatosság árán kimű- tudatosság fokán át és annak veitek.) segítségével vált azzá; annak A műveletlen beszélő (s itt alapján elsajátított és beideg- a műveletlenség persze a nyel- zett cselekvésre támaszkodik; vi műveltség hiányát jelenti) s a szabályok és előírások elboldogul azért a világban, reflexszerű alkalmazása is azok primitívebb és magasabb fokon alapos ismeretére és hosszú egyaránt, a maga ösztönös és gyakorlás útján történt auto- sablonos nyelvhasználatával, matizálódására alapul Nem Hiszen a mindennapok céljaira mindent tesz tudatosan, de ez is megfelel. Ha félreértik — mindenről tudja vagy tudná, ezt érdemes megfigyelni — hogy miért és hogyan teszi; ugyanazt a szöveget ismétli * ezért a kritikus helyzetekben meg kétszer háromszor is, mi- nemcsak dönteni képes, hanem vei mindenre csak egy változa- elötte — ha kell — megfelelő tot ismer. Ha az övénél maga- tsódon mérlegelni is. sabb stílusban szólnák hozzá — ugyanúgy is —, mert úgy he­lyes. Kell tehát tanulnunk atiya- s ez mindinkább elkerülhetet- nyelvünket is. Mert amikor - len — bosszankodik vagy unat- kiskorunkban, utánzás útján — kozik. De őt megértik. először megtanultuk, csak ösz­Sőt: a nyelvi műveletlenség tönös használatát sajátítottuk önmagában nem akadálya a ma'- el. Törvényeit talán egészen jól gasabb szintű társadalmi vagy alkalmazzuk; — de még nem éppen műveltségi tevékenység- ismerjük, nem is értjük. A nek sem. Hiszen az utánzás nyelvtan, a nyelvhelyesség, a lehet magasrendű példáknak stilisztika, a helyesírás megis- akár művészi tökéletességű má- mérésé tudatosítja csak ben- solása is! nünk őket; ez ad beszédgya­Csak éppen utánzás marad korlatunknak szilárd alapot, mindig, amely mögött nem ta- Csak az iskola, majd a további tálunk ellenórzökészséget, azaz önművelés emeli ezt fel a kul- irányító és javító önellenőrzést; túráit, árnyalt, művelt, igényes s amely éppen a kritikus hely- nyelvhasználat szintjére, zetekben hagy cserben, ítél ta- Ha idegen nyelvet tanulunk, nácstalanságra. Ez különbözteti súlyt helyezünk rá, hogy nyelv- meg a nyelvileg müveit beszé- tudásunk „perfekt" legyen. — löt egymástól. Hogy az egyik Éppen anyanyelvűnk megisme- azért fogalmaz úgy — akár, ha résében ne , törekednénk erre jól is —, mert úgy szokta; a szintre? a másik azért — akár, ha Dr. DEME LÁSZLÓ Az ember. Misch Kohn. az Egyesült Államokban élő művész fametszete Városiasodás z ősz Muzslán maradt, beleszeretett a faluba. A téli ■J m esték olyan lucskosak, mintha november lenne. Az utcákon alig járnak, ki is kívánkozna elmozdulni ha­zulról ilyenkor. A szövetkezeti klubból fény hasít a sötétség­be. Ide máris összegyűltek a fiatalok. Hosszú ideig hiányzott a faluból és a fiatalok különösen vártak ezt a klubot. Eddig az egyetlenegy, igényeket ki nem elégítő kocsmában találkozhattak egymással, vagy a szom­szédba, illetve ismerősökhöz nézhettek el egy kis dumcsira, ha pedig ehhez nem volt kedvük — otthon ülhettek. Nyáron köny- nyebben múlik az idő, de télen, különösen amikor ilyen sár van, unalomban ülte meg a falut. A lehetetlenségek fészkének tartották és bizonyítgatták, hogy néha a csend is öli az ide­geket. Egy kis zaj kellett, zenés toáálkozóhely, ahová kedve szerint, bárki betérhet, eltölteni néhány kellemes órát. Az EFSZ vezetősége megértette a fiatalok óhaját, helyt adott ké­relmüknek és végre-valahára egy hónappal ezelőtt, kitárta aj­tajáét a szövetkezeti klub. A klub szervezése, fölszerelése állja a kritikát. Az EFSZ kulturális alapjaiból fizetik a klub vezetőit, vásárolták a fel­szerelést és fizetnek az előadóknak is, akik a fiataloknak al­kalomadtán előadást tartanak. Zenekar áll a látogatók ren­delkezésére, és üdítő italokat is felszolgálnak. A hivatalos helyi szervek különösképpen nem avatkoznak a klub életébe, a fiatalokra bízzák annak működését. A HNB inkább csak arra vigyáz, hogyha előadásokat vagy vitaesteket rendeznek, jól felkészült és képzett egyéneket hívjanak előadni. Tanulságo­sak, érdekesek legyenek az előadások, ha már egyszer a kul­turális alapból fizetnek az előadóknak. Korai lenne értékeim a klub eddigi működését. Egy hónap alatt nem lehet csodákat müveim. A fiatalok viszont látogat­ják a klubot, ez jó jelnek tekinthető. A falu további kulturá­lis előrehaladása alapvetően függ ettől a klubtól. A fiatalok iskolán kívüli nevelése, művelése, ezen keresztül megvalósítható. A helybeli értelmiség és a falu lakossága kö­zött az eddiginél szorosabb kapcsolatot építhet ki. Olyan em­berek nevelődhetnek itt, akik lakóhelyükért odaadással végzik tennivalójukat, és átvehetik majd idővel a község irányítását. Az itteni fiatalok régi panasza, hogy háttérbe vannak szo­rítva. 10-15 idősebb funkcionárius között oszlott meg éveken át minden hatalom, amitől a fdu fejlődése függött. Sok rá­termett fiatalt zártak ki az őket illető hatalom gyakorlásából, tették ókét útszélre, sokszor csupán csak presztízs-kérdésből. Mlyen következményei lettek ennek ? A többi községhez képest itt lemaradt a fejlődés. A váro­siasodásnak csak most láthatjuk kezdetét, pedig ennek tíz év­vel hamarabb kellett volna megtörténnie. Sok helybeli fiatal talán nem is tudja, hogy évekkel előbb kultúrházat is építhet­tek volna a faluban, ha azok az egyének, akiken ez múlott, okosabbak lettek volna. A járási nemzeti bizottság által folyó­sított összeget azzal utasították vissza, hogy a falu fiataljai nem érdemlik meg a kultúrházat. Több hasonló kisebb dolog is történt, amelyről talán ma sem kár beszélni. Nem is csoda, ha a fiatalok állandóan küzdöttek az idősebbek intézkedései el­len, és lassanként ellentétbe kerültek. Ennek az lett a követ- kezménye, hogy a fiatalok kezdtek nem törődni falujukkal, nem érdekelték őket a helybeli problémák, mondván itt sem­mit sem lehet megvalósítani. Azóta a helyzet sokat változott, hosszan sorolhatnánk a konkrét eredményeket, de mi történt volna, ha az előrelendü­lés hamarabb kezdődik? Hány év, vagy talán évtized kell, amíg az elmulasztott lehetőségeket helyrehozzák. Papírra fektetett, pontos tervet dolgoztak ki a klub veze­tésére. A papírra írt pontok közül bizonyára nem valósul meg minden. A lényeg nem is ez, hanem a falu gyökeres átformá­lása. Lesznek vajon olyan fiatalok már végre valaJiára ebben a faluban, akik képesek lesznek elintézni, hogy bárki aJckor vásárolhasson a helyi elárusító helyen egy kiló kenyeret, ami­kor akar?. Néha 10 km-re vonatoznak, autóbuszoznak az em­berek kenyérért, mert a helyi elárusítószervek képtelenek megvalósítani a község kenyérellátását. Nem érez emiatt senki szégyent? Vajon ki vesz már egyszer felelősséget emiatt a lakosság színe előtt és ki fogja megoldani ezt a problémát is* Ilyen „kicsiségek" bosszantják az itt élő embereket, gyertek hát elő fiatalok és fejlesszétek, építsétek ezt a falut! Bagota István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom