Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-04 / 1. szám
u. z. Kolombusz kontra vikingek Amerika felfedezésének évfordulóján az úgynevezett Kolumbusz napon az idén iinneprontók voltak az amerikaiak. Éppen az évfordulóra nyilvánosságra hozták egy 1440-böl való térképet, amelyből kitűnik, hogy a vikingek, a merész északi hajósok már Kolumbusz előtt jónéhány évtizeddel elérték Amerika földjét. Az amerikaiak tette érzékenyen érintette a Kolumbuszt egyaránt magukénak valló spanyolokat és olaszokat, s az így támadt nemzetközinek mondható vitába most bekapcsolódott Fanfara olasz külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésének jelenlegi elnöke is. Fanfani néhány héttel ezelőtt egy kellemetlen esés következtében kórházba kényszerült, s a rendkívül aktív politikus- tudós külön brosúrában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy kié Amerika felfedezésének érdeme. Gúnyosan poémikus hangú írásban támadja azokat, akik olyan nagy hűhót csaptak, és az 1440-böl származó térkép jelentőségét túlértékelték. A térkép szerint ugyanis a vikingek Amerikának azt a részét fedezték fel, amely Vinlandia néven ismeretes, de a szárazföld belsejébe egyáltalán nem hatoltak be, fogalmuk sem volt arról, hogy új kontinenst fedeztek fel. A vikingek csupán azt hitték, hogy egy szigetre érkeztek. Felfedezésük tehát szinte a véletlen műve és nincs jelentősége. Ismerte-e Kolumbusz a vikingek vállalkozásait? — teszi fel a kérdést Fanfani, majd hangot ad annak a véleményének, hogy a genovai hajós talán hallott a térképről, vagy esetleg tengerészek elbeszélései alapján szilárdította meg azt a meggyőződését, hogy az ismeretlen tengeren túl más földrésznek kell lennie. Kolumbusz azonban az egész kérdéssel új módon, modern ember módjára foglalkozott. Elég csupán utalni arra, hogy nem északnak indult el, hanem teljesen új utat választott, nem olyat, mint a viking hajósok. Déli irányba indult el és nemcsak törzseket fedezett fel, nemcsak az utat nyitotta meg a kereskedelem számára Európa és Amerika között, hanem rögtön a legrövidebb utat találta meg a két földrész között. Ebben van Kolumbusz felfedezésének nagysága, és a vikingek útjáról szóló jelentések csupán növelik Kolumbusz felfedezésétiek jelentőségét — állapítja meg vitairatában Fanfani. 1930 Szilveszterén a Halál is köszönteni akarta az új évet Bécs közelében, az Anzbach — Unter — Oberhof vasútvonalon. Egy ismeretlen vasutas akadályozta meg ebben, aki szolgálatából hazatérőben két helyen szétsrófolva találta a síneket. A tettes ismeretlen volt. Természetesen a vasutas késedelem nélkül helyrehozta a hibát és így a Halál kénytelen volt elhalasztani pohárköszöntöjét. Végeredményben ráért — elegendő ideje volt. Amikor az esetről Anzbach- ban értesült a rendőrfőnök, unottan káromkodott. Felöltötte bőrkabátját és a tett színhelyére ment, ahol megnézte a síneket. Feljegyzést készített erről a durva kihágásról, amelyet ismeretlen tettes követett el a vágányokon. Igaza volt, maga a feljegyzés reprezentálta legjobban a durva kihágást. Ugyanis a rendőrfőnök nem jelentette az esetet a feljebbvalóinak. Pontosan egy évvel később 1931. január 30-án ugyanazon a helyen, ugyanabban az órában valaki vastraverzből torlaszt állított a vágányokra. Egy ideig semmi sem történt, aztán éjfél után 40 perccel odaért a D 117-es gyors, amely Becsből Passau felé haladt. Teljes sebességgel ütödött neki az akadálynak. Mivel a merénylet nem volt szakszerűen előkészítve, csupán a mozdony és Mit várt a házasságtól és hogyan sikerült? Az utóbbi időben állandó témává vált, hogy sok a rossz házasság, rengeteg a válás. De miért? Azért rosszak a házasságok, mert talán „rosszak“ a mai fiatalok? Mi most nem ezt vitatjuk, hanem arra igyekszünk feleletet találni, tisztában vannak-e a fiatalok azzal, milyen változást hoz életükben a házasság, a családalapítás. Fel vannak-e készülve a közös életre s az előbb-utóbb adódó problémákra? Vagyis: miért, milyen célból és milyen reményekkel mennek férjhez, illetve nősülnek meg. Megkérdeztünk fiatal és öreg házasokat — tehát nemcsak mai fiatalokat — s lejegyeztük a válaszaikat. Az összefoglaló kérdés ez volt: Mit várt a házasságtól és hogyan sikerült? 6 ÉV UTÁN Feleség: Sokat nem törtem rajta a fejem. Gondmentes és szép életet. Az ember szerelemből megy férjhez, és mindent a legjobban képzel el. Férj: Rendezett életet kívántam. Megúntam, hogy ma egyik, holnap másik lánnyal járjak. Feleség: A házassággal járó sok gondon r- szembe sem jutott tépelődni. S meg kell mondanom, még ha figyelmeztettek volna rá, akkor sem tudtam volna átgondolni a felelősséget, ami ezzel jár. Ha azonban a házastársak kölcsönösen kisegítik egymást, megértik és tekintetbe veszik egymás gondját-baját, megy az egész, nem kell megijedni. Férj: Amióta két gyerekünk van, csak nekik élünk. Gyereket nevelni gond és felelősség. Igyekszem jó apa lenni. 10 ÉV UTÁN Feleség: Már nem is emlékszem. Csak annyit tudok, hogy szerettük egymást, és együtt a- kartuk leélni az életünket. Férj: Nagyjában úgy képzeltem el, ahogy sikerült. Talán nem ilyen egyhangúnak. Feleség: Házasságunk kezdetén sokat jártunk táncolni, moziba, futballmeccsre. Most már csak a meccs marad. Ha szórakozni a- karok menni, férjem azt mondja, elég szóra- kozást nyújt a televízió. Férj: Azelőtt, más fiatal házaspárokkal é- gyütt, sokat jártunk szórakozni. De ahol gyerekek vannak, ilyesmire gondolni sem lehet Mostanában otthon szórakozunk. 4 ÉV UTÁN Feleség: Szép lakást, gyerekeket, s hogy a férjem csak velem törődjék. Férj: A feleségem gondoskodjon rólam, és otthon minden rendben legyen. Feleség: Azt hittem, ha férjhezmegyek, több és szebb ruhám lesz mint eddig. Rájöttem, hogy az ilyesmi csak álom, és álomlovagok is csak a mesében vannak. Férjem, amíg udvarolt, leste a gondolatomat, gyöngéd volt, drága mulatóhelyeken „mutogatott“, büszke volt rám. Most, ha szórakozni akar, játszik a gyerekkel, s bár segít a munkában, alig várja, hogy papucsot húzzon s újsággal a kezében. f eldőljön a fotelben. Unalmas dolog a házasélet. Férj: Untam az üzemi konyhát, a mosodát, hogy ha szót akartam váltani valakivel, el kellett mennem otthonról. S bár maradt az üzemi konyha s a mosoda is, elégedett vagyok, otthon csend és nyugalom van. 15 ÉV UTÁN Feleség: Könnyebbnek képzeltem, mint a valóságban, de azért nem panaszkodom. Férj: Azonkívül, hogy tudtam, senki mást nem választanék feleségül, halvány fogalmam sem volt a házasságról. Feleség: Amikor férjhezmentem, kiléptem az állásomból és csak a háztartásommal törődtem, de ezt túl egyhangúnak találtam. Ismét alkalmazásba mentem, és jól tettem. Nekem is van este mesélnivalöm, sok minden érdekes történik a munkahelyemen. Férj: Mindketten megkomolyodtunk. Részemről állíthatom, hogy házasságom sikerült. 2 ÉV UTÁN Feleség: Másodszor vagyok férjnél, mindkét esetben szerelemből mentem férjhez. Egyet mondhatok: ha a házastársak közül az egyik egoista, a legnagyobb szerelem sem ér semmit, nem tudja megóvni a nézeteltéréseket. Férj: Nem szabad egy kalap alá venni a nőket, s egy csalódás után azt hinni, mind egyforma. A csalódás pedig figyelmeztessen arra, hogy legközelebb jobban nyissuk ki a szemünket. Feleség: Bízni kell egymásban. A gyanúsít- gatások az ember idegeire mennek. Férj: Más, ha az ember szép lánynak udvarol és más, ha szép asszony a felesége. Mindenesetre nem ártana, ha meg tudna sütni egy almarétest. 46 ÉV UTÁN Feleség: Együtt dolgozni, együtt élni és — ahogy mondják, megosztani örömöt és bánatot. Férj: Már házasságom első napjaiban láttam, hogy jól választottam. És büszke vagyok, hogy igazam volt. Feleség: Nem járunk karonfogva, de gon- doskbdunk egymásról. Mindkettőnk fél, hogy a másiknak valami baja ne történjék, nehogy egyedül maradjon. Nem volt mindig könnyű dolgunk — három gyerek, négy év munkanélküliség, háború — mégis boldogan emlékszünk vissza az együtt töltött időkre, mert mindig segítettük egymást. Férj: Tulajdonképpen szebben élünk most, mint azelőtt* Régen a kemény munkától időnk sem volt elgondolkozni az életünkön. Most szépen berendezett lakásunk, televíziónk van; de azt hiszem, ha nem küzdöttünk volna eny- nyire érte, nem is szerezne ilyen nagy örömet. A feleségem nélkül nem alakult volna így az életem... megszenvedett a boldogságunkért. a postakocsi siklott ki. Két postás megsebesült és az anz- bachi rendőrfőnök lelkileg ösz- szeroppant, mert másnap reggel azonnal elbocsátották Az ügyet a bécsi rendőrség egyik vizsgálóbizottsága vette a kezébe. Nehézség nélkül állapította meg, hogy a vastraverzet és a torlaszokat egy bécsi üzletben vásárolta egy negyven év körüli feketehajú, halványképű, középmagas férfi. Eme felületes személyleírás alapján a rendőrség minden hetedik férfit letartóztathatott volna Ausztriában. Ehelyett az ügyet zárta le és a jegyzőkönyvet elfektette. így aztán senkit se akasztottak fel Ausztriában, és a tettest nem sikerült kézre- keríteni. Hat hónap múlott el az ügy óta, s Európában a vonatok vidáman száguldoztak, hála Stephensonnak, a gőzmozdony feltalálójának. Aztán egy közülük megállott. hála Nobelnek, aki feltalálta a dinamitot. 1931. augusztus 8-án este 21.45 órakor Németországban, Jütenborg és Zina vasútállomások között kisiklott a Frankfurtból Berlinbe tartó gyors. Felrobbantották alatta a síneket és a vonat, A nemzetközi bűnügy legdrámaibb esetei közé tartozik az a harc, amelyet a vasutak és vonatok réme ellen vív a rendőrség. Európában 1930 Szilveszterén kezdődött ama merényletek sora, amely térdre kényszerítette a rendőrséget, és kis híján arra vezetett, hogy az emberek gyorsvonatok helyett postakocsikon kezdtek utazni. Az itt következő írás Matuska Szilveszter biatorbágyi merényletének körülményeiről, máig érő fejleményeiről szól. mint valami hatalmas kígyó a tízméteres töltésről a mélybe zuhant. Egy utas a helyszínen meghalt, 109 súlyosan megsebesült, akik közül tíz a kórházban halt meg orvosi hanyagságból. (Nehéz eldönteni, hogy hol és mikor hal meg az ember könnyebben.) Riadóztatták a német bűnügyi rendőrséget és az ügy kivizsgálásával az egyik leghíresebb specialistát, a gyilkosságok kivizsgálásának egyik legjobb európai szakemberét, Gen- nat tanácsost bízták meg. Ez a specialista 23 szakembert vett maga mellé és együtt szörnyű dolgokat derítettek fel. A robbanás helyétől 182 méter hosz- szú drót vezetett a bokrok közé, ahol a tettes cigarettázva várta a vonatot. Amikor a vonat odaérkezett, felrobbantotta a síneket. Ezután eltávozott a helyszínről és otthagyta a csomagolópapírt, rajta a címet: A. Ruppert berendezési szaküzlete Berlin SW, Friedrichstrasse 9. Ebben az üzletben Gennat megkapta a már ismert, felületes leírását a tettesnek, aki ebben az üzletben vásárolta a drótot és a merényletekhez szükséges egyéb felszerelést. Ez volt minden. Háromhónapos hiábavaló nyomozás Sitán Gennat, bűnügyi tanácsos reményét vesztette, kérte az elbocsátását és még azon az éjjelen öngyilkos lett. A német kormány 100 000 márka jutalmat írt ki a merénylő fejére. Ügy látszik azonban, hogy Németországban senkinek sem kellett a 100 000 márka. Szinte ugyanebben az időben Milánó, Marseilles, Stockholm, Liszabon, Belgrád és Budapest rendőrfőnökei névtelen levelet kaptak, amelyben értesítették őket, hogy hamarosan további még nagyobb gyorsvonat repül majd a levegőbe. A levelek szövegét újságokból kivágott betűkből rakosgatta össze és újlenyomatot nem találtak rajta. Ördögi támadás volt ez a rendőrfőnökök idegei ellen, mert mit is tehettek az egész ellen? Talán őriztessék az összes vasútvonalat, a vagányok millióit Európában? És ha a hadsereg meg is szállná a vasútakat és éjjel-nappal őrizné — nem okozna ez még nagyobb pánikot? (Folytatjuk) Tallózás A Kamcsatkában ma is működő mutnovi vulkán kráterébe hatolt be J. Vakin, szovjet geológus. A bátor kutató, ruhában és álarcban, nylonkötélen ereszkedett 14 a forró kráter fenekére (20# méterre a felső szegélytől). Több mint száz percig tartózkodott ott, mintákat vett, és lefényképezte az izz# gázok kitörési helyét. A kísérlet jól sikerült, és értékes adatokat szolgáltatott. Oj feltételezés látott napvilágot arról a nagy vonat- rablásról, amelyet 1963-ban követtek el Angliában, s amelynek tettesei közül még mindig csak néhány mellékes figurát fogtak el. Az új feltételezés a következő: A brit titkosszolgálat már akkor számított a munkáspárt győzelmére, és mivel Wilson az ellenzék vezére kilátásba helyezte költségvetése csökkentését, a titkosszolgálat szervezte a bűntényt, hogy bizonyítsa nélkülözhetetlenségét. __________________ Fájós fogától akart megszabadulni nagyon eredeti módon a New York-i Roy Floydä, melyet műanyag szállal egy vasúti szerelvény utolsó kocsijához kötött. Amikor azonban a vonatszerelvény elindult, Floyd megcsókolta a pályaudvar betonjárdáját. Három fogát és egyik kezét eltörte, de mozgó szuvas foga sértetlen maradt. Catania, szicíliai város utcái nemcsak tisztábbak lesznek, hanem ülatosak is — így határozták nemrég a városatyák. Két új locsoló autót vettek, és ez nem közönséges vízzel mossa ám a város utcáit, hanem viz, fertőtlenítő szer és kölnivíz keverékével. Nyáron fenyő- illatos vízzel, télen pedig kölnivízzel fogják locsolni. A nemrégen lebonyolított népszámlálás szerint Törökország lakosságának száma több mint 31 millió, és az utóbbi öt év alatt több mint 3,5 millióval emelkedett. Az országnak most 14 olyan városa van, amelyek lakosainak száma meghaladja a százezret. Az amerikai cowboyok nemrég fizetésemelési kérvénnyel fordultak a televíziótársaság igazgatóságához. „Kicsi a gázši, ezért a pénzért nem vagyunk hajlandók a műsorban szerepelni“ — adták elő panaszaikat. Szó sem lehet fizetésemelésről! — utasította vissza a TV-társaság a kérvényt. Ehelyett egy salamoni döntést hozott. A cowboyok tisztelet diját 20 dollárral csökkentették, lovaikat viszont ugtjaneny- nyivel növelték, tgy aztán a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt — mert a lovak tiszteletdíjára nem kell adót fizetni. Charles Jenkins, winama- nói (amerikai) polgáron valaki két lövéssel halálos sebet ejtett, aztán eltűnt. A súlyosan sebesült férfinak csak annyi ereje volt, hogy elvánszorogjon a telefonig, felhívja szomszédasz- szonyát és megmondja neki a gyilkos nevét, utána meghalt. A halálra rémült asszony azonnal értesítette a seriffet, elmondta neki a történeteket, de a tettes nevét sehogy sem tudta közölni. Nagy izgalmában elfelejtette. A nyomozás holtponton Tallózás
